Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-30 / 177. szám

1990. július 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Huszonöt tűz a mezőgazdaságban Séta közben... Lángoló gabonatáblák Az elmúlt öt év alatt nem volt annyi mezőgazdasági tűz, mint az idén, alig egy hónap alatt. Június 28. és július 25. között huszonöt esetben vonultak ki a tűz­oltók a határba. Égett már ebben az évben kombájn, körbálázógép, tehergépkocsi, szénakazal, tarló és lábon álló búza, árpa. 104 hektár árpa és búza égett le, a be­csült kár öt és fél millió forint. Mi a tűzoltóság feladata az aratás időszakában? Szaszkó István, a 'megelő­zési csoport vezetője: — Tűzoltóink az idén is részt vettek a mezőgazdasá­gi gépszemléken. Mint min­den évben, most is azt ta­nácsolták a termelőszövet­kezeteknek, hogy aratáskor tartsanak készenlétben vi- zeslajtokat, ekéket, legye­nek a kombájnokon porol­tók is. Ennek ellenére ért­hetetlenül magas a tűzese­tek száma. Talán jelentene némi biztonságot az is, ha jobban őriznék az aratásra váró táblákat. — Mi a tüzek leggyako­ribb okai? — A legtöbb esetben gon­datlanság okozta a tüzet. Gyakran láttak a táblák kö­zelében dohányzó felnőtte­ket, játszó gyerekeket. Egy­két esetben a szándékos gyújtogatás is feltételezhető. Problémát okoztak az idén is a Hesston-típusú körbá­lázó gépek. Ezeket gyárilag zárt csapágyakkal látják el, megoldhatatlan az utánzsí- rozásuk. Legnagyobb gond a csapágyak súrlódása, ezeket betakarítás közben is vizs­gálni, ellenőrizni kellene, de mégsem teszik. A huszonöt tűzesetből háromszor fogott tüzet a bálázógép, vagy en­nek meghibásodása miatt égett le a gabonatábla. Köztudott dolog, hogy ala­csonyak a gabonafelvásárlá­si árak, nagy a zúgolódás a mezőgazdaságban. Arra mór csak félve lehet gondolni, hogy talán jobban jár a termelőszövetkezet, ha leég a gabonája, mintha eladja, hi­szen a biztosító fizet... A. É. \/-ai |4"*s| <5 — Ha nincs rendszerváltozás, soha nem lehettem volna elvtársnőből nagyságosasszony... Sorsüldözöttek He csak gyönyörködjünk bennük Sok gyom egyben gyógynövény is Üdülünk, túrázunk a nyár­ban, kirándulunk ismerős­ismeretlen vidékeken. Aka­ratunk ellenére (vagy talán éppen ezért) közelebb kerü­lünk a természethez. Csodá­lunk tücsköt-bogarat, pihen­tetjük szemünket erdő, me­ző virágain. Utazások, sé­ták közben döbbenünk rá: mennyire nem ismerjük a természetet, s ahogy civili- zálódik a világ, az ember úgy szakad egyre távolabb az őt körülvevő természetes környezettől. Ezért érdemes megállni pár másodpercre, hogy ész­revegyük a természet üze­neteit. A fák, virágok élete a mi életünk is: a születés, a kivirulás, a faj túlélési kísérlete, és a hervadás, az elmúlás. Ezeket mind-mind megtapasztalhatjuk a cser­jék, a bokrok, a gyomnövé­nyek körében is. Gyakran egy másodpercre érzékelt il­lat, gyakran a virág színe, a bogyó íze juttatja eszünk­be az apró csodák okait, hogy mindez vajon miért is van a világon. Így juthatunk el a hegy, a rét színpompás, vadnö­vényeihez, amelyeknek a tit­kait az őskor és az ókor embere is igyekezett kifür­készni. Hosszú évezredek alatt rá is jött, hogy me­lyik mérgező, melyik gyó­gyít, melyik segíti, vagy ká­rosítja éietét. Lassan-lassan szelektálta a számára fon­tosakat, de sok ezer fajról még ma sem tudja, hogy például melyik hordozhatja közülük azt az alkaloidot, ami talán éppen a rák el­len is hatásos. A különböző növények gyógyhatásúnak ismerete ha­talmat adott az ezt felhasz­náló ember kezébe, s gya­korlói legtöbbször a vallási és szellemi élet vezetői let­tek. Egyik szakkönyvben ol­vasható, hogy ősrégi szanszk- rit iratokból megállapítot­ták: Indiában a növények ismeretét összekapcsolták a hit tanításával, és a gyógyí­tás úgyszólván kizárólag gyógynövénnyel történt. A legrégibb időkben az egyiptomiaknál is a terápia fontos részét képezte a nö­vényekkel való gyógyítás: fürdők, lemosások és a szék­let szabályozásán át. Az Ebers-féle papírusztekercsek, amelyeket kb. 3500 évvel ez­előtt írtak, több mint nyolc­száz különböző receptet tar­talmaznak. Ezek, és a hie­roglifák is igazolják a re­tek, a hagynia, a fokhagy­ma és számos más növény gyógyításra és megelőzésre való felhasználását. A csírázó gabona, a cékla, a zsázsa és a kökörcsin gyógyhatását már a babilo­niak felfedezték. A csikó- farkfűből. készült levet, ame­lyet az ősindiaiak főztek — tejjel, liszttel keverték ösz- sze, erjesztették és az így nyert italnak gyógyító és pezsdítő hatása volt. A kínai, a kelet-ázsiai és a japán ősi gyógyászatban már ismerték a mandragó- ragyökér, a rebarbaragyö­kér, a fokhagyma gyógyító hatását. Az inka gyógyászat­ban használták a „chillia” cserje leveléből készült fő­zetet malária ellen, a „gra- nadilla” virágainak főzetét hasmenés ellen. A klasszikus görög—ró­mai kultúra orvosai közül Hippokratész, Arisztotelész, Galenus könyvei pedig már rendszerezik is bizonyos nö­vények ismeretét és gyógy­szerként! felhasználását. Ga­lenus már vizes és szeszes kivonatokat készített, ame­lyek a hatóanyagokat kon­centráltabb formában tartal­mazták. Az ismertebbek kö­zül több ezer év óta hasz­nált gyógyszereit, fűszerek: a fehérüröm, maszlag, belén- dek, kálmos, ricinus, mus­tár, sáfrány stb. A Római Birodalom buká­sa után a gyógyítás tudo­mánya a kolostorokban élt tovább, és főleg szerzetesek, apácák foglalkoztak gyógy- teák készítésével. A közép­korban már sok füvészkönyv is megjelent, melyekben kü­lönböző recepteket és fel­használási tanácsokat adtak a szerzők. Napjaink gyógyá­szatát a kémiai feldolgozás és a kemoterápia jellemzi, így rengeteg gyógyszer ke­rült forgalomba. A fejlődő vegyészet elkülöníti és ki­vonja a hatóanyagokat a gyógynövényekből és ezeket különböző formában hasz­nálja fel a gyógyítás céljá­ra. A vitaminok és az an­tibiotikumok felfedezése mind jobban felkeltette az orvosok figyelmét a gyógy­növényekkel való természe­tes gyógymód iránt, s egy- Te jobban terjed a gyógynö­vények gyógytényezőként való alkalmazása. A növé­nyekben rejlő gyógyhatáso- kat igazolja az antibiotiku­mok felfedezése (penicillin, Streptomycin stb.) is, me­lyeket alacsonyabb rendű növények termelnek. Jó tehát megismerked­nünk az ingyenes patikasze­rekkel, melyek hazánkban igen-igen nagy számban ta­lálhatók. Vannak olyan va­don termő gyógynövények, amelyekkel a fél világot el­látjuk. Érdemes megismer­kedni — aktív hivatásos gyógynövénytúra keretében, akár egyénileg — ezekkel a természetes „pirulákkal”, hisz’ gyakran szó szerint is csupán karnyújtásnyira van­nak tőlünk. Csak példaként említhető a házunk körül is megélő aggófű, melynek virágzó haj­tását egészen szeptemberig gyűjthetjük, s melynek görcsoldó, vérzéscsillapító, vérnyomáscsökkentő hatása van. A fekete nadálytő leve­leit augusztusban is gyűjt­hetjük, teáját légzőszervi és emésztőszervi megbetegedés ellen fogyaszthatjuk. A sár­ga virágú gyújtoványfű egész föld feletti része — virágzó hajtása — gyűjthető augusz­tusban is, teája vizelethajtó hatású. A katángkóró kék virágát ki ne ismerné. Vi­rágzó hajtását augusztus vé­géig szedhetjük. Teája .ét­vágygerjesztő, emésztést ser­kentő, de jó epe- és máj- bántalmak, valamint magas vérnyomás ellen is. A lórom, vágj' lósóska ter- mésze júliusban gyűjthető és makacs bélhurut ellen ja­vasolt a teája. A meténg le­veles hajtása egészen szep­temberig gyűjthető. Teája nyugtató, vizelethajtó, ét­vágygerjesztő és magas vér­nyomás ellen is jó. Javasoljuk, aki csak tehe­ti, maga gyűjtse szakszerű­en a gyógynövényeket, meg­éri egy-egy jó szakkönyv be­szerzése is, amelyből szinte mindent- megtudhatunk, hogy ne csak gyönyörködjünk a természet sokszínűségében, de tudjuk azotoat felhasznál­ni is a magunk javára. Bekecsi Szabó László Anya csak egy van? t j w Ha a gyereknek két any­ja van, melyik az apja? Így hangzik a kérdés, mely­re Amerika keresi a választ, és meglehet, a családjogi törvény módosításában talál­ja meg. A nem mindenna­pi ügyről a New York Times írt. Eszerint 1980- ban két hölgy — Michele G. és Nancy S. — úgy dön­tött, hogy 11 évi együttlét után gyermeket szül. Az apaszerepet az előbbi vál­lalta. Történetesen úgy, hogy spermadonort szerez, sőt a mesterséges megtermékenyí­tésnél is jelen lesz. Kislá­nyuk született. S mivel Bef- keleyben a hatóság előtt nem ismeretlen ez az együtt­élési mód, a gyermeket anyakönyvezték, az apa: Mi- hele G. Két év múlva a csa­lád egy kisfiúval gyarapo­dott, hasonló módon. A bol­dogság végtelennek tűnt. De csak 1985-ig tartott. Elvál­tak, Michele-papa vitte a kislányt, Nancy-mama a kis­fiút. Aztán Nancy-mama el­szöktette az elsőszülöttet. Michele-papa perelt, vesz­tett, és azt nyilatkozta: „senkinek nincs joga két gyerekhez azért, mert ő szülte őket”. Az igazságosz­tó a kaliforniai fellebbviteli bíróság lesz. Michele G. — vagyis „az apa", egyébként 43 éves biológusnő — sze­rint: „A gyermekek az enyé­mek is. Én tanítottam írni- olvasni őket, én gondoztam, amikor betegek voltak, és engem is mamának szólítot­tak.” Az ügy kapcsán nyilatko­zott a washingtoni egyetem jogászprofesszora is. Poli- koff asszony szerint úgy tudják, hogy mintegy 10 ezer olyan gyerek él az Egyesült Államokban, akiknek a szü­lei egyneműek. És a válá­sok ebben a körben súlyo­sabb következményekkel járnak, hiszen a gyerekek­nek egyszerre két anyjuk, sőt két apjuk is van. \ ..a másik talán a jövő gyógyszerét rejti. Fotó: Fojtán L. Megtört arcú, őszülő halántékú nagybá­tyám magához ölelt; hát igy.,. Itt vagyok, így! - és magára mutat. - A csomagjai­mat ellopták Budapesten a Nyugati pálya- udvaron. Jelentetted a rendőrségen? - kér­dem, Nem, ugyan minek! Úgysem kerülne elő soha ... Erdélyből jött. Nagyon kimerültén érkezett hozzám. Kértem, hogy beszéljen az ottho­niakról, gyökereinkről. A valóságról, a „valós gyökereinkről" - mondja ö. Igen, mert ma­Kitó1 IS SE? Sí S üldözöttek vagyunk! Becsületünket lassan fel­őli az a pár csavargó, aki gazdagságot re­mélvén kérte letelepedési engedélyét, mert kényelmesebbnek, jobbnak látta itt élni, mint pusztuló gyökereinket ápolgotni. Akik el­hagyják otthonaikat minden komolyabb in­dok nélkül, azokról most ne essék szó... „Ok" sok csalódást okoztak „otthon” is, itt is... Megmaradunk... kezdi a beszélgetést a fáradt ember. Már nem vagyunk a régi erő­k|kn rí p HtiiMMint’/i/tiintr C*aI nai,aKi,b --------—. p en, ae megmaraaunK, t <s\ neveljük gyerme* keinket Tudod, én minden gyermeket úgy nevelek az iskolában, mint saját fiaimat ne­veltem. Tudják ezt a szülők Is. Csak úgy ma- radunk meg, ha becsüljük egymást. Sokat dolgozom. Faragok. Még mindig faragok. (Felnézek a juharfából készült csillárra, oző kozemunkája. Már régen készült, nászoján­A beszédünk folytatódik, miközben tűz 0 nap, de ő egyre a fenyvest nézi és fáradt arca lassan, lassan kisimul. Tudod - mond­ja nyolc vésőt hoztam, hogy itt Is faragni tudjak. Dolgozni akartam, mig szabadságon ; v>' ■■' ■ vagyok. Az eszközeim a csomagbon voltak. Hiányozni fognak. Az ember keze megszokja a munkaeszközt. 6n hallgatok. Most jobb, ho csak ö be­szél. Szóval még vagyunk... Békében kel­lene élnünk, de az még messze van. Olykor sötét indulatok uralkodnak el közöttünk, me­lyeket megfékezni igen nehéz. Most ki le­gyen a kicsi? A román, vagy a magyar?' Nincs béke! Még nincs) A román nem en­ged, a magyar nem bízik. Van élelem, csak a lélek éhezik, éhezi a szabadságot, a csen­det, a békét. Aki dolgozik, az megél a sa­ját lábán. Senki nem halt éhen. A csomag­áradat sok bajt okozott és okoz ma is, Egy­más haját tépik a koncért. A bátyánk is, a néhai lelkész... halott! Még az ablakait is beverték a csomagokért, hogy ne beszéljünk a folytonos zaklatások­ról. Nem birta! Egy reggel óriási fejfájásra ébredt, délre már halott volt. Magam tettem koporsóba. s ' Homlokát megtör« és beszél tovább. Én közben igyekszem erős maradni, az.ő arciz­mai sem árulják el végtelen szomorúságát. Tudom, hogy fájdalmat érez, gyötrő fájdal­mat. Sorsüldözöttek vagyunk! Valami nogy- nagy bűnt követhettünk el, hogy ennyit kell szenvedni ~ mondja. Pusztuló települések, s a városokban lelketlen lelkek áradata. Igy élünk! (Tudom, a csomagjaira gondolt...az ellopott csomagokra.) Megértjük egymás gon- dotatait Talán van még élet a zsengébb hajtásokban, otthon. Talán érdemes még lo- csolgatni a megvénhedett gyökeret... • .. - " - v v; \V"* " Mi Papp Lászlóné Miskolc;: ''' ^ ^ ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom