Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
1990. október 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tizenegy évesen a világunkról flki majdnem New Yorkká utazott „Harminc ország gyermekei jönnek össze novemberben New Yorkban. Elmondják egy jobb világról alkotott elképzeléseiket. Vágyaikról, reményeikről üzenetet küldenek a Föld valamennyi jelentős politikusának. A találkozó szervezője a játékgyártó MATTEL Toys cég, amely minden idők legsikeresebb babáját, a Barbie-t gyártja. Több mint 500 milliót adtak el eddig belőle. Az a magyar gyermek is részt vehet a New York-i Bar- bie-világtalálkozón, aki a hazai pályázaton az első lesz. További 9 szerencsés pályázó a MATTEL cég ajándékait nyerheti el." - igy szólt a felhívás. * „Hagyjad Johanna, úgy sincs esély nyerni ..." — mondta a barátnő, az iskolatárs. * „Tizenegy éves vagyok. Szeretek élni. Úgy gondolom, hogy szép ez a világ. De vannak dolgok, amik nem tetszenek. Jó dolog például az autó, mert könnyen el lehet jutni akárhová. De a kipufogógázt beszívni, kocsit a patakba mosni, már nem jó. Kazincbarcika 8 kilométerre van tőlünk, most derült ki, hogy ott a BVK- ban higannyal van tele a föld. A szúrós füstjétől pedig mindig köhögök, ha ott korcsolyázom. Ugyanis a BVK mellett van a korcsolyapálya, ahová járok. Jó is, mert sportolok, rossz is, mert mérgezem a tüdőmet. — A LEGTÖBB DOLOG ILYEN, HOGY JÓ IS, ROSSZ IS. Jó, hogy már nincs olyan éhség és kezdetlegesség, mint az ősközösségben. De rossz, hogy van gazdag és szegény, vannak akik éheznek és vannak, akik kövérek. Van, ahol háború van, például Kuvaitban és vannak, akik TEHETNEK a háborúról, de nem ők halnak meg benne. Vannak gyilkosok, betörők, akik egészségesek. Vannak jó emberek, gyerekek, akik nyomorékok és bénák. Van egy tanár néni az iskolánkban, akinek nem született gyereke, hiába szerette volna. Örökbe fogadta Józsikát, egy árva kisfiút. Ismerek egy másik nénit, akinek öt gyereke van, és négyet állami gondozásba adott. Vannak, akik kivágják a fákat, pedig azok megtisztítják a levegőt nekünk. — Az ember NAGYON OKOS, mindent föltalál. DE ANNYIRA MÉGSE OKOS, mert akkor VIGYÁZNA MINDENRE, ami él. Egyszer láttam, ahogy egy autó elütött a zebrán egy bácsit. Elvitte a mentő, jött a rendőrség, mindenki megállt és kérdezgette, mi történt, benne volt az újságban is. Én is sajnáltam a bácsit, öreg volt. És haragudtam az autósra, mert rohant. — Érdekes, ha egy kismadarat üt el az autó, nem jön a mentő, se az orvos, se a rendőrség, az emberek se sajnálják, csak a gyerekek. Én már több madárkát eltemettem a kertemben, kis- fecskét, galambot, még lepkét is. Megsirattam őket, mert nem tudtam rajtuk segíteni. — A VILÁG AKKOR LENNE JÓ, ha egy kismadarat is megsajnálna mindenki. HA A JÓSÁG OTT LENNE MINDENKIBEN. NEM LENNE ORSZÁGHATÁR SEHOL. Ügy mehetnénk át a másik országba, mint az utca túlsó oldalára. A szomszédba, ahol más nyelvet beszélnek és mások a szokások. Ha pedig valaki ártana a másiknak, hogy ez román, ez magyar, ez német, akkor kimenne a NAGY FÖLDI KÖZPONTBÓL valaki. Ez irányítaná az egész Földet ... — A NYARALÁST meg úgy csinálnám, hogy cserélni lehetne egy afrikai, vagy amerikai gyerekkel. Kicserélnénk a lakásunkat, és kész. A NAGY FÖLDI ELOSZTÓKÖZPONT pedig igazságosan elosztaná az élelmet, meg mindent, hogy senki se szenvedjen hiányt. Ha már ez meglenne, akkor azt szeretném, ha a felnőttek beszélgetnének sokat a gyerekekkel és megértenék őket. Engem megért az anyukám, de például van olyan elsős kisgyerek, akit megvernek, mert nem tud szépen írni. Miért bántják a felnőttek a gyerekeket, mikor a gyerekek sose bántják őket? Az iskolában azt szeretném, ha sokat lehetne kérdezni, mindenről, ami érdekel, lehetne szobrászkodni, faragni, táncolni, ne csak felelni. Ne adjanak rossz jegyeket, csak a dicséretet írják be, hogy valaki például szép gyurmafigurát csinált. — Örülök, hogy én falun lakom. Mindenkinek kertes ház kéne, erdő, folyó közelében. Az emeletes házak helyett olyat építenék. Csak néhányat hagynék meg múzeumnak, mutogatni, hogy régen ilyenben laktak. Még sokat tudnék írni. Csókolom." — Parázs Johanna vagyok, Szuhakállóban lakom. Egy kis faluban. G^b. osztályba járok. 165 centiméter magas vagyok, körülbelül": vékony vagyok; szőke, szőkésbarna a hajam; kék a szemem. — Szeretem a falumat, az országomat, a növényeket, az állatokat, a környezetemet. Szeretek mindent, ami jó ... — Még nem gyűlöltem eddig senkit. Játékból lehet, hogy nem szerettem egy-két társamat. — Gyermekorvos szeretnék lenni. De ez nem biztos, lehet, hogy nem az lesz belőlem. — A történelmet és a matekot szeretem, bár az utóbbiban nem vagyok profi... — Újságból olvastuk a felhívást. Semmi kedvem nem volt írni erre a pályázatra. Anya beszélt rá, hogy csináljam meg... — így beszél, ha kérdezem. * „Kedves Johanna! Örömmel értesítünk, hogy ' a Bar- bie-pályázatra beküldött munkád megnyerte a zsűri tetszését. így bejutottál a 2. fordulóba. A zsűri szeretne személyesen megismerni és elbeszélgetni veled. Erre a találkozóra mindazokat a gyerekeket meghívtuk, akiknek a pályamunkáit a zsűri a legjobbnak ítélte. Ez a beszélgetés dönt a végeredményről.” * „Ide figyelj, Johanna, New Yorkból hozhatnál nekem valami ajándékot” — mondja ekkor a barátnő, az iskolatárs. * A személyes beszélgetésen Parázs Johannát arra kérték, hogy beszéljen a falujáról; arra biztatták, képzelje el New Yorkot stb. Végül is nem ő utazik — a döntés alapján — New Yorkba, harminc ország gyermekeinek összejövetelére. Nem csalódott Johanna. Ez egy nagy lehetőség volt, ez egy nagy kihívás volt, ő elmondta saját vágyait, elképzeléseit arról, hogyan kellene ÚJ VILÁGOT csinálni. Ö csak ajándékot kapott Magyarország kilenc gyermeke közül az egyikként, a MATTEL Toys cégtől: „Természetesen babát kaptam, trikót, könyvet, babafelszerelést, a Barbie-könyvet és képeslapot.” Parázs Johanna: — Azt írtam a dolgozatom végén, hogy még sok mondanivalóm lenne. Most csak annyit mondok erről, hogy szeretném, ha nemcsak Barbie-baba lenne ... Lenne neki fiútestvére, lenne neki papája és mamája és lennének nagyszülei... (t. n. j.) A klasszikus lehalászás bizony nem könnyű munka Mihály napja után Elmúlt Mihály napja, amikor is a halászmegfigyelés szerint a halak a víz mélyére húzódnak, elvermelnek. Innen számítják a téli halászat, azaz a lehalászás kezdetét. Soha ennyi hal a hálóban, mint most, mikor a megyénkben működő két halászati szövetkezet tógazdaságaiban megkezdték a lehalászást. Mint megtudtuk, a Tokaji Halászati Szövetkezet az előző éveknél korábban fogott hozzá ezekben a napokban a munkához, hogy megkezdhessék a tóban levő víz leengedése után a rekonstrukciót. Ám a korábbi lehalászás ellenére is pontyból a korábbinál gazdagabb termést fogtak a hálók. Ezeket ' a telelőtavakba teszik, s onnan kerül majd értékesítésre. Érdekesség, hogy rengeteg törpeharcsa is a hálókba került. Ezeket külön tó- egységbe telepítették. Annak ellenére, hogy ezek ragadozók, a télen darával etetik majd. így tenyésztésbe veszik, mert nagy kereslet mutatkozik irántuk. Csendélet a parton A másik, a Geleji Halászati Tsz-ben is hozzáfogtak a téli lehalászáshoz. Itt előnyösebb helyzetben vannak, mint a tokajiak, mert gépesítették ezt a munkát. Nagy teljesítményű szivattyúkkal, vízzel együtt, kiemelik a halakat a tavakból, s egy rácsra helyezik. Ezen át a víz (Fojtán László) elfolyik, míg a pontyokat szállítószalag viszi az osztályozom, s aztán kerül a telelőkbe, ahonnan később értékesítik. Jelenleg a legnagyobb egységükből, a mintegy 155 hektárnyi területű víztárolóból emelik ki a halakat, s „szortírozzák” azokat. Nem bővül a magyar brikettgyártás Az idén a Liftnimpcx Külkereskedelmi Vállalat összesen mintegy 800 ezer tonna brikettet vásárol a volt NDK-ból, az idén utoljára rubelért. Az előrejelzések szerint a mostani 72 rubeles ár 125 márkára növekszik, ami azt jelenti, hogy itthon várhatóan inár jövőre felemelik a brikett fogyasztói árát. A német brikettgyártás előreláthatólag néhány éven belül megszűnik, és a szénbányászat termelése is radikálisan csökken. A környezetvédelem előírásai ugyanis igen szigorúak a német államban; az ottani brikettgyártás, bár nem bitumenes kötőanyagot használnak, mint hazánkban, ennek esik áldozatul. Egyes magyar szakemberek erre alapozva állítják: érdemes lenne a magyar brikettgyártás kapacitását 3—5 éven belül 2,5 millió tonnára bővíteni. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban elmondták: a környezetvédelmi szempontok Magyarországon is előtérbe kerülnek, így szó sincs arról, hogy új brikettgyárat építenének, csupán a meglevő kapacitás kitöltése lehetséges. (MTI) Új technika új ismereteket kíván Hidraulika-pneumatika szakmérnökképzés a Miskolci Egyetemen Februárban indul a negyedik évfolyam A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán a Szerszámgépek Tanszéke irányításával 1984. óta folyik hidraulika-pneumatika szakmérnökök képzése. Megtudtuk, hogy a jövő év februárjába« új évfolyamot kívánnak ebben a témakörben indítani. A szakma iránt érdeklődők Szélesebb körű tájékoztatása érdekében dr. Kröell Dulay Imre egyetemi docenssel, a képzés szakmai felelősével beszélgettünk. Mindenekelőtt: mi indokolta a hidraulika-pneumatika szakmérnökképzés megszervezését a Miskolci Egyetemen? — E témakör oktatása a gépészmérnöki kar alapítása óta része a szakmai tananyagoknak. Amíg az 50-e® években az csak néhány alapvető ismeretre terjedt ki, később fokozatosan bővült a tananyag, és a 70-es évek közepétől már önálló tantárgyként oktatjuk több tanszéken, elsősorban azonban a szerszámgépek tanszéke tárgyaiban. Erre szükség is volt, mert a világszerte tapasztalható nagyarányú fejlődés „begyűrűzött” hozzánk is, hiszen a mezőgazdaságtól kezdve az ipar legkülönbözőbb ágazataiban megjelentek a — gyakran rendkívül nagyértékű — hidraulikus, illetve pneumatikus működtetésű gépek és berendezések. Szerény mértékben bár, de közben kialakult a hazai hidraulika-pneumatika ipar is. — Egyre nő az igény olyan szakemberek iránt, akik képesek a nagyértékű gépeket helyesen üzemeltetni, ismereteiket jel tudják használni a hazai viszonyoknak megfelelő berendezések tervezésére, fejlesztésére. Nyilván ez is közrejátszott. — Az úgynevezett normál mérnökképzésben az ehhez szükséges elméleti és gyakorlati oktatásra nincs mód, ezért a gépészmérnöki kar vezetésének támogatásával, 1984-ben úgynevezett posztgraduális Oktatás formájában megkezdtük a hidraulika-pneumatika szakképzést, diplomás mérnökök részére. A tanulmányi idő négy félév, amely államvizsgával zárul. Eddig három évfolyam végzett, összesen 55-en kaptak a hazánkban egyedülálló és nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó hidraulika-pneumatika szakmérnöki oklevelet. — Hogyan tovább? Az országban milyen a vonzás- körzete a képzésnek? — Az eddig végzettek többsége az északkelet-magyarországi régióban dolgozik. Ez érthető, mert körzetünkben a nehéz- és köny- nyűiparban, valamint a mezőgazdaságban széleskörűen alkalmazzák a szóban forgó technikát. De jelentős a Dunántúl, elsősorban a bányák, fémfeldolgozó iparágak mérnökeinek a részvétele is. Az eddigi tapasztalatok után az oktatás struktúráját alapvetően nem kívánjuk módosítani. Azonban az egyes tárgyakon belül növelni akarjuk a modern fejlődési irányokhoz kapcsolódó tananyagokat, amelyek az elektronikához, automatizáláshoz és a számítástechnikai ismeretekhez, valamint a hidraulika-pneumatika új fejlesztési eredményeihez kapcsolódnak. Kröell Dulay Imre végül elmondotta, hogy a hidraulika-pneumatika szakmérnökképzés negyedik évfolyama 19Í91 februárjában indul. A posztgraduális oktatás önköltséges, a várható tandíj — létszámtól függően — körülbelül tízezer forint. Az egyetemi diplomával rendelkező mérnökök a Miskolci Egyetem továbbképzési irodájánál jelentkezhetnek, ahol felvilágosítást kapnak a képzés további részleteiről. ö. M.
