Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1990. június 30., szombat A Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci csoport hírei Július 2-án, 17 órakor a tagokat, s minden érdeklődőt szeretettel várunk a Nagyváthy u. 34. sz. alatt. Irodánk címe, telelőnszáma megváltozott! Üj cím: Miskolc, Árpád út 126. Telefon: 52-008. Ügyeleti szolgálat kedden és pénteken, 9—12 és 14—17 óra között. OTP- számlaszám: 641-1200 033789-0. Kérjük a vállalatokat, vállalkozókat, magánosokat, hogy adakozzanak. Pénzt, s tárgyi dolgokat is elfogadunk. ígérjük, hogy a rászorultakhoz eljuttatjuk. Kérjük azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak, s azokéf is, akik segíteni szeretnének. Az adakozás közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, adóalapból leírható. Az adakozók neveit, ha igénylik, megjelentetjük, s nekik a „Máltaiak segítője” tiszteletbeli címet adjuk. Rendszeres németországi jelentéseinkben neveiket felsoroljuk. A „Máltaiak segítője” a héten: Petőfi laktanya, Semmelweis Kórház, Észak- Magyarország Szerkesztősége. Szép Kun József visszaemlékezései Kun József tanár úr élete, aki nyugdíjas pedagógusként vette sorra életének kiemelkedő eseményeit a Szép volt című könyvében. Ez nem az első szépirodalmi próbálkozása, hiszen nemrégiben jelent meg Belényes, te drága című munkája. Belényes után a szerző segítségével megismerjük a híres nagyenyedi iskolát, a következő állomás Kolozsvár, majd Szeged és újra Kolozsvár. A diploma megszerzése után Kun József a nagyváradi 2. Számú Fiúgimnázium (a volt Szent László Főgimnázium) tanára lett. De ahhoz, hogy valaki igazi pedagógus legyen nem elegendő a diploma. Figyeljék csak az esetet: „...a katedra mellett megállva üdvözöltem az osztályt, aztán leültem, hogy a naplót beírjam. Azaz csak leültem volna: de a széknek mind a négy lába kiugrott alólam, s egy • szempillantás alatt a földre kerültem, eltűntem a katedra mögött.” Ilyen helyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy alkal- mas-e a pályára valaki! Mit tehet ilyenkor a pedagógus? Erre senkit nem készítenek fel az egyetemeken. Kun József számtalan érdekes esetet mesél el könyvében a pályakezdés kudarcairól és sikereiről, a szakfelügyelői tapasztalataiból, ^ leánygimnáziumban töltött évekről. Aztán eljött 1960. november 4-e, amikor menyasszonya lakásáról vitték el a szekusok Kun Józsefet. A vád: szervezkedés Erdély Magyarországhoz való csatolásáért. (Igaz, hogy nem is hallott ilyen diákszervezetről, nemhogy vezetője lett volna.) Az ítélet: huszonöt év kényszermunka és teljes vagyonelkobzás. Végül is négy év után szabadult a börtönből Kun József, de tanár már soha nem lehetett Romániáhan. „Úgy dobáltak egyik állásból a másikba, mintha egv kipukkant gumilabda lettem volna, korábbi értékemet teljesen elveszítve. Végül utcai ispektori megbízást kaptam: normára bírságoltam meg azokat, akik a váradi főutcán és környékén eldobtak egv cigarettavéget, vagy a járdára köptek.” „Az erdélyi magyar embernek Erdélyben van a helye” — vallja a szerző, mégis kénytelen volt elhagyni hazáját. Románia nemzeti ünnepén, 1973. augusztus 23- án lépte át a román—magyar határt a Kun-család. S a hosszú kényszerű szünet után a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában újra tanár lett Kun József. A visszaemlékezés nagyon tanulságos részei azok a fejezetek, melyekben arról ír, hogy mi tetszett és mi nem Magyarországon, hogyan értékeli szakemberként a hazai pedagógiai gyakorlatot. A könyvnek ez a része — olvasmányosságából nem veszítve — módszertani munkaként is felfogható. Kun József Szép volt című visszaemlékezése bevételeit a „Nagyenyed—Sárospatak Alapítvány” számára ajánlja fel. Ezzel az a célja, hogy minden évben 5— 10 pataki diák egy hetet Nagyenyeden töltsön, ismerje meg Erdélynek ezt a részét, és ugyanennyi enyedi diák Sárospatakkal és környékével ismerkedjék meg. . (fg) A kémpilóta Titkos randevú egy motelszobában A gyakorlórepülés után kiszálltam az F—84-esből az albany-i légitámaszponton és gyors pillantást vetettem a táblára, melyen a szolgálati közlemények voltak. Mint minden pilóta, szerettem volna hinni, hogy nem olvashatom a nevemet. A légierőnél ugyanis két okból kerülhet az ember a táblára: vagy azért, mert csinált valamit, amit észrevették, sajnos, vagy mert különszoL.- gálatra osztják be. Ott volt a nevem: Francis Gary Powers hadnagy. S hogy másnap reggel 8 órakor jelentkeznem kell a parancsnokságon. Némi vigaszt jelentett, hogy nem voltam egyedül. Reggel már 8 előtt ott toporogtunk valamennyien és képtelenek voltunk kitalálni, hogy miért hívattak bennünket. Az őrnagy nem hagyott sok időt a tépelődésre. 1— Javasolnék valamit maguknak — mondta. — Miért éppen nekünk? — Azért, mert a feltételeknek a leginkább megfelelnek. Nem átlagpilóták, s mint tisztek, időtartam nélküli szolgálatot írtak alá. Biztonsági szempontból is feddhetetlenek és nem utolsósorban valamennyien elegendő időt repültek egyszemélyes géppel. s Amint befejezte, kérdések özönét zúdítottuk az őrnagyra. — Sajnálom, de most nem közölhetek többet. Később azonban, egy alkalmas időben visszatérhetünk a dolgokra. A második randevút ma- •.jj.ga az őrnagy javasolta, meg- ? '.lehetősen szokatlan helyen és időben, a támaszponttól távol, egy motelben, este 7- kor, az 1. számú épületben. Megadta a bejelentkezés módját is. — Kopogjanak, mondják be a nevüket és közöljék, hogy William Collinshoz jöttek. Őszintén szólva, puszta kí- váncsisáeból mentem el e bizarr találkára. Átlagtermetű, 35 év körüli férfi nyitott ajtót. — Gondolom, mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy mi az oka ennek a titkolózásnak. Nos, önt alkalmasnak tartjuk, hogv részese legven egv különleges feladat végrehajtásának. A dolog nem veszélytelen, de a nemzet Kiáltás a végekről Levél Andrásfalvy Bertalanból, művelődési és közoktatási miniszterhez Tisztelt Miniszter Űr! A közművelődésért aggódó és érte tenni akaró népművelők nevében írok Önnek. Tudom, hogy nemrég vette át e rendkívül nehéz, háttérbe szorított, „kegyelemkenyéren” tengődő terület irányítására szóló megbízatását. Tudom, hogy művelődésünk ma a teljes anarchia állapotában vegetál. Tudom, hogy az irányítása alá tartozó minisztériumban annyi probléma zsúfolódott össze, hogy a napi 24 óra is kevés idő a megoldáshoz. Tudom, hogy sokan vannak hazánkban olyanok, akik azt a tanácsol adják Önnek, hogy ez nem központi kérdés, és a gazdaságot kell(ene) először rendbe hozni, s aztán majd jöhet a kultúra. Biztos vagyok azonban abban, hogy ön tudja, ez nem így van. Nem lehet egy gazdaságot rendbe hozni anélkül, hogy a fejekben rendet ne teremtsünk. •Miniszter Úr! Á nemzet anyagi és szellemi katasztrófa előtt áll! Az anyagi katasztrófa elhárításán nagyon sokan dolgoznak, de ki törődik azzal, hogy folyamatosan újratermelődik, sőt, megsokszorozódik az a réteg, amelyiknek a kultúra legalapvetőbb adományaira sincs szüksége: aki nem olvas, nem képzi magát, aki politikai „eunuc'h”, akiből kiveszett a közösségi szellem, a másikért, vagy a nemzetért való tenni akarás, az emberség, a segítökész- ség, az önfeláldozás, a hazafiasság, népünk történelmének, dicső korszakainak ismerete, a nemzeti büszkeség, az emberibb élet iránti igény. Rendszert váltottunk, de a közművelődés megítélése az új rendszerben sem javult. Sőt! A mélypontra süllyedt. •Mert anyagiasság, a pénzes nyereségcentrikusság uralja a gondolkodást a dolgozók között éppen úgy, mint a vezetők között. És az államapparátus ezt a .nyereségcentrikusságot tovább erősítette akkor, amikor a kulturális intézményeket egy kalap alá vette a nyereségre törekvő üzemekkel, vállalatokkal. Kérem, Miniszter Űr, ne válaszolja azt, hogy a megoldásig legyünk türelemmel, .mert a türelmünk is, a hitünk is, az optimizmusunk is elfogyott. A végletekig feszült légkörben, helyzeti adottságainkat és erőnket megfeszítve, állandó anyagi csődben dolgozunk. A köz- művelődés léte egy hajszálon függ, és ezt a hajszálat nagyon sokan új és újabb terhekkel feszítik! El fog szakadni ... Nem az ön lelkiismeretét akarjuk ezzel a levéllel felrázni, mert reméljük, hogy rövid ideje tartó minisztersége alatt is kellő áttekintést nyert az ország közművelődési helyzetéről, hanem azokét a politikai, pénzügyi és gazdasági vezetőkét, akik hagyták, hogy a népművelés ide süllyedjen, és még most is intézkedések sorát hozzák annak érdekében, hogy még mélyebbre kerüljön. Azokét, akiknék „hathatós” közreműködésével sikerült a magyar nép jelentős részét leszoktatni a művelődésről, impotenssé tenni a tudás, a szépség, a harmónia iránt. Nem a nép tehet róla. Mert élnie kell, s a létfenntartás érdekében a tanulásra, olvasásra, művelődésre, aktív pihenésre fordítható időt is fel kellett áldoznia. Nem a nép tehet róla, hogy a szükségesnél sokkal kevesebb az igénye a szépre. 'Miniszter Úr! Nemcsak anyagi gondjaink súlyosak. Mi, népművelők, látjuk a „kulturális lezüllés” folyamatát is, amelyben népünknek része van. Nem szólamok kellenek ennek a folyamatnak a megállításához, hanem tettek. Olyan tettek, amelyek hatása a lehető leggyorsabban lejut kis vidéki falva- inkba, városainkba, kisebb és nagyobb üzemeinkhez, vállalatainkhoz, ahol vélt és valós rövid távú gazdasági célok elérése érdekében, sorra szűnnék meg a művelődési házak, klubok, könyvtárak. Miniszter Úr! Ha nem tesznek (teszünk) gyorsan valami hathatósát a rohamosan erősödő kultúráén ért ességgel szemben, a tudás, a lélek, a szellem proletárjainak százezrei fogják elárasztani hazánkat. Nem azt kérjük, hogy miattunk intézkedjen, hanem azt, hogy a közművelődésért! Kérjük, hogy ön és munkatársai teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyekkel .mi, helyben, a falvak, kisvárosok tenni akaró erőit összefogva megkezdhetjük a gödörből való felkapaszkodást. A kultúra, a tudás, nem csak hatalom, hanem belépőjegy is egy eredményesebb, .boldogabb korszakba. Kérjük Önt és Önön keresztül mindenkit, akinek nemcsak a ma fontos, hanem a holnap is (sajnos, ilyenek nagyon kevesen vannak), intézkedéseikkel dúcolják alá, majd építsék újjá düle- dező, romos közművelődésünket, mert ha összerogy, maga alá temeti nemzetünket. Tisztelettel, egy jövőért aggódó népművelő: Papp András, az albcrttelepi Hunyadi János Művelődési Ház igazgatója A szenzáció bejárto a világot: oz U-2 kémrepülögépet Szverdlovszk közelében lelőtték. Az amerikai pilóta szovjet fogságba esett. Francis Gary Powers három évtizeddel ezelőtti útjának titkai. érdekében történik. Ameny- nyiben kedvezően dönt, nagyon fontos szerephez jut és természetesen többszörösét kapja a mostani fizetésének. Holnap reggelig gondolkozhat. Ha úgy látja, hogy érdekli, hívjon fel és megállapodunk egy újabb beszélgetés időpontjában. Az éjszaka jó tanácsadó. Annyit azonban máris elmondhatok,' hogy a szóban, forgó feladat teljesítése 18 hónapos külföldi tartózkodással jár. A családját nem viheti magával. Beszélhet a feleségével is, én azonban jobban szeretném, ha nem szólna senkinek. Másnap telefonáltam, mert kíváncsi voltam, mi lehet ez a titokzatos feladat; részleteket szerettem volna ismerni. Collins olyasmit közölt, amire gondolni sem mertem. — A Central Intelligence Agency, a CIA — a Központi Hírszerző Hivatal — megbízásából tárgyalok. Amennyiben megfelelően dönt, és ez a szervezet elképzelésével is találkozik, a OIA alkalmazza önt. Collins elejtett még néhány megjegyzést, amire valószínű minden pilóta felkapja a fejét. — Egy teljesen új géptípust bíznánk önre. Ez a gép minden eddiginél nagyobb magasságban képes repülni. Kiképzése idején havi 1500 dollárt kap, külföldön pedig 2500 lesz a fizetése. A gép is, az összeg is elképesztett. Collins úgy látszik, kitalálta a gondolataimat, mert így folytatta: — Amint a felkészítése befejeződik, azonnal külföldre megy. A munkája részben abból áll, hogy felderítő repüléseket végez, ‘a szovjet határ mentén. A gép rendkívül érzékeny műszerei radar- és rádiójelekkel továbbítják az adatokat a bázisra. Ez azonban csak az egyik, mondhatni a kisebb része a munkának. A tulajdonképpeni feladat az lenne, hogy át kell repülni a Szovjetunió felett. Az ország hatalmas térségeiről szinte semmit sem tudunk. A háború után óriási katonai ipartelepek létesültek az Uralon túl, ide azonban idegen szemek nem pillanthatnak; be. Üpvnökeink révén hozzájutunk ugvan bizonyos adatokhoz, fogalmunk sincs azonban arról, hogy egy esetleges háborúban, miiven Szovjetunióval kerülünk szembe. Nos. ezek után mi a véleménye? — Benne vagyok. Egész életemben arról ábrándoztam, hogy valami hasonló részese legyek. — Ne siessen, aludjon rá egyet. — Mindent, meggondoltam. Már döntöttem. — Nekünk viszont biztosnak kell lennünk, hogy nem változtatja meg a véleményét. Ezért tehát várjunk reggelig. Arról azonban, ami itt elhangzott, még a feleségének sem tehet említést. Másnap reggel Collins mór a programot ismertette. — Washingtonba utazik, ott megkapja a további felvilágosítást és elvégzik a szükséges vizsgálatokat is. Egy hét múlva megkapja a légierő parancsát, amellyel a távolmaradást igazolhatja. Polgári ruhában utazzon, a szállodában Francis G. Palmer néven foglaltuk le a szobáját. A Palmer névre szóló okmányokat még az elutazás előtt megkapja. És még egyet: a feleségének mondja azt, hogy hosszabb külföldi munkát vállalt. Közölheti a kereset összegét is, de a CIA tabu. Ha mi akarunk valamit, meg fogiuk keresni. Adok egy telefonszámot. tanulja meg és csak akkor hívjon bennünket, ha naevon muszáj. Bármikor hívhat, éjszaka is. Ezzel tulajdonkéonen el is kezdődött a kémkikénzésem — írta Francis G. Powers visszaemlékezésében. Következik: Kérdések n hazugságvizsnáló előtt
