Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. június 23., szombat Nemcsak fémtartályokban, hordókban is lehet Nemcsak százezer hektoliterekben kell gondolkodni bort érlelni PISLÁKOL, megtört a tokaji bor fénye KISZ-táborból szanatórium Ideális egészségügyi centrum lehetne „Felhajtottam egy i| • pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. A tokaji a feledés itala. Mily boldog lehet az a vidék, ahol ily mézédes források, törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Mily derűs harmónia lakozhatik ott! Mily |i forró szerelem, mennyi kul- !§ túra, hűség, barátság, értelem. Ülnek az aranyló folyó partján, és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög isii: tenek tanyáját az Olimpru- II szón”. Igen. A borok királyáról, 11 a királyok baráról, a tokajiról, a borról számos ^költő, filozófus, uralkodó, történelmi nagyság mondott felülmúlhatatlan véleményt. H A fenti idézet egv írófejedelemtől, Anatole Francétól való, és .mostanság, hogy % fölröppent a hír, miszerint az egész Hegyalja szőlőire, bortermelésére rátelepedett Tokaj-hegyaljai Álla- II mi Gazdasági Borkombinát nyugati tőkével részvény- társasággá kíván alakulni, gyakorta citálják az író tokaji borra vonatkozó soll rait, melyek az átalakulás || körül izzó adok-kapok vitában meglehetősen páráit doxonként hatnak. Nos, erről az író egyáltalán nem ti tehet, mert hogyan is gon- §f dolhatott volna a lengyel grófnőtől ajándékba kapott |t tokaji kortyolgatása közli ben arra, hogy a Kopaszhegy környékén születik majd egy Borkombinát és || az évek múlásával a híres- tf neves, hódolva tisztelt értékes nedű az érte kapott pénzt tekintve majdhogy- tt nem vinkóvá silányul a világnak piacán, aminek következtében a borkombinát immáron részvénytársaság- t! gá akar átalakulni. Nem. Az író erre nem gondolhatott. Ö csak itta a bort — amely akkoriban az összes ff borok közül a legtekinté- H lyesebb, a legértékesebb §f volt, s Európa, a nagyvilág országútjain mindenhová eljutott —, és leírta egyebek között: „... miig lyen jókedvű, kiegyensú- - lyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! í§ Mily derűs harmónia lakozhatik ott?” Hát. . . Isten ff tudja . . . Még jó, hogy nem ff kijelentő módban írta a f nagy francia. Mert bizony, a bortermelő gazdák igencsak más- I ként vélekedtek és véle- ■ kednek az író által feltéte- I lezett harmóniáról, amikor szüretek idején, a tárolás, a ff feldolgozás, a palackozás I úgyszólván minden eszkö- f| zét, feltételeit birtokló borig kombinát megállapította a ff mus felvásárlási árát; olyan : árakat mondott, amely eléggé el nem ítélhető cinizmussal becsülte le a sző- ff lőművelő ember verejtékes munkáját, mert tudta, ha egyetlen fillér haszna sincs rajta, ha a szőlő „szólítja”, ismét belemegy, mert számára a szőlőművelés nem munka, hanem inkább életforma. És így is történt. A kistermelők kimentek a szőlőbe, dolgoztak, szüreteltek és eladták a mustot annyiért, amennyiért vette a kombinát. Átadták, mert kiszolgáltatott helyzetükben egyszerűen nem tehettek mást. A monopolhelyzetet élvező kombinát pedig zsebrevágta a hasznot, és egyetlen fillért sem juttatott vissza a termelőnek. És ráadásul nem is lehetett f megszólni érte, mert csak úgy viselkedett, ahogy bármely más monopolhelyzetben levő, nyereségérdekeltségben gazdálkodó vállalatnak az előírásokhoz, a törvényekhez igazodva viselkednie illik. Ez — mint mondani szokás — tény, amit lehet ugyan vitatni, de attól még tény marad. El kell tehát fogadnunk, hogy a kombinát nem tehetett mást, a nagyobb nyereség érdekében igyekezett tökéletesen kizsákmányolni, megkoppasztani a termelőket. És ezt meg is tette. Ám most, hogy a kombinát bevallottan is csődhelyzetbe került, és kimondatott a kinyilatkoztatás: a takaj- hegvaljai szőlőkultúrát csakis a külföldi, nyugati tőke és a kőkemény professzionista szakemberek és kereskedők menthetik meg, az átalakulás körül felpa- rázsJó vitában az arra illetékeseknek illene szólni arról: hogyan, miként juthatott oda, ahová jutott a hegyaljai szőlