Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1991. március 9., szombat Pataki nagyasszonyok A messziről jött Henrietta Mozgalmas élet folyt akii kor Pataikon! A kollégiu- §§ mot a nagy Comenius reis formálta. A várból Loránt- 1 ffy Zsuzsanna aggódó szívvel figyelte idősebb fia, I II. Rákóczi György, erdé- || íyi fejedelem hadjáratait, i: s egyengette a kisebb fiú, fi Zsigmond jövendő pályáját. S megjelent a lednici f álomlátó pap Drábik, aki || arra ösztönözte Comeniust: járuljon Rákóczi Zsigmond elé, vegye rá, hogy álljon a nagy Habsburg-ellenes harc élére. Túlvilág! látomásokra hivatkozott: a ! Habsburgok pusztulása f után Zsigmond lesz Magyarország királya ... Az 1650-es esztendőt ír- |f ták akkoriban a naptárba. Lóránt ffy Zsuzsannát f fontos tervek foglalkoztat- f ták: ki legyen Zsigmond felesége? Már 29 éves, ki f .kell házasítani. Gondosam sorra vette a szóba jöhető hazai és külföldi családok fi leányait. Alighanem Comenius terelte rá a figyelik mét a távoli németalföldi fi Pfalz-hercegség protestáns 1 uralkodó családjára. A || család feje ekkor .már nem élt: V. Frigyes, aki rövid ideig cseh királyként is f: uralkodott, 1619-ben Beth- || len Gábor is segítette őt. f De azután a Habsburg- if uralkodó elűzte cseh trónjáról 1620-ban. Az erdélyi fejedelmi 1 család és a pfalzí uraliko- í; dóház házasság útján való if összekapcsolása — szövet- fii ségben számos más, hasonló politikai felfogású I uralkodóval —> egy széles || körű európai Hatosbuirg-elII lenes koalíció létrejöttének reményét hordozta magában. > V. Frigyes 22 éves leánya még hajadon volt. „Mind ollyan nagy fejedelmi, sőt királyi nagy nemzetes voltára, mind vallásra nézve illendőnek állíttathatnék — írta róla a korabeli krónikás, Sza- lárdy János — a fejedelemasszony minden szor- f: galmatosságát arra fordította va-la, hogy követség Ü által őt megkéresse.” A leánykérésre pompás küldöttség élén gróf Rhé- dey Ferenc érkezett Pfalz- ba. De előtte — jegyzi meg a krónikás — a házasulandók egymásnak megküldték saját megfestett arcmásukat. Ez is közrejátszott abban, hogy a két fiatal legalább: ily módon megismerje egymást. (A küldöttségből azonban egyik jószemű fiatalember itthon azt híresztelte, hogy Henrietta valódi szépsége bizony nagyon távol van a képen ábrázolttól.) A két fiatal azután először az esküvő napján látta meg egymást. A küldöttség hosszas egyezkedése után a menyasszony 1651. június 12-én indult el Patak felé, a messze ismeretlenségbe. Pfalzból a következő német személyzetet hozta' magával: udvarmester, bejáró, lelkész, orvos, titkár, két apród, három kengyelfutó, egy szabó, négy kocsis, két lovász, egy fullajtár, egy szakács és még nyolc ember az előzők szo- gálatában. A pataki vár udvarmestere gondoskodott viszont a továbbiakról: ud- varmesternéről, négy udvarhölgyről, egy varrónőről, két mosónőről, hat szobalányról, illetve szolgáiólányról. A házassági szerződés szerint Henrietta családja harminckétezer forintot küldött hozományul, Zsigmond pedig évente hatezer forint „tűpénzt” (vagyis költőpénzt) ad majd feleségénék, s ugyanannyit az őt kiszolgáló személyzet fizetésére. Idehaza Zsigmond gondos előkészületeket tett a lakodalomra. Rendbehozatta a pataki várpalotát, kamarásait szétküldte az országban bevásárlás céljából, de azok krakkói, bécsi üzletekben is megfordultak. S a fejedelmi kancelláriában rengeteg meghívólevelet fogalmaztak az írnokok a magyar és különféle német és lengyel főúri családoknak címezve. Természetesen a bécsi iBurgba is elment a meghívó a Habs- burg-uralkodóhoz, de Krakkóba a lengyel királyhoz, is. • 1651. június 26-án a pataki vártemplomban jna is meglevő gótikus boltívek tanúi voltak a nagy ünnepélyességgel végbement esküvőnek. A fényes öltözetű násznép előtt Corner nius mint a cseh testvérek vallási közösségének legfőbb lelkipásztora adta, össze a fiatalokat. Vajon miért esett éppen rá a választás? Saját maga magyarázta ezt meg egyik: írásában. A menyasszony csak németül tudott, a vőlegény viszont nem értett németül, magyar anyanyelven kívül a latinban volt. járatos. Az esketés szertartását mindkét fél számára érthetően latinul és németül végezte Comenius. Ezeken a nyelveken pnond- ta el buzdító beszédét is. Maga a menyegző három napon át tartott a pataki vár felékesített termeiben, a várudvaron az összegyü-. lekezett nemzetközi — magyar, német, osztrák, lengyel — főúri vendégsereg részvételével; a környékbeli nép pedig a várfalak aljában vigadozott. Az ifjú pár a pataki várban tölötte a mézesheteket. Sokat sétáltak a környékbeli erdőkben, s akkor már bizonyára nem okozott gondot a hiányos nyelvtudás. Szilágyi.Sándor, a későbbi történetíró jegyezte meg a következőket: „Zsigmond Patakon magára maradt nejével, kit, amint megismerte, őszintén és bensőleg megszeretett. Megszerette a szelíd, engedelmes, odaadó nőt az özvegy fejedelemasszony is, aki, pedig némi bizalmatlansággal fogadta. Valószínűleg a házassági szerződés megkötésének körülményei miatt. Nagyravágyó, fényűző nőt várt, s kapott egy szerény, engedelmes, kedvét kereső leányt. Egészen felvidult ő is, látva gyermekei boldogságát.” A házassági szerződés szerint az özvegy fejede- lemaszony, Loräntffy Zsuzsanna után a második hely illette meg a rangsorban az ifjú várúrnőt. Saját népes személyzete felett ő rendelkezett, magát a várat továbbra is az erőskezű anyósa irá/nyította. Henrietta ezeket az első hónapokat nyilván az ismerkedéssel töltötte: itt minden olyan más volt, mint távoli német hazájá— ban. Mások itt a szokások, mások itt az emberek. Férje megmutatta neki a vár könyvtárát, talált ott német nyelvű köteteket is. És minden bizonnyal hazafelé vitték gondolatait a vártemplomban tartott istentiszteleték énekei: ugyanazokat a korátokat énekelték itt is (bár magyar szöveggel), mint hazája protestáns templomaiban. De a remények hamar szertefoszlottak. A fiatal pár családi boldogsága, a nagy politikai tervek megvalósulása nem következett be. Henrietta gyengélkedni kezdett. Ügy tervezték, hogy augusztus folyamán az erdélyi fejedelmi székhelyre, Gyulafehérvárra utaznak, hogy bemutassák magukat II. Rákóczi Györgynek és környezetének. De az utat el kellett halasztani. Maguk helyett | Zsigmond levele érkezett a fejedelmi palotába: ,,A mi bemenetelünk, Édes Bátyám Uram, mikor, merre légyen, semmi bizonyost nem tudok írni, kiváltképpen addig, míg az én betegem meg nem gyógyul. Mert nincsen úthoz való ereje, néha egy nap kétszer is leli a hideg”. De azután valamelyest jobban lett, s az erdélyi utazás tervét újra felvetették. Erre ! Rákóczi György is biztatta őket levelével, a levegőváltozás gyógyító hatásaira hivatkozva: „Az aer- változtatás — bizonnyal higyje Kegyelmed — használ ö Kegyelmének’”. A betegeskedő fiatal- asszony mellett anyai jósággal és szeretettel állt az özvegy fejedelemasszotny. Együtt tettek kirándulásokat a szomszéd falvakba. Henrietta kedvteléssel nézte azokat a szép helyeket, amelyek már az ö birtokai is. Szeptember -közepe táján Somlyód faluban jártak. De már gyorsan haza kellett térni Patakra. Magasra szökött a fiatalasszony láza. S a betegágyból már ~ nem is kelt fel: szeptember 28-án meghalt. Lorántffy Zsuzsanna őszinte megrendüléssel siratta el: „Mely nekünk mi'nemű nagy keserűségünkre és szomorúságunkra legyen” — írta levelében. Az ifjú férj élete értelmetlenné vált: „A jó Istennek így tetszett s így kell lenni. Én életemet már semminek tartom.” Három hónap telt el a fényes esküvő után, s a pataki