Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-03 / 206. szám

ÉSZAK-MAGYAROKSZAG 2 1990. szeptember 3., hétfő Kampánynyitó nagygyűlések Fidesz: Igazságos földrendezést! A Fidesz parlamenti frakciójának vezetője szom­baton politikai nagygyűlést tartott Szerencsen, Sárospa­takon és Sátoraljaújhelyen. A csaknem háromórás szerencsi gyűlésen több, mint harminc kérdés hang­zott el. Az előadó kiemelte: a Fi­desz számára azért nem fo­gadhatók el a földikérdésre vonatkozó kormányzati el­gondolások, mert összekeve­rik a kártalanítás és a pri­vatizáció problémáját, ami­ket külön kell választani. Nem védhető álláspont az, hogy csak a parasztok kap­ják meg azt, ami ’47-ben őket megillette. Miért csak ők? Azonban itt le kell szö­gezni, hogy a kártalanítás nem lehet teljes, mert az országnak nincs annyi pénze. Nézzük meg — folytatta az előadó —, mit tartalmaz a három kormányzópárt megállapodásának a föld el­osztására vonatkozó része. Először is kimondja: oda kell adni a földet azoknak, akik Az előadó: Orbán Viktor most a mezőgazdaságban dolgoznak, de ’47-ben nem volt semmifajta tulajdonuk. Őlk maximum 1,5 hektárt kaphatnak térítés ellené­ben. A második osztályban azok lennének, akik ’47-ben földtulajdonosok voltak. Ök teljes egészében visszakap­nák földjeiket, 100 hektárig. A harmadik osztályba azok kerülnének, akik ’47-ben már nem voltak földtulajdo­nosok, de elődjeik igen. Ök Visszakapnának mindent, de maximum 100 hektárt, és ingyen. Ezekkel a Fidesz nem ért egyet. Szakértőink számítása szerint, ha ezek az elvek valósulnak meg, ak­kor a mezőgazdasági föld­területek 40 százaléka olyan emberek kezébe kerül, akik nem a mezőgazdaságból élnek. Mit tud csinálni a földdel az, aki már egy nagyváros­ban él. Eladni nem fogja, mert jobb üzlet, ha bérbe adja. Kinek adja bérbe? An­nak, aki csak 1,5 hektárt ka­pott. Milyen földrendezés ez? És mit tud tenni a bérbeadó a föld bérbeadásából szár­mazó jövedelmével? Föléli, esze ágában sem lesz visz- szaforgatni a mezőgazdaság­ba, hanem vagy nyugati autót vesz, vagy felköltözik a Rózsadombra. A dolog másik oldala az, hogy a bér­lő pedig a bérleti díjat bele­számítja a terményei árába, azaz: áremelést gerjesztő ha­tással kell számolni. Végül kérte Orbán Viktor, hogy minél többen menje­nek el a helyhatósági válasz­tásokra, és a szavazásnál ne az döntsön, hogy ki melyik pártnak a tagja, hanem az, hogy akire leadják a voksu- kat, arról pontosan tudják, az önkormányzati testületbe való-e? Zclci Zoltán Fotó: Nagy Csilla SZDSZ: Szakértelem és lojalitás Szombat délután először a szendrői, majd az esti órákban a miskolci SZDBZ- csoport vendége volt Rajk László és dr. Hatvani Zol­tán országgyűlési képviselő. A megyeszékhelyi kampány­nyitó nagygyűlésre nem telt meg a Diósgyőri Vasas Ok­tatási és Művelődési Köz­pont színházterme, de a megjelent, mintegy 250 ér­deklődő nemcsak hallgatni, hanem beszélgetni is akart. Nyitó beszédében Rajk László a kormány 100 nap­ját értékelte. Véleménye szerint a legnagyobb baj az, hogy a kormány mégcsak nem is sodródott, mert an­nak legalább iránya lett volna, hanem egyszerűen kapkodott. A türelmi idő néhány fontos eseményét emelte ki beszéde második részében. Szinte rögtön a kormány megalakulása után Horthy Miklós: Emlékirataim II. A magyar olvasó először veheti kezébe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásá­ban, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. I. Ferenc József őfelségének szárnysegéde Őfelségének állandóan négy szárnysegéd állt a szolgála­tára, mégpedig egy-egy tiszt a haderő négy főfegyver- neméből. A tengerésztiszti karból elsőként Sachs von Hejlenau, későbbi ellenten­gernagy viselte ezt a tisztsé­get, aki annak idején a Sai- dá-n parancsnokom volt. Büszke és boldog voltam, hogy általánosan tisztelt és szeretett uralkodónk közvet­len környezetébe kerülhet­tem. Tévednek azonban, akik az ilyen állásnak csak a kül­ső fényét nézik. Az udvari szolgálat bizony sokféle ne­hézséggel jár. Mindenekelőtt Paar gróf lovassági tábornoknál, Őfel­sége első főhadsegédénél, legfőbb elöljárómnál jelent­keztem. Sok éven át töltötte be már állását, és felséges urához összes alattvalói kö­zül bizonyára ő állt legköze­lebb. Megjelenése még öreg­korában is délcegen hatott. A nagyűr szeretetreméltósá- gával adott bajtársi hangon néhány jó tanácsot és útmu­tatást, egyebekben pedig ar­ra utasított, hogy Bronn bá­ró dragonyos ezredeshez, a rangban első szárnysegédhez tartsam magam. Bronn báró egy Hohenlohe herceg fia volt, de nevét nem viselhet­te, mert a családi szabályok­ban előírt rangon alul kötött házasságból származott. Há­rom évvel később Weikers- heim néven őt is hercegi rangra emelték. Feleségével, Czermin grófnővel és gyer­mekeivel harmonikus és bol­dog családi életet élt. A má­sodik szárnysegéd tisztét Ho- yos Henrik gróf, a Windisch- Grätz dragonyosok alezrede­se töltötte be, akinek anyja Paar gróf nővére volt. El- pusztíthatatlanul jó kedélyű ember, tréfára mindig kész, mindenki kedvelte. Mint szenvedélyes vadászt és jó lövőt örömmel fogadtam, ha vadászaton a beosztásunk összehozott benőnket. Man- zano gróf, a császárvadászok alezredese töltötte be a har­madik szárnysegédi tisztet. A második főhadsesédnél, Bolfras báró gyalogsági tá­bornoknál is jelentkeztem, aki már régről fogva Őfelsé­ge katonai irodáját vezette. Az ő állása rendkívüli fele­lősséggel járt, mert neki kel­lett a legfontosabb és leg­magasabb katonai tisztségek betöltésére az előterjesztése­ket őfelségének megtenni. A személyek alapos ismerete, az emberek megítélésében megnyilatkozó kiváló képes­sége, magas intelligenciája és jószívűsége különösen alkal­massá tették erre a feladat­ra. Őfelsége nagyon értékel­te rendkívül világos előadó modorát, és magas kora el­lenére is visszatartotta hiva­talában. A katonai iroda a Hofburgban székelt. Bolfras tábornokon és helyettesén kívül még nyolc, vagy tíz vezérkari tiszt dolgozott ben­ne. A magyar ügyeket akko­riban Láng Boldizsár báró vezérkari százados látta el. Szolgálatom idejében Fe­renc József király állandóan Schönbrunnban lakott. He­tenként kétszer, reggel hét­kor, kísérő szárnysegédével a Hotburgba hajtatott álta­lános kihallgatást adni. Visz- szatérésére rendszerint fél ötkor került sor. A szárnysegédek számára a Hofburgban is készen tar­tottak lakásokat, de ezeket nem vettük igénybe, hanem szolgálatban a Schönbrunn­ban rendelkezésünkre bocsá­tott helyiségekben laktunk. Paar grófnál tett jelentke­zésem után hamarosan sor­ra következett kihallgatásom Őfelsége előtt. Erre feszült várakozással és izgalommal készülődtem. Ifjúságom óta egyre azt hallottam, hogy Őfelsége mindenható, maga­sabb lény, aki elérhetetlen magasságban trónol. Most aztán szemtől szembe fogok vele állani, és ezentúl na­ponta személyes szolgálatot teszek majd körülötte. Ami­kor beléptem a dolgozószo­bájába, őfelsége, aki tábor­noki ruhát viselt, néhány lépést tett felém. Egyetlen más olyan uralkodóval sem találkoztam életemben, aki hasonló mértékben szemé­lyesítette meg a „felség” méltóságának igazi fogalmát. Ez a vélemény, mely első kihallgatásom hatása alatt bennem későbben kialakult, sohasem változott meg. Lé­nyéből sugárzott a megkapó méltóság; ez minden alakos­kodástól mentesen, minden­kit illő tartózkodásra kény­szer ített; mégis nyomban éreztem, hogy jóságának és közvetlenségének hatására minden elfogultságom meg­szűnt. Nagy élmény maradt életemben az a pillanat, ami­dőn az ősz uralkodó színe előtt állottam. Amint meg­láttam hajlott alakját, amelyre családi tragédiák és kormányzati gondok súlya nehezedett, a . meghatottság és szeretet érzése töltötte be lelkemet, és ez ma is válto­zatlanul él bennem ... ... Nem tudom, más ud­varoknál miként történt, de Bécsben mindenesetre telje­sen hiányzott minden írás­beli utasítás a szárnysegédek szolgálatára; a gyakorlat és a hagyományok szóbeli köz­lése pótolta ezt. Azonban nem bizonyult egyszerű fel­adatnak behatolni ennek a titkaiba. Ha kérdezősködtem, rendszerint azt a választ kaptam: „Majd meglátod, megy az magától.” Ez azonban seho­gyan sem elégített ki, és a kérdések egész sorával áll­tam elő, hogy december 1- jén mindenesetre felkészül­ten kezdhessem meg szolgá­latomat. „Fel kell-e öltenem a szárnysegédi szolgálati övét? Visel-e az ember kesz­tyűt?” — „Nem, nem kell a kesz­tyű!” „De miért nem? Hi­szen minden szolgálati je­lentkezéskor kötelező.” „Kell-e a szárnysegédnek kopognia?” Nagy csodálko­zásomra erre is nemleges vá­laszt kaptam. Meglehetősen bizonytalanul éreztem hát magam, amidőn november 30-án este először jelentette nekem a lovas testőr, hogy Őfelsége más­nap reggel hány órakor kel fel. „Négy órakor” — szólt a jelentése. Őfelsége sokszor már fél négykor kelt; sőt az utolsó két szolgálati évembem ez vált szokásává. Ez a korai készenlét nekünk, tengerész­tiszteknek, kevésbé esett ne­hezünkre, mint hadseregbeli bajtársainknak. Mi ugyanis megszoktuk, hogy előre aludjunk, mert a hadihajó­kon a nappali elfoglaltságon felül rendszerint éjjel is tel­jesítettünk négyórás szolgá­latot. Ezen az első éjszakán korán lefeküdtem és telje­sen frissen mentem le az el­ső emeletre; itt a szárnyse­géd szobáját csak a közbeeső barokk terem választotta el Őfelsége dolgozószobájától... Az első napom minden ese­mény nélkül, szerencsésen telt el. Bajtársaimnak iga­zuk volt, amikor legfonto­sabb szabályként azt ajánlot­ták figyelmembe, hogy eb­ben a szolgálatban éppen semmiféle szabály sincs, ha­nem a tapintaton és a finom érzéken múlik a siker. Fe­renc József szűkszavú volt, és ezért rövid válaszokat kí­vánt. Az egyik szárnysegéd, mikor első ízben kocsizott ki Őfelsége oldalán, azt hitte, hogy beszélgetnie kell. Amint tehát túlhaladtak a Hofburg kapuján, rámutatott Mária Terézia szobrára, és így szólt: „Az emberi alkotó­erőnek milyen csodálatos mesterműve ez!” Őfelsége Schönbrunnban nyomban hívatta Paar grófot, és uta­sította, hogy a „fecsegőt” azonnal váltassa le. Hasonló sors érte azt is, aki minden jelentkezéskor hangosan ösz- szeverte a bokáját. Az ugyanis nem volt szokás a bécsi udvarban. Hallottam annak az őrnagynak is az esetét, aki valamelyik isten háta mögötti helyőrségből cseppent hirtelen az udva­ri szolgálatba. Először ült a szárnysegédi íróasztal előtt, és kora hajnaltól feszülten várakozott a történendőkre. Hirtelen benyit hozzá Őfel­sége és rászól: „Staatsrat Baron Braun soll um zehn Uhr kommen.” Vagyis Bra­un báró államtanácsost hí­vatta tíz órára. A szárnysegéd felpattan, széke nagy zajjal tolódik hátra, kardja erőset koppan az íróasztalán. Őfelsége a kö­vetkező pillanatban máris eltűnt a becsukódó ajtó mö­gött és a szerencsétlen za­varodottan kapkod gondola­taival a hirtelen elszállt sza­vak után: „Az isten szerel­mére, mit is mondott?” Csak töredékek maradtak a fejé­ben: „Staatsbraun für zehn Uhr?” Az „állami barna” — úgy vélte, valamelyik ló ne­ve lehet. Kétségbeesetten ad írásbe­li utasítást az udvari istál­lónak, hogy „Staatsbraun”-t vezessék elő tíz órára. Rövi­desen megkapja a választ: tévedésnek kell lenni, mert ilyen nevű lovuk nincs. De különben is Őfesége a Hof- burgból sohasem szokott ki­lovagolni. Közben már tíz óra lett. Őfelsége hívatja és megkérdi: „Még mindig nincs itt?” A szárnysegéd idegesen tekinget ki az ablakon, és jelenti, hogy pillanatok alatt itt lesz. „Kicsoda?” — kérdezi a felség. „A Staatsbraun” — feleli a szorongó. Őfelsége türelmetlenül igazítja helyre: „Staatsrat Baron Braun.” A boldogtalan új szárny­segédnek sejtelme sem volt. hogy ez senki más, mint a — kabinetiroda főnöke. egymásnak ugrott az új ve­zetés és a sajtó, s szerinte ebben a kormány a hibás. Azt hitte, a sajtónak ugyan­úgy kell gondolkodnia, mint neki — arra hivatkozva, hogy őt az ország többsége választotta. A másik fontos kérdés a privatizációs eljárás. Min­denki tudja, szükség van rá, s azt is, nehéz feladat, kí­sérleti jellegű. Azt hitték, a kormány fölkészült erre a feladatára, s nem akkor kezd el gondolkodni, amikor hatalomra kerül. Sajnos, nem így történt. — A pri­vatizációs eljárások egyér­telmű állami ellenőrzését pedig a korrupció meleg­ágyának, egy újabb totális diktatúra felé mutató jel­nek tekintjük — mondta Rajk László. Végül a kormány össze­tételéről elmondta, hogy az ígéretekkel ellentétben, nem szakértő kormány lett, s a miniszterek nem független gondolkodók, a miniszterel­nök „holdudvarához” tar­toznak. Mindezek ellenére az SZDSZ elve az önkor­mányzati választások idején a következő: a mindenkori kormánnyal szemben lojális és szakértő emberek kelle­nek a helyi vezetésbe. Rövid felszólalásában ez­után dr. Hatvani Zoltán az előttünk álló választásról szólt. Kérdésekre válaszolva Rajk László elmondta, a kormánypárti képviselők félreértik feladatukat. Úgy gondolják, nekik minden körülmények között a kor­mány mellett kell szavazni­uk, s ezért meggyőzhetetle- nek, szavazógépként mű­ködnek. Pedig nekik is a jó törvények alkotása lenne a feladatuk. Mivel a kor­mány sem funkcionál meg­felelően, az SZDSZ úgy döntött, nemcsak felelős, hanem kreatív ellenzék is lesz ezentúl. Ezért hozta létre szakértői rendszerét, ami nem árnyék- kormány, de kénytelen föl­vállalni feladatokat, amik1 valójában a kormányra tar­toznának. Nagyon komoly feszültségei forrás a cigányság helyzete, nem szabad megoldás nélkül hagyni. Hogy milyen komoly gond ez valójában, az a gyűlésen is kiderült, mert a közönség soraiból sok éles megjegyzés, vélemény is el­hangzott. (csörnök) Fotó: Farkas M. Tanévnyitó a Miskolci Egyetemen (Folytatás az 1. oldalról) Reinhardt Probstot, a mag- deburgi egyetem professzo­rát, dr. Reinhardt Jünemann professzort, a dortmundi egyetem tanszékvezetőjét. Bejelentetek, hogy díszdok­tori címet kapott Terence N. Grier, a torontói műsza­ki főiskola rektora, aki be­tegség miatt nem tudott Mis­kolcra jönni. Ez alkalommal kapta meg a „Pro Universi- tate” kitüntetést Andrew C. Tímár, a Kanadai Magyarok Szövetségének főtitkára. A tanévnyitón felszólalt dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, majd díszokleve­leket adtak át az egyetemen több évtizede végzett és szakmailag, emberileg arra érdemes mérnököknek. Ket­ten vasoklevelet, egyikük gyémántoklevelet, kilenced pedig aranyoklevelet vettek át. (m. sz. zs.) Lada Niva szeiiiélynéphocsi eladó Vadonatúj, 0 km-es, beige színű. Áfával 400 E Ft. beszerzési áron. Érdeklődni: munkaidőben (7—15 óra) telefonon: (46) 18-031, 155, 156, 157, 152 melléken, telex: 62-406, telefax: (46) 87-683. TISZTELT IIUNGAROMARKETING KLUB-TAGOK! Értesítjük a Hungaromarketing-tagokat, hogy megérkeztek a nyíregyházi képviseletre a videokazetták. Akit érint, az je­lentkezzen a képviseleten. Címe: 4400 Nyíregyháza, Rákóczi u. 1. I. em. 3. Tel.: (42) 18-248. Értesítjük továbbá a tisztelt klubtagokat, hogy új típusú, TEC 3832 VCR távirányítós videomagnók is megérkeztek a képviseletre. Aki videomagnót rendelt, a képviseleten készpénzfizetés el­lenében elviheti 9 és 16 óra között, munkanapokon. A berendezés ára: 29 900 Ft áfával. A LENINVÄROSI AUTÓJAVÍTÓ VÄLLALAT EXPORT—IMPORT lebonyolítást vállal vállalatok, magán-, kis- és társvállalkozók részére KEDVEZŐ FELTÉTELEK mellett Érdeklődni lehet: LENINVÄROSI AUTÓJAVÍTÓ VÄLLALAT LENINVÄROS, Szamuely út 3. 3581, Pf.: 104. Telefon: 11-448, * Telefax: 11-489.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom