Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
1990. június 30., szombat ESZA1C-MAGYARORSZAG 5 A megyei Aeroklub birtokában van Egyetlen példány a világon, és újra repül Szoboszlai György klubtitkár felszállásra készül a féltve őrzött nagy madárral S aki felsegíti a magasba, a HA 40-50-et: Pető Sándor repülőtér-parancsnok Borotvaél: siker, vagy feloszlatás Rakodás a kamionba, amely meg sem áll ha- Fodor Gizella is azt mondja, ezek a gépek záig, Svédországig csodálatosak Az idősebb Rubik Ernő repülőgép-tervező neve még ma is jócsengésű határainkon túl is. A második viAz Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnál érdeklődtünk; jelenleg milyen termések begyűjtésével foglalkoznak, minek van a szezonja? Csorba Pál gyárigazgató elsősorban a különböző fajtájú füvekre, levelekre és gyümölcsökre hívta fel a figyelmet. Nagy mennyiségben dolgoznak fel gyógynövényeket (hárs, legyezővirág ...), a levelek közül kiemelte a csalán- és a diólevelet, amelyek nagy részét csomagolva szállítják exportra, mint teakeveréket. Az említett termékekből gyógyszer alapanyagokat is készítenek, külföldre és belföldre egyaránt. Megkezdődött a gyümölcs- dömping is, sok a piros ribizli, a meggy, a szeder és a som. A vállalat fő profilja; a beérkező gyümölcsökből szörpöket, illetve rostos üdítőitalokat készít. Harminckét fajta termékkel gazdálkodnak, állandó raktári készletből elégítik ki a lakosság igényeit, amire a nyári hónapokban különösen nagy szükség van. A kiskertek terméseit is folyamatosan átveszik, azonban olyan nagy mennyiségű gyümölcs érkezik a vállalathoz, hogy mindezek értékesítése hovatovább nehezen megoldható. Azokat a gyümölcsöket, amelyek a minőségi előírásoknak nem felelnek meg, a vállalat helyben feldolgozza. Az erdei terméseket, is gyűjtik, három forintot adnak egv kiló vadalmáért, a somért és a kökényért 6—7 forint a fizetség.A málna köztudottan kényes gyümölcs, feldolgozása lágháború után egymást követték tervezőasztalán azok a típusok, amelyek megnyitották az utat a hazai repüés értékesítése is nagy gondot igényel. Megtudtuk, hogy a vállalat termelési szerződést kötött az ország málnatermelő vidékein, hiszen az északi országrész nem kedvez az aprómagvas fajok termesztésének. Arra a kérdésünkre, hogy a nyáron igénybe vesznek-e diákmunkaerőt, nemleges választ kaptunk, a gépsorok mellett csak felnőtt, betanított munkások dolgozhatnak. Részt vesznek' azonban A zempléni erdőségektől a Tisza-menti dágványosokig lesre csalják a vaddisznókat, s úgy kapják puskavég- re a vadászok, hogy csökkentsék kártételüket. Megyénk vadásztársaságainak tagjai ezekben a napokban- hetekben rendszeresen járják a határt. Elsősorban az érő gabonatáblákat tartják szemmel, de a burgonyaföldek mentén is portyáznak. A vaddisznók ugyanis ezeket a táblákat keresik fel előszeretettel. A dúvadak számát nem becsülik túlzottra, de több található belőlük a kelleténél. Veszélyeztetik az apróvadállományt csakúgy, mint ahogy tönkreteszik ilyenkor az érő gabonatáblákat, a búza-, árpavetéseket. A zempléni részeken, ahol az erdő szinte a falu határáig, a házikertekig „jön be” nemcsak lés fejlődése előtt. A sorozatok között is kiemelkedőnek számít az R—22 típusú, a HA 40—50 lajstromjelű Futár vitorlázórepülőgép, amely korának kiemelkedő alkotása volt, forradalmian újszerű építési megoldásaiban. Az 1949-ben elkészült néhány tucatból fejlődött ki a későbbi Június 18. és a Szuper Futár teljesítménygé- pek sorozata. Az R—22-ből egy példány Miskolcra került, majd 1957-ben műszaki alkalmassága lejártával selejtlistára tették. Sáli Bálintnak, — az azóta nyugállományba vonult — műszaki főnöknek annyira szívéhez nőtt ez a gép, hogy nem engedte összetörni, és a repülőtér hangárjának tető- szerkezete alá „rejtette”. Itt pihent hosszú légivándorlását követően a Futár 1987- ig, mígnem egy Budapesten megrendezett öreg repülőgépek kiállítása darabjaként újra megcsodálhatták. A lelkes felnövekvő sportrepülőnemzedék elhatározta, hogy felújítja, repülésre alkalmassá teszi. A több száz társadalmi munkaóra, a miskolci repülősök áldozatvállalása meghozta gyümölcsét, és a Budaörsi Központi Javító- műhelyből 1989-ben, korát meghazudtolva, saját szárnyain érkezett haza, a miskolci repülőtérre. Ma ismét nagy út előtt áll. Júliusban a belgiumi Mere városában rendezendő Old Timer világtalálkozóra kapott meghívást. E nagy seregszemlére háromtagú legénység — Szoboszlai György, a megyei Aeroklub titkára, Pető Sándor, a repülőtér parancsnoka és Kovács János szerelő — fogja elkísérni. A részvétel költségeit az NSZK-beli IBO cég és a Hámor Rt. vállalta magára. A HA 40—50 lajstromjelű Futár, amely az egyetlen megmaradt példány a világon, kecsességével, szép vonalaival bizonyára belopja magát a résztvevők százainak .szívébe. függetlenül attól, hogy már elmúlt negyvenéves. Fekete Béla egy ötnapos tanfolyam lebonyolításban, ahol az érdeklődők elsősorban gyógynövénnyel kapcsolatos ismereteket szerezhetnek. Csorba Pál gyárigazgató idei tapasztalatairól elmondta, hogy a bőség kosarában dúskálnak, lényegesen több a termés, mint a szükséglet, ugyanakkor nehéz a piaci árak érvényesitése, a tőkésexport is fokozatosan csökken. (szász) ősszel, de már most is sokszor kitúrják a kerti vete- ményt. Csemegéjük a sárgarépa, a burgonya. A megye minden részén megtalálható hívatlan vendégeket most lesből vadászszák, lövik ki. A kondaszám- ra csatangoló vaddisznókkal tartanak a remetekanok csakúgy, mint a süldővé cseperedett idei vadmalacok is. Kártételük pedig nemcsak annyi, amennyit elfogyasztanak. Sokkal több kárt tesznek azzal, hogy letapossák a veteményt. Védekezésül kártételük ellen legtöbbet a vadásztársaságok tesznek. Még azokat is meghívják vendégvadásznak, akik bérkilövő társaságok tagjai, hogy minél kisebbre szorítsák a kártételeket, mert azt a vadásztársaságnak kell megtéríteni. Egv .kamiont rakod• nak éppen a Tokaji Háziipari Szövetkezet udvarán a varrónők. Hangosak, jókedvűek, ami érthető, sok száz szoknyát megvarrtak, mehet a készáru Skandináviába. A kamionsofőr pedig igen rosszkedvű, ami szintén érthető, végigvágtázik Európán, hogy reggel 7 órakor Tokajban legyen, itt is volt. még korábban is, ám a magyar vámosra órákig kell várni... Végre, 11 óra tájban megkezdhetik a rakodást. Dicsérnénk a szövetkezet szép fehérre vakolt épületeit, a halkan surrogó, sok mindent tudó varrógépeket, de az elnök olyan képet vág, mint aki cit.rommba harapott. Hiszen sikerült a svéd üzlet, amiről annyit álmodoztak, amiért annyit dolgoztak — próbálom jobb kedvre hangolni. Igen, sikerült. Az Aspens ráadásul nagyon is elégedett a munkánkkal, a második kamionnyi tételt már nem is kellett a vállalati központba, Falköpingbe vinni, hanem egyenesen az áruházakba. Megbíznak bennünk, mert jól dolgozik mindhárom varrodánk. Az állandóan itt tartózkodó svéd teohnikusnő annyira •megszerette ezeket az ügyes kezű, nagyon szorgalmas asszonyokat, hogy a legutóbbi közgyűlésünkön zsebből megjutalmazta mind- annyiukat egy-egy ezressel. Ha pedig szabadságáról visz- szatér, banánt, kávét hoz ajándékba. Munkáscentrikus az egész cég, jól is fizet, sohasem volt ilyen jó partnerünk. És .most nagyon úgy néz ki, hogy a felszálló ágban kell bedobnunk a törülközőt. — Mert megszűnik az As- pensszel az üzlet? — Ennél is többről van szó: mert megszűnik a szövetkezet. A Tokaji Háziipari Szövetkezet korábban a Békéscsabai Kötöttárugyárnak dolgozott bérmunkában. A csabaiak — nagyon rozoga — varrógépein varrták azt, amire éppen megrendelése volt a nagyvállalatnak. A fizetség oly kevés volt. hogy a tokajiak többször is lázadtak, de mindhiába. Bedolgozóinknak és a közös üzem varrónőinek nehezen tudtak volna más munkát szerezni, különösen úgy, hogy gépeik sincsenek. A békésiek gyártmányaik nagy részét szovjet piacon helyezték el és amikor az ingadozni kezdett, a nagyvállalat és a kisszövetkezet elbúcsúzott egymástól. Nem volt érzékeny a búcsú, mert Helgert Béla szövetkezeti elnök és munkatársai akkor már nagyon előrehaladott tárgyalásban voltak az Aspens nevű, svéd gyártó-kereskedő céggel. (Csoda, hogy az Aspens újra próbálkozott, hiszen minőségi és határidős gondok miatt két észak-magyarországi vállalattal kellett igen rövid időn belül és nem is túl régen felszámolnia kapcsolatát.) Az épületek leromlott állapotban voltak, nem volt helye a szabászatnak, a tanműhelynek, első dolguk volt a tatarozás és egy épületnek a felhúzása. A svéd képviselő már a csinos telepre érkezett, érthető, hogy a bizalma is nagyobb volt. Az üzlet megköttetett és a japán gyártmányú, értékes varrógépek a múlt év december 6-án megérkeztek Tokajba. „Túl gyorsan” megérkeztek a gépek, a tokajiak még nem tudták beszerezni a vámáru-nyilatkozatot, a behozatali engedélyt. A pénzügyőrség megtiltotta, hogy az udvarra lerakott csomagokhoz hozzányúljon valaki is, míg be nem szerzik a szükséges okmányokat. A Kereskedelmi Minisztérium szerencsére rugalmas volt, a tokajiak pedig nem estek a fejükre: még a nagy eső elől fedett helyre vitték a mozdulatlanságra ítélt csomagokat. De ez már a múlté! A varrónők, akik eleinte any- nyira idegenkedtek ettől a magas technikától, ma kórusban dicsérik. — Haszonkölcsönbe kaptuk a varrógépeket, egy évig dolgozunk rajtuk, aztán vagy megvesszük, vagy visszaadjuk. Nos, úgy néz ki, hogy kénytelenek leszünk visszaadni, mert nem tudjuk ösz- szeszedni a szükséges pénzt. Mindez pedig azt jelenti, hogy hetven varrónőt el kell bocsátanunk, magyarán, megszűnik a szövetkezet — mondja az elnök. — Ennyire megalapozatlan lett volna a tervezésük? — Sokat számoltunk, amikor belefogtunk ebbe az üzletbe. mondhatni fillérre kidolgoztunk mindent — hallom Horváth Mihály főkönyvelőtől. — Valamibe azonban hiba csúszott és ez nem számolás, még csak nem is számítás kérdése volt. A beruházásunk 6 millió forintba kerül. Ennek nagy részét saját erőből fedezni tudjuk, hiszen éveken át nem költöttünk semmire, ráadásul olyan szervezeti átalakítást hajtottunk végre, amely már radikálisnak mondható, termelésirányítókat, adminisztrációs alkalmazottakat bocsátottunk el, hogy takarékoskodni tudjunk a nagy cél érdekében. Az OKISZ-tól is megkaptuk a kölcsönt, melyet igényeltünk. Mivel megszűnt a bedolgozói hálózat, Balsán és Taktakenézen varrodát nyitottunk és itt is növelni akarjuk a varrónői létszámot, összesen 25 fővel. Pályázatot adtunk be a múlt év július 6-án a megyei tanács foglalkoztatási alapjához másfél millió forint hitelre. Nos, ezt a pályázatot eddig tízszer visszadobták, legtöbbször indoklás nélkül. Ezen a másfél millió forinton múlik most a szövetkezet sorsa. Hangsúlyozom, nem támogatást, hanem kölcsönt kértünk, amelyet természetesen kedvezményes kamatfeltételekkel adtak volna. — Mégis, mi lehet az oka, hogy ennyiszer kellett átdolgozniuk a pályázatot? — Ezt szerettük volna megtudni a megyei tanács elnökétől, de sajnos nem fértünk be az előszobájába a fogadónapon. Nagyon sokan jártak nálunk a tanács illetékesei közül, akik min- dig-mindig elmondták, mit írjunk még, mit hagyjunk el, de azok az emberek már nincsenek az apparátusban. Legutóbb már nem is vitték a vb elé az ügyünket, merthogy „a tőkés munka feltételei megvannak”. Annyi fáradságot nem vett az ügyintéző, — a mostani —, hogy megnézze jól a pályázatunkat, mert akkor látja, hogy ezek a gépek csak novemberig lehetnek nálunk ... — Sehonnan nem tudják előteremteni azt a másfél milliót? — Jól körülnéztünk. Sehonnan. Nemigen számolták meg, de legalább tízszer volt alkalmuk körülnézni a helyszínen is a tanács témafelelőseinek. Mindenkor halászlé volt az ebéd, többnyire ófurminttal, Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Cickavirág, csalánlevél, ezerjófű A bőség kosarából válogatunk? Megszokták a riogatást Már a kerteket is feltúrják