vártemplom a gyászoló tömeget fogadta falai kö- zé. A messziről jött fiatal- asszony hamvait a magyar § föld fogadta be, a Lóránt- ffy-család sírboltjában kapott nyughelyét. S amikor ff az egyedül maradt Rákóczi Zsigmond letette az em- lékezés virágait felesége kőlapjára, bizonyára eszé- be jutottak Henrietta 1650. december 2-án kelt, hozzá írt első levelének kedves sorai: „Irigylem e levél sorsát, mely Kedveltséged arcát hamarabb fogja szemlélni; bár nincs szó, mely érzelmeimet igazán tudná tolmácsolni, vigasztalom magam, hogy ezek f lesznek szerelmem tolmá- csai.” Dr. Fehér Erzsébet A zsidósággal kapcsolatos jóvátételek ma is titkosak Á legfontosa az erkölcsi A kárpótlási törvénytervezet diszkriminálja a zsidókat, hiszen éppen azok jóvátételéről nem gondoskodik, akik időben elsőként érintettek — olvasható a Magyar Nemzet keddi számában a Zsidó Világkongresszus kelet-európai elnökének, Keller Lászlónak a véleménye. A kijelentés értelmezési lehetőségeiről, a tervezet részletes vitája előtt Raj Tamást, a szabaddemokraták országgyűlési képviselőjét, rabbi-történészt kérdeztük. — A tervezet nem a zsidókat diszkriminálja, hanem őket is. Ez abból adódik, hogy most csak az 1949. év júniusa utáni károkról van szó, és ez az időbeni korlátozás már magában hordozza a megkülönböztetést. A korábbi károkat ugyanis előbb kellene ellentételezni és nem fordítva. A magam részéről azt tartanám helyesnek, hogy az 1938 óta bekövetkezett károkért egyszerre adnának jóvátételt. Függetlenül attól, hogy zsidókat ért-e a kár, vagy sem. Ez annál is inkább megfontolandó, hiszen ma még élnek azok az emberek, akik harmincnyolc és negyvenkilenc között szenvedték el a károkat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenkit kártalanítani, hiszen mit adhatunk annak, aki a háborúban elveszítette a családját.... mégis, legalább erkölcsi értelemben kártalanítani kellene az embereket. — Ez a törvény alkalmas arra, hogy bármilyen értelemben kárpótoljon valakit is? — Nem, ez a törvény úgy ahogy van, rossz. Mondok egy példát: a rokonaimtól harmincnyolcban elvették a tulajdonukban levő szőlőt, és vitézi érdemekért birtokba adták. A vitézi birtokot negyvenötben szintén elvették, és volt beadni a földjét a termelőszövetkezetbe. Akkor most kinek kellene visszaadni ezt a földet, ki az igazi tulajdonos? — Ügy tudom, a zsidóságnak a második világháborúban elszenvedett káraiért már fizettek jóvátételt a németek . . . — Valóban, 1963-tól ’71-ig az akkori nyugatnémet kormány fizetett jóvátételt a magyar kormánynak. De nem az itt elvett tulajdonok, hanem a deportálások során Németországban elkobzott értékek után, illetve munkadíj fejében. Ezért százmillió márkát kapott az akkori magyar állam. Ebből tizenháromezer forintot kaptak iazok, akiket elvittek, és ennek a felét azok, akik özvegyei voltak a károsultaknak. Hangsúlyozom, ezt nem a Magyarországon elvett tulajdon kárpótlásaként kapták az emberek. Az elhagyott javak kormánybizottságának a nyilvántartása szerint 337 000 elhagyott zsidóingaflan van, és ezek mind magántulajdonban voltak. S ekkor még nem beszéltünk az ingóságok értékéről. Szóval ezekért eddig még senki nem kárpótolta a zsidókat. Mindmáig áttekinthetetlenek, sőt titkosan kezeltek azok a dokumentumok, amelyek ezzel kapcsolatosak. — Nagy kérdés, lehet-e ma bárkit is kárpótolni az elszenvedett sérelmekért. ■ ■ ön milyen eljárást tartana helyesnek? — A magyar zsidóság szempontjából az erkölcsi kárpótlás, a rehabilitálás a legfontosabb. Ez eddig, sajnos, még nem történt meg- A tények nyilvánosságra hozása nagy előrelépést jelentene ebben. Mi ugyanis nem kívánjuk, hogy minket külön kárpótoljanak. Csupán azt, hogy kinyilvánítsák, a magyar zsidóság ellen elkövetett bűnökért bocsánatot Ikérnek. (bpszertk.) (ráthy) Húsipari piackutató csoport Az elmúlt időszakban jelentős változások következtek be a Borsod Megyei ÁL latforgalmi- és Húsipari Vállalatnál. Nem csupán a vállalat vezetése cserélődött ki, hanem megváltozott kereskedelmi stratégiájuk és piac- politikájuk. A jelenlegi húsértékesítési válság közepette arra törekszenek, hogy megbirkózzanak a konkurenciáA Móricz-napok díjazottjai Március első két napján kulturális seregszemlét rendeztek Prügyön, a megméretést vállaló általános iskolák számára. A kategóriák győztesei a következők: Színjátszás: 1. — Prügy (felkészítő tanár Pozsgai Mariann) ; 2. Bodrogszegi (felkészítő tanár Gyurcsó Andrásné, Murányi Violetta) és Rátka (felkészítő tanár Endrészné Götz Julianna). Bábjáték: 1. Megyaszó, Nevelőotthon (felkészítő tanár Ráczné Fehér Erika); 2. Mezőzombor (felkészítő tanár Szo- boszlai Zoltáh); 3. Tokaj (felkészítő tanár Csordásné Szmik Ágnes). Citerazenekarok: 1. Rátka (felkészítő tanár Kőhalmi Károly); 2. Megyaszó, Nevelőotthon (felkészítő tanár Ördög Sándor). „Értekezés Móricz Zsigmond életéről”: 1. Varga Andrea (Szerencsi Hunyadi Általános Iskola, felkészítő tanár: Kar- dosné Kovács Ella); 2. Kiss Hajnalka—Hatalyák Edina (Ti- szalúci Általános Iskola, felkészítő tanár Kiss Jánosné), 3. Hudácskó Anita, Wfatyisák Edina, Trudies Andrea (Bodrogszegi Általános Iskola; felkészítő tanár Lehel Mária). Néptáncosok: 1. Rátka (felkészítő tanár Endrészné Götz Julianna), 2. Tokaj (felkészítő tanár Nagyné Osvay Márta) és Bodrogszegi (felkészítő tanár Pető Miklós) Memento homo Csodás gépen iár az ember Tudománya több mint tengeri Égbe nyűiá tornyot épít Űjat teremt - háláit rémít Leszáll a tenger mélyébe Fölrepül Hold légkörébe. Erejének nincs határa Sem vad szívének korlátja Készít bombát - hitet temet Háborúzik s öl gyermeket! Azt véli: már földön-égen Uralkodik istenképpen Erre emlékezz, áh ember; Porbál vagy és porrá leszel! Belányi István val, s megtartsák maguknak a piacot. Ennek érdékében stabilizálni szeretnék a vevőkört, tovább erősítik bolti kapcsolataikat, alkalmazkodnak a megváltozott keresleti igényekhez. Ennek egyik látható jele, hogy a forgalmazott mintegy hatvanféle készítményből negyven termékük 160 forint/ki- logram alatti áron jut el a vevőkhöz. A piaci munka erősitése érdekében négy' fős piackutató csoportot hoztak létre, amelynek tagja* ezekben a napokban szinte minden jelentősebb éleim*' szer-, vagy húsboltba elmennek, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki a boltvezetőkkel, s ezáltal méő jobban megismerjék a vásárlók véleményét és igényeit' Ne bántsák Pistikét! Pistike sír. Maszatos arcán végigfolynak a nagyszemu könnycseppek. Mutatja az or- cát: látni az ujjak nyomat- Mondja a nevét is. Annak, okj megütötte. Nem ismerem. Okot sem tudhatom az ütésnek, nem is létezhet elégséges ok az arcot megszentségtelenítő P0' fonhoz. Pistike sír. Tíz év óto másodszor látom könnyező1 • először az apja temetése után láttam. Pistike olykor kezét' csókolomot köszön, olykor szer- vuszt. Pistike negyvenéves- Szorgalmas. Rendet rak a P'p' cében, összetakarítja a szétszórt szemetet, kirakja az u szélére a kukákat, felmossa 0 lépcsőházat. Egyszóval, hasznossá teszi magát, mert ez egy tízéveshez illő agyvelőve is tudja, hogy mások hasznaro kell lennünk. Ezért nem érti 0 pofont, s mutatja méltatlop' kodva az ujjak nyomát. P's!' kének malacperselye van, op ba gyűjti megspórolt P^nIf.n Visszaváltható üveg mjndiS akad a pincében, lépcsőhöz- ban. Pistike sír. Csorognak könnyei. Könnyen felismerhető őt, még látszanak az arcán 0 ujjnyomok. A pofont adó ke nyomai. Kérem önöket, p bántsák Pistikét! Egyetlen tikét se bántsanak, hiszen oly0 törékeny az ember. Cnerl/A f* CflHŰ
