Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6

1991. február 23., szombat

A tél virága: az amarillisz

Bort bíráltunk 7 áSlyán

Fojtán L. felvétele

Kellenek a tapasztalatok

Kanadából Miskolcra érkezett tavaly egy nő kereskedelmet tanulni. Miért ponit országunkat, megyénket választotta, erről kérdeztük az IC(P) Rt.-nél dolgozó fiatal hölgyet Tommy Majsiztrifcoit.

— Szüleim 1956-ban mentek Ikiii Amerikába, és én már oitt születtem Torontóban. A gimnázium után a Wilfrid Laurier University!, a kereskedelmi egyetemet végeztem el, ami nagyon híres iskola. Nemcsak tanulásból állt a;z életem, hanem sokat dolgoztam több munkahelyen. Például napközben jártam iaz egyetemre és délután 4-fől estig egy barikban vállaltam munkát, vagy targoncavezetőiként árukait raktam be kamionokba. Édesanyámnak csomagolóüzeme van, ott is besegítettem az ellenőrzésbe. Kellenek a tapasztalatok.

— Hogyan került Miskolcra?

— Ebben a városban lakik a nagymamám és már hétszer voltam itt látogatóban. amikor olvastam az újságokban az IC(P) Rt.-ről. 1990, szeptemberétől vagyok itt munkavállalói engedélyivel, ami egy évre szól.

— Milyen előzménye volt idejövetelének?

— Amikor befejeztem az egyetemet, külföldre akartam menni dolgozni. Ez nálunk hasonlóan nehezen megy, mint önöknél.

— Miért nehéz ez?

— Ha az ember odakerül egy nagy céghez, csak akkor küldik a külföldi kirendeltséghez, ha már nyolc-tíz éve ott bizonyított. Én ezt fordítva csinálom. Ha befejezem ezt az évet, és ha hazamennék Kanadába, az egykori évfolyamtársaimhoz képest én már egy magasabb szinten leszek a kereskedelmi tapasztalataim miatt.

— Kanadában számítanak-e a magyar tapasztalatai, mennyire ismerik el hazánkat ott?

— A sajtó nálunk sokat foglalkozik Kelet-Európával, és tudják mi történik itt. Ügy ítélik meg. (komoly lehetőségeket nyújt Magyar- ország tőkebefektetésekre. S ha visszavegyek, magyarországi szakértőnek számítok majd, s esetleg tudóik majd segíteni' olyan cégéknek, amelyek Magyarországon szeretnének üzletet kötni.

— Milyen pozitívumot lát

a magyar kereskedelmi életben? ,

— Azt. hogy az emberek nagyon igyekeznék, mindenáron üzletet alkarnak kötni.

— Miért az IC(P) Rt.-nél helyezkedett el?

— Azért, mert olyan széles a működési területe, hogy itt tudom a legtöbb tapasztalatot gyűjteni.

— Milyen minőségben dolgozik itt?

— Külkereskedelmi menedzser vagyok. isegíték azokban az ügyletekben, amelyék angol nyelven köttetnék meg.

— 'Legközelebb miikor jön isimét hozzánk?

— Lehet, nem is megyek haza ...

— Mint fiatal menedzsernek volt-e ideje férjhez menni?

— Hajadon vagyok, még ráérek. Mivel még csak 23 éves leszek, most kell utazni. tájékozódni, s majd valahol letelepedek.

— Mi a kedvenc virága?

— A rózsát szeretem, színeim a piros és a rózsaszín.

— zelei —

Hó alatt pihennek a tokaj- hegyaljai szőlősorok. Imitt-1 amott fel-felrebben egy varjú, nekiiramodik egy nyúl. A vesszők az elmúlt ősszel édesre érlelték a furmint és a hárslevelű szőlőfürtöket. Ilyenkor, február második felében jön el az ideje, hogy szemügyre vegyük, megízleljük az őszi mustból forrt új bort, véleményezzük, milyen óbor, aszú lesz belőle, ha tovább érlelődik.

— Szakkörünknél már visszatérő hagyomány, hogy afféle házi borversenyt, bor- bírálatot csinálunk februárban — mondja Tállyán Hetzi János, a dr. Bártfai Szabó Gyula Mg. Szakszövetkezet elnöke. — öt éve dolgozik a szakkör mintegy harminc tagja együtt Mailár Imre, a Tarcali Borászati Kutatóintézet most már nyugdíjas igazgatóhelyettese támogatásával, akit Tóth Pál nyert meg a mi ügyünknek. A szakköri tagok egyéni gazdálkodók, vagy a munkájuk mellett foglalkoznak a szőlővel, borral. Szeretnénk megőrizni a tállyai borok hírnevét, sőt, ha lehet, még tovább erősíteni,

— Májusban Tolcsván lesz a megyei borverseny, s a mai borbírálat már az arra való felkészülés egyik legfontosabb állomása — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Pál. — Tavaly Hercegkútról negyven!!) 1—3. helyet hoztunk el borainkkal, most se szeretnénk alábbadni.

Amióta a szakkör működik, évről évre mind több dicséretet kapnak Tállya borai. A szakmai előadások, a borok vissza-visszatérő minősítése érezteti jó hatását. Erről beszél Mallár Imre is, aki éppen most érkezik Tárcáiról.

— Nálunk, Tarcalon már korábban jól működött a kertbarátkor. Amikor Tóth Pál, aki az Északkő osztályvezetője, megkért, csináljunk valamit Tállyán is, örömmel vállaltam. A tály- lyaiak szeretik a szőlőt.

A tállyai szakkör vezetői nagy terveket szőnek, már most kutatják a piacot, legutóbb például Angliába küldtek mintát saját boraikból. Hetzi János szerint a bor- kombinát is segíti őket, ha szükség lesz rá, az ő gépeikkel palackozzák majd saját eladású boraikat. Bármelyik pillanatban akár ezer hektónyit piacra tudnak dobni. De csak a garantáltan magas színvonalú, versenyeken megmérettetett, versenyképes borokat.

Azok pedig már itt sorakoznak hetven tokaji palackban. Huszonhárom száraz, kilenc édes, öt muskotályos édes borral neveztek a borbírálatra a szakköri tagok. Minden palack külön számot kap, s amikor a „belövő bor” után kóstoljuk, senki sem tudja, kinek a borát íz-» leli. Hacsak valaki meg nem ismeri a sajátját. A kétféle pontozásos rendszer közül a hagyományost alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy minden bor maximum 20 pontot érhet el. Pontokat kap a szín, a tisztaság, az illat, az íz, a zamat és az összbenyomás. Minden egyes megkóstolt bort sajttal, kiflivel, hámozott almával kell feledtetnünk a szánkban. így a következő teljesen újnak tűnik. Minden asztalon gyertya is ég, hogy annak fényében gyönyörködhessünk az új bor már most csodálatos színében. A megfelelő szín és tisztaság már egy ilyen háziversenyen is a minimumnak számít. Az illatba olykor-olykor még belevegyül a kén szaga, de azi íz és a zamat a legtöbb bornál már kiváló.

Teljes két óra múlik el, mire az összes bort végigízleljük. összesítik a pontszámokat, majd Maliár Imre értékeli a versenyt. Amikor pedig kihirdeti a sorrendet, jót nevetnek a tállyaiak, mert egyik saját borát is „becsempészte” a bírálatra ..

A száraz bor kategóriában Orosz Károly, Mailár Imre és Rózsa György, az édes kategóriában Hollókői Mihály, Kozák Ernő és Bíró Boldizsár, a muskotályos borok kategóriájában pedig Hollókői László, Élornyák László és Élollókői Mihály nyertek. A díjak ugyan jóformán jelképesek (lopó, szakkönyvek), de mégiscsak megmérettetés volt ez a javából !

— Nyugodtabban, bátrabban készülünk így a megyei, borversenyre — mondja Tóth Pál. — De a legmegnyugtatóbb az, hogy nem hiába! dolgoztak tavaly a szőlővel, a tállyaiak, igen jók az új borok.

Mire vége a borbírálatnak, elkészül a finom, bográcsban főtt gulyás és az új borok kortyolgatása mellett dicsérjük a főszakácsot, Bíró Boldizsárt. Az asztaloknál feloldódik a hangulat, most már hangosan lehet vitatkozni azon, kinek melyik bor ízlett leginkább, s főként, hogy miért. S azon is, mié kell még tenni, hogy az új borból igazán finom, magas színvonalú tállyai óbor váljon.

Nyike8 Imre

Nagy József

■ az eaészséa

DIÉTÁZZUNK EGYÜTT

Túlsúlyosak, betegek vagyunk, vagy egyszerűen csak egészségesebben szeretnénk élni, íme itt az alkalom, és az egyik célravezető módszer, a diéta. A betegségmegelőző helyett az orvosló, gyógyító szerepe jutott ugyan előtérbe napjainkban, de a szakemberek a legrégebbi időktől fogva ismerik az előzőt is. Mór az ókor embere is széles körben használta, illetve alkalmazta a természetgyógyászat más módozatai mellett.

Gyógyítható, illetve megelőzhető vele egy sereg betegség, mint a szív- és érrendszeri panaszok, a vashiány, máj- és epebántalmak, köszvény és cukorbetegség, daganatos betegségek, veseproblémák és természetesen a gyomor- és' bélbetegségek.

Nos, a megyei Közművelődési Módszertani Központban márciustól szakképzett dietetikus ad tanácsot a hozzáfordulóknak, minden csütörtökön délután 3-tól 6 óráig. A Széchenyi u. 35. sz. alatt, egyéni panaszaira, személyre szabott recepteket kaphat az érdeklődő, de megcsináltat-' hatja diétásétrendjét is.

MAGZATVÉDELEM

Megalakul Miskolcon is a Magzatvédő Társaság. A szervezet azokat tömöríti magába, akik ellenzik a szükségtelen, indokolatlan abortuszt. A miskolci csoport február 23- án tartja ünnepélyes alakuló gyűlését. A Magzatvédő Társaság Miskolci Csoportjának 17 órakor kezdődő gyűlésére minden érdeklődőt szeretettel várnak a diósgyőri római katolikus egyházközség új hittantermébe, amely a plébániával egy épületben található.

!>•?(/ &h.

... és azt hittem, ha itt változás lesz, minden megváltozik. Szóval, hogy egy- csapásra változik meg minden. Nem olyasmire gondoltam persze, hogy a Moszkvics helyett BMW-n fogoik miajd járni és kolbászból lesz >a sövény. . . Csak arra gondoltam, hogy az életünk szellemi minősége lesz más, mint eddig. Az interperszonális kapcso- latoik javulnak elsősorban. Általában a modorunk, a kommunikatív készségünk. iaz egymás iránti figyelmünk.

Lao-cse-t idézgettem magamban, aki ezt mondja: „A jó szavaik nyomán bizalom születik. (A jó gondolatok nyomában mélyebb .ismeret születik), A jó tettek nyomán szeretet születik.”

Hát ez a javíthatatlan idealizmus ugyebár.

Erről a tőről fakad, hogy én nem is egészen így képzeltem el a változást. Egy kristályosodási, folyamatban hittem. Tagadhatatlanul voltaik ennek jelei. Mert — ahogy telt az. idő — a „bunkó bolsikiat” egyre inkább felváltották az iskolázott» nagyvonalú, olykor szinte liberális vezetőik.

Hogy ettől a rendszer lényege nem változott meg? Igen, igen, de azért mégiscsak szót tudtunk érteni egy — soha nem deklarált.— 'társadalmi megegyezés keretei között. Nemcsak itthon. még Ukrajnában, vagy Moszkvában is.

— Hagyd öreg, ez „vallásos” — figyelmeztetett a magyar adások szerkesztője Ungváron, miikor szakmai vitába keveredtem az ukrán kollégával.

A „vallásos” azt jelenítette. hogy dogmatikus, szemellenzős. csőlátáisú.

Egyébként én csak annyit állítottam ia vonalas szerkesztővel szemben, hogy a rádióhírekben fölösleges elmondani, hogy a termelési eredményeket, a kulturális vívmányokat a párt és a kormány politikájának köszönhetjük. S hogy Irina, a híres fejőnő éppen egy kongresszusi határozatot teljesít, mikor a tehén alá ül.

Az ukrán kolléga persze megsértődött, mert vallásos volt. De megsértődött a.z a katolikus pap is, akihez imigyen szólt — a fülem hallatára — a Magyar Rádió egyik szerkesztője: Kedves főtisztelendő úr, ne mondjon a mikrofonunkba ennyi jót a szocializmusról; ne vegye el a ipánttitlkárok kenyerét.

Mint a rovatban munkálkodó saimesiz:, csak hallgattam, de egyszersmind azt is .megjegyeztem, hogy ez a T. klassz, világosfejű pasas, aki másként kommunista, mint annyian. Vagy italán éppen ő iaz igazi, mert okos. szellemes, toleráns. Ö egyaránt fellép a dogmatizmuis ellen akár reverendában, akár pár.tlkömtösben jelentkezik.

_Szerkesztőniiponterként később én is mérsékletre intettem egy futtatott kisvárosi ^potentátot, aki mint vezető értelmiségi, nagyon imponálni akart a munkás- hatalomnak, sí az egyik választás napján körülbelül ezeket mondta, mikor az urna mellett „véletlenül” találkoztunk: Örömmel jöttem szavazni,, mert ezzel éppen^ úgy állampolgári kötelességem teljesítem, minit a műtőasztal mellett, ® megvallom, hogy én nagyon bízom a Hazafias Népfront győzelmében,

Kikapcsoltam a magnót, S' 'immár csak úgy „szárazon” —. vagyis elektronikus tanú nélkül — megkérdeztem: Esetleg győzhet más i,s, mint a Hazafias Népfront?

Partnerem intelligens! ember volt, még meg is köszönte, hogy figyelmeztettem. Átformálta a szöveget

— felvettem, leadtam. ^

— máit ad Isten? — ítényk^ győzött a népfront...

Hát így volt ez régen, de ezt az anekdotaízű történ^" tét — s mindazt, amit eddig felsoroltam — nyugodtan elmesélhettem a pártállam legfőbb korifeusaimat ás az. utóbbi időben, rned már nem úgy voltak ,.vaJ' lásoisalk”. minit elődeik. Sz®' lesedetit. látókörűik, javult 3 modorúik.

Például kezdtek nyelveik®'1 tanulni, nemzetközi itapas®' talatolkra szert tenni. Sz°' val — mint javíthatatlan optimista — én bíztam JJ (kristályosodásban.

Récéktől. Ki »tárcsáitól, l Hortobágytól mégisc»3' messzire jutoittunlk.

Annáik persze nem örüj" tem. ha egy hajdani lkába**' gató tisztet mondj uk val8' melyik vállalat személy2®1 osztályán láttam viszont* • annak se, ha tévétalálk0' zón képviselte az eléktron!' ikus médiumot. (Hisz’ baj' dán csak a vallatásnál a1' Ikialmaizott gyengeáram i?*' májában volt köze az elektronikához.) De azzal vl" gasztaltam magam: ez rna' nem az ő világuk, az M nekünk dolgozik. A ••ne'

íkünlk” pedig minden tisztességes magyar embert jelei1' tett; pártállásra, nei®1'®’ korra, világnézetre való te' Ikiinitet nélkül.

Annak örülnék, ha — .? gyökeres, (a nem is reirnel ^ tánsadalimi. politikai vált®' zások után — az idő továbbra is, most is és dies inkább nekünk! dolgozna*

Csakhogy akikor — azt t11 szem — nekünk is jobb8 kell dolgozni iaz időben. ^ gyorsabban, mert egyre * vesebb az időnk. Pedig n3,® szeretnénk egy Ikiesiit _—

lelmek és manipulációik n® Ikül — élni. Nemcsak élni. ahogy lehet, ban© úgy, ahogy egy szabad ®m bernek kellene a huszad század végén.

Persze le kell számolni il, illúziókkal. Hogyan hik®^ tem én azt, hogy egy y rendszer képviselői —■ nf5, többségűikben — karizm3^ ku.sabb egyéniségeik l©sZ^fai mint a pártállam leg.iob0!^ voltak? Vagy, hogy *1^a- szónolk'dk, netán ötletgaz® gabbalk, s kevésbé fcarni®r ták?

Nem, egy polgármester általában! — nem olka?a ,, mint egy átlagos tana®, nők volt. Mindkettőt a a gyár föld termetite, ® egy padban ülitek 'i®k° a -korukban. A publicista»;^ színészek, a tanárak ggt. lettek tehetségesebbek. új közéleti embereink •^

zött vannak bizonytaíd-Jja* tájékozatlanok, még . e ^1- gógolk iis. Vannak,akik® gra mit nem felejtették. d®n ^ is tanultak semmit. Van ^ akik kicsit feledékeny akik nem tudják, hogy v tosan miikor voltaik v sízok és mikor nyulalk- ^

Ha nagyon szkeptikus ^ nék, azt mondanám, * gg, csak a névtábláikat, a tábláikat cseréltük kiDe nem így van. ^,<r!aIíii legeslegszolidabb párta ^ mechanizmusnál is 1°° cseperedő demokrácia.

Nem azért, mert egy csapás r a m eg v ált nem azért, mert meS® hat! Vagyis: van z® lCbeto' a változásra! Nincs kosodás, hitbizomány. ció-öröklés. Mert va'n f é® sadalmi kontroll! most mindezt — 11 .. jenélkül, de azért hittel írhattam.