Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-11 / 213. szám
1990. szeptember 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Barátunk a szél és a víz Energiapótlás a mezőgazdaságban Figyelmeztető sztrájk a Digépben Megpihent a nagykalapács Nem fizetésemelést — munkát követeltek Amire munkanap ritkán adódik példa Diósgyőrben, az tegnap bekövetkezett: reggel 9 órától, két órán keresztül nem rengette a gépgyár környéki házakat a nagykovácsműhely lecsapódó kalapácsának robaja. Csend honolt ez idő tájt a melegalakító gyárban, csend a környéken. Az ok prózai, s olyan, amire régen volt példa a Digépben: figyelmeztető sztrájk. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva, természeti adottságait is figyelembe véve, viszonylag kedvező helyzetbe hozható a megújítható energiaforrások felhasználására. Ezáltal jelentős* szerepet játszhat az ország energiaellátásának biztonságosabb kielégítésében. Számszaki vita van, hogy milyen nagyságú az a megújuló energiahordozó-meny- nyiség, melyet hasznosítani lehetne energetikai célra. Az biztos, hogy a becsült legkisebb érték is nagyságrendekkel nagyobb, mint ami ténylegesen felhasználásra került. Az ország jelentős geotermikus vagyonnal rendelkezik. Jelenleg mintegy 90—100 kilotonna olajegyenértéknek megfelelő energiahordozóigényt elégítenek ki a geotermikus energiával. A geotermikus energia azon felül, hogy a mezőgazdaság területén üvegházak és fóliasátrak fűtését biztosítja, mintegy 1—1,2 millió négyzetméter alapterületen, több lakótelepen mintegy 6000 lakás és két üzem hőellátását és melegvíz-ellátását biztosítja. Körülbelül 130-ra tehető az országban a geotermikus kutakból kinyert, termálvízzel üzemelő gyógyfürdőknek a száma. Ezek közül sok balneológiái szempontoknak — nemzetközi mércével mérve — is megfelel. A napenergia hasznosítását már megkezdték. A kísérleti napházak, a napkollektorokkal felszerelt zöldta- karmány-szárítók és melegvíz-előállító rendszerek referenciatelepei működnek. A napkollektor-gyártók által kifejlesztett, több típusú, különböző technikai, műszaki eszközök és kollektorok lakossági forgalma növekedést mutat. Széles körű elterjedése a hosszú megtérülési idő miatt korlátozott. A szélenergia felhasználása a magyarországi szélviszonyok ismeretében csak szélmotorok segítségével lehet. Hazai gyártásban kaphatók olyan szélmotorok, melyek segítségével megoldhatók a vízkivételi problémák, a szennyvíztelepi és halastavi szellőztetés, az akkumulátorra való áramtermelés. A megújuló energiaforrások legszerteágazóbb területe a biomassza. A keletkező mező- és erdőgazdasági hulladékok legEl'készült az ország határain túl is ismert barlangvidék, az Aggteleki Nemzeti Park központjának, Aggteleknek szennyvíztisztító hálózata, amelynek műszaki átadása megtörtént. Az üzemeltetést a Borsod Megyei Vízművek látja el. Jelenleg annak kijelölése van folyamatban, aki majd a rendszerhez tartozó három zápor- tárolóval kapcsolatos tennivalókért felel. A rendszer kiépítését 1986- ban kezdték meg. A megvalósításhoz a megyei tanács vissza nem térítendő támogatásán kívül környezetvédelmi hozzájárulásban is részesültek, de hozzájárult a község lakossága is. A beruházás elhúzódásában az is közrejátszott, hogy mint az már nálunk lenni szokott, kivitelezés közben jelentkeztek újabb igények, s egyes gépészeti berendezécélszerűbb hasznosítása az agrárgazdaságban, a növény- termelésben és állattenyésztésben valósulhat meg. A hulladéknak minősített anyag az összes mennyiségnek az egyharmada. E mennyiség hasznosítását is a gazdaságosság korlátozza. Legelterjedtebb az erdő- és fafeldolgozási hulladékok hasznosítása. A mezőgazdasági termelésben keletkező, és a már hasznosítható mennyiség elvétele után mintegy 2,4 megatonna szálas hulladék marad évente a környezetünkben. E szálas melléktermékek (szalmaféleségek, kukoricaszár stb.) energetikai felhasználása megoldható, illetve részben meg is oldott. A fafeldolgozás első és másodlagos hulladékait a fűrésztelepeken és a fafeldolgozó üzemekben célszerű közvetlen formában hőenergiává alakítani. A fakitermelés, mint ipari felhasználási cél mellett melléktermékként megjelenik a tűzifa, és az erdei vágástéri hulladék. A tűzifa lakossági tüzelési felhasználása megoldott, a vágástéri hulladék apríték formájában történő hasznosítására a tüzelőberendezések igen széles teljesítménytartományban rendelkezésre állnak, 38 kW-tól 4,5 MW-ig. Ez magában foglalja az előtéttüzelő berendezésektől kezdve, a kazánokon keresztül az aprítékfűtő hőerőművekig az összes berendezést. A vágástéri hulladék mellett igen nagy mennyiségben keletkezik gyümölcsfanyesedék és szőlővenyige, valamint a mezőgazdaság területén nem hasznosítható földterületeken energiaerdőültetvény is telepíthető. A jelenlegi feltételek mellett pár éven belül 200 ezer tonnára emelkedik az évi ap- rítékfelhasználás, melynek mind berendezés-, mind termelési oldala biztosított. A szálas anyagok különböző bálatüzelő-berendezései mellett, jobban előtérbe kerül a brikettálásuk, pellet- tálásuk oly módon, hogy lakossági tüzelőanyagot pótolnak vele. Jelenleg az országban huszonhét üzem működik, melyek összes kapacitása mintegy 85 ezer tonna. 1989-ben a nagyobbrészt kísérleti formában üzemelő gépek 50 ezer tonnát termeltek, melyből. 3 ezer tonna sek beszerzése sem ment simán. Hazánk egyiik értékes természetvédelmi, nemikülönben pedig idegenforgalmi területén létesült közmű tovább emelte a település komfort- fokozatát. Aggtelek üdülőhely jellege is megkövetelte, hogy az ivóvízhálózat kiépítése után a szennyvíz elvezetését is megoldják. A lakossági érdek mellett a környezet védelme, a világhírű cseppkőbarlangba „lefutó vizek” tisztaságának megőrzése is ezt követelte. A munkálatok során meg. nagyobbították a már meglevő derítőt, s kiépítették a községi csatornahálózatot. Megoldották a csapadékvíz elvezetését is, amelyhez három, úgynevezett záportározót is létesítették. Megyénkben — A.lsózsoloa után — Aggtelek a második olyan település, ahol a szennyvíz kezelését megoldották. az importgépek lízingdíjainak ellentételezését szolé ta. A meglevő és a folyamatosan telepítendő biobri- kettüzemek termelése lassú növekedést mutat. A brikettálás mellett egyéb hulladékhasznosítási eljárások is léteznek. Az országban fluidtechnikával tüzelik el a növényolajgyártás során létrejövő olajos maghéjakat. Csak a martfűi nö- vényolajgyárban naponta 100 —150 tonnát hasznosítanak úgy, hogy más fosszilis energiahordozót váltanak ki vele. Ahol kis mennyiségben keletkezik a napraforgóhéj, vagy egyéb eljárással nem tudják hasznosítani, ott biobrikettet, pellettet célszerű belőle készíteni. A biogáztermelés részben energetikai, részben környezetvédelmi célú lehet. A biogáz-előállítás esetenként csak ,,mellék”-munka egy olyan folyamatban, melynek fő iránya a környezet védelme. A szennyvizek, a városi hulladékok, az állattartótelepi híg- és szerves trágya, mind szennyezik a környezetet, a talaj- és felszíni vízkészleteket. A biogáztermelést csak energetikai oldalról szemlélve, nehezen lehet gazdaságossá tenni. Viszont a környezetszennyezés megszüntetése érdekében tett lépések eredményeként keletkező biogáz felhasználása csökkenti a környezetvédelem költségterheit. S biogázt részben hő termelésére, azaz hőenergia előállítására, részben pedig gázmotorhajtáson keresztül villamos energiává és mechanikai munkává lehet alakítani, és így hasznosítani. A megújuló energiaforrások különböző megjelenési formájúak, mind időben, mind térben változik meny- nyiségi és minőségi jellemzőik sora. Vannak napszakos változások, évszakos változások. Ezért ezek alkalmazását a tulajdonságok ismeretében és azokhoz való alkalmazkodással lehet gazdaságossá és az energetikai célokra elterjeszthetővé tenni. Az új és megújuló energiaforrások alkalmazásának lehetőségei adottak. Az ipar tudja biztosítani azokat a technikai és technológiai feltételeket, melyek segítségével a jelenlegi felhasználás és a lehetőség közötti távolság csökkenthető. (bekecsi) Pályázat - véradásért A Magyar Vöröskereszt pályázatot hirdet az önzetlen véradást bemutató írásokra. Pályázni lehet: történetekkel, beszámolókkal, kis elbeszélésekkel, versekkel, cikkekkel, legfeljebb 4 —5 gépelt oldal terjedelemben. A kiírás szerint a pályamunkák segítsék ahhoz embertársainkat, hogy felismerjék a véradás jelentőségét életünkben. Az első díj 5000 forint, a második díj 3000, a harmadik díj 2000 forint. A pályamunkákat 1990. október 21-dg lehet beküldeni a Magyar Vöröskereszt címére, 1051, Budapest, Arany János utca 31., Életvédelmi Szolgálat megjelöléssel. Eredményhirdetés és a díjak átadása: 1990. november 27-én, a véradók napja ünnepségén. (MTI) A gyárépület bejáratánál karszalagos férfi. Sztrájkőr. Nem, senki sem akarja szabotálni azt a két órát, mindenki egyetértett a sztrájk gondolatával, de hát mit lehessen tudni. Ivanovics Ferenc, a melegalakító gyár főmérnöke mondja: — Nem kötelező a munkabeszüntetés. Aki akar, természetesen dolgozhat. Nem sztrájktörők ők, hiszen most csak egy leendő sztrájkra figyelmeztetünk megállásunkkal ... A kemencék vörösen izzanak, az emberek a gépek, berendezések között járkálnak, egy társaságban snób- liznak. Valahogy el kell ütni az időt. Itt és most azért áll a munka, hogy legyen munka a jövőben is. Lehet, ellentmondásos egy kicsit ez a megfogalmazás, de hát végül is ez az igaz. Alföldi Péter, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára magyarázza : — Ügyszólván egyértelművé vált, hogy októbertől nem lesz alapanyagunk tervünk teljesítéséhez, ez pedig veszélyezteti létbiztonságunkat. Mi dolgozni akarunk, teljesíteni szerződéses kötelezettségeinket, a műszaki és anyagi feltételek hiánya miatt nem szeretnénk az utcára kerülni. Az a követelésünk, hogy a további folyamatos működéshez a cég vezetése teremtse meg a szükséges feltételeket, ellenkező esetben ugyanis csökken a termelés, a bér, és ne adj’ Isten, utcára is kerülhetünk ... * Jogosnak tűnik a követelés: aki dolgozni akar, hagyják! És ne gátolják folyton azzal: nincs anyag! Itt azonban kicsit más a kép. Kovács Zoltán, a Digép (jelenlegi) vezérigazgatója: — Csődeljárás alatt áll a vállalat, hiteleket hosszú hónapok óta nem kapunk, váltókkal prosperálunk. Űgy- ahogy. így. Nincs pénz alapanyagra, illetve olyan anyagokat vásárolunk, amelyek azon gépek készrehozatalára kellenek, amelyek 90—95 százalékban elkészültek. Hitelbe, a Digép egykori patinájáért senki sem szállít nekünk. És ez, úgy vélem, érthető... Érthető, bár ehhez a megállapításhoz Molnár István, a vezérigazgató gazdasági helyettese még azt is hozzáteszi : — A melegalakító gyár veszteséggel küzd. Mert bár hiába takarékoskodnak anyaggal és energiával, ezek ára jóval magasabban megemelkedett, mint amennyit megspóroltak. Két év alatt több, mint négyszázmillió forint veszteséget hoztak össze. Persze tudjuk, hogy az a több mint nyolcszázfős kollektíva minden tőle telhetőt megtesz a siker érdekében, de most, amikor a piac farkastörvényei uralkodnak, tudomásul kell venni azokat... * Világos, tudomásul. Ám amikor emberek százairól, megélhetésükről van szó — nehéz ezt tenni. Balogh László 42 lehúzott évet tudhat maga mögött. Azt mondja, ő már sztrájkolt. 1956- ban. — Az más volt, az politikai. Ez gazdasági. Nyugdíj előtt állok, 9—10 ezret viszek haza havonta. A kevés pénzért is fel kellene szólalni. Dobiász András szerint ez a kétórás leállás senkinek sem jó: — Nyolc óra munkabeszüntetés kellett volna. Lássák, tudják, hogy vagyunk, hogy felfigyeljenek ránk. Gondjainkra. És még ezt a két órát is be kell dolgoznunk ... Való igaz, enyhén szólva is ramaty állapotban van ez a gyár. Utoljára húsz évvel ezelőtt invesztáltak ide komolyabb pénzt, meglehetősen elavult masinákon gyártják az alkatrészeket olyan külföldi cégeknek, mint például a Fiat. Dollár- milliókat exportálnak, és most joggal félnek attól, hogy elesnek megrendeléseiktől. a piac elfordul tőlük. A vezérigazgató szavai: — Nem ígérhetem azt, hogy lesz alapanyag novemberben, decemberben, jövőre. Szeptemberben biztos, októberben nagy valószínűséggel tudnak majd dolgozni. És ez, azt hiszem nem kis dolog a csőddel küzdő Digépnél. * A figyelmeztető sztrájk délelőtt 11 órakor befejeződött. A nagykalapács újra lecsapott. A házak beleremegtek, a munka megindult. Hogy végül is a figyelmeztetés után lesz-e tényleges sztrájk, még nem tudni. A gépgyárnak enélkül is épp elég baja van ... (illésy—fojtán) Szennyvíztisztító Aggteleken
