Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1990. szeptember 6., csütörtök A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság közleménye Horthy Miklós: Emlékirataim Y. A 19/1990. (VIII. 3.) kor­mányrendelet alapján 1990. augusztus 1-től havi 300 fo­rinttal kellett felemelni a 4700 forintot meg nem hala­dó nyugdíjakat és nyugdíj- szerű rendszeres szociális el­látásokat, a baleseti járadék, illetve a rokkantsági járadék kivételével. Annak, akinek a nyugdíja a 4700 forintot meghaladta, olyan összegű emelés járt, amely nyugdí­ját 5000 forintra kiegészítet­te. (Példával élve: a 4810 forint összegű nyugdíjat 190 forinttal 5000 forintra lehe­tett felemelni.) Bizottsági ülés • A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Vagyonellenőrző Bizottság soron következő ülését 1990. szeptember 7-én (pénteken), 9 órakor tartja a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács székházának, I. emelet 109. sz. tanácskozó- termében. (Miskolc, Tanács­ház tér 1.) A bizottság ülése nyilvános, azon állampolgárok is részt vehetnek. A tárgyalásra ki­tűzött ügyekben érintettek közvetlenül értesítést kapnak. A Kereszténvdemokrata Néppárt közleménye Ezúton hívjuk íel a tisztelt Választópolgárok és a keresz­tény demokráciával szimpati­záló Polgártársaink figyelmét arra, hogy a Kereszténydemok­rata Néppárt nem azonos a ma­gát Magyar Demokrata Keresz­tény Pártnak nevező szervezet­tel. A Kereszténydemokrata Néppárt semmiféle közösséget nem vállal velük. Mi a krisztu­si szeretet alapján állunk. Nincs szívünkben gyűlölet! A keresz­tény demokrácia eszmerendsze­re és gyakorlata teljesen más alapokon áll, mint amit ez a csoportosulás hirdet és cselek­szik. A Kereszténydemokrata Nép­párt szükségesnek tartja e köz­lemény kiadását, mivel az előbb említett másik párt megjelenése a választási kampányban és jog­talan hivatkozása a velünk való együttműködésre a tisztelt Vá­lasztópolgárokat megzavarhatja. Kobold Tamás Kereszténydemokrata Néppárt megyei ügyvezető titkár Eltérő rendelkezés érvé­nyesült az I. és II. csoport­ba tartozó rokkantsági nyug­díjasok esetében, akik a ha­vi 300 forint emelést nyug­díjuk összegére tekintet nél­kül valamennyien megkap­hatták, míg egységesen ha­vi 6410 forintra kellett fel­emelni azoknak a nyugdíját, akik egyidejűleg özvegyi és saját jogú nyugdíjban is ré­szesülnek. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő elszegényedett emberek, érdekében kéri a Magyar Demokrata Keresz­tény Párt a megyei intézmé­nyek, vállalatok, magánfuva­rozók segítségét — kaptuk a tájékoztatást Vörös Páltól, az MDKP elnökétől. A Ma­gyarok Hazafias Világszövet­sége- megyénknek és Miskolc városnak 20 tonna élelmi­szert és 10 tonna ruhaneműt juttat segítve ezzel az itt élő szegényeket. Az adomány 9 Az elmúlt napokban Szendrőben is megalakult a Kereszténydemokrata Nép­párt, s már polgármester­jelöltet is állítottak. A szer­vezés beindult a környező falvakban és rövidesen alapszervezetet alakítanak Galvács és Szuhogy közsé­gekben is A Szendrő és környékének keresztényde­mokratái szeptember 15-e és 25-e között nagygyűlést kívánnak szervezni, mely­nek konkrét időpontjáról és helyéről értesíteni fogják a lakosságot. # Űjra megmyíl-t a Sza­bad Demokraták Szövetsé­gének választási irodája Miskolcon, a Széchenyi u. 46. szám alatt. (Hátul az udvarban.) Tisztelettel érte­sítik kedves választóikat, hogy ajánló cédulát köszö­nettel elfogadják itt és a Tanácsház tér 2. szám alatti irodájukban. Telefon: 37-579 (Széchenyi u.), 37-127, 38-591 (Tanácsház tér 2.) A háztartási pótlék 300 fo­rinttal, míg a családi pótlék az 1990. évi LXI. törvény alapján ugyancsak augusz­tus hótól gyermekenként ha­vi 100 forinttal emelkedett. Az emelést a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság — kére­lem nélkül — központilag hajtotta végre, és ellátásu­kat augusztus hóban az arra jogosultak már az emelt ősz- szegben kapták kézhez. (OS) Hamburgban található, on­nan kellene hazaszállítani. Ezt a két szervezet, nem tud­ja megoldani. Kérik, hogy mindazok, akik segíteni sze­retnének, jelentkezzenek a Magyar Demokrata Keresz­tény Párt Miskolc, Hunyadi utca 2. szám alatti irodájá­ban, vagy a 16-157-es tele­fonon délelőtt 10-től 14 órá­ig, illetve 16-tól 19 óráig. Ugyanitt kaphatnak bővebb felvilágosítást az érdeklődők. # Megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének ongai csoportja szeptember 1-én Gáspár Pálné ideigle­nes ügyvivő vezetésével. Ké­rik a választópolgárokat, illetve a szimpatizánsokat, hogy ajánlócéduláikkal a Tompa M. út 43. sz. alatt szíveskedjenek felkeresni őket. 9 Az MDF Miskolci Szer­vezetének avasi csoportja 1990. szept. 6-án megnyitja avasi irodáját, A helyható­sági választások alatt és az­után is szeretettel várnak mindenkit, aki vagy tag­ként, vagy pártolóként tá­mogatja az MDF-et, elfo­gadja programját. 9 Zárt körű taggyűlést tart az SZDSZ csütörtökön 18 órakor a Tanácsház tér 2. szám alatt. Minden tagú­kat kérik, hogy a megbeszé­lendő téma fontosságára va­ló tekintettel legyen kedves megjelenni. Budapesti kirendeltséggel rendelkező korlátolt felelősségű társaságunk vállalja Működő boltjainkban kiváló minőségű, a leggazdaságosabb felhasználású szemes ter­mények, tápok és darakeverékek széles választékával várjuk Tisztelt Vásárlóinkat az alábbi helyeken: Miskolc, Majláth u. 7. Miskolc-Szirma, Somlay Artúr u. Boldogkőváralja, Petőfi u. 5. Szikszó, Bartók Béla u. 11. Parasznya, Táncsics u. 21. A megye egyéb ellátatlan területeiről várjuk termények és tápok forgalmazásához meg­felelő adottságokkal rendelkező partnerek jelentkezését. CÍMÜNK: uniker KERESKEDELMI, ÉPÍTŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT. 3529 Miskolc, Bocskai u. 1. Telefon: 06-46/61-769 Szállítókat keresnek Segítség a szegényeknek Párthírek A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásá­ban, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. A kormányzóhelyettes halála Az első világháború szo­morú befejezese megszakítot­ta fiam megkezdett tanulmá­nyait; az en hivatásom kö­vetesére készült, de a cs. és kir. Tengerészéti Akadémiát 1918 végén feloszlatták. Is­koláit Budapesten fejezte be és a Műszaki Egyetemen szer­zett gépészmérnöki oklevelet. Ezután gyakorlati tevékeny­séget folytatott 'szakmájában, majd katonai kiképzése be­fejeztével, 1929-ben tartalé­kos repülő hadnaggyá lett, az Egyesült Államokba ment, ahol Detroitban munkásként dolgozott a Ford gyár mun­kásai sorában. Hazatérése után a MÁV Vas-, Acél- és Gépgyára szolgálatába lépett; ez az állami üzem akkor veszteséggel dolgozott. Fiam tevékenységét főként a kivi­tel fokozására szentelte. Fel­keresett számos országot és útjai során kitűnő angol, francia meg német nyelvtu­dásának nagy hasznát vette. Nem utolsósorban éppen az ő tevékenységének volt kö­szönhető, hogy a gyár mun­kásai létszámát 5000-ről 22 ezerre emelhette, és rövide­sen évente jelentékeny nye­reséget könyvelhetett el. Mi­kor például Indiában nagy kiviteli lehetőség kínálkozott, arra azonban már nem futot­ta az idő, hogy a gyár meg­hatalmazottja a döntő tár­gyalás előtt hajóval még odaérkezhessél fiam az ő kis Áradó ’79-es sportgépé­vel elrepült Bombaybe. Ez a hétezer kilométeres, magá­nyos repülés vakmerő vállal­kozás volt. Légierőnk akkori parancsnoka kért arra, hogy tiltsam el — mint mondotta —, ettől az „öngyilkossági kísérlettől”. Azonban fiam tudta legjobban, hogy képes­ségeihez mérten mire vállal- kozhatik: csak arra vigyáz­tunk, hogy útját édesanyja előtt eltitkoljuk. Az Államvasutak még min­dig nem heverte ki az első világháborúban szenvedett veszteségeit, és nagy össze­get igényelt az államháztar­tás terhére. Ehhez való hoz­zájárulását a pénzügyminisz­ter ahhoz a feltételhez kötöt­te, hogy fiam legyen a MÁV elnöke. Csak hosszabb meg­gondolás után vállalkozott erre, és aztán minden erejét belevetette új feladatkörébe; ez az igazgatóság, a tisztvi­selői kar és az egész sze­mélyzet, sőt a pénzügymi­niszter tanúsága szerint, a legjobb eredménnyel járt. 1942. február 19-én nyitot­ta meg Széchenyi Bertalan gróf íelsőházelnök az or­szággyűlés együttes ülését, amelyen a felsőháznak 203 és a képviselőháznak 280 tagja vett részt, tehát a je­lenlevők száma messze meg­haladta a határozatképesség­hez szükséges létszámot. Mi­előtt az elnök a jelölést elő­terjeszthette volna, minden­felől fiam nevét kiáltották, úgyhogy a szokásnak és a törvénynek megfelelő közfel­kiáltással megválasztották Horthy Istvánt kormányzó­helyettessé. Az ülést felfüg­gesztették arra az időre, amíg az én írásbeli hozzájá­rulásom megérkezett. Üjabb szünet alatt meghívták fia­mat, aki repülőtiszti egyen­ruhájában jelent meg, és ma­gasra emelt kézzel letette esküjét. Számos üdvözlő köszöntés érkezett az országból és a baráti államokból, mindenek­előtt Olaszországból. Csak a hivatalos Németország hall­gatott. Goebbels már febru­ár 4-én azt jegyezte fel nap­lójába, hogy fiam kormány- zóhelyettessége „nagy szeren­csétlenség”, mert ez a fiú „még inkább zsidóbarát, mint apja”. Ehhez hasonló, de en­nél is rosszabb indulatú a február 20-i feljegyzése, amelyhez még hozzáfűzi: „Azonban tartózkodunk min­den állásfoglalástól. Most nincs itt az ideje, hogy ilyen delikát kérdéssel foglalkoz­zunk. A háború utánra is hagynunk kell még valami tennivalót...” Ez a megjegy­zése éppen eléggé érthető. Fiam valóban a háború kez­detétől fogva olyan nagyra értékelte a szövetségesek emberben és anyagban fenn­álló fölényét, hogy Német­ország győzelmi esélyét kilá­tástalannak tartotta, s ezt a nézetét nagyon jól ismerték azok, akik megválasztották. Egyik barátunk véletlenül bepillantást nyert a birodal­mi biztonsági főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) titkos irataiba, s közölte, hogy ott fiamról igen terje­delmes feljegyzések gyűltek össze. István nem volt az az em­ber, aki egyszerűen elfogad­ta mások véleményét; sze­mélyesen akarta látni, hogy miként áll a hfelyzet az arc­vonalon. Néhány héttel az­után, hogy hivatalát átvette, és azóta diplomaták meg po- * litikusok fogadásával, úgy­szintén szemlék és egyéb reprezentatív kötelességeim teljesítésével nagyon sok ter- hemtől mentesített, vadász­repülőnek jelentkezett az arcvonalra. A kormány ezt semmiképpen sem helyeselte, azonban fiam számára, de az én számomra is elviselhetet­len volt az a gondolat, hogy megválasztásában bárki is hadiszolgálata alól nélkülöz­hetetlenség címén mentesítő ürügyet láthasson. 1942. au­gusztus 20-án, Szent István ünnepén, alighogy felszállt — lezuhant. Tíz év telt el azóta, de sem szülei fájdalma, akik vele harmadik gyermeküket vesztették el, sem felesége gyásza, aki másfél éves fi­acskájával özvegy maradt, nem talált máig enyhülést. Ám ez a tíz év arra sem volt elegendő, hogy a szerencsét­lenség rejtélyes körülménye­it felderítse. Tartózkodom attól, hogy annak az ocsmány és aljas rágalomnak a cáfo­latába bocsátkozzam, amely­nek terjesztésében magyar és német náci körök jellemző módon buzgólkodtak; de nem foglalok állást annak a gya- - núnak a megerősítése érde­kében sem, mely a szeren­csétlenség után Magyaror­szágon nyomban megnyilvá­nult, és abban a feltevésben jutott kifejezésre, hogy az ilyen nagy tapasztailatú re­pülő lezuhanását csakis sza­botázs idézhette elő. Az orosz Kossuth rádió állítása szerint Gestapo-ügynökök bombát helyeztek el repülő­gépén. Arra szorítkozom, hogy menyem feljegyzését -közöljem, aki két nappal fér­je tragikus halála előtt még vele együtt volt, s ezt írta: „Műtős nővérré történt ki­képzésem után a kijevi ma­gyar tábori kórházba osztot­tak be, s kórházvonattal utaztam oda. Férjem három­napos szabadságot kapott, s ezt az éppen távol levő egyik német tábornok felajánlására lakásában töltöttük. Házas­ságunk óta először bekövet­kezett hosszabb távollétünk után a viszontlátás okozta örömünket megzavarta fér­FegyverbegvííjtÉs—jogszerű vagy nem? A Belügyminisztériumba szerdán délután érkezett meg a legfőbb ügyész levele, amely az önvédelmi fegyve­rek begyűjtéséről foglal ál­lást. Szabó István, a legfőbb ügyész helyettese az MTI kérdésére elmondta: a Leg­főbb Ügyészség véleménye szerint a belügyminiszteri rendelkezés két törvénnyel jem borús, sőt szinte kétség- beesett hangulata. Meg volt győződve, hogy a háború el­veszett, és ebben háborús él­ményei csak még inkább meg­szilárdították. Sokat tépelő- dö’tt rajta, miként lehetne Magyarországot megmenteni, ahogyan mondta — a két el­lenség közötti helyzetéből. Elhatározta, hogy hazatéré­se után erről behatóan ta­nácskozik majd atyjával. Egészen nyíltan beszéltünk egymással, és eszünkbe sem jutott, hogy valaki esetleg kihallgat bennünket. Később említették nekem, hogy a helyiségekben, ahol laktunk, mikrofonok voltak elhelyez­ve. Szóba hozta férjem elé­gedetlenségét is a vadászre­pülőink által használt olasz gépek ellen, melyek a ka­nyarban könnyen lecsúsznak. Említette, hogy ez már vele is megtörtént, de szerencsé­jére, 4000 méteres magasság­ban volt, úgyhogy a gépen még úrrá lehetett. Aggódó megjegyzésemre azzal nyug­tatott meg, hogy ebben a te­kintetben a jövőben különö­sen óvatos lesz. Augusztus 18-án a kijevi repülőtérre kísértem férjemet, aki tisz­tiszolgájával együtt vissza- repült a/, arcvonalra. Ettől a tisztiszolgától hallottam ké­sőbb, hogy férjem 19-én ra­jához tartozó tiszttársaival együtt korán aludni tért, hogy az ellenség ellen más­nap reggelre kitűzött beve­tésre friss erőben legyen. Felkeltése után még regge­lizésre sem engedett időt ma­gának. Tisztiszolgája elbeszé­lése szerint, aki a kávét utá- navitte a géphez: »Jól ki­aludva, friss erőben intett nekem, és azt kiáltotta, hogy majd repülése után issza meg a kávét.« Azonban alig emelkedett fel a gép, máris lezuhant és lángba borult. Repülő bajtársai később úgy magyarázták, hogy nagyon is alacsonyan volt még, mikor alighanem kanyarodéba for­dult, és eközben gépe lecsú­szott. Ez a feltevés azonban ellentétben áll azzal az ígé­retével, amelyet erről Kijev- ben tett nekem. Halálának híre 1942. augusztus 20-án délelőtt a táborkórház Szent István-napi ünnepsége köz­ben érkezett hozzám.” Ezekhez a sorokhoz csak annyit fűzök hozzá, hogy fi­am hazahívása ekkor már megtörtént volt, mert a kor­mány és számos képviselő ezt a kívánságát nyomatéko­san kifejezésre juttatta. Ügy volt, hogy augusztus 20-án a saját arcvonalszakaszán még meglátogatja a magyar csapatokat, és azután vissza­tér Budapestre, s itt folytat­ja megszakított kormányzó­helyettesi működését. Mármost, akár kihallgat­ták fiam és felesége beszél­getését Kijevben, akár nem, az ő felfogása német körök előtt mindenképpen ismere­tes volt; ez Goebbels napló­jának már idézett, félreért­hetetlen szavaiból, de egyéb feljegyzéseiből is kiviláglik. Megkímélem magamat attól, hogy ecseteljem érzésünket, amely a harmadik biroda­lom által fiam gyászünnepsé- j gén kifejtett túlzott részvét kifejezése miatt elfogott ben­nünket. Megválasztásakor nem látták szükségesnek, hogy üdvözlő táviratot küld­jenek, életében nem adtak neki kitüntetést, most azon­ban Ribbentrop úr személye­sen jelent meg, és mindjárt két magas rendjelet hozott magával — a ravatalra. Az ugyancsak jelen volt Ciano gróf, olasz külügyminiszter megjegyzése szerint talán jó is volt, hogy nagy megren- dültségemben akkor nem vol­tam képes az ördögien ször­nyű és hazug részvétmegnyi­latkozás igazi mivoltának teljes mértékű felismerésére. sincs összhangban. A jogal­kotásról szóló törvény sze­rint az állampolgárok köte­lességeit, jogait érintő ren­delkezéseket csak nyilvános jogszabályban szabad korlá­tozni. A belügyminiszteri utasítás viszont nem jelent meg a Magyar Közlönyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom