Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. január 26., szombat mr. Kihalt, néptelen a határ. Mozgást csak a tanyák, állattartó telepek környékén tapasztalni. Néptele- nek a szőlővel beültetett domboldalok is. Mert, ahogy a „nagykönyvben’' meg vagyon írva, ezekben a fagyos napokban a metszés is szünetel. Ennek látszólag ellentmond, hogy a szőlőmunka gyakorlatilag már megkezdődött. Az új évben az enyheséget hozó január eleji napokon ugyanis benépesültek a szőlőültetvények. Mind a tokaj-hegy- aljai, mind pedig a délborsodi borvidéken hozzáfogtak a tőkék metszéséhez, a kordonművelésű táblákon a termőkarok kialakításához. Most ez a munka szünetel, mint ahogy „felfüggesztették” a gyümölcsösökben is a megkezdett munkát, azaz a> metszést. Itt már mutatkoznak a nehézségek. Mindenekelőtt gondot okoz a munkaerőhiány. Fancsa- lon például nincs erre a munkára vállalkozó. Pedig a téesz vezetői azt hitték, hogy a „munkanélküliség” majd segít a munkaerőgondokon. Ám ez a gyakorlatban „nem jött be”. Inkább a munkanélküli- segélyből élnek, egyesek, semmint „ennyi pénzért” a gyümölcsösökben dolgozzanak. Úgy látszik, elegendő a segély a tétlenkedéshez. Ha a tőkék között most nem is, a pincékben annál több a tennivaló. A dél-» borsodi részeken gyakorlatilag már befejeződött a borok első fejtése. Tokaj- Hegyalján, ahol úgy mondják, „lustábbak a borok”, azaz később forrnak ki, még tart ez a művelet. Statisztika Nagy-nagy baj, ha valaki fenntartás nélkül hisz a statisztikának, amiről köztudott, hogy igen-igen manipulálható valami. És erre ne tessék legyinteni, mert példát is mondok. Ha például egy statisztikahívő magyar anya azt olvassa valahol, hogy a világ népesedési adatai szerint, a '90-es években születendő gyerekek közül minden negyedik kínaiként jön a világra, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy nem szüli meg negyedik gyermekét, nehogy kínai legyen. A statisztikai adat különben komoly, valóban így néz ki a világ népesedése, de csak az összlétszámot tekintve, s az egész világ várható újszülöttjeinek lélekszámával osztva, ami éppen annyira fedi a valóságot, mint az a feltételezés - ugyancsak a statisztikára alapozva -, hogy Európában, vagy Afrikában minden negyedik embernek kellene tudnia kínaiul. Egyelőre viszont még nem tud, s ha csak valami nagy változás be nem következik a világban, nem is fog tudni talán soha. A statisztika ettől azért még ilyen. Ilyen, és így viselkedik, mondjuk az egy főre eső kereset, az egy főre jutó alkoholfogyasztás, meg béremelés, és minden átlagszámítás esetében. Messze, nagyon messze van a valóságtól. Ezért merem biztatni a fiatal magyar anyákat, szüljék csak meg nyugodtan negyedik gyermeküket, mert nem lesz az kínai, és az is biztos, hogy több pénzük lesz majd felnevelésükre, mint amennyit most a statisztikusok mondanak. Melyhez hasonló jókat kívánok. Göre Gábor bíró űr Mottó: 0 biztos rossz, jobb a bizonytalan jónál Irigylem ronthatatlanul optimista honfitársaimat. A hosszú távúak hároméves kamatra adják be a pénzüket, más házat épít és gyereket nemz. A rövid távúak visszafizetik az OTP-kölcsönt, az őszi iskolakezdésre vásárolnak a gyereknek cipőt. A máról holnapra élők szénért, és szénutalványért sorakoznak, s járják a boltokat, hogy e hava sincs tél téli vásárján valamit olcsóbban vegyenek. A szomszéd tavaszra lakásfelújítást tervez, egy másik ismerős a nyári szabadság idején Erdélybe készül. A rokon vett egy telket, szőlőt telepít, bízva abban, hogy három-négy év múlva együtt szüretelünk majd. Mint mondtam, irigykedem, és csodálkozom. Én máról holnapra élek, s fogalmam sincs arról, hogy a pénzespostás csönget-e vagy a végrehajtó. Tengek, lengek, mint harangban a nyelv. Néha konditok, gyakran melléütök. A fene sem figyel rám, de a világ is csak akkor és addig érdekel, amikor és ahol közös a rezervátum határa. Már azt sem tudom, hogy van-e kerítés ezen a senki földjén. A falakat lebontották, de a bennünk levő gátlások, előítéletek, félelmek Maginot-vo- nala métj megvívásra, legyőzésre vár. Ide nem drótvágó olló, nem dinamit kell, hanem béke, barátság és nyugalom. Egy biztos pont. Ahol megállhatok. Ahonnan elindulhatok. Ahová visszatérhetek. A minap a rádió mikrofonvégre csalogatott egy volt KB-titkárt, egy sikeres gyárigazgatót, egy sokat szereplő képviselőt. Mindannyian más titulust viselnek már. Az egyiket nem választották meg, a másik megbukott, a harmadik visz- szaadta a mandátumát. Távozásukkal jeles és jólfizetett funkciókat hagytak hátra, de nem maradtak munka nélkül. Vállalkoztak, vagy korábbi szakmájukat folytatják. Értük és ellenük nem rendeztek tüntetéseket, ők sem írtak magyarázkodó sorokat a magyar sajtó újonnan még fel nem fedezett nyílt tér rovatába . . . Élnek, boldogulnak, nem panaszkodnak. Lehet, hogy többet keresnek, s valószínű, hogy kevesebb nyugtatót szednek. Gyaníthatóan volt valami fix pont, ami biztonságot adott nekik akkor is, amikor kihúzták alóluk a szőnyeget. Más történet, de rímel erre egy diósgyőri nyugdíjai esete. Megkapta az obsitot. s városrendezési okok miatt oda kellett hagynia kertes, családi házát. Bánkódott, örült is, hiszen ki ne szeretne összkomfortba költözni a földszintes nomádságból? A csapból meleg viz jön, a radiátor fűt, az égi csatornák jóvoltából hétféle televíziós programot nézhet. Nem háborgott, nem zúgolódott. Megértette az idők szavát, s nem akart kerékkötője lenni a hivatalosan deklarált fejlődésnek. A cég jóvoltából pénteken annak rendje és módja szerint kiköltözött a halálra ítélt házból. Szombaton berendezték, belakták az új otthont. Vasárnap permetezőt akasztott a nyakába, s leápolta a fákat, bokrokat. Hétfőn jött a földgyalu, s elplanírozta a környéket. Eltűnt a kerítés, eltűnt a ház, s eltűntek d frissen permetezett gyümölcsfák és szőlőtőkék is. Tragédia nem történt. A dózeres tette a dolgát, emberünk sem hullatott könnyeket. Ö tudta, hogy mi lesz. A kertet még a huszonnegyedik órában is művelte, mert eleitől fogva sejtette, hogy ez a biztos pont. Az erős hitűek nehezen zökkenthetők ki. Aki csak léggyökerekkel kapaszkodik, azt hamarabb elfújja a szél. Építészmérnök ismerősöm egy kisvárosban él, a helyi üzemben dolgozik, anyjával lakik. Még innen a harmincon kiszámolta, hogy tíz év múlva saját lakása lesz, talán futja egy autóra is, s megnősül, ha akad alkalmas lány, s lesz tehetős rokon, •amelyik állja egy hagyományos esküvő horribilis számláját . . . Ám a távoli fix pontot egy hirtelen jött ajánlat kérdőjelezte meg. Hősünknek fölkínáltak egy külföldi állást. Lakás, autó van, fizetés valutában. Új munkakör,- más ország. Ä nyelvet bírja de egyedül kell hagynia anyját, s kiszemelt menyasszonyát, munkahelyét és tanítványait. Ennek ellentételeként világot láthat, egy év múlva Mercedese lehet, s kikaphat valami gazdag libát is. Menjen, maradjon? Ami csábit, legalább annyira erős, mint ami ide köt. Ha nem megy, akkor idősebb korában az elszalasztott lehetőséget sajnálja majd. Ha nekivág, s csalódik, vagy benne csalódnak majd, akkor vert kutyaként sompolyog haza . . . Szörnyű az, ha valakinek az iránytűjéből kilopják a mutatót. Mint hajóhoz a vasmacska, mint kardhoz a bojt, mint madárhoz a fészek, ugyanúgy tartozik, tartozna hozzánk a megfellebbezhetetlen bizonyosság, egy talpalatnyi hit, egy maréknyi reménység. De a kínáló, kérő, munkára termett kéz egyrg inkább ökölbe szorul. Tenyérbe karmoló ujjakkal csak ütni lehet. Dolgozni, simogatni, parolázni nem! Vajon mi oldaná ezt a görcsöt? Orvoshoz, pszichológushoz, vagy külföldi szakértőhöz forduljunk? Segít-e az áhítatos ima? Kölcsönből éljünk, vagy magunkat sarcoljuk meg? Végrendelkezhetünk-e a semmi fölött, amikor — úgy érezzük — semmik vagyunk és mindenek már nem lehetünk? Történelmi tények bizonyítják, hogyha egy rendszer vegetál, akkor a tudósok, hadvezérek, szakértők szerepét a jósok, a jövendőmondók és a futurológusok veszik át. Semmit sem mondanak, de mindent ígérnek. Cserépdarabból, baromfibelsőségből, elvetélt pártnyilatkozatokból is lehet következtetni a jövőre. Ha nincs tény, ha nincs fix pont, akkor csoda kell. Egy ufó csak alkalmilag oldja meg a gondokat. A hazai, gyakori miniszterváltás is alkalmi égi tünemény. Egy élesben folyó háború már megmozgatja a közvéleményt, de azt a nagyérdemű már aligha érti, hogy a vízből és árpából készített sör miért lett drágább. Miért srófol tarifát a lassú és körülményes posta, a vasút, a helyi közlekedés? Egy héten belül miért emelik kétszer az ártatlan zöldborsó árát? Ki hiszi el, hogy dörszölt alkuszok miatt sokszorozzák meg a vatta árát, holott ezt a gyógyászati segédanyagot sem gyerekek, sem nyugdíjasok, sem pedig férfiak nem használják? Van, akinek még nem jött meg, van, aki már klimaxos. Egy ország, egy országra épült társadalom is lehet klimaxos? Mostanában Magyarországon tőzsde és kupleráj nyílt. A két intézménynek semmi köze egymáshoz, de a dolgok összefüggenek. Ha lehet önI kényesen földet osztani. b° lehet szobrot dönteni, ha 'e~ hét, az öböl-háború ellen tüntetni, akkor miért ne I®' hetne, kellene szólni azokról, akik vétlenek, akik seni- miről sem tehetnek, de aki» a jövő letéteményesei? Azokról van szó, akikre nem v°r szolgálati lakás, fix áll05, kétezerig nyújtott garancia- Gondos szülőként elmegye* a ballagásra. Mi a fenét tudok ígérni a gyereknek, amikor kikerül az életbe? P®n, . lakást aligha ... A bérh°zl rezsire is alig futja. Én me9 } csak elvegetálok, de neke ) fiam csak az olcsó édesseS -L jut. Szereted a Túró Rudit- | Hajnalban mindig faj®*! /I reszt valami. öt óra köm I: kimászom az ágyból, s kef®’ j sek egy fix pontot. Kinyit01^ / a hűtőszekrényt, a lámp j világít. Eszem egy kis sajt0 ' íj meghúzom a szódásüveg®^ Aztán ülök a sötétben, hallgatom a csendet, s n® jut az eszembe semmi. aki ilyenkor munkába me?J’ más most tér pihenni. A házban gyereket szülnek, zebrán ártatlan gyalog050 j kát gázolnak. Nem az iz9° j 0 hogy mennyire bombabizt ^ ^ ez a ház. Tudom, hogy a P° ]| nel kártyavárként dőlne °5 sze, ha a bomba szele m®9 csapná. Nem érdekel, b°9' élelmiszertartalékaim e?j hétnél tovább nem bírnák . Nincs gázálarcom, de J pénzt hozó kötvényem se ^ Szorongásomat azonban n® , tudom eltitkolni. Én nem * lek, de féltem magunkat- , | újsütetű fegyvereknél kei® r nyebb az adó, pusztítóba j szolgáltatói díjak emel® |j Én már lakni is csak úgy * ^ i dók, hogy majd' beléha'0 Változtatni, beleszólni fe ^ , tudok, mert én csak magi* |, állampolgár vagyok. nem, tűrnöm kell egy ót®1® j| A ifi' ! nekar kicsit falsul játszik« ^ , közönség összevissza tónc° I Vágyódom arra a bicij**'^ I amelyen hajdan össze-v'5^, | jártam a határt. Ez 0 *1 zonytalan járgány egy °'g.\ fix pont volt, amelyen 01 ^ ülhettem, megmaradtam elvitt valahová. Eljut0** ^ valahová? Néha bold°9 ^ voltam. Epret szedtem eperfáról, s biztos ',0 „ abban, hogy ide, egy 0g. pásnyi örömért, újra ®*j0 tek. Brackó is“011 Csendes a tatár, „nagvíizem” a pincékben
