Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-11 / 213. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. szeptember 11., kedd Aszály és jég... Horthy Miklós: Emlékirataim VIII. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Amerikai fogság, nürnbergi per (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen szállítmányok várhatók még? — A burgonya után kezdjük meg a sárgarépa, a zöldség beszerzését. — A nyári szünetben középiskolásoknak, egyetemistáknak is ajánlottak munkát. — A tizennyolcadik évüket betöltött diákokat három műszakban alkalmaztuk. Ennek híre ment, így sok volt a jelentkező, mindenkinek nem is tudtunk munkát adElkeltek az MSZP-lapok Jó eredménnyel zárult az MSZP megyei napilapjainak értékesítésére kiírt pályázat. A vevőkről és a vételárakról hétfőn Máté László, a párt kincstárnoka adott tájékoztatást. Ez alkalommal nyolc újság talált új gazdára, további három esetében pedig szeptember 12-ig meghosz- szabbították a pályázatot. (Korábban már beszámoltunk róla, hogy az utóbbiak megvételére jelentkezők nem fizették ki az előírt 10 millió forint kauciót.) A vevők osztrák, német és angol cégek, s valamennyien lehetővé teszik, hogy a szerkesztőségek dolgozói is — 20 és 49 százalék közötti — részesedést szerezzenek lapjukban. A szerződések aláírása után az MSZP összesen 398,6 millió forinthoz jut. (Ez az összeg 46 százalékkal magasabb, mint ameny- nyit a pályázók a tárgyalások kezdetén kínáltak a megyei orgánumokért.) Ismeretes a párt szándéka: a lapokért kapott pénzt a közjó javára ajánlották fel. Az MSZP elnöksége a parlamenti pártokkal együtt keresi a megfelelő közérdek" célt. Nem szeretném, ha a költségvetési kalapba kerülne ez a pénz — fejtegette a kincstárnok —, inkább a munkanélkülieket, a beteg gyerekeket, vagy a kisnyugdíjasokat kellene segíteni belőle. Bízom abban, hogy a legfőbb ügyész úr — a törvényeknek megfelelően — semmilyen plusz vizsgálatot nem rendel el a lapok eladása ügyében — válaszolt Máté László egy kérdésre. Beszámolt arról, hogy pénteken levelet kapott a főügyész helyettesétől, melyben az a pályázattal kapcsolatban kért tájékoztatást. A kérésnek még aznap eleget is tettek. Bármifajta állami beleszólás a tűzzel való játszadozás lenne, az aláírt megállapodások utólagos módosítása elriaszthatja a külföldi befektetőket — érvelt a kincstárnok. (MTI) ni. A pedagógusoknak is ajánlottunk fizikai munkát. A hűtőház olyan szerződést köt a termelőkkel, amelyben pontosan meghatározza, hogy mit és mennyit, milyen határidőre kell leszállítania. Megtudtuk, hogy több termelőtől érkezett bejelentés, hivatkozva a szárazságra, a helyenkénti erős jégesőre. Előfordul az is, hogy nem érkezik értesítés a termelőtől, aki esetleg másutt értékesíti terményeit, ám ilyenkor az év végén kötbért számolnak fel. — szász — Párthírek A 11. számú országgyűlési választókerület parlamenti képviselője, Németh Miklós értesíti a választópolgárokat, hogy a legközelebbi fogadónapját szeptember 13-án, csütörtökön 10—16 óra között tartja a szerencsi Népházban. A Kereszténydemókrata Néppárt szervezésében szeptember 13-án, 17 órakor Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár előadótermében dr. Orosz Gábor egyetemi adjunktus: A földvédelem és földtulajdon kérdései hazánkban címmel előadást tart. Az előadást vita követi. Három amerikai tábornok, éspedig a 7. hadsereg 36. hadosztályának parancsnoka, vezérkari főnöke és tüzérségi parancsnoka 1945. május 1-jén bevonult a Hirschberg- kastélyba: kitűnő hatást tettek rám. Engedélyt kértek, hogy feleségem előtt is tiszteletüket tehessék, és azután velünk teáztak. Már másnap folytatták útjukat. Dél felé egy amerikai ezredes jelent meg, és szintén még igen udvariasan és megfelelő formák között adta át Patch tábornok, a 7. hadsereg parancsnoka üzenetét: ez arra kért, hogy látogassam meg főhadiszállásán, mert szeretne megismerkedni velem. Minden gyanakvás nélkül csomagoltam össze az előreláthatóan több napig tartó távollétem idejére szükséges útipoggyászomat, és Augsburgon át Göppin- genbe gépkocsiztunk, ahová csak este 9 órára érkeztünk meg. Csak az a gondolat nyugtalanított, hogy Patch tábornoknak ilyen sokáig kellett rám várnia. A villa, amely előtt megálltunk, bizony nem festett úgy, mintha hadsereg-parancsnokság lenne. Azon is fennakadtam, hogy miért kellett negyedórát várnom a gépkocsiban, mielőtt a házba kértek. A teremben, ahová vezettek, néhány fiatal amerikai tiszt tartózkodott, s már kényelembe helyezték magukat. Amikor aztán személyi adataimat kérdezték tőlem, és hogy van-e nálam „pénz, fegyver vagy orvosság”, megsokalltám a dolgot, és felszólítottam a tisztet, legyen szíves és jelentsen be azonnal Patch tábornoknál. Erre felvilágosítottak, hogy a tábornok Párizsban van, én pedig tekintsem magam hadifogolynak, és az éjszakát itt kell eltöltenem. A hadnagy, aki magyarul is tudott, aztán felvezetett az emeletre, s itt egy kis szobát nyitott meg előttem: ebben egyetlen ágyon kívül semmi sem volt. Kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó ott maradni. Sok tanácskozás után végül másik villába vittek, és ott olyan szobába vezettek, amelyben két megvetett ágy volt, és az egyikben feküdt is már valaki. Újra tiltakoztam, és amikor azt állították, hogy más hely nem áll rendelkezésemre, kijelentettem, hogy a gépkocsiban maradok. Erre felült az ágyban fekvő úr és megszólalt németül: „Főméltóságod nyugodtan itt maradhat. Én List vezértábornagy vagyok.” A következő napon mindkettőnket megint más villába szállásoltak át, ahol Leeb, Weichs báró és Rundstedt vezértábornagyokkal kerültünk össze. így jó társaságba jutottam, és a közös étkezések meg kerti séták közben igen érdekes beszélgetésekre nyílt alkalom. Különböző részleteket tudtam meg Hitler hadveztési módjáról, de a magyarországi harcokról is: ezek hallatára az ember csak felháborodhatott, vagy sírhatott volna. Nem volt éppen kellemes, hogy bizonyos tekintetben mutogatás tárgyai lettünk. Vagy két tucat párizsi újságíró ostromán mégis nagyobb tapintatlanság nélkül estünk át. Négy nap múlva a főhadiszállással együtt mi is Augsburgba kerültünk. Ezzel úgy jártunk, mint aki lóról szamárra száll. Villa helyett munkatelepre szállásoltak: ezt lármás portoricóiak őrizték. Az én lakásom két szoba és konyhából állott, tiszta és rendes volt. Táplálékul konzerveket kaptunk, és sétáinkat a szomszédos réten folytathattuk. Nincs különb dolog, mint a katonai titoktartás. Mikor Patch tábornok végre mégiscsak meg akart ismerni, találkozásunk igen titokzatos körülmények között következett be. Csak azután, hogy hogylétem iránt hozzám intézett kérdésére az előttem álló ismeretlentől viszont az ő kiléte iránt érdeklődtem, tudtam meg, hogy Patch tábornokhoz van szerencsém. Egész törzse vele volt, és magas, karcsú, katonás megjelenése igen jól hatott. Természetesen szívesebben vettem volna, ha négyszemközt beszélhettem volna vele, viszont ennek ellenében készségesen lemondtam volna az — úgy látszik, minden alkalommal elkerülhetetlen — fényképezésről. Abból, hogy tulajdonképpen mi szándékuk van velem, mit sem tudtam meg. Táborunk egyre jobban megtelt, gépkocsik és autóbuszok folytonosan új foglyokat hoztak. Köztük volt Hermann Göring is, de őt elkülönítették a többiektől. Egyik napon Szálasi Ferencet is odahozták: később kiszolgáltatták a budapesti kormánynak, ez elítéltette, és 1946. március 13-án kivégeztette. A hozzám beosztott, magyarul is beszélő hadnagy összehozott Pajtás ezredessel, a koronaőrség parancsnokával, aki a magyar koronázási jelvényeket őrző vasládát kimentette az országból. Pajtás ezredes jelentése szerint a lezárt vasládát az amerikaiak őrizetükbe vették. A szent korona azonban nem volt benne. Mint már többször előfordult a magyar történelemben, ezúttal is elásták, éspedig Ausztria földjébe. Később hallottam, hogy végül az is sértetlenül az amerikaiak őrizetébe került.. . És csakugyan hamarosan táborról táborra kellett folytatnom vándorlásomat. Közben öröm is ért: viszantlát- hattam a halottnak vélt Ke- resztes-Fischer fivéreket: közülük az idősebb éveken át volt egyik legjobb belügyminiszterünk, a fiatalabb pedig hosszú ideig vezette katonai irodámat. A táborparancsnok által felajánlott közös ebéden azonban, melyen menekülésük elbeszélését folytathatták volna, már nem vehettem részt, mert repülőgépet küldött értem Eisenhower tábornok, és kéretett, keressem fel főhadiszállásán, „mert szeretne megismerni”. 1945. május Il-én a Lesboi- les nevű, elragadó kis kastélyba szállásoltak, Spa mellett, Belgiumban, ahol teljes kényelemre találtam. Egy, az angol Intelligence Service-hez tartozó őrnagy parancsnoksága alatt nemcsak ellátásunk volt kitűnő, hanem mindenféle kellemes szórakozásra is alkalmunk nyílt. Zongorázhattunk, bi- liárdozhattunk, sakkozhattunk és érdekes beszélgetéseket folytathattunk. Különösen Papén nagykövettel voltam sokat együtt és Dar- ré volt birodalmi közellátási miniszterrel, akit Hitler már 1942-ben eltávolított. Eisenhower tábornok azonban nem került a szemünk elé. Sejtelmünk sem volt, hogy tulajdonképpen miért is hoztak ide bennünket. A rejtély csak három év múlva oldódott meg. Egyik barátom fedte fel és írta meg, aki most Belgiumban él. Meghívásra Lesboilesben tartózkodott mint vendég, és a kastély tulajdonosától hallotta a következőket. Az amerikaiak az épületet, amelyet a megszállás alkalmával birtokukba vettek, tovább- vonulásukkor a legnagyobb rendben adták vissza. Feltűnt azonban, hogy a legtöbb szoba mennyezetére a lámpák fölé gipszrozettákat illesztettek. A tulajdonos ezeket leszereltette, és kitűnt, hogy valamennyi mögé mikrofont helyeztek. Világos, hogy tudtak Papennel való barátságomról, és arra számítottak, hogy négyszemközti beszélgetésünk sok mindent elárulhat nekik. Csak céljuk takarására helyezték mellénk harmadiknak Darré minisztert. Egészen ügyes elgondolás ... Mondorfban rajtunk kívül minden hadifogoly Andrus amerikai ezredes parancsnoksága alá tartozott, aki később Nürnbergben, mint az úgynevezett Internal Security főnöke, saját alárendeltjei körében sem volt éppen kedvelt. Mindent elkövetett, hogy parancsnoki jogkörét ránk, ötünkre is kiterjeszthesse, s ezt végül el is érte. Első rendelkezésére az én holmimat átkutatták, s ennek során mindent elvettek tőlem, amivel magamat felakaszthattam vagy másként elpusztíthattam volna. Minden értéktárgyamtól is megfosztottak, igaz, hogy elismervény ellenében, önkényes, kellemetlen eljárásnak találtam, hogy Andrus megfosztott inasomtól is, aki már huszonnégy éve állt szolgálatomban, és átvitette a szemben levő fogolytáborba. írásban is tiltakoztam ez ellen, és arra hivatkoztam, hogy sohasem teljesített katonai szolgálatot, azonban minden hiábavaló volt... . .. Augusztus 28-án hallgattak ki először, tehát midőn már teljes négy hónapon át tartott amerikai fogságom. Az igen rokonszenves amerikai őrnagy különösen Magyarország háborús szerepe és jelentősége, meg az iránt érdeklődött, hogy Hitler milyen okból vetett engem fogságba. Az ő barátságos közvetítésének köszönhettem, hogy feleségemtől most első ízben levelet is kaphattam... ... Igen gyakori kihallgatásaink során azonban a magvar kérdések egyáltalán semmi szerepet sem játszottak. Terhelő adatokat akartak tőlem szerezni elsősorban Hitler és rajta kívül Ribbentropp meg Keitel nürnbergi vádlottak ellen. ... Jackson igen barátságosan érdeklődött kívánságaim iránt. „Hazámat — feleltem — megszállották az oroszok. Oda nem térhetek vissza. Bizonyára megérti, hogy 78 éves koromban már csak az az egyetlen kívánságom, hogy azt az időt, ami életemből Isten kegyelméből még hátravan, családom körében tölthessem el. Hogy Bajorországban-e vagy másutt, az nekem egyre megy.” Jackson kijelentette, hogy óhajomat teljesen megérti, de teljesítéséről önmaga nem határozhat. Megígérte, hogy Washingtonnak kedvező értelemben tesz előterjesztést. El voltam rá készülve, hogy a döntésre néhány hónapig kell majd várnom. Azonban már három nap múlva, legnagyobb meglepetésemre, december 17-én elbocsátottak a nürnbergi fegy- házból. Éjjel háromnegyed kettőkor zárkámban váratlanul kigyulladt a villanylámpa, és ismeretlen amerikai tiszt lépett be hozzám. Felszólított, hogy holmimat gyorsan csomagoljam össze, a gépkocsi már útra készen vár. — Hová utazunk? — kérdeztem. — Nem mondhatom meg — volt a felelet, s ez ismét nyugtalanságot keltett bennem. Ennek az érzésemnek csökkentésére nem volt éppen alkalmas az a körülmény, hogy velem együtt szállították el Wiedemann volt San Franciscó-i német főkonzult is, aki korábban Hitler mellett szolgált mint szárnysegéd. Comagjainkkal, köztük visszakapott értéktárgyaimmal elhelyezkedtünk a nagy csukott személykocsiban, és Nürnberget hamarosan magunk mögött hagytuk. Nem volt nehéz utunk irányát megállapítanom. A folyóban levő holdat tőlünk jobbra pillantottam meg, tehát délre, München irányába tartottunk. Ez reményt keltett. Egyszerre azonban letértünk a főútról, és azt kellett hinnem, korai volt örömöm. Fegyházépület előtt állottunk meg. De csak a főkonzult kísérték oda be, mi csak rövid reggeliző pihenőt tartottunk. Mikor ismét kocsira szálltunk, odasúgta nekem az amerikai: „Weilheim!” Ez volt az a hely, ahol családom tartózkodott. Fogságom magányában nyolc hónapon keresztül vártam erre a boldog pillanatra. A nagy örömért, melyet kísérőm szerzett, csak a kezét szoríthattam meg, 9 óra táján értünk Weilheimba, és némi keresgélés után rátaláltunk a házra, amelybe családom időközben átköltözött. Én visszamaradtam a kocsiban, mialatt az amerikai becsöngetett. Feleségem nyitott ajtót, s neki jelentette: — Karácsonyi ajándékot hoztam. — A férjemtől? — Nem — őt magát! Azóta magánember vagyok. Csak egyszer kellett még kormányzói minőségemben szerepet játszanom, de csak mint statisztának Vee- senmayer nürnbergi perében. Erre 1948 márciusában került sor. Kihallgatásom során arra szorítkoztam, hogy | feleljek a kérdésekre, ame- J lyek főként Veesenmayer magyarországi működésének jelentőségére és a zsidóüldözésre vonatkoztak. Ez alka- j lommal menyem kíséretében nagyon kényelmesen elszál- i lásolva két napot töltöttem | Nürnbergben ... (Vége) Az ifjúsági napok nyereményei A miskolci Ifjúsági napok szeptember 2-i tombolájának nyereményei. a kihúzott tombolák nyertes számaival: 1. Szivacsfigurák 10 725 2. Utazási igazolvány, a IV. negyedévre 13 760 3. Utazási igazolvány, a IV. negyedévre 10 622 4. Dísztorta 12 237 5. Pizzavacsora. 2 fő részére 2 394 6. 2 db gyümölcstároló láda 3 935 7. Kávéfőző 10 627 8. Aroma típusú kávéőrlő 2 317 9. 2 literes autoszifon 13 362 10. Kávéőrlő 1 372 11. Ütivasaló 10 677 12. Ajándékcsomag 12 653 13. Ajándékcsomag 14 354 14. Ajándékcsomag 218 15. Ajándékcsomag 10 555 16. Ajándékcsomag 2 846 17. Ajándékcsomag 964 18. Ajándékcsomag 11 663 19. Hidegtál 661 20. 2 db dísztorta 11 696 21. 6 személyes hidegtál 14 385 22. l torta 4- 1 kg fagylalt 8 040 23. Vacsora. 2 fő részére 9 566 24. Vacsora. 2 fő részére 10 522 25. Vacsora. 2 fő részére 1 444 26. 1 napos bécsi út. 1 fő részére 5 549 27. Hajszárító 11 050 28. 2 db videókazetta 12 662 29. Robotgép 14 254 30. Kvarclámpa 2 861 31. Siemens tojásfőző- 1 827 32. Permetezőgép 1 983 33. Siemens kenyérpirító 2 600 34. 4 napos isztambuli út 5 572 35. Fritu háztartási olajsütő 10 028 36. 3 napos olasz út. 1 fő részére 11 642 37. Elektromos szeletelő 12 110 38. Grillsütő 8 357 39. 2000 forintos ruhavásárlási utalvány 005 40. 2000 forintos ruhavásárlási utalvány 12 793 41. 2500 forintos ruhavásárlási utalvány 12 877 42. Porcelán étkészlet 327 43. Natúr, díszgombos ágyneműtartó 401 44. Tefal olajsütő 10 112 45. Kétkazettás rádiós-magnó 12 056 46. 10 sebességcs versenykerékpár 1 164 47. Fagyasztószekrény 14 252 48. Samsung mikrosütő 11 700 ÉPÍTKEZŐK! FIGYELEM!! EB60/19 födémbéléstest ikefni) forgalmazását „MŰVI” áron a mai naptól megkezdjük miskolci gyártelepünkön. Befizetés a helyszínen. BVM MISKOLCI GYÁRA József Attila u.25 -27 (értékesítési oszt. tel: 36-909)
