Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
1990. augusztus 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Azt mondja ez az ember, hogy ő utoljára Bush elnökön látott piros nyakkendőt ... De hát ugye egyrészt illett az öltönyéhez, másrészt az Államok, elnökét mégsem lehet azzal vádolni, hogy ... mivel is? Mivel is lehet vádolni aki ilyen, vagy olyan, netán amolyan színű akármivel díszíti magát? A piros, még inkább a vörös ugye teljesen egyértelmű. A vörös egyenlő a kommunistával, a bolsevikivei (ámbár a bolsevik kifejezés értelmét nemigen tudja mindenki, aki ma tökéletes evidenciával használja káromkodásként). Hát akkor nézzük talán a fehéret. A fehér viszont a fehérterror színe, ellentétben a vörösterrorral, a vörös októberrel, a föl vörösek proletárokkal, sőt még tán’ a vörös Csepellel is ellentétben. Ráadásul az orosz polgárháborúban is ellentét volt a fehér, a fehér tisztek serege a vörösökének. Meg itthon, nálunk ’19-ben is. Meg ugye Horthy Miklós főkormányzó űr fehér lova. Pedig a fehér szín állítólag nem is csupán egy szín, hanem az ösz- szes egyéb színnek a megjelenülése, eredője, éppen ilyeténképpeni megnyilvánulása. Tehát az összes egyéb alapszíneké. Ezen is el lehetne gondolkodni, de minek? Itt van például a zöld. Csodás, szép szín, a tavaszé, a kikeleté, a szépséges gyepé, rété, ezt választották maguknak — nem véletlenül a Zöldek is, mármint a Zöld Párt. Márpedig ostoba ember, ki nem ért velük egyet. Azzal, hogy tiszta levegőt szívjunk, ne ólommal, kátránynyal, érccel, széndioxiddal, kénnel és ki tudja még mivel teli levegőt, melyet belélegezvén például Miskolcon, már akármilyen csöppség is gégehurutos betegsé- gű lehet. És marad is ilyen élete — rövidke élete — végéig. Hát ki ne értene egyet a zöld színnel, ki ne lelkesedne érte? Koltai Józsi bátyám például nem lelkesedik érte. Mert ő annak idején a nácik lágerében is töltött néhány évet, és valami különös csoda folytán a sírból kihúzva — szó szerint a sírból kihúzva — életben maradt. Márpedig a zöld szín... A zöldingesek ugye... Talán fölösleges is folytatnunk. Mármint azt, hogy miért rossz a zöldingesek sora. Színe. Akárcsak a barnaingeseké is. Az is ide tartozik. A rosszak közé, az elítélendők közé, tehát barna inget, zöld inget ugyanez okból nem veszünk, az ilyen nyakkendőket sem. A vöröset, a fehéret már tisztáztuk, mármint, hogy ezeket, miért nem viseljük. A sárga! Az aranysárga szín, mely a lágerekről rögtön eszébe jut az embernek! Az aztán a szép! És, ha Dávid- csillag van formává belőle? Vagy sárga karszalag a munkaszolgálatosokon? Akkor a kék? Ami az amerikai Liberátoro- kon látszott, amikor a bombáikkal megszórtak bennünket? A khaki? A csukaszürke? A terepszínek? Igen? A dzsunge- lekben támadó, lopakodó agresszoroké? A békés lakosságot támadó katonáké? Afrikában? Vietnamban, Kambodzsában, vagy akárhol? Akkor hát legyen a sokszín egyszerre! Mint a szivárványé! Ami káp- rázik, szikrázik és ha ránézel, minden színt látsz! Ezzel már csak nincs baj? No, ugye! Nincs?! Tehát legyen olyan díszes- színes-villódzó, egyszerre sok színt felmutató, mint a kakas farka? Tehát mint a csendőrtollak? Ama bizonyos cikázó csendőrtollak? Hát ezt akarod? A vasalt, Mauser-puskatusokkal? A nagy büdös pofonokkal, mielőtt megszólalnál? (Ámbár sokan mondják: bíz’ nem ártana! Időnként, helyenként bíz’ nem ártana!) Jó, rendben, vessük el a sokszínt, maradjunk egynél, mi még nem volt, nem díszes, maradjunk hát a feketénél. Ráadásul ezen nehezen látszik a kosz. Karcsúsít is. Csakhát ez meg ugye egyértelműen a fasizmus, az SS színe. Az ezüst jelvényekkel egyetemben. Ellenben a már említett Koltai Jóska bátyánk nagy kedvvel viselte a fekete inget. Tetszett neki. Ezüst színű nyakkendővel. Tehette. Róla ugyanis senki sem tételezhette föl, hogy azért viseli, mert tetszik neki a fasizmus, az SS, meg ilyesmi. Akárcsak Bush elnököt sem gyanúsíthatja senki a piros nyakkendő láttán kommunista szimpátiával. Nekik hát könnyű. Mi viszont színtelenedjünk? Vagy kezdjük elölről. Mintha sohasem foglalta volna le senki semmilyen célra a színeket? Végül is: nem olyan sok van belőlük. „A valódi probléma nem a vezérigazgató személye, liiem a Digép fennmaradása” — Az elmúlt két hétben nem tartózkodtam idehaza, ezért csak utólag értesültem arról, hogy a Digép vezér- igazgatójának leváltását állító közlemény aláírói között az MDF Miskolci Ipari Gazdasági Tanácsadó Testületé nevében a személyem feltüntetésre került. Vagyis, a közleményt megjelenése előtt nem írtam alá, sőt, nem is láttam. Ennek ellenére megértem azt, hogy az adott helyzetben a munkásvédelmi tanács, illetve a vállalati munkástanács vezetői a tanácsadó testület nevében az én személyemet tüntették fel, ugyanis olyan sokat foglalkoztam a közleményben érintett problémával, hogy a nevem elhagyása valóban nem lett volna becsületes. Folyamatosan, 21 éve jelennek meg publikációim és jelzéseim arról, hogy a vállalat téves stratégiát folytat, olyat, amely hosszabb távon a Diósgyőri Gépgyár gazdasági lehetetlenülésére vezet. Ez a stratégia, amely a vállalati termékválaszték drasztikus szűkítésre irányul, tulajdonképpen a KGST termékszakosítási program krilikátlan kiszolgálását célozta. Például a Digép a BETA targoncacsalád gyártását Bulgáriának adta át, így alakult ki a BALCAN CAR néven ismert targoncamárka, és hosszan sorolhatnám a termékátadási példákat tovább. A termékszakosítás a piaci verseny kiküszöbölését célozta, piaci verseny hiányában pedig a termékeket nem fejlesztették. A Digépnek így csupán néhány terméke maradt, amelyek jórészt elavultak. Ennek következtében ma a vállalat a régió magánvállalkozóit és kisvállalatait munkával nem tudja ellátni, sőt, saját törzsdolgozóinak foglalkoztatása is problémát jelent. Jelen pillanatban tehát a valódi probléma nem a vezérigazgató személye, hanem a gyár fennmaradása. Az elmúlt két és fél évben a gyár vesztesége minden ciklusban túlhaladta a félmilli- árd forintot, és a szakadék egyre mélyül. A vállalat vezetése a veszteség okait alapvetően a hadiipari termelés leépítésével és a rubelelszámolású export visszafogásával magyarázza. Ha ez így lenne igaz, akkor a vállalatot fel kellene számolni, ugyanis sem a hadiipari termelés növelése, sem a rubelelszámolású export fokozása nem várható. Egyértelmű meggyőződésem szerint azonban a veszteséges gazdálkodás alapvető oka vezetői hiba. Nevezetesen az ésszerű termékváltás elmulasztása. Ez az a probléma, amire jómagam már sok éve rámutattam, amire tudományos kutatómunkám irányul, és végső soron, aminek ürügyén távoznom kellett a vállalattól. Szerintem tehát az elmaradt termékváltás felgyorsításával talpon maradhat a Diósgyőri Gépgyár, van a kibontakozásnak reális alternatívája, amiről egy alapos és széles körű garanciákkal alátámasztott pályázatban igyekeztem meggyőzni a hitelező bankok és pénzintézetek szakembereit. Ehh'ez kérem a minisztérium segítségét és a kormány bizalmát. A nagy kérdés tehát nem a vállalatvezető^ lecserélése, hanem az újrakezdéshez szükséges pénzeszközök előteremtése. A kormány jelenlegi helyzetében ez nyilvánvaló módon csak rendkívüli nehézségek árán teljesíthető, és kedvező döntés esetén is nagy áldozatokat követel a vállalat kollektívájától. Dr. Tóth József, a műszaki tudományok kandidátusa Megyénk egyik leghangulatosabb kempingjét, a bogácsi Fészek kempinget, idén is nyugatnémet, holland, belga turisták százai keresték fel. Á rendszerváltás növelte az idegenforgalmat Az országban bekövetkezett politikai-gazdasági változások, a rendszerváltás békés úton történt megvalósítása világszerte fokozta az érdeklődést hazánk iránt, ami kifejezésre jutott az idegenforgalom élénkülésében is. Ez derült ki abból a tájékoztatóból, amit az idegen- forgalmi hivatal vezetője adott az újságíróknak. Ennek lényege, hogy az esztendő első hat hónapjában nyolcvan százalékkal többen keresték fel Magyarországot, mint az előző év hasonló időszakában, ez idő alatt több mint tizennégy- milliió vendéget fogadtunk. A ma még rubelelszámolású országokból a beutazók száma megduplázódott, míg a Nyugatról érkezők száma hatvan százalékkal emelkedett. Az eddig, az idegenforgalmi szempontból fontos országok közül csupán az NDK esetében tapasztaltak visszaesést, mintegy 70 százalékos arányban. Ugyanakkor kiemelkedőén emelkedett a francia, olasz, s az amerikai turisták száma. A nem kelet-európai országok közül továbbra is az NSZK vezet (642 ezer beutazóval), míg Ausztriából kétmillió 200 ezren érkeztek, a növekedés 12 százalékos. Az év végéig további jelentős beutazó létszámnövekedés várható, amiben döntően közrejátszik, hogy több országban eltörölték a vízumkényszert. A bevételeket alapul véve is javult a helyzet. Előzetes számítások szerint az év első öt hónapjában a konvertibilis valutával fizető külföldiek 289 millió dollárt költöttek, ami 98 százalékos növekedésnek felel meg. Ugyanakkor számítások bizonyítják, hogy a külföldiek összkiadásainak 43 százaléka jelenik meg állami bevételként, így a valós valutabevételek a fenti összeget jelentősen meghaladják. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal véleménye szerint a bevételek nem állnak arányban a beutazók számával, ami azt jelenti, hogy célul kell kitűzni a magasabb színvonalú szolgáltatás elérését. Ennek szükségességét húzza alá az idei nyári tapasztalat. Az úgynevezett szocialista forgalom egy részének kiesése miatt (NDK-s és lengyel csoportok elmaradása következtében) mind a Balatonnál, mind a Dunakanyarban, de még az ország déli részén is egyes szálláshelyeken, (elsősorban a fizetővendég-szolgálatnál) csökkenés tapasztalható. Mindezt csak részben ellensúlyozza bizonyos nyugati országokból érkezők számának növekedése. Ennek a legfőbb oka, hogy a szóban forgó szálláshelyek döntően az alacsonyabb igények kielégítésére aikalmasak. Annak ellenére, hogy összességében sajnálatos ez a forgalomcsökkenés, a jelenség jól mutatja, hogy az idegenforgalomban is erősödnek a piaci mechanizmusok. A forgalom csökkenését éppen ezért eredményes piaci munkával és jól megtervezett, előrelátó fejlesztéssel lehet ellensúlyozni. Egy esztendővel ezelőtt még csupán négyszáz, az idén viszont már 909 azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek utaztatással, vagy egyéb idegenforgalmi szolgáltatással foglalkoznak. A kilencszáz utazási iroda döntő többsége a magánszolgáltatókkal is szoros kapcsolatot tart fenn. Sajnálatos, hogv az idegen- forgalom növekedése az előidézője a köz- és vagyonbiztonság romlásának. Ez a jelenség külföldön és hazánkban egyaránt érzékelhető. Ez azt a veszélyt hordozza magában. hogv a magyar turizmus veszít korábbi vonzerejéből, ami hosszabb távon jelentős forgalomcsökkenést okozhat. Ez — az ország jó hírnevének romlásán túl — egyebek között azért is kockázatos, mert mind Budapesten, de vidéken is egyre több szállásférőhelyre számíthatunk. Budapesten az idén nyílt meg a Liget Szálló (278 férőhellyel) és a hétszáznyolcvan személyes Korona Szálló. A második fél évben várhatóan megnyitja kapuit a Hotel Termál Héiia és az Aliba Szálló. A minőségi turizmus térhódítását mutatja az is, hogy még mindig jelentős kielégítetlen igény mutatkozik a négy-öt csillagos szálláshelyek iránt. Ez persze korántsem jelenti azt. hogy az alacsonyabb kategóriákban ne lenne szükség további fejlesztésekre. A magyar idegenforgalom távlati fejlesztésében a jövőben is a magasabb minőségű kínálat növelése lehet a cél. Ezen a területen egyre nagyobb eredményeket hoz az úgynevezett kongresz- szusi turizmus, amelynek tudományos-szakmai értékén túl az idegenforgalom számára az a jelentősége, hogy a kongresszusra érkezett vendégek sokkal több szolgáltatást vesznek igénybe, mint az átlagnyaralók. Az első fél évben 114 nemzetközi konferencia és kongresszus színhelye volt hazánk. Ezek száma az esztendő végéig eléri a háromszázat. Idegenforgalmi szempontból különösen fontos volt áprilisban az Olasz Utazási Irodák Szövetségének budapesti tanácskozása. A tervek szerint novemberben pedig az Angol Utazási Irodák Szövetsége mintegy háromezer tagjának budapesti kongresszusára kerül sor. Ezek a rendezvények számottevően növelik hazánk jó hírét a világban, ugyanakkor segítik idegenfcVgal- munk fejlődését is. Nagy jelentősége van a minőségi turizmus fejlesztésében a gyógy- és hobbiturizmusnak. Hazánk Uyen szempontból is kedvező adottságokkal rendelkezik, ám még jelentős befektetésekre van szükség a nemzetközi gyógyászati kapacitások kiépítése és értékesítése tekintetében. A hazai adottságok jobb kihasználása, valamint az idegenforgalomba eddig kevésbé frekventált területeknek a vérkeringésbe történő bevonása is indokolja az úgynevezett falusi turizmus további támogatását. Ennek jelentősége abban van, hogy a falusi házaknál a háztulajdonosok szállást és ételt biztosítanak a hazai, illetve a külföldi vendégeknek, akik így megismerkedhetnek hazánk szép vidékeivel, népszokásaival. A vendégfogadó számára pedig ez az új kezdeményezés lehetőséget teremt a kiegészítő jövedelemre. L. L. A Bükk természeti szépségeit is egyre több külföldi vendég viszi hírül.
