Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. június 23., szombat ES2AIÍ-MAGYARORSZAG 5 Jogszabálytallózó Áz adóelőleg A kissé bonyolult adórendszerben való biztosabb tájékozódáshoz szeretnénk segítséget nyújtani olvasóinknak. Most az adóelőleggel kapcsolatos néhány fontos tudnivalót ismertetjük a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1980. évi XLV. törvény alapján. Az elsődleges szabály az, hogy a kifizető az általa kifizetett összegből adóelőleget von le. Ehhez képest kivételes esetekben a kifizető nem adóelőleget, hanem adót von, vagy a kifizetett összeghez egyáltalán nem nyúl, nem csökkenti azt. Kifizető az a szerv, vagy cég, aki a pénzösszeget kifizeti. A jogszabály is felsorolja ezeket. A jogi személy, a gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház és a társasház- üdülő. A megbízót is kifizetőnek kell tekinteni még akkor is, ha valamely összeget közvetítő (például posta, pénzintézet) útján fizeti ki, kivéve, ha a közvetítő a magánszeméllyel kötött szerződés alapján a bevételt elszámolja. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak kifizette. Az elsődleges szabály szerint a munkaviszonyból származó jövedelemből adóelőleget kell levonni. Nem kell adóelőleget levonnia a kifizetőnek: az adómentes jövedelmekből, mező- gazdasági kistermelésből, az ingatlan, ingó, vagyoni értékű jog (tartós földhasználat, földhasználat, haszonélvezet, használat, telki szolgalom, üdülőhasználati jog, külföldiek ingatlanhasználati joga) átruházásából származó jövedelmekből, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén, az egyéni vállalkozó részére e minőségben kifizetett ösz- szegből (mivel adóját az önadózás keretében ő maga rendezi), az ingyenes értékpapír, az ingyenes szövetkezeti értékpapír formájában a tag nevére jóváírt vagyoni érték után a jóváíráskor, a kizárólag természetben, vagy ingó formájában juttatott jövedelemből (ám a következő alkalommal a kifizető ezt figyelembe veheti, ha magán- személyről van szó). Nem adóelőleget, hanem adót von le a kifizető 20—20 százalékos mértékben: a takarékbetét kamatából, az értékpapírból, a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában levő közös helyiség hasznosításából, a totó-lottó árusításból, a kisösszegű kifizetésekből (ez utóbbinál akkor, ha a magánszemély azt nem kívánja összevonni az összjövedelmével). Ezeket a jövedelmeket és az adómentes jövedelmeket (7. paragrafus) nem kell bevallani, sem ösz- szevonni, hiszen már megtörtént az adózásuk. Ez is egy kivételes szabály, mert a főszabály szerint a megszerzett jövedelmek után úgy adózunk, hogy a jövedelmeket összevonjuk és bevalljuk. Szintén nem kell összevonni, de be kell vallani a külföldi munkavállalásból, és az egyébként olyan külföldről származó jövedelmeket, amelyek találmány értékesítéséből, valamint az egyes tudományos és művészi alkotó tevékenységekből keletkeznek. Az adó mértéke itt is 20 százalék, természetesen a külföldön megfizetett jövedelemadó levonásával csökkentett összeg után. Az adózó fizeti be és nem a kifizető vonja le az adóelőleget a következő esetekben : a találmányból, egyes tudományos és művészeti tevékenységekből, az ingatlanok hasznosításából (bérbeadás) származó és az egyéb jövedelmek után. Ezeket az adóelőlegeket negyedévenként, az adott negyedévben megszerzett jövedelem után 20 százalékos mértékben kell megfizetni, és az évi adóbevallás időpontjára az adó teljes összegére kiegészíteni, azaz megfizetni. Az ilyen adóelőleg legközelebbi