Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-06 / 209. szám
1990. szeptember 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ma kezdődik Háromnapos országos tanácskozást tartanak mától a cégbirók Miskolctapolcán. A konferencia fő szervezőjét, házigazdáját, dr. Popovics Lászlót, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye bírósági tanácselnökét, a cégbírósági csoport vezetőjét kérdeztük: — Miért jött létre az Országos Cégbírói Egyesület mit végzett eddig és mi a I teendője napjainkban? — A cégbírósági joggyakorlat újkori történelme 1989. január elsejétől kezdődik. Ezt megelőzően negyven éves szünet volt Magyarországon is, mint a szomszédos országokban. Egyetemi előtanulmányok nélkül, szak- irodalom nélkül, aktuális joggyakorlat nélkül hetven megszállott bíró vállalata azt a feladatot, hogy a cégbírói munkát úttörőként megkezdje. Hangsúlyozom: kellő szakirodalom, kellő joggyakorlat hiányában. Előtérbe került az egyéni tanulás, az önképzés. Ennek hatékonyságát úgy tudjuk növelni, ha a szellemi tőkét koncentráljuk. önként adódott tehát, hogy létre kell hozni az egyesületet. Az Országos Cégbírói Egyesület legfontosabb feladataként határoztuk meg, . hogy közreműködésével az egyes megyék kölcsönösen megismerjék egymás munkáját. Közreműködünk, hogy az elsőfokú bíróságok megismerjék a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélkezési tevékenységét. A másodfokon ítélkező bírói szervnek is szüksége van időnként találkozni az első fokon eljáró bírókkal. Az összetett feladatból következik, hogy időnként megtartjuk az ország különböző területein szakmai értekezleteinket. — Mi a mostani tanácskozásuk célja, aktualitása? — A ma kezdődő tanácskozásunk aktualitását a következő pontokban foglalhatom össze. Először, közel két éves gyakorlati alkalmazás során felszínre kerültek a társasági törvény meglévő hiányosságai, belső ellentmondásai. Ugyanez megállapítható a cégbírósági eljárásra vonatkozó törvényerejű rendeletről és miniszteri rendeletről is. Másodszor, a napjainkban felfokozott ütemű jogalkotói munka a cégbírói szakterületet is érinti. — Lehetne konkrétabban? — A legfontosabb és a legalapvetőbb hibaforrás abból ered, hogy a Társasági Törvény tipikusan magántu! lajdont tételez fel. Magántulajdont. tehát valódi tulajdonosokat. Ezzel szemben Magyarországon ma túlsúlyban van a termelőalapok vonatkozásában az állami tulajdon. .Togilag ez úgy jelentkezik, hogy tulajdonos a magyar állam, kezelője pedig az adott állami vállalat, társadalmi szervezet, vagy költségvetési szerv. A társasági jog rendszerében a kezelői jog rendszeridegen. Gondot okoz ez a gazdálkodó szervek vezetőinek, de természetesen ezek a gondok a cégbírósági munkában csúcsosodnak ki. Ebből fakadt, hogy az elmúlt évben többször kellett módosítani a földtörvényt. Napjaink legfontosabb jogalkotása az új földtörvény megteremtése, a privatizációs törvény megalkotása, az egyes társadalmi szervezetek vagyon elszámoltatása, valamint az állami vállalatoknál a vállalati tanácsok újraválasztása. Ebből eredő feladatainkat kívánjuk az értekezlet keretében egyértelműen meghatározni, mert csak így lehet a gyors és egységes végrehajtást biz- tositani. A konkrét napirendi pontok ebből eredően a következők lesznek: csütörtökön délután a Legfelsőbb Bíróság bírái ismertetik az előző két évben hozott — a bírósági határozatokban nem közölt — elvi tartalmú döntéseiket, amelyekről az elsőfokú cégbíróknak tudniuk kell. Pénteken délelőtt két előadás hangzik el. Egyik a jogalkotás időszerű kérdéseit ismerteti, a másik a cégbírósági munka számitógépes feldolgozásának eddigi tapasztalatait mutatja be. A délután folyamán szakmai konzultációt tartunk. Az utolsó napon az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, dr. Isépy Tamás szólal fel és ismerteti a minisztérium álláspontját a cégbírói munka jelenlegi helyzetéről és feladatairól. A tanácskozás után a megye cégbírói ismereteiket örömmel megosztják