Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám

1990. június 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az államtitkár mondja: „Ha egy futurológus né­hány évvel ezelőtt felvázol­ta volna, hogy mi lesz ná­lunk 1990-ben, illetve ponto­san leírta volna mindazt, amit most átélünk, akkor a legvadabb fantáziával meg­áldott ember is elmosolyo­dott volna ilyesfajta jóslato­kon,'’ — mondja elöljáróban dr. Bogár László államtitkár, az MDF országgyűlési képvi­selője parlamenti folyosói beszélgetésünkkor. — De ne menjünk olyan messzire vissza az időben — folytatja — hiszen másfél évvel ez­előtt kezdtünk csak olyan fogalmakat használni, mint modellváltás, vagy rendszer- váltás. Az első ugye azt je­lentette volna, hogy az adott rendszer keretei között je­lentős átalakítás legyen, míg a rendszerváltás ennél sok­kal radikálisabb lett volna. Azt mondom, hogy ami le­játszódott, az a radikális vál­tozásnál is több, egy világ­rendszer-váltás zajlott le a szemünk előtt. A magyaror­szági történések tulajdonkép­pen leképeződései a globális, sok országra kiterjedő átala­kulásnak Kelet-Európábán. — Személyesen, ön bízott a folyamat gyors előrehala­dásában? — A belső feszültségek ezekben az országokban dlyan szintet értek el, hogy azok már robbanással fenye­gettek. Elég utalnom a ro­mániai eseményekre, hogy aláhúzzam a térség puskapo­roshordó* jellegét a változá­sok előtt. Amit megéltünk, az a huszonnegyedik órában történt, és ez megóvja .sző­kébb, tágabb környezetün­két, hazánkat feltétlenül a további robbanásszerű válto­zásoktól. — Államtitkári kinevezése óta milyen kapcsolata ma­radt útrabocsátó városával. Miskoiccal? Ismert, hogy szülővárosa nem volt igazán jó támogatója személyes tö­rekvéseinek. — Nem telik el egy hó­nap, hogy ne mennénk csalá­dostól Miskolcra. Négy éve költöztünk el, de nekünk és a gyerekeknek most is a borsodi megyeszékhely jelen­ti az igazi hazát, hiszen ott élnek a szüléink. Igaz, egyre jobban érezzük magunkat a fővárosban, ahol a gazdagré­ti lakótelepen lakunk ne­gyedmagunkkal háromszobás otthonunkban. Zöldövezet­nek számít, ami fontos szá­munkra, ám a gyerekek a nyári szünidőt természetesen a nagyszülőknél töltik Mis­kolcon. — ön tudományos pályája mellett párhuzamosan vállal­ta a politikai munkát, ha jól tudom ott volt a lakihegyi alakuló ülésen is. Dr. Bogár László államtitkár — Ahhoz, hogy a politikai tevékenységig eljutottam, meglehetősen hosszú út ve­zetett. Mert az első négy-öt év igen hányattatott volt számomra. Már az első évek­ben négy-öt munkahelyem volt és sokáig azt gondol­tam, alapvetően bennem van a hiba, képtelen vagyok az élet-, és munka menetébe beilleszkedni. Megjegyezném, hogy 1968—73 között a bu­dapesti Közgazdasági Egye­tem falai közölt már reform- szelek fújdogáltak. Visszake­rülve Borsodba nagyon ne­hezen tudtam feldolgozni, hogy egy egészen más kö­zegbe kerültem. — Mire gondol pontosab­ban? — Az emberi kapcsolatok feudális rendszerére, amibe belecsöppentem és éreztem, hogy ezt semmiféle formá­ban nem fogadhatom el. Ez jobbára nem konfliktusokban jelentkezett, a felvetődött nehézségeket magamban pró­báltam lerendezni. — Mi hozta meg a válto­zást? — Úgy 1976—77-ben már olyan környezet alakult ki körülöttem a megyei tanács tervosztályán, hogy velem együtt több fiatal is jelezte, hasonlóan érzi magát. A po­litika valójában itt lépett be az életembe. Innentől kezd­ve mertem higgadtan végig­gondolni, miért nem érzem jól magam a bőrömben. Het­vennyolcban jelent meg az első, ilyen véleménynek han­got adó írásom az Élet és Irodalomban. Aztán az el­múlt 12 évben ötven írásom látott napvilágot folyóiratok­ban, megjelent két könyvem is. 1986-tól már a helyi rendőrség is érdeklődött munkásságom iránt, persze más okból. Ekkor hagytam el a megyét, a várost, mert Budapesten akkor már egé­szen más szellem uralkodott. Ma is úgy érzem, nem tet­tem mást, mint leírtam, amit éreztem. Ez persze akkor nem volt veszélytelen. — Államtitkári kinevezése nyilván tudományos es po­litikai tevékenységének együttes elismerése. — Megbízatásomat igazán nagy megtiszteltetésnek ér­zem és őszintén szólva egyáltalán nem számítottam rá. Zavarba is jöttem tőle, mert én már jól elterveztem, miként hasznosíthatom majd közgazdasági fel készültsége­met a bizottságokban. Most örömmel és szorongással ké­szülök feladataim elvégzésé­re, mert meggyőződésem, hogy a gazdaság egészének alakulása nagyon érzékeny a külgazdasági kapcsolatok formálódására, vagyis még pontosabban, a legfontosabb dolgok itt dőlhetnek el a kö­vetkező években. — Nem lesz könnyű ele­get tenni a politikai, társa­dalmi elvárásoknak, hiszen amit feladatul kapott, a: ná­lunk elegye hagyomány nél­küli. — Tudom, hogy nehéz lesz. mert a munkánk kap­csolódik valamennyi alapve­tő kormányzati funkcióhoz. Azt még sejteni sem lehet, milyen gondok merülhetnek lel menet közben. A Pénz­ügyminisztériumtól a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a termelő ipari ágazatokon át az agrárgazdaságig ebben mindenki érintett lesz egé­szen az idegenforgalomig. — Mit vár öntől konkré­tan a kormányzat? — Ez már megfogalmazó­dott. Egy igazán ütőképes, hatékony külgazdasági poli­tikát, az abból fakadó fel­adatok koordinálását. Ennek eddigi hiányára hadd hozzak fel egyetlen példát. Legsok- kolúbb bajaink egyike, a te­temes államadósság is úgy jött össze, hogy a bankárok is azt mondják, csak azt vé­gezték, amit kértek töltik, hozták a pénzt, ám őket a későbbi fázisok, a pénz el­költése, annak hasznosulása, illetve haszontalan elvesztése már közömbösen hagyta. Ha­talmikig volt szétszakított egy egybetartozó folyamat. Egy ilyen koordinálatlanság előrevetíti a katasztrófa ár­nyékát. Mi pedig a jövőben szeretnénk elkerülni az ef­fajta buktatókat. — Talál ehhez megfelelő munkatársakat? — Intellektuálisan rendel­kezésre áll az a szakmai tö­ke, amivel el lehet indulni. Eleve úgy látom, hogy bízni lehet a kormány higgadt nemzetépítő stratégiájában ami feltételezi, hogy a jó szakemberek nyugodtan vé­gezhessék munkájukat. Rá­adásul nem kívánunk érte cserébe pártlojalitást, vagy a kormány iránti lojalitást, mindenkinek meglehet a ma­gánvéleménye a folyamatok­ról, amelyeknek részese lesz. — Önismerete alapján, me­lyik alapvető tulajdonságára kell legjobban építenie a fel­adatok elvégzése során. — A türelemre és a kitar­tásra. Persze az ember vé­gül is egész életében tanulja önmagát. Ám a feladatok­hoz szükségesekkel azt hi­szem rendelkezem. Éneikül nem is vállaltam volna el. Nagy József Vadvízország A természetjárók, a vizek szerelmesei sem fedezték fel még igazán megyénk egyik — országosan is ritkaság- számba vehető — természe­ti értékét, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Tokaj-Bod- rogzugi tájvédelmi körzetet. S ha a Kopasz-hegy mint­egy 200 hektárnyi területén taiálható növényi ritkaságok fokozott védelmet élveznek — hasonló megkülönbözte­tett védelemben részesül a terület másik része, amelyet nyugodtan nevezhetünk „vadvízországnak” is. Ez a terület a Bodrogzug Ez a mintegy 5700 hektár­nyi rész megmaradt termé­szetes ártérnek a folyók sza­bályozása után is. Hazánk­ban ez a legnagyobb össze­függő ártéri terület — an­nak minden, szinte ősi ál­lapotban megmaradt növé­nyi — de még inkább állat­világával. A természetvédők szerint talán nem is baj, hogy a ví­zi turizmus még nem fedez­te fel ezt a zárt területet, így az természetes valójá­ban maradhatott meg. Ügy is, mint az északról délnek tartó madárvonulások egy Jó hírét vigyék ennek a tájnak... Maroknyi székely Egy autóbuszra való szé­kely vendégeskedik Felsö- zsolcán. A legendásan szép Hargitából jöttek, jelesen egy aprócska falucskából, a Nyi- kó patak mentén elterülő Malomíalváról. A legfiata­labb Magyar! Tünde. Még nem jár iskolába. A legidő­sebb Farkas Margit, aki unokáját kísérte el a nagy útra . . . Mert élmény ez a kirándulás: Székelyföldről Magyarországra. Sokan elő­ször járnak külföldön. A házigazda Papp Ferenc, a művelődési ház igazgatója az előzményekről mesél. Az egész azzal kezdődött, hogy a község baráti kapcsolatot alakított ki a Kárpátalján lévő Visk lakóival. Aztán, Kun Atliláné .könyvtáros jó­voltából — s ebbe a rokoni viszonyok is beleszóltak — A mezőgazdaság korszerű­sítési programjának finanszí­rozására szolgáló hitelt nyújt Magyarországnak a Világbank egy pénteken Washingtonban aláírt megál­lapodás alapján. A Magyar Nemzeti Bank a magyar ál­lam garanciavállalása mel­lett 100 millió dollár köl­csönt vesz fel a Világbank­tól 15 éves lejáratra, ezen belül öt év türelmi idővel, és félévenként változó, a Vi­lágbank hitelfelvételi költsé­geihez igazodó kamattal (a jelenlegi kamatláb 7,75 szá­zalék). Az új világbanki program a növénytermesztés, az állat- tenyésztés, a kertészet, az er­dőgazdálkodás és — kisebb hangsúllyal — az élelmiszer­feldolgozás hatékonyságának, külpiaci versenyképességé­nek növelését célozza. A vár­ható beruházói kört a me­zőgazdaságban működő nagy­állomása, az útrakelö mada­rak pihenő- és gyülekezőhe­lye. A közismert fehér gólyák, a vadkacsák csapatosan ta­lálhatók a vizek partján, s az őszi vadlibahúzás sem marad el. A liánokkal be­tont öreg tölgyfákon a ma­darak serege tanyázik a za­vartalan környezetben. A rejtőzködő megfigyelő talál­kozhat a gémekkel, eseten­ként még kócsagokkal is, de a darvakkal mindenképpen. lest vérközséggé fogadták Malomfalvál is. Ennek első, látványos bizonysága ez a mostani találkozó. A csoport vezetője Papp Jenő és felesége. Űk mond­ják, hogy Malomialva 700 lakosú község, tiz kilomé­terre fekszik Székelyudvar­helytől. Színtiszta magyar település ez, az általános is­kolába 53 gyerek jár. Az oktatás nyelve kizárólago­san a magyar. Az elmúlt hó­napok romániai változásait probléma nélkül élték meg. Most, a zsolcaiak jóvoltából, 51-en jöttek Borsodba: 24 gyerek és 27 felnőtt. Ünnep­lőruhaként a díszes népvi­seletet hozták, ebben tettek tisztelgő látogatást a köz­ség vezetőinél, s ebben ad­nak majd énekes, táncos műsort is. üzemek, szolgáltatási vállal­kozók és marketing társasá­gok alkotják. A program megvalósításában jelentős szerep vár a mezőgazdasági magánvállalkozókra, kister­melőkre. Megyénk ivóvízellátásában fontos szerepet tölt be a lázbérci víztároló. Az Up- ponv-völgy vadregényes vi­dékén kialakított mestersé­ges tóból elsősorban Ózd és környéke, valamint a Bán völgye településeit látják el vezetékes ivóvízzel. Ez csak­nem félszáz község ellátását teszi lehetővé. Mind egészségügyi, mind pedig környezetvédelmi elő­írások megkövetelik, hogy az ellátást szolgáló terület víz-szolgáltató bázisa higié­nikus, fertőzéstől mentes legyen. Ezt természetesen a környezet szennyeződésének, nevezetesen a talajba kerü­lő szennyvíznek megszünte­tésével lehet elérni. Ezért vált szükségessé, hogy az esetleges veszélyt jelentő te­lepüléseken ezt a lehetősé­get megszüntessék. Ezáltal is „védő-övezetet” alakítsa­nak ki a víznyerő területen. Ennek első lépéseként Ami a július 5-ig tartó, zsúfolt programot illeti, az egy. kormányfőnek is becsü­letére válik. Csak úgy táv­irati stílusban: csütörtökön batyusbál a helybeliekkel, pénteken miskolci látogatás a Rónai Sándor Művelődési Központban és a Mese cuk­rászdában. vasárnap isten­tisztelet és családlátogatás, héttőn Lillafüreden, kedden (Srumí Gábor jóvoltából) sárospataki kirándulás, s mádi püicelálogntás, szer­dán pedig a kenyérgyár megtekintése. Közben per­sze tartanak kulturális be- mulalókat is, amelyeken nemcsak a székely, hanem a hazai együttesek is fellép­nek. Hogy ennek a viszonosság reményében szervezett taJ lálkozónak mennyi lesz a iiaszna, az felmérhetetlen. Hogy mennyibe kerül? Erről nem illik beszélni, de a zsolcaiak áldozatvállalásán túl felsoroljuk a szponzorok nevét: TVK, BVK, Diósgyő­ri Papírgyár. Centrum Áru­ház, Könyvterjesztő Válla­lat, Vásvill-depó, szakszer­vezet ... A nevek és címek aligha mondanak sokat László Robinak és Leventé­nek, Tankó Tibinek és And­risnak, vagy a többieknek. Nem is ez a lényeg. Fontos az, hogy ez a maroknyi szé­kely jól érezze magát, itt, s jó hírét vigye el ennek a tájnak. B. I. Fojtán László felvételei kezdték meg Dédestapol- csány községben a közmű- hálózat kiépítését. A szenny­vízderítő előmunkálatait már meg is kezdték. A község­ben keletkező kommunális szennyvíz összegyűjtésére helyi igényeket kielégítő de­rítőt építenek. Ezzel .párhu­zamosan végzik el az ivóvíz- hálózat kialakítását, a veze­tékek lefektetését is. A munkálatokat a tervek szerint 3 év alatt végzik el. A versenytárgyaláson a ki­vitelezést a Borsod megyei Vízmüvek nyerte el. Jelen­legi árakon számolva az ivó- vízhálózat kialakítása 29.5 millió, míg a szenyvízel- vezetés megoldása csaknem 99 millió forintba kerül. Így mindösszesen a község kom­fortosítására csaknem 130 millió forintot fordítanak — különböző pénzügyi alapok­ból és a lakosság hozzájáru­lásából. Összkomfortositják Dédestapolcsányt

Next

/
Oldalképek
Tartalom