Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. február 23., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Egy nap a családsegítőknél

Tg nács és jó szó az ebéd mellé

Két cirmos tanyázik a miskolci családsegítő központ bejárati lépcsőjén. Nem menekülnek el jöt- törnre, békésen dorombol- va dörgölőznek csizmám szárához. Megszokták a Jövés-menést, nem félnek az emberektől, akik bizony szép számmal érkeznek Pap mint nap ide. Odabenn, a házban is hasonlóan barátságos a hangulat. A szerényen, de ízlésesen és otthonosan berendezett épületben mosolygós arcok nyugtatják meg a gonddal, bajjal betérőket.

Egy középkorú házaspár lordul éppen ki a belső szobából. Nem először járjak itt, gyermekeiket szeretnék visszakapni az állami gondozásból. Már Pem italoznak, rendeződött az életük. Segítséget kérdek ügyük elrendezéséhez . . .

■— Huh, de kellemetlenül érzem magam ... —

Púppan le a divatosan öltözött fiatalember, hasonlóan fess társával a körben elhelyezett székek egyikére. — Még sohasem voltam ilyen helyen, sohase kértem semmit — csóválja a fejét szégyenkezne, s nagy sunggal húzza bőrdzsekijének zippzár- Jat- A másik, magába ros- hadva babrálja feketére bokszolt hegyes orrú cipő- j!~t, amíg az őket fogadó pUnkatárs „ajánlólevelüket” böngészi. Munkát ^ellene nekik találni, ami em is olyan könnyű ma- Papság. Elsősorban azért, mert mindketten bűncse- ekmény részesei voltak, etörtek ide-oda, állítólag kzért, hogy ruhájuk le- ^en. Ami most rajtuk dí- „"eleg, az kölcsönben van. Zoval ruha is jó valna, bármilyen. Hogy tudja- Ph iskolába, dolgozni jár- I,1' Merthogy még fiatalhortiak.

s.r~ Hol is kezdjem? — .hajt egy mélyet az ele- L^ns prémgallérból kibújó t^épkorú asszony, bele- gSva élete történetébe.

ondolatai el-elkalandoz- m..’ míg végül kiderül, j,a ert is jött. Az a gond- ah a társasházban,

la,bt lakik — egyedül egy VjV'!?han —, ugyanannyi Egoját fizet, mint a négy- Veu PPPtádok. A lakásszö- ^ kezet elnöke pedig nem ezt nd° figyelembe venni j0 ■ Kéri, keressenek egy ig^ fobályt, ami bizonyítja v Za.t- Egyedül tehetetlen Pityeredik el végül.

róAz ,előtéri pamlagon ap- tjQf^énike önti ki szívét, lé fí gondosan maga mel- bfjjktetve. Ráncos — gö- iga P-íjaival hol kendőjén saj,, \t, hol köntöse alsó tePllft s°ndörgeti. Belépik ,;0r egészen közel hali^. mtal hallgatója fülévin' ‘ Szóval, kedveském. RVe elintézi...

A néninek egy lakás kellene. Évtizedek óta szükséglakásban tengődig, s már nyolcvan felé jár élete órája.

— A kabát kicsi, a hideg meg nagy — állít be Márton bácsi, akit már jó ismerősként üdvözölnek. Kopottas kék munkászakója valóban nem védhet a mínuszok ellen. Bár ő nemcsak ezért remeg. Az idegei már pattanásig feszültek. Évekkel ezelőtt meghalt a felesége, s rámaradt a gyerekek nevelése. A kilencből igaz, már csak öten vannak otthon, de magához vette kisuno- káját is. .Az anyja nem törődött vele. Negyven évet húzott le a gyárban, s 5 most alig hatezer forintból próbálja fenntartani népes családját. Egy-kettőre előkerül egy nagykabát, igaz, kicsit bő, de legalább alá lehet öltözni. A gyerekeknek is jut néhány ruhanemű.

Időközben egyre gyakrabban nyílik a bejárati ajtó. Sorra érkeznek az ételhordóval, üvegekkel, edényekkel felszerelt idősek, fiatalok az ebédért, ötven rászorult kap itt nap mint nap egy tál meleg ételt térítésmentesen. A belépők jó ismerősként üd- vözlik egymást, tréfálkoznak, élcelődnek, kinevetik saját nyomorúságukat. Szo- morkodással se lenne jobb az élet — egyeznek meg valamennyien.

Fiatalasszony toppan be fázósan, két ebédet visz. Egyet magának, egyet a férjének.

— Harminchárom évesen száz százalékos rokkant az uram. Semmit nem tud csinálni. Én házmesterként hazaviszek tisztán háromezer néhány száz forintot, ebből élünk hárman. Jól jön ez a kis ebéd, meg ez a darab kenyér. Hét végén főzök egy kevés levest, krumplival, zöldséggel, meg far-hátból pörköltet, jó sok Hokedlivel. Ezzel aztán el is vagyunk hétfőig.

Katikának a kiszolgálónak mindenkihez van egy kedves szava, szeretik is az ideje járók. Az órájára néz — ideje odakészíteni a kávét, mindjárt jön „nagyapa”.

— Nagyapa nyolcvan éves. egyedül él — meséli Katika. miközben keze szorgalmasan emelgeti az óriási szedőkanalat. — Mindennap megiszik itt egy kávét, elbeszélgetünk kíis ideig aztán hazamegy. Igaz, a múltkor eltévedt, nem találta meg az utat hozzánk. . . hiába, nagyon öreg miár.

Lassan véget ér az ebéd- osztás, a forgalom azonban nem csendesedik. Egyre többen találják meg az utat a családsegítőkhöz.

Kovács Judit

^agy lapra ébredünk

Névháború - középiskolás fokon

Több mint fél évtize- ,

9 de rendezett a Herman Ottó Múzeum egy teiállíitást, amely Miskolc középiskolái múltjának .tárgyi és írásos dokumentumait tárta a látogató elé. 1985 végén a Borisod! Művelődésben Miskolci iiskolatör- téne.i vázlatok címmel eiikikgyűjitemény jelent meg. A miskolci középiskoláik írásos dokumentumainak katasztere ugyanékkor készült el a Levéltárban, bár kiadási gondok miatt csak 1989-ben jelent meg. A legutóbbi időik változásai föl- erősíteititék a régi iskoláikra irányuló figyelmet, s fellán- goltaik az indulatok. Lévay vagy Zrínyi — teszik fel a kérdésit és válaszolnak rá a lap február 2-i számában a Zrínyi Ilona Gimnázium tanárai. diákjai, is az. egyik hajdani református öregdiáik.

Mint történész, munkám során nevek ezreivel találkozom, s tudom jól, hogy a névadás, legyen szó akár emberről, akár intézményről, létesítményről, településről, bonyolult folyamat, melyben a racionalitás, az észérvék sokszor kibogozhatatlanul ösiszékeverednelk az érzelmekkel.

Az elmúlt négy évtized alaposan felkavarta életünket, egyénekét csakúgy, ■minit közösségekét. Miskolc középiskolái dolgában csak akkor láthatunk tisztán, ha sorra vesszük a tényeket, de nemcsak a vitatott Sziinva- parti épülét vonatkozásában.

1. Legrégibb .múltra a ref. gimnázium, később főgimnázium tékinthet viasza. Ez 1924—1935 között ref. reálgimnázium (ékikor volt növendéke édesapáim iis). Lévay József nevét 1936—1950 között viselte. Lévay József tanára volt az intézménynek.

2. A Mir. lkától, gimnázium (1886—1910) 1910—1922

között főgimnáziumi rangot ért el. s. 1922—1950 között viselte Fráter György nevét, aki politikusi pályáját megelőzően a sajóládi pálos kolostor vezetője (perjele) volt.

3. A ref. leánygimnázium (1916—1938) a miskolci nőnevelés egyik nagy alakjának, Tóth Pálnak a nevét 1938-ban vette fel és 1950- ■ig viselte.

3. Az állami gimnázium névadója 1922—1950 között Hunfalvay János, a múlt század nagy természettudósa.

4. Evangélikus tanítóképző intézet 1920—1949 között működött, majd gimnáziummá ill. gimnáziumi tagozattá válva fokozatosan megszűnt.

5. Érseki rk. taníitónőkép- ző 1927—1948 között működött, majd átalakulva fokozatosan megszűnt.

A jelenleg működő öt gimnázium valamiképpen .kapcsolódik az előzőekhez. Ez a kapcsolat azonban korántsem egyszerű!

1. A református gimnázium és a r. katolikus gimnázium tanári karát egyesítették. is a volt katolikus gimnázium épületében működött tovább a két összevont (eredetileg fiú) gimnázium 1953-tól Földes. Ferenc Gimnázium néven. Földes Ferencnek semmi (köze általában a középfokú oktatáshoz, s még kevésbé a miskolci iskolákhoz. A ref. öregdiákok sosem tudtak azonosulni a r. lkait, iskola épületével, találkozóikat az egykori iskolájuk falai között tartják, amely azonban jogilag nem tekinti magáit a ref, fiúiskola örökösének.

2. A r. kát. gimnázium épülete a ma Földes Ferenc nevét viselő gimnáziumé, amely már jó ideje nem fiúiskola.

3. Az állami gimnázium egykori épülete a dolgozók gimnáziuma. A jogutód iskola Diósgyőrben áll, Kilián György Gimnázium néven. Kilián Györgynek sincs köze sem Miskolchoz, sem a középfokú oktatáshoz.

4. Az evangélikus tanítóképző épületében (Dayka G. u.) a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola ,működik, amely azonban csak a hajdani óvónőképző jogutódjánaik számít. Kossuth nevét viseli. Meggondolandó, hogy logikus-e, hogy egyetlen megyén belül egyazon nevet két középiskola viselje: egyik Sátoraljaújhelyen, másik Miskolcon.

5. Az érseki, itanítónőkép- ző egyik jogutódja a Zrínyi Ilona Gimnázium, .amely a Tóth Pál ref. leánygimnázium jogutódjának tartja magát. Eiz működik a ref. fiúgimnázium épületében, az Avas alatt. A hajdani ref. leánynevelő intézet viszont a Megyei Önkormányzat Kölitiségvétési Elszámoló Hivatalának ad otthont. Zrínyi Ilonának egyébként sem Miiákolcho.z, sem a középfokú oktatáshoz nincs köze.

6. Az érseki r. kát. tanítóképző épületében működik a Herman Ottó Gimnázium, amely az említett intézményt jogelődjének tartja.

Röviden leírva az előbbi a történelmi helyzet. Az egykori, állapotot visszaállítani több okból lehetetlen:

1. Nincsenek különválasztva fiú- és lányiskolák.

2. Megszűnt a középfokú tanító (tanítónő) képzés.

3. A hajdani Tóth Pál ill.

a Hunfalvy épületét aligha érdemes visszaalakítani

gimnáziummá (utóbbi tetemes, bővítést igényelne).

Megoldást találni csak úgy lehetne, ha valamennyi középiskola képviselői összegyűlnének és, közösen megvitatnák, mennyire lehet az összakuszálódoit.t szálaikat szétszabdalni.

Figyelembe kell venni, hogy iskolának lehetőleg olyan nevet kell adni, amely az intézmény jellegének megfelel, s van helyi kötődése. Ha lehet, nagy tanár- egyéniségeik legyenek a névadóik, hiszen hogyan lehetne másképp ápolni a pedagógusok kultuszát, ha nem így! Ebből a szempontból az öt jelenlegi középiskola nevéből csak Herman Ottó felel meg az elvárásoknak. Öt joggal lehet minden szempontból az iskola növendékei elé példaképül állítani. Lévay József, Tóth Pál, Hunfalvy János, vagy Fráter György lehetnék a többi iskola névadói. Természetesen más nevéket is fel lehetne vetni. Csak azért, mert megszoktuk, ne ragaszkodjunk egy kevéssé sikerült régi névválasztáshoz. Olyan nevet kell választani, ami jelent az iskola nevelőinek és diákjainak valamit. olyan kötődést, ami erős. raoionális. s amellett érzelmi töltésű kapocs is. Ne feledjük azt sem, egy névválasztás nemcsak aktu- álpoliitikaíi szempontból lehet megkérdőjelezhető. Érdemes mindent higgadtan végiggondolni, s háborúság nélkül dönteni.

dr. Csorba Csaba

A lévaysták szólni merészeltek

A közelmúltban olvashattuk a Lévay vagy Zrínyi névváltoztatással kapcsolatos leveleket az Észak-Ma- gyarország hasábjain.

Nagyon meglepő, a Zrínyi Gimnázium igazgatójának, diákönkormányzatának és szülői munkaközösségének heves tiltakozásának a Lévay iskolanév visszaállítása ellen. Három közösség is felemelte szavát (igaz hasonló hangvétellel) amiatt, hogy némely iskolájukat szerető öregdiákok meg merik kockáztatni ősi iskolájuk nevének visszaszerzését. Meg merik ostromolni a Szinva- parti falakat, hogy kitűzzék újra a „Lévay zászlót”.

Keményen, határozottan, vasszigorral kell visszaverni az ilyen támadásokat. Tiltakozni kell, nyilatkozni kell, állást kell foglalni. Emlékezünk még a nagy tiltakozások hangulatára: „el a kezekkel” innen vagy onnan. El a kezekkel a Zrínyi Ilona iskolától, hiszen évtizedek óta(!), 33 éve megbecsülést és elismerést vívott ki” Miskolc városban és országunkban egyaránt

A levelek „Török Ür”-nak és a volt Lévay József, valamint a volt Fráter György Gimnázium volt növendékeihez szólnak, akik szívügyüknek tekintik a miskolci középiskolák sorsát..aggódnak jövőjükért. — Ne aggódjanak azonban ezek az urak, mert a Zrínyi Gimnázium „büszke arra, hogy jogutódja az 1846-ban alapított református leánytanodának.” Büszke arra, hogy jogelődje a Miskolci Tóth Pál Nőnevelő Intézet, a Vámos Ilona Leánygimnázium.

Felmerül azonban a kérdés, hogyha ilyen jogelődjei vannak és ilyen eredményeik, miért ragaszkodnak a szegények a Szinva-parti iskolához? Miért a volt Lévay József Gimnáziumban büszkélkednek? Miért törlik le róla a Lévay nevét? Ilyen múlttal a jogelődök épületében volna a helyük és azok hagyományait kellene ápolniuk.

A Lévay József Gimnázium ugyanis 400 éven át a Tiszáninneni Református Egyház tulajdona volt. Miskolc reformátusságának, a város lakóinak, céheinek és szegényeinek összegyűjtött filléreiből építették és tartották fenn századokon át. Kapui azonban mindig nyitva álltak minden írendű-ran- gú és felekezetű tanuló előtt. Ezt az iskolát az 1948. XXXIII. t. c. alapján államosították. Ennek során belőle az egyházat kizárták, tanárait más iskolák nevelőivel összekeverték, Lévay József nevét homlokzatáról leverték, diákjait szétszórták. Helyette először Mikszáth nevét kap'ta. majd a B.-A.-Z. megyei Tanács rendeletére a volt Tóth Pál, illetve Vámos Ilona Gimnáziumot költöztették épületébe, melyek később felvették a Zrínyi Ilona nevét.

Ilyen ellőzmények után kétségbe vonható az öregdiákok igénye és kérése a Lévay-név visszaállítására és régi örökségük visszaszerzésére? Hány évre terjed a Zrínyi iskola jogfolytonossága?

A jelenlegi intézet épülete sohsem képezte tulajdonukat. Illetékességük a Paló- czy utcán van. Ezt az állapotot nem lehet „jogutódlásnak” nevezni. Mert nem utódlás vagy öröklés útján került birtokukba. Ezt nem így nevezik.

Amíg Miskolcon a Szinva- parti iskola más nevet visel, mint amit az államosítás előtt viselt — legyen az bár olyan tiszteletre méltó név is, mint a Zrínyi Ilona vagy Mikszáth Kálmán neve — addig minden volt diákját, a város és a környék minden lakóját és re- formátusságát gimnáziuma megszüntetésére emlékezteti. Olyan ez — hogy Zrínyi Ilonánál maradjunk — mint mikor a gyermek Rákóczit elvették anyjától, vagy mikor a szabadság- harc után a Rákócziakat kiverték birtokukból. Olyan ez, mint Náthán próféta példázata Dávid királynak, mely szerint egy városban élő igen gazdag ember sok juha helyett, a szegény ember egyetlen báránykájával vendégelték meg az arra járó utast.

A névviselésben 9/1989. (IV. 30.) MM. rendeletben biztosított jogokra hivatkoznak Azt mondják, hogy a „Tóth Pál Nevelő Intézet és jogutódja érdekében ragaszkodunk a Zrínyi Ilona név viseléséhez.” Ha nem a nagyasszony jelleme vezeti a ragaszkodást, nem tudom, hogy ez esetben miért nem a tényleges előd nevét, Tóth Pál nevét viselik, vagy a Vámos Ilona nevet. Az volna az elődökhöz ragaszkodás kifejezője. Miért mellőzik az intézet régi hírneves tanárát a névadó emlékét? A város szülöttjéét, aki olyan sokat tett az iskoláért. Nem gondolom, hogy Rákóczinénak túl sok kapcsolata lett volna a várossal. Az meg bizonyos, hogy Földes Ferencnek és Vámos Ilonának nem voltak összeköttetései a róluk elnevezett intézettel.

Ami pedig a néhány évtizeddel ezelőtti névadásokat illeti, százával „keresztelték” az intézményeket, tereket, tsz-eket Rákóczi, Petőfi, Lenin Sztálin, Kun Béla, József Attila stb. névre anélkül, hogy egyébként bármi közük lett volna a településhez, vagy intézményekhez.

Nincs azonban végképpen kizárva a Lévay a Zrínyiből, mert az öregdiákok megörökíthetik „volt almamaterüknek és névadójának emlékét”. Ápolhatják ott hagyományaikat is. A lé- vayisták nagy tábora ‘bizonyára köszöni ezt a lehetőséget, de nem szükséges egy-két négyzetméternyi falon emléket állítani a nagy elődnek. A „vörös téglás, ódon tölgyfakapus épület” enélíkül is hirdeti a Lévay József Református Gimnázium emlékét. Őrzik a régi írások, az iskolatörténet lapjai, őrzik az öregdiák szívek, s hogy ez ki ne haljon, átöröklik az utódokra. Azokra a fogékony lelkekre, akik érzékenyek az igazságra. Ezeknek és minden fiatal diáktársunknak üzenjük: ne gondolják, hogy a mostani névvisszaállítás újabb jogtalansággal orvosolná a régit. Nem! Hanem megszüntetne egy korábban elkövetett még ma is fennálló jogtalanságot, mely által az eredeti állapot állna helyre.

Ágoston István

Lévay gimnáziumi öregdiák