mind a szakemberekkel, mind a cégek más vezetőivel. — E gyes sajtócikkekben időnként a cégbírói munkát bíráló cikkek is megjelennek. Mi a véleményük erről Önöknek? — Ezzel kapcsolatban egyéni véleményemet mondom. Demokráciát tanuló társadalmunkban, a jogállamiság megteremtésének folyamatában a dolgok természetes rendjéhez tartozik, hogy kritika a bírói munkát is érheti. Hadd mondjam el, hogy a bíró felelősségével tisztában van, nem ismer könnyű és nehéz ügyet. Nyugodt politikai légkörben, a bizalmat élvezve, a legnehezebb feladat ellátására is képes. Napjainkban egyik feltétel hiánya sem zavarja munkánkat. Túlzott leegyszerűsítése azonban a dolgoknak az, ha a cégbíróság valamelyik céget nem jegyzi be, akkor nincs probléma. A dolog ennél bonyolultabb. Tudni kell, hogy a cégbíróság peren kívüli eljárásban, bizonyítás lefolytatása nélkül, kizárólag a becsatolt okiratok vizsgálata útján dönt a bejegyzés, vagy a kérelem elutasítása tárgyában. Ennek szükségszerű velejárója, hogy a legnagyobb figyelem kifejtése mellett is előfordulhat, a becsatolt okmány, vagv annak valamely része nem valós tényeket tartalmaz. .Ezért .szeretnék rámutatni az eljárás egyéb szereplőinek a felelősségére is. Ha magánszemély jogellenesen szerzett vagyonnal alapít céget, a cégbírósági bejegyzéssel a vagyont nem mosta tisztára. A tolvaj az tolvaj marad, az orgazda az orgazda. Ennek következményeit később a törvényességi felügyeleti eljárásban lehet kiküszöbölni. A vállalati szférában időszerű a vezetésnek önvizsgálatot tartani. Vélt és ténylegesen gyakorolt hatalma vajon a jogszabályok keretei között marad-e. A cégeljárásihoz ez úgy kapcsolódik, hogy a műszaki és gazdasági vezetésnek kell döntenie abban, milyen vagyonnal, milyen céget kíván létrehozni és ez hoz-e számára profitot. A jogtanácsos, vagy ügyvéd ezt az akaratot köteles jogi formába önteni és a bíróság előtt törvényesen képviselni. Egyértelműen kell tudni azt is, hogy az állami vállalatok igazgatói, a vállalati tanácsok, a közgyűlések, küldöttgyűlések és vezetőségek nem tulajdonosai az állami vagyonnak. Ezek az intézmények kizárólagosan az irányítás egyes formái. Nem többek és nem kevesebbek. Funkciójuk vagyonkezelés, gazdálkodás, szoros elszámolási kötelezettség mellett. A cégibíróság — döntései kapcsán — minden, az alkotmányban szabályozott tulajdoni formál egyformán véd. Ebből következik, hogy tulajdonosi jogokat még az állami tulajdon vonatkozásában sem gyakorol. Erre vannak külön létrehozott állami szervek: alapító szervek, vagyonügynökség és megyénként a vagyonvédelmi szervezetek. Szükséges tehát disztingválni a rossz tulajdonosi magatartás és a cégbírói döntés között. Nem felellhet a cégbíróság a jogrendszer meglévő hiányosságaiért sem. A bírói gyakorlat nem alkot jogszabályt és» nem helyez hatályon kívül jogszabályt. A Legfelsőbb Bíróság döntéseivel irányt mutat határeseti kérdésekben, az egyes fogalmak ismérveinek helyes feltárásával, de a jogrendszerben lévő lyukat nem töltheti be. Ha ezeket az ismérveket helyesen értelmezzük, kisebb a tévedés valószínűsége, midőn indulattal, vagy anélkül felelőst kiáltunk. — Végül szóljon arról, mi a helyzet megyénkben? — Borsod-Abaúj-Eemplén megyében a megyei bíróság gazdasági kollégiumának keretében öt cégbíró látja el ezt a nehéz és szép feladatot. Cégbírói szemszögből a megye gazdasági struktúrája a következő képet mutatja. A Társasági Törvény hatálya alatt 3500 cég működik. Száznyolcban állami vállalat, 1'30 mező- gazdasági termelőszövetkezet, 270 egyéb szövetkezet, és mintegy 15 ezer egyéni vállalkozó. Az egyéni vállalkozók közül csak néhá- nyan kérték cégbejegyzésüket, minden többi gazdasági szerv cégbírósági bejegyzése kötelező. Eddig az időszerűséget sikerült tartani. Az új cégbejegyzés iránti kérelmeket, ha azok hibátlanok, egy héten belül el tudjuk bírálni. Ha vissza kell adni hiánypótlásra, az időszerűség a hiány jellegétől és pótlásától függ. Az öt cégbíró havonta átlagosan 550—600 bírói döntést hoz. Faragó - Lajos Fotó: Farkas Maya M. Szabó Ahogy nézem a jegyzeteimet, gyakran az az érzésem támad, hogy ez az egész téma a levegőben lóg. Bejön egy fiatalember az utcáról, kezében hivatalos papírok. Azt mondja, hogy régóta .'oglalkozik gyógynövénykutatással, vannak találmányai. Csak nem bír elindulni, mert kevés a pénze. Olyan betegségek gyógyításáról beszél közben, amelyekről tudom, nagyon megkeserítik az emberek életét. Az újságíró mérlegel és dönt — ki tudja, talán a Naksol vagy a Helia-D felfedezője is igy kezdte? Tehát: vágjunk bele! Bakondi István, a rudabá- nyai Darius Kereskedelmi Kft. ügyvezetője nyolc éve foglalkozik gyógynövényekkel, illetve hatóanyagukkal és felhasználásukkal. Vizsgát is tett a gyógynövényforgalmazás mikéntjéből, vannak már eredményei. Az egész úgy kezdődött, hogy gennyes csontvelő- gyulladás alakult ki a karjában, ami nem javult az orvosi kezeléstől. Hogy megússza a műtétet, maga kevert gyógynövénykivonatokat, s gyógyította a gyulladást. A siker más betegségekre terelte a figyelmet:- a leukémia és a nők baktériumos fehérfolyását próbálta drogokkal megszüntetni. — Azt természetesen tudom, hogy praxist nem folytathatok. így ismerőseimnek ingyen adtam a készítményekből, próbálják ki őket. Alapvetően a három betegségre háromféle drog van. Azzal folytatja, hogy nem ért egyet a gyógylepárlásos módszerrel, mert szerinte — úgy tűnik, ebben igaza van — a magas hőmérséklet károsítja a vitaminokat. Az ő készítményeit olyan, eddig ismeretlen módszerrel állítja elő, amelyek megóvják a vitaminokat, és nagyon erős, koncentrált hatóanyagot eredményeznek. Éppen ezért hatásosabbak is az egyszerű gyógy- teáknál, -kivonatoknál. Kérdem, miért nem szabadalmaztatta eddig a találmányait, hiszen — mint azt több feltaláló már elmondta — a legjobb védelem a szabadalom? Nem volt eddig rá pénz. Két éve alakították a Dariust, egymillió forintos alaptőkével. A most öttagú társaság kért mér kölcsönt, de lévén kevés a hitellehetőség, nem kapott. Ebben sajnos igaza lehet: nemrég beszélgettem bankszakemberekkel, akik azt mondták, a máj' bizonyított vállalkozások a hitelképesek, a kezdők nemigen kapnak pénzt. * Pedig pénz nagyon kellene, mert a Darius vezetői nagyléptékű terveket dédelgetnek. Az Országos Érc- és Ásványbányák rudabá- nyai épületeit, telephelyének egy részét szeretnék megvásárolni. Cirka 200 milliós beruházásról lenne szó. Ebből a pénzből megvásárolnák az ásványbányászok központi javítóműhelyét, az irodaház felét. Az összeg magában foglalja azt is, hogy az épületeket a szükség szerint átalakítják, steril körülményeket teremtenek bennük, csúcstechnológiához közelítő gépparkkal kezdenék a termelést. Bakondi István úgy véli, helyet kaphatna a telepen egy kis zöldség-gyümölcs feldolgozó, mélyhűtő üzem is. Elképzeléseit számokkal is alátámasztja. Gyógynövényexportból évente 50, gyógy- teákból 27, gyümölcsfeldolgozásból 30 millió forint árbevételre tehetnének szert. Ügy, hogy közben a mind nagyobb munkanélküliséggel küszködő Rudabánya 200 lakójának biztosítanák a megélhetést. Csakhogy: minderre nincs pénze a kft.-nek. Próbáltak munkahelyteremtő hitelt kapni — az ügyintézés rendkívül bürokratikus, állítja a fiatalember, és tudjuk, ebben is igaza van. Érdeklődik a külföldi tőke is egy amerikai vállalkozó személyében, aki ötvenmillió forintot adna egy közös vállalkozásba. Igen ám, de ehhez legalább ennyit a magyar fél kellene, hogy adjon; ha másként nem, hát bevitt vagyon, apport formájában. De miből vegye meg a kiszemelt épületeket? * Visszatérve a feltalálóra. Bakondi István fél a sok hercehurcától, a klinikai kipróbálásoknak azonban áll elébe. Sokat mozgolódott már gyógynövény-ügyben, a Darius létrehozása isem volt kis ügy. Ráment a házassága. Mégis csinálja tovább amibe belekezdett: a keresztényi szeretetet emlegeti, az vezeti, hogy segítsen az embertársain. Merthogy hívő evangélista, ezt büszkén vállalja. A hite és nem a meggazdagodás vágya hozta a szerkesztőségbe is. Azt mondja, ment már sok helyre. Aki megérezte benne a lehetőséget, annak nem volt arra tőkéje, hogy beszálljon a rudabányai üzem kialakításába. Akinek meg pénze van, az nem lát fantáziát a dologban. Egy biztos anyagiakkal is rendelkező partner kellene — olyan mint mondjuk a Ohinoin — de ki áll szóba egy magányos feltalálóval? Kérdés, kérdés hátán ... Uj vaspálya Pécel és Isaszeg között A rádióban hosszú ideje mindennap elhangzik ez az utasoknak szóló tájékoztatás: „a Budapest—Miskolc vasútvonal Pécel és Isaszeg közötti szakaszán vasút-át- építés miatt a vonatok csak egy vágányon közlekednek. Ez 15—20 perccel meghosz- szabbítja a menetidőt. — Meddig tart még ez a munka, a közlekedési korlátozás? — kérdeztük Papp Gábortól, a MÁV Miskolci Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesétől. Jó híreket mond: — Pécel és Isaszeg között mindkét vágány állapota nagyon leromlott. A rekonstrukcióval jó ütemben haladunk. Az egyik vágányt már júliusban átadtuk. Jelenleg ezen zajlik a forgalom. A másik vágány korszerűsítésével szeptember 7-re készülünk el. Ezzel mindkét vágányon megszűnnek a közlekedési korlátozások, s a vonatok — a korábbi 60 helyett — 100 kilóméteres sebességgel is közlekedhetnek. Vágányátépítésben nem a Pécel és Isaszeg vonalszakaszon végzett munka, s a vele járó közlekedési lassítás volt az első, s nem is az utolsó. Vasúttörténeti érdekesség, hogy a Budapest— Miskolc—Nyíregyháza közötti fővonalon már csak ezen a 7—8 kilóméternyi nyílt pályán voltak az őskori vaspályára emlékeztető jegyek: talpfák, s a rajta fekvő méterenként alig 48 kilogramos sínek. Hadd mondjuk el, hogy a 270 kilométer hosz- szú törzsvonalon — főleg a miskolci igazgatósághoz tartozó területen — végig vasbeton aljak és a méterenkénti 54 kilogrammos sínek szolgálják a közlekedés biztonságát. A Pécel—Isaszeg állomások közötti új al- és felépítmény a jövőt vetítő kísérleti szakasz. Sasvári Sándor, a MÁV Miskolci Építési Főnökség főmérnröke: — A nyílt vonalon végzett munkánk érdekessége, hogy eddig még nem használt anyagokkal dolgoztunk. Országos vonatkozásban itt fektettük le először a méterenkénti 60 kilogrammos Olaszországból hozatott sínszálakat. A vasúti ágyazatra újtípusú, légiesnek tűnő, karcsúsított, darabonként 296 kilogramm mennyiségű vasbeton aljakat építettünk be. Ennek egyik jellemzője: acél alátétlemez helyett műanyag közbetétre került a sínszál, amelyet rugalmas, rúgós szorítókengyelekkel rögzítettük a vasbeton aljakhoz. Előnye, hogy kevesebb acélt- kellett felhasználnunk. emellett csökken a fenntartási igény is. A rekonstrukciót ez év márciusában az isaszegi állomás átépítésével kezdték, ahol két peront is emeltek. A két állomás közötti nyílt vonal jobboldali vágánya al- és felépítmény cseréjét ez év június 4-én kezdték és július 17-én fejezték be. A baloldali vágány korszerűsítését egy nappal később kezdték. A rövid, kis sugarú ívekben bővelkedő, hegyvonulatok között kanyargó pálya felújítása nagy mennyiségű munka elvégzését követelte meg. A főmérnök elmondja, hogy közel 100 ezer köbméter földet kellett megmozgatniuk. Az új alépítménybe negyvenezer köbméter zúzottkövet és 25 ezer köbméter homokos kavicsot dolgoztak be. Újszerűség az is, hogy — a korábbiaktól eltérően — most már nem veszik igénybe e munkáknál a honvédség erejét, segítségét. A MÁV Vezérigazgatóság — a kivitelezési idő lerövidítése, tartása érdekében' — a szentesi építési főnökség szakembereit irányította át ide. Végeredményben az új vasúti pálya második vágányának építésében — beleértve más. szakipari munkákat is — az utolsó fázisoknál tartanák. így szeptember 7-én. 17 órakor ezt is átadják rendeltetésének, s mindkét új vágányon 100 kilométeres sebességgel roboghatnak a vonatok, egész Észak- és Kelet-Magyarország, öt megye utazni akaró lakóinak örömére. CSB. Célbírók országos tanácskozása Miskolctapolcán Az evangélista drogista Ttkeerős társra várva
