Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2„ snrda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Kamara a gazdaságról Szakítani kell a fiskális politikával A magyar gazdaság hely­zete az 1990. évben ellent­mondásossá vált. Több ne­gatív, kedvezőtlen folyamat felerősödött, ugyanakkor jó­irányú elmozdulások kezdeti jelei is megfigyelhetők. Az ország külső egyensúlyi helyzete kedvezően változott és az ország külföldi adós­sága lényegesen nem nő. Kedvezőtlenebb a belföldi gazdasági helyzet. A terme­lés és a jövedelem képződés minden területen visszaesett, az életszínvonal és a beru­házások csökkentek, növek­vő költségvetési hiány ve­szélye alakult ki, erősödött az inflációs nyomás, összes­ségében nem jöttek létre a fokozatos konszolidáció fel­tételei, sőt a belső gazdasá­gi feszültségek tovább éle­ződtek. Az év közben tett, többnyire átgondolatlan és összehangolatlan kormány zati intézkedések nem a ki­bontakozás irányába hatot­tak, inkább destabilizálták a gazdaság és a társadalom működésének feltételrend­szerét. Az 1990. évi tapasztalatok bizonyítják, hogy 1991-ben a gazdaság működőképessé­gének fenntartása és a vár­hatóan tovább éleződő tár­sadalmi-gazdasági feszültsé­gek kezelése érdekében az eddigi gazdaságpolitika gyö­keres megújítására van szükség. Olyan átfogó intéz­kedéssorozatot kell végre­hajtani, amely a gazdaságot kimozdítja a jelenlegi holt­pontról, és képes a konszo­lidáció és stabilizáció felté­teleinek megteremtésére. A követendő gazdaságpolitika középpontjába a nemzetközi fizetőképesség fenntartása mellett a kínálat élénkíté­sét és az infláció ütemének mérséklését kell állítani. E tekintetben csak olyan gaz­daságpolitika lehet eredmé­nyes, amely szakít az inflá­ciót gerjesztő fiskális és mo­netáris politikával. Átfogó elgondolásokat kell kialakítani az adósságme­nedzselés korszerű formáira. Mivel jelentősebb külső for­rásbevonásra van szükség, átfogó gazdaságdiplomáciai, külpolitikai lépéssorozatot kell végrehajtani, kísérletet kell tenni a Szovjetunióval szemben fennálló követel­ményeink nemzetközi piaci értékesítésére, fel kell erősí­teni a belföldi privatizációs folyamatot és gyors ütem­ben kell bővíteni az expor­tot. Az export bővítése ér­dekében a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal új típusú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatrendsze­reket kell kialakítani. Foko­zatosan meg kell teremteni a nemzetközi gazdasági in­tegrációkhoz való csatlako­zás feltételeit. Szükség van az államház­tartási- és költségvetési re­form végrehajtására. A re­form során egyértelműen tisztázni szükséges a költ­ségvetés és a társadalombiz­tosítás viszonyát, a kettőt egymástól szigorúan el kell különíteni. Alapelv, hogy a költségvetés a lehető legna­gyobb mértékben vonuljon ki a gazdaság finanszírozá­sából és e szerepét a hitel­szféra vegye át. Tarthatat­lan, hogy a megtakarítások jelentős hányada a költség- vetést finanszírozza. A költ­ségvetés kiadási és bevételi oldalán egyaránt jelentős módosításokra és takarékos­ságra van szükség. Így át­menetileg be kell fagyaszta­ni a védelmi kiadásokat; té­telesen felül kell vizsgálni valamennyi tárca költségve­tési előirányzatait; új hiva­tal, államigazgatási intéz­mény és háttérintézmény lét­rehozatalát meg kell tiltani. A termelési támogatások je­lentős hányadát visszterhe­sen a hitelszférán keresztül kell a gazdaság rendelkezé­sére bocsátani. Felül kell vizsgálni az adórendszert. Ennek nyomán az általános adónemeknél alkalmazott mértékeket csökkenteni szükséges úgy, hogy a kivé­telek, mentességek stb. szű­kítésével — amit az agrár­szféra működőképességének fenntartásával harmonizálni kell — szükséges adóbevétel elérhető legyen. A vállalko­zási nyereségadót általáno­san 35 százalékos mértékben kell megállapítani; ugyan­akkor szükséges a személyi jövedelemadó sávjainak csökkentése is. Az általános forgalmi adó 0-kulcsos kö­rét a legfontosabb alapellá­tást szolgáló élelmiszerekre kell korlátozni a 15 százalé­kos adókulcs egyidejű mér­séklése mellett; a beruházá­si ÁFA-t el kell törölni. Az önkormányzatok által kive­tett adókat úgy kell megál­lapítani, hogy ne sújtsák el­viselhetetlen terhekkel sem a lakosságot, sem a gazdál­kodói szférát. A társadalom- biztosítás rehdszerét új ala­pokra kell helyezni úgy, hogy terhei ne növekedje­nek. Meg kell valósítani a háromfázisú társadalombiz­tosítási rendszert: alacso­nyabb, központosított társa­dalombiztosítási járulék alapszintű biztosítást nyújt, a vállalatok, illetve vállal­kozói csoportok létrehozzák saját betegsegélyező- és nyugdíjpénztár rendszerüket, és ki kell alakítani az egyé­ni járadékbiztosítós feltétel- rendszerét. Meg kell gyorsí­tani a gazdaság liberalizálá­sát. Segíteni kell a külföldi működő tőke beáramlását. A többi között egyértelműen tisztázni kell a földtulajdon­lás és földvásárlás kérdéseit és lehetőségeit. Az állami kezdeményezésű körben a privatizációs folyamatokat fel kell gyorsítani, és na­gyobb teret kell adni a vál­lalatok, valamint a tőketu­lajdonosok, a vásárlók által kezdeményezett privatizációs folyamatoknak is. A privati­záció kapcsán szükség van a tőzsde szerepének növelésé­re. Az egyre szélesedő likvi­ditási válság (sorbanállás) oldása a vállalkozásélénkítés egyik legfontosabb eszköze is lehet. Ennek érdekében a következőket javasolja a Ka­mara: a felszámolási és csődeljárási folyamat gyöke­res felülvizsgálatára ' van szükség, ugyanakkor a ke­reskedelmi bankok felszá­molási eljárások kezdemé­nyezésében való ellenérde­keltségét is fel kell számol­ni. Fel kell tárni és egyér­telműen meg kell határozni azt a vállalati kört, ahol a fizetésképtelenséget alapve­tően rossz gazdasági dönté­sek okozzák. E vállalati kör­ben a felszámolást határo­zottan fel kell gyorsítani. Átfogó hitelrendezést kell végrehajtani mindazon vál­lalatok körében, ahol olyan jelentős visszafizethetetlen hitelállomány halmozódott fel, amelynek felvétele nem vállalati, hanem központi döntésen alapult. E hiteleket le kell írni, és mind a ban­kokat, mind a vállalatokat a terheiktől mentesíteni szük­séges, akár az államadósság növelése, akár az állami va­gyon csökkentése árán. A Magyar Gazdasági Ka­mara reálisan értékelve a magyar gazdaság helyzetét, és a jövő évben megoldan­dó feladatokat, az ország jövője iránt érzett felelős­ségtől vezéreltetve fogalmaz­ta meg állásfoglalását. A Magyar Gazdasági Kamara felajánlja érdemi segítségét, és részvételét a gazdasági törvények előkészítésében, kidolgozásában, a gazdasági, társadalmi felemelkedést szolgáló elgondolások kiala­kításában és megvalósításá­ban. Magyar Gazdasági Kamara „A Vöröskereszt csak ezt adja?" cs- <••• ' "• „• Sí s I Ingyenes akciók,olcsó áruk Tanúja voltam annak a jelenetnek — éppen a me­gyei Vöröskereszt irodájá­én —, amikor két, életerős, Mig húszéves fiatalember érkezett azért a bizonyos Pacalkonzervért, amelyet a szervezet adott a munkanél­külieknek, ingyenesen. Azok kapták ezt, akiket a Mun­kaügyi Szolgáltató Iroda ja­vasolt. Igaz, csupán egyet­len dobozról volt szó, mégis sértette a fülemet nem épp ártatlan kérdésük: „A Vö- 'oskereszt. csak ezt adja?” Nemcsak ezt — tessé­kel beljebb Mucsi József, jegyei titkár —, tevékeny­ségünknek ez csupán egyik , a segélyprogramon “elül. Kétségtelen, nem tu- unk mindenkinek a kedvé- F® tenni, de azért az vitat­hatatlan, hogy szükség van J.!'6 a fajta juttatásra is. 11 kor milyenek a lehetősé­geink, miből mennyi áll rendelkezésünkre, úgy igyekszünk a legszélesebb körre kiterjeszteni karitatív munkánkat. A pacalakció során például 500-an kaptak a konzervből, s bár olvas­tuk, hogy néhányan megalá­zónak érezték ezt a csekély adományt, mi nem ezzel a szándékkal adtuk. Mint ahogy a többi hasonló ak­cióinkat is csupán a segítő szándék vezérli. — Melyek ezek? — Volt vajakciónk a nagycsaládosok részére, két alkalommal Béres-cseppet adtunk ingyen, minden hét­főn, 8—10-ig ruhaosztást szervezünk — ugyancsak ingyen — a rászorulóknak. Karácsony közeledtével me­gyénk valamennyi városá­ban volt ilyen akció. Mint ahogy minden városban megkezdtük december 1-jé­től az úgynevezett „bónos” étkeztetést. Ez a hirtelen megszorultakat, váratlanul krízishelyzetbe kerülteket segíti, akik százforintos bonjukért élelmiszert vásá­rolhatnak az üzletekben — alkohol és dohányáru kivé­telével — Miskolcon például a Pátria üzletházban. Rend­szeresek az. olcsódikk-vásá- raink, melynek során mé­lyen a forgalmi ár alatt jut­hatnak ruhához, cipőhöz, szörphöz stb. Legutóbb pél­dául volt egy szójaakciónk. Óvodák, iskolák jutottak így féláron ehhez a keresett termékhez. A bevételeket pedig segélyezésre fordítjuk. De rengeteg — már körvo­nalazódó, s hamarosan meg­valósuló — tervünk is van, ami a segélyprogramunkat tovább bővíti, szélesíti majd. Kovács Judit Királynők számára is dolgozott Harminc éve foglalkozik csipke veréssel Dósa Ferencné. Munkái - különböző méretű térítők, gallérok - az európai országokon kívül Ausztráliába és Amerikába is eljutottak. A faorsókon tárolt vékony lencérnát 12-féle csipkeverési technikával dolgozza fel, legszebb munkái a dán trónörökösnő és a holland királynő számára készültek. A több százéves múltra visszatekintő eljárással készített csipketerítők, ruházati kiegészítők igazi értéket képviselnek, kár, hogy a sab­lonos vásári holmik mellett nem kapnak igazi elismerést idehaza - vallja a csongrádi csipke­verőasszony. (MTI) Nemrég jelent meg la­punkban egy cikk a bodrog­közi községről, Karcsáról. A községben a békés alkotó­munka nemhogy beindult volna a helyhatósági válasz­tások után, hanem azóta sincs nyugalom. Mert az önkormányzat úgy érezte, ha rendszervál­tás volt, akkor ez vonat­kozzon minden olyan tiszt­ség viselőjére is, aki az ön- kormányzat hatáskörében fejti ki munkáját a közös­ségért. Szép is ez így el­mondva — leírva, csakhogy inem meggyőző érvelés ez azoktól, akiknek első dolga az volt, hogy saját vb-itilí(ká­rukat azonnal félreállíitsák. holott a törvény szerint a jegyző kinevezéséig éppen r. státusz „viselője” hivatott vinni az ügyeket. Az sem valami jó politi­kára vall, hogy az önkor­mányzat azonnal pályázatot hirdet iskolaigazgató, körzeti orvos, óvodavezető és más állásokra — a rendszerváltás jegyében. Közben ezzel olyan békét­lenséget, olyan hangulatot teremtettek a faluban, hogy a helyi pártok is bekapcso­lódtak a hol nyílt, hol bur­kolt vitákba — veszekedé­sekbe — és ami ennél is szomorúbb —, verekedések­be. (Ebből több is volt.) Mi változott a községben azóta? Milyen eredményre vezettek az önkormányzat — hivata­los személyek által is kifo­gásolt — pályázatai? Mi lett a sorsa az iskolaigazgatónak, a körzeti orvosnak és a töb­bi érintett tisztségviselőnek? Ezt szerettem volna meg­tudni, amikor visszamentem Karcsára. Először a körzeti orvoshoz, dr. Holhós Máriá­hoz kopogtattam be. Férje, Tóth István fogadott. — Ha lehet, még szomo­rúbb lett a helyzetünk — mondja —, és őszintén örült már annak is, ha végre va­laki meghallgatja. A cikk óta az történt, hogy a fele­ségemet (aki szintén tagja a helyi önkormányzatnak) fel­szólították levélben, hogy adja be pályázatát. De meg­kaptak mór a megyeit főor­vosnő válaszát is, amelyben értesít, hogy csak akkor hir­dethetnék meg az orvosi ál­lást, ha megüresedett volna. Ezért felmondtak a felesé­gemnek. Bejön a doktornő és sze­líd mosollyal mutatja a hi­vatalos levelet, amelyben a polgármester felmond saját képviselőjének, akit azért a nép már egyszer megmért, hiszen beválasztotta az ön- kormányzatba. — Nyílt levelet írtam dr. Surján László miniszterhez, a 168 óra című lapban. — Nézze, most kaptam rá a választ ugyanott. Hogy pró­báljam meg az Agrárszövet­ség megyei vezetéséinél, hát­ha ők segíthetnek. (Ugyanis a karcsai önkormányzat ki­lenc tagja közül hatan az Agrárszövetség tagjai — köztük dr. Megay Oktáv, a téesz elnöke is.) — A szomszéd községben is én vagyok a körzeti or­vos, és az ottani önkor­mányzat egyetlen ellensza­vazat nélkül továbbra is bi­zalmat szavazott, csakhát nem ők a munikálljatóirn — mondja kasereűm a dok­tornő. Közben a szolgálati lakás alagsorában már festékes vödrökkel matatnak, úgy hírlik, az új orvosnak ké­szítik elő a lakást. A dok­tornő szerint dr. Megay Ok­táv személyes bosszúja lehet az indíték, mert egy általa kiállított látlevél miatt a tsz-elnök felesége pert vesz­tett a helyi tanács építési előadójával szemben. Hasonló gyanúval élt Li- piczki Imréné, iskolaigazga­tónő, akit „az igazgatói állás törvényes elbírálásáig” fel­függesztettek vezetői állásá­ból a következő indokkal: „Ugyanis, ha nem került volna vezetői állásából fel­függesztésre, a személye irá­nyában pozitívan és közvet­lenül ‘ befolyásolhatná a ne­velőtestületet, mivel élt is a pályázat benyújtásának le­hetőségével.” Pályázatát az önkormány­zati?) nem fogadta el, fel­mondtak neki. Űj igazgató van azóta a karcsai „neve­lőtestület” élén. Lipiczki Imréné az okát így látja: — Még nyáron felkere­sett György Károly, az ak­kori tanácselnök — a jelen­legi polgármester, hogy ősz­től szeretne itt tanítani az iskolában. Tudtam, hogy bérfeszültséget, de egyéb fe­szültséget is okozna alkal­mazása, ezért a tantestületre bíztam a döntést, ők nem kívántak vele dolgozni. Ta­lán ez is közrejátszott sze­mélyem eltávolításában. Nos, a polgármester úr e két státuszt már kipipálhat­ja, mert közben az orvosi állásra is megvan a jelent­kező. Az előző cikkel kapcsolat­ban hivatalos levélben kere­sett meg a polgármester, s azt kéri, a panaszos levél íróit nevezzem meg. Keres­tem György Károlyt szemé­lyesen, de éppen Kékeden tartottak továbbképzést a polgármestereknek, és ő ott volt. Remélem, az ott hal­lottak hatására már sok kérdés letisztult benne. Hogy például az alpolgár­mester lehet-e valamilyen pártnak vezetője (mert Kar­osán az Agrárszövetség el­nöke), vagy, hogy mennyire engedhető meg az, ha az időközben pályázatot nyert karcsai jegyző, egyben Alsó- bereoki polgármeisitere is!? Hogy a polgármester le- het-e a Ricsei Vízmű Társu­lat igazgatósági tagja, a Sá­rospataki Belvíztársulat igazgatósági tagja — és így tovább? És végül pályázat útján lett-e a karcsai poj- gármester egyben a művelő­dési ház igazgatója is? Ha ez így történt, akkor úgy képzelem el, hogy a Műve­lődési Közlönyben, vagy va­lamelyik újságban a polgár- mester meghirdette a kar­csai művelődési ház igazga­tói státuszát, aztán a határ­idő lejártáig ő is benyújtot­ta a pályázatát — saját ma­gához. Ha több pályázó volt, akkor csóválgatta a fejét, hümmögöitt — és döntött. Majd kiértesítette saját ma­gát, hogy pályázatát elfo­gadta. Ha nem így volt, annak őszintén tudnék örülni. An­nak is, hogy az önkormány­zatok — a rendszerváltás jegyében — végre dolgoz­nak. Bekecs! Szabó László A harag rossz tanácsadó ­......... . ...................................................TJ',,;...... ............~ .......... ■ ’:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom