Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-05 / 234. szám

1990. október 5., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Fidesz-sajtótájékoztató

Első helyről várják a szavazás második fordulóját

Pszichoterápiás osztályt avattak

Szanatórium a Csanyikban

Új tábla a Csanyikban

A társalgóban

Tegnap sajtótájékoztatón értékelte Juga György, a Fidesz megyei kampányfőnöke a választási eredményeket, s szólt a még hátralévő kampány terveiről.

Köszönetét mondott azoknak, akik elmentek szavazni, s külön azoknak, akik a Fideszt tisztelték meg bizalmukkal —, de megérti azokat is, akik távol maradtak. A Fidesz számára az okok nyilvánvalóak. Szerintük azonban az elégedetlenség kinyilvánításának nem az a legszerencsésebb módja, ha otthon maradnak, hanem az, ha a szavazás során kinyilvánítják véleményüket az emberek. Ezért kérnek mindenkit, hogy október 14-én járuljanak az urnákhoz, s voksoljanak az általuk kiválasztottak mellett.

A Fidesz szép eredményeket ért el az első fordulóban, s ha a szavazás érvényes lett volna (tudjuk sok helyen nem volt az), akkor az ország legtöbb nagyvárosában veze'ő pozícióba kerülnek. Szolnokon például a választók több mint 50 százaléka szavazott a Fidesz jelöltjeire,, de Budapest ösz- szes kerületében is nyertek volna.

Megyénkben hét listás helyen indultak, s valószínű, hogy mindenütt mandátumot szereztek volna. Kazincbarcikán 23,5 százalékkal

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vagyonellenőrző Bizottság soron következő ülését 1990. október 5-én, pénteken 9 órákor tartja, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács székházának I. emeA Borsodi Vegyi Kombinátban dolgozó kollektívák kezdeményezésére megszervezték a művezetők fórumát. A fórum nem titkolt célja, hogy a kombinát vezetői és dolgozói között közvetlen kapcsolat, illetve információ- csere alakuljon ki.

az első helyen végeztek. A legszebb eredményt — ahol érvényes volt a szavazás — Felsőzsolcán érték el, mind a négy jelöltjük, illetve a polgármester-jelöltjük is győzött.

Miskolcon huszonkét jelöltjük közül huszonegy első lett a körzetében, egyikük pedig első helyen be is jutott. Listás eredményeik alapján hét mandátumot szereztek volna, amit szép eredménynek könyvelnek el, s bíznak abban, hogy ezek az arányok a második fordulóban sem változnak.

A további kampányról szólva elmondták, hogy nem kívánják újabb választási gyűlésekkel terhelni a lakosságot, a jelöltek személyes kapcsolatépítését szeretnék előtérbe helyezni, illetve plakátokkal, szórólapokkal keresik fel a választókai.

Az edelényi botrány is szóba került. A leutóbbi információk szerint a város 8. választókörzetében 85 ember nevében szavaztak azok közül, akik el sem mentek. Ebből húszam már aláírásukkal is bizonyították ezt. Több idős ember kérte, hogy be1 eg hozzátartozójukhoz vigyék ki az urnát, a szavazatszedő bizottság elnöke azonban nem teljesítette ezt, helyette a nevükben voksoltak. A vizsgálat folyik ebben az ügyben.

let, 109. szoba, tanácskozó termében. (Miskolc, Tanácsház tér 1.) A bizottság ülése nyilvános, azon állampolgárok is részt vehetnek. A tárgyalásra kitűzött ügyekben érintettek közvetlenül értesítést kapnak.

A fórum első rendezvényére október 5-én, pénteken, a kora délutáni órákban kerül sor' a Radnóti Miklós Művelődési Házban, ahol dr. Tolnai Lajos, a BVK elnök-vezérigazgatója tájékoztatja a résztvevőket a vállalat gazdálkodásáról.

(Folytatás az 1. oldalról)

A Megyei Szakkórház (miskolci tüdőkórház)

pszichoterápiás osztálya szeptember 3-ától fogadja a betegeket, a hetvenhat ágyból hatvankettőt már elfoglaltak.

— Kiket, miként gyógyítanak itt? — kérdeztük dr. Vas József osztályvezető főorvost.

— Meglehetősen kevés ilyen osztály működik Magyarországon. Elsősorban neurotikusokat és személyiségzavarral küszködőket gyógyítunk itt. Ezeket a betegeket korábban belgyógyászati osztályokon, ideg-, illetve elmeosztályokon kezelték. Mi majd lélektani eszközökkel gyógyítunk, ezáltal meglehetős költséget takarítunk meg az egészségügy számára, hiszen kiiktatjuk mindazokat a méregdrága belgyógyászati vizsgálatokat, amelyeken mindeddig át kellett esniük azoknak a betegeknek, akik mondjuk mellkasi fájdalmakra panaszkodva fordultak orvoshoz, ám betegségüket a neurózis okozta. Ez az osztály egy szellemi-lélektani felüdülést biztosító szanatóriummá fejlődik ki, amely megmutatja a szervi tünetekkel — is — jelentkező betegek számára, hogy merre van az út a káoszból a rend felé. Manapság tapasztaljuk, hogy a létbiztonság összetöredezik, mind több a neurotikus ember. Mi azt mondjuk, ha a világ nem javítható meg, magunkat kell megjavítanunk, hogy el tudjuk viselni az életet. Hajdan ilyenkor az emberek a sámánhoz, az ördögűzőhöz, a varázslóhoz, a mágushoz fordultak, most a természet- gyógyászat éli reneszánszát és nekünk, orvosoknak ezt a kihívást fel kell vállalnunk. Nem kórházat akarunk itt a Csanyikban, hanem valami mást. A beteg embert természetes környezetében figyeljük meg, esetünkben olyan szituációban, mintha egy üdülőben élne. Tapasztalatom szerint így sokkal gyorsabban gyógyulnak az emberek. A kórház az ilyen betegek számára nincs jó hatással. A szanatóriumi körülmények mellett természetesen intenzíven gyógyítjuk is az arra rászorulókat

és ez nem kevés szakmai tréninget jelent az orvosok számára. Ebből az osztályból véleményem szerint csak évtizedek múltán lesz olyan „hely”, amiről most még csak álmodozunk. Jelenleg két orvos, egy pszichológus, tíz nővér és öt terapeuta dolgozik. Túl kevesen vagyunk. Sokkal több szakemberre lesz szükség, de erre az orvosi szakra kevesen jelentkeznek, mert nagyon nehéz megszerezni a tudást és roppant költséges a kiképzés.

*

Az osztály ünnepélyes keretek között avatták föl tegnap délelőtt a gyönyörű napsütésben, a színes fák

alatt. Eljöttek Miskolc és a többi város kórházainak vezetői, több más szakmabéli orvos, itt voltak a „tegnapi” megyei tanács mindazon vezetői és szakemberei, akik bábáskodtak a csanyiki szanatórium születésekor.

Dr. Kása Miklós, a Megyei Szakkórház igazgató főorvosa köszöntötte a résztvevőket, majd Szabó György megyei tanácselnököt kérte fel avatóbeszédre.

Szabó György arról beszélt többek között, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az egészség értéke megkülönböztetett fontossággal bír, hiszen válsággal küszködő szűkebb hazánk polgárait a gazdasági, a szociális hátrányok mellett a környezetszennyezés is nagyobb mértékben sújtja,

mint a szerencsésebb tájak lakóit. Hogy a KlSZ-iskolá- ban a jövőben beteg emberek gyógyulhatnak, az a rendszerváltásnak köszönhető.

— Most az első osztály átadását ünnepeljük, ám látjuk és tudjuk, hogy itt majd más betegségben szenvedők is gyógyulhatnak, meggyógyulhatnak. Én a mai helyzetemben nem tudok ígéretet tenni arra, hogy pótlólagos forrásokat keresek a többi épület kórházi osztály- lyá való átalakítására, azt azonban megígérem, hogy a következő tulajdonos — minden bizonnyal a miskolci önkormányzat — figyelmét felhívom arra: gondoskodjék a csanyiki szanatóriumról. Kívánom, hogy az itt gyógyulást keresők megnyugtató napokat, heteket töltsenek el itt, és soha ne térjenek vissza, mert véglegesen gyógyultan távoztak. Az osztály orvosaitól, nővéreitől pedig azt kérem, legyenek igazi gazdái ennek a szanatóriumnak.

A tágas parkban sétálva a megye egészségügyi vezetői már a tüdőbetegek, az asztmások elhelyezéséről beszélgettek, neveket is hallottunk, kiváló tüdőgyógyászokét, akiket szívesen megbíznának azzal, hogy a Csanyik éltető klímájának segédletével gyógyítsák légszennyezett környezetünk áldozatait.

Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László

Kovács J.

A vagyonellenőrző bizottság ülése

Művezetők fóruma a BVK-ban1

1

i

1

I

I

I

I.

A börtön minőségi változást jelent a rab számára. Itt általában már nem kell tartani a kihallgatásokkal járó különféle veszélyektől, a börtönben már csak őrzik az embert, vagyis vigyáznak rá. Miután kiszálltunk a rabszállító kocsiból és „leltárba” vettek bennünket, megmutatták „lakóhelyünket”, ahová majd a további életünk kötődik.

A legnagyobb meglepetésünkre, többünket, akik vádlott-társak voltunk egy cellába helyeztek, összenéztünk, először nem tudtuk mire vélni ezt a „figyelmességet”. Aztán rájöttünk, nem volt ebben semmi tendencia, egyszerűen nem figyeltek oda az elosztásnál. Ügy kell nekik, gondoltuk, legalább barátokkal, ismerősökkel kell megosztani a börtön savanyú kenyerét.

Erre az abszurd helyzetre több hónapon keresztül nem derült fény. Ámbár, lehet, hogy menet közben a

Lovas Lajos

E

LSZÁM

tói

IM

In

JL

V. Börtönnapok

börtön vezetői már rájöttek a turpisságra, de hát nem akartak belőle ügyet csinálni, hiszen mindez rájuk sem vetett volna jó fényt. Tehát hallgattak. Legalábbis egy jó ideig nem változtattak az eredeti helyzeten. Több hónap elteltével azután csináltak egy huszárvágást, minden zárkát megbolygattak, így elejét vették annak, hogy valaki gyanút fogjon. Erről ennyit.

Ebben az időben zsúfolásig megtelt a megyei börtön. A rabok többsége valamilyen politikai jellegű ítéletre várt. A négy fal között csigalassúsággal múltak a napok, hetek, hónapok. S mert a legteljesebb bizonytalanság lett úrrá rajtunk, a legelképesztőbb jóslások hangzottak el a várható ítéletekről. A felmentéstől a halálos ítéletig minden szóba került közöttünk. Persze, hogy voltak gyenge jelleműek, illetve idegzetűek is, akik rendkívül nehezen viselték a megpróbáltatást, s mindent elkövettek volna azért, hogy valamilyen módon kikerüljenek a Fazekas utcából.

Mint messiást, úgy vártuk a kintről érkező legparányibb, legjelentéktelenebb híreket is. Egy-egy újságdarab elolvasása élményszámba ment, természetesen a legelképesztőbb következtetések láttak napvilágot miután egy-egy hazai, vagy külpolitikai témájú cikk került a birtokunkba. A rabok nem voltak mentesek a végletektől. Akadtak, akik a holnapi szabadulást vélték felfedezni egy számukra kedvező hír hallatán. Mások, búskomorakká váltak, ha történetesen a sajtó egy-egy súlyos ítéletről, vagy kivégzésről tudósított.

A kívülálló nem is sejti, mennyi hírforrás létezik egy rab számára. Mert bármennyire is vigyáznak arra, hogy *a rabokat, illetve az elítélteket elzárják a külvilágtól, azért odabent sok mindenről tudomást szereznek. Nemcsak újság kerül be a börtönbe, de az új emberek is hoznak híreket. Azután ott vannak a börtönőrök, akik ugyanolyan érző emberek, mint akárki más. Nemegyszer előfordult, hogy szóban, vagy levél formájában hozták kintről az üzenetet. Ilyen csatornán értesültünk például egyik alkalommal arról, hogy a már kitűzött tárgyalást bizonytalan időre elnapolták, aminek mi rendkívüli módon megörültünk, hiszen a börtönben akkor az a mondás járta: aki időt nyer, életet nyer.

A legszomorúbb pillanatok azok voltak, amikor kora reggel, meg pirkadat előtt kinyílt a zárka ajtaja, s az őr beszólt, át kell mennünk az épület másik oldalán levő cellákba. Ilyenkor tudtuk, kivégzés következik, mert voltak olyan zárkák, ahonnan a vesztőhelyre lehetett látni. Egy óra múlva aztán mindenkit visszatereltek saját cellájába.

Ügyünk tárgyalására több időpontot is kitűztek a bíróságon, azonban a hozzátartozók addig ügyeskedtek, kilincseltek, amíg újabb halasztást értek el. De ez sem tarthatott a végtelenségig, végül is 1957. október második felében bírá- ink elé kellett állnunk, öt vádlott megbilincselve vonult a tárgyalóterembe, ahová az ügyvéden kívül csupán azt a néhány tanút engedték be, akit a védelem megidézett, a bíróság pedig szükségesnek tartotta jelenlétüket. Zárt tárgyaláson kellett felelnünk az 1956-ban elkövetett „bűneinkért”.

(Következő rész: Zárt tárgyalás)

» m - hím ' i *