befizetési határideje július 20-a. Zelei Zoltán Halvigyázói: Háromszáz őr a vizek mellett E hónap közepéig még tart a fogási tilalom megyénk horgászó vizein a pontyra, márnára, a kavics- bányatavakban is élő harcsákra. A hónap végéig pedig a Tiszából fogható süllőre. De mert nemcsak orv- vadászok, hanem orvhalászok, -«horgászok is vannak —, így mind a hivatásos, mind pedig az önkéntes halőrök munkálkodnak a hor- gászóvizak «mentén. Elsősorban azért, hogy az illetéktelen fogást megakadályozzák, de meg azért is, hogy érvény«t szerezzenek annak az előírásnak, «hogy méreten aluli halat «kifogni tilos. Mert a részleges halfogási tilalom ellenére a horgászok nem ülnek otthon. Járják a vizeket, s várják a jószerencsét, hogy zsákmányolhassanak a most is fogható csukát, süllőt, kősüllőt, s egyéb halakat. Megyénkben a különböző horgászegyesületek több, mint 20 ezer, valamint az engedélyt kiváltott sporthalászok félezernél több tagja tölti szabadidejét a vizek mellett. S mert mellettük nem csekély azoknak a száma, akik engedély nélkül kívánnak zsákmányhoz jutni, szükséges a halak őrzése. A megyei tanács, mintegy 300 engedélyt adott ki a halőrök, illetve a társadalmi halászati ellenőrök részére. Halőröket alkalmaz többek között a tokaji, és a Geleji Halászati Szövetkezet, a Vízig Horgászegyesület, a bogácsi horgászati egyesület. Ilyenek működnek a Rakaca-tónál, valamint a Láz-bérci-víztároló- nál is. Társadalmi halászati ellenőrök tevékenykednek a megye szinte egész területén, a bodrogközi vízrendszernél, a Taktaközben. továbbá a Tisza nyugati főcsatorna mentén. Jogosítványuk a szabálytalanságok megakadályozására szól —, s ilyen minőségükben hivatalos, hatósági személynek számítanak. T. Nagy József tt Az utolsó HIRESZTELO jogán Júniusban már meg• tudtuk: az új páriáimén! sűrű munikára vállalkozott. Minden hét első és második napján plenáris ülés van. A bizottságok heti folyamatossággal dolgoznak. Az új kormány is „bevetette magát” a megalakulást követően. Mi meg, „Tisztelt Választópolgárok” .kezdjük lassan összevetni a tavaszi ígéreteket a mai cselekedetűkkel. S ez így van rendjén. Már a március—áprilisi választási eredmények ismeretében; de az új parlament munkakezdése, valamint az új kormány megalakulása előtt tettük közzé lapunkban a felhívást, eme lényegesebb gondolatokkal: „Az új «magyar parlament május 2-án összeül. «Reménykedünk benne, hogy egy hónapon belül e sokat szenvedett népnek olyan kormánya lesz, amelyik képes jó irányba, biztonságosan irányítani viha'-októl veszélyeztetett hajónkat... Tisztelt Olvasó! Ä lapunk elmúlt év végi Híresztelője révén megnyilvánult bizalom ad bátorságot, hogy ismét Önökhöz forduljunk kéréssel : — Ön mit gondol közeli jövőnkről? Mit vár? Mire számít? írja meg nekünk néhány sorban, 1990. április 30-ig!” Amint ez a felhívás-kérés is utal rá, lapunk az elmúlt év végén már tanúbizonyságát adta: a „szokásos” olvasói levelek és panaszok közlésén túl — egy adott gondolat köré kérve a figyelmet, folyamatos közlési lehetőséget kínál az Észak - Magyarország híveinek, «hogy foglalják össze mondandójukat a nyilvánosság — ha úgy tetszik egymás — előtt. A sajószentpéteri Tatár Imréné tavaly, s most is az elsők között fogott tollat: „Örömmel fedeztem fel a Híresztelőt, «mely lehetőséget «kínál arra, hogy az olvasók a gondolataikat kicseréljék. Így talán az .is előfordulhat, hogy a többség véleménye megegyezik. Ez történt 1989. év végén is, hasonló sorsúaik öntöttük ki a szívünket. Hányán lehettek, akik ugyanúgy éreztek, de nem írták le?! Esetleg az újság-előfizetés is gondot jelent számúikra?” • Sajnos, a .filléres gondok azóta csak szaporodtak. S lett légyen szó bár országos gondokról, sorsikérdésekről; aki ma megszólal, nemigen tudja függetleníteni magát a saját napi nehézségeitől. Nincs hát helye az „emelkedett szellem” ajakbigy- gyesztésének akkor, amikor — az olvasó-levélíró gondolataiban — a nemzeti nagy tétek fölötti töprengés zárójeleiben kimondódik a „napi 50 forint marad megélhetésre” szomorúsága... S ha — hitem szerint jog- gal-okkal — kimondódtak is az egyéni keservek; a személyes szorongások: aki osztozó figyelemmel kísérte végig a 8 alkalommal közzétett és 45 olvasónk által jegyzett Híresztelőnket, azt meg .kellett hogy fogja a felelősségérzet; a hazaközösség jelenéért és jövőjéért harangozó aggódás. Az a fajta aggódás, amelyik nem könyörgi a jobb életet, hanem tettre int és cselekvő részvételt ajánl meg. „A várásból elegünk van!” — írta Peohnyiik Miklós, levelének első mondatával, elűzve «minden kétséget: az éveken át oly sokat emlegetett „tűréshatárnak” — igenis, van tűréshatára! A „Tisztelt Választópolgár” joggal várja bizonyítékát az ígéreteknek-tetteknek; bizonyítékát annak, hogy végre egyszer nem lehetetlenül el a szavak ünneplőjébe öltöztetett ígéret fényességében a cselekedeték kézzelfoghat^- sága. Az ígéreteikből — írták olvasóink —, mindenkinek van vagyona! Elég a rosszat szépül szapulókiból! ...ám kiolvasható még a görcs, sott «motoszkál a félelem majd minden megszólaló olvasónk gondolatában. Mit üzennek a gyöngybetűs, írógépes, meg sete-suta sorok gondolatai? Azt, «hogy settenkedik a remény mögött a kétség; hogy a bizalom megint orra bukhat a cselekvést hátrahagyó (hátrasoroló) beszédviszályok gáncsolásában... (Aki hallja, adja át) Bizalom nélkül pedig nem megy. Lapunk bizalommal fordult az elmúlt év végén olvasóihoz, írnák meg néhány sorban a „Nagy Fordító”, az 1989-es esztendő legjobb és legrosszabb hírét. Nem csalatkoztunk, jöttek a levelek. Néhány hónap múltán, immár a „jóemlék” melegében újra az Olvasót kerestük, bizalmára appelláltunk.. A „reakció” adatairól korábban szóltunk. És a bizalom természetéhez tartozik, hogy nem tarthattuk a bejelentett „beküldési határidőt”. Már régen elmúlt 1990. április 30., amikor még mindig hozta szerkesztőségünkbe a .postás a „Híresztelős” leveleket. S nem tehettük őket félre. Ki tehetné félre a miskolci Ko- lozsi Sándomé levelét, aki három évtizednél is régebbi előfizetője lapunknak, s csak az 1990-es Híresztelő olvastán hiszi el, érdemes papírt és tollat fogni, bélyeget venni a borítékra, leírni a véleményét a «közlés reményében; s szavai szerint, e bizalom jer vében, nyugdíjas garasaiból még a jövőben is „ikiguberálja” a lap előfizetési díját... Kell-e, lehet-e ennél hatásosabb és jobb teljesítményt inspiráló „injekció” egy újságíró és egy magát néplapnak valló újság számára? A Híresztelő címére érkezett levelek Gondozójának nincs erről „kvalifikált” véleménye. Mert jut eszébe, hogy már a sorozat 1 anbei« indítása előtt, az olvasói vélemények többségének ismeretében „megkapta” a magáét, mondván: „Kitűnő dolog, hogy leírják őszintén a véleményeket, de ... valahogy ... mintha ... hiányozna a kvalifikált hozzászólás... tehát hogy az olvasó megfogalmazná hazánk közeli jövőjének általa legjobbnak hitt programját.. . És mintha kevés lenne a fiatal... mintha ... Satöbbi.” A Híresztelő gondozó-újságírója akkor nemigen tudott frappáns választ mondani. Má, a megjelenések után magabiztosabb: Hinni kell abban, hogy minden OLVASÖ fontos, minden vélemény nélkülözhetetlen, minden gondolatot kimondó szándék megbecsülendő ... Az újság dolga nem az, hogy «kitalálja a kátyúból kivezető utat. Az újságíró csak hisz benne MA IS, hogy „emberekről embereknek hírt adni” — a profi politikusok részéről legalább annyi megbecsülést érdemel, hogy elolvasásra méltatják. Akkor is — ha az Olvasó írja meg helyette. Az 1990-es Híresztelőt pediglen írták: Tatár Imréné, Makra Sándor, az ÉM olvasója, Juhász Lajosné, özv. Mató Jánosné, Tóth Zoltán, Szegedi Gábor, egy állandó olvasójuk, Selmeczi Gyula, Magyar Ferenc, Ludányi Zoltán, Régi olvasójuk, Zse- besi László, Pechnyik Miklós, Ferencz Sándor, Tóth Istvánná, Kiss István, Fazekas Jánosné, Lőrincz Zoltán, id. Bialoncsiik Lászlóné, Szombati Gábor, Nyíri Kálmán. Zarándi Sándor, Kolo- zsi Sándorné, Tóth Benjáminná, Molnár Gábor, T. Gy., Garadnai Ferencné, Glósz Ferenc, Erdélyi Dáni- elné, Vásárhelyi Jenő, Os- váth Sándomé, Lindák Mihály, Barczikay Béláné, 62 éves asszony, Galambosné Miskolcról, Török Géza, Kiss Tibor, Tóth néni, özv. P.-né, Prókai Lajos, N. N. (önöknek megírom), Németh Istvánná, Berta József. Szóval írták ök — nekünk és Egymásnak. Vajon eljut-e a „mai Illetékes ELvtársakhoz” is a «betű hangja ... Még mindig csak várunk, remélünk, bizakodunk. Pedig júniustól már tudjuk: az új parlament sűrű munkára vállalkozott, minden hét első és második napján plenáris ülés van (megfizetik őket érte). A bizottságok heti folyamatossággal dolgoznak. Az új kormány is „bevetette magát”... Mi meg, „Tisztelt Választópolgárok” kezdjük lassan összevetni a tavaszi ígéreteket a — mai cselekedetekkel. Ezzel a „vörösfarokkal” be is lehetne fejezni a Híresztelős megemlékezést. A levélírók gondozó-újságírójának azonban van még egy ötlete. Kapott ugyanis — nem közölt — verseket a sorsfordító idők dolgairól. E sorok írójának, aki e helyütt köszöni a bizalmat a lap nevében, jut eszébe Nagy László talán nem pontosan és betű szerint idézett néhány sora: „Mama, ugye szép, hogy a szív és a kis ököl ikrek, s nem az ökölnek, de vitéze lettem a szívnek .. Eszembe juttatták: a HÍRESZTELŐ olvasói A rendszer- és szemlélet- váltás előodázhatatlan az agrárkutatásokkal összefüggő kérdésekben is — e gondolat jegyében ült össze pénteken az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetségének közgyűlése Budapesten. A szövetséget ez év tavaszán hozták létre a legjelentősebb magyar agrárkutató intézmények. A közgyűlésen megállapították: az európai felzárkózás elképzelhetetlen az agrárkutatások hatékony fejlesztése nélkül. A résztvevők úgy látják, hogy ez akkor valósulhat meg a leghatékonyabban, ha az intézmények önállósága a lehető legnagyobb mértékben kiteljesedik. Ez leginkább egy intézményi önkormányzat létrehozásával érhető el. Mint arra Borsos János, a szövetség elnöke előadói beszédében külön is kitért; a megújuláshoz meg kell szabadulni az elmúlt évek régi rossz gyakorlatától. Szakítani kell azzal, hogy az agrárkutatások irányítása több főhatóság felelősségi körébe tartozzon. A szakemberek hangsúlyozták, hogy az agrárkutatások finanszírozásához nem új forrásokra van szükség, hanem a meglevők rendeltetésszerű felhasználására. Továbbá összhangot kell teremteni a regionális és ágazati kutatások között. Az alapkutatásokon kívüli feladatokra pályázatokat kell kiírni, valamint ki kell építeni az egész agrárkutatóhálózatot átfogó információsrendszert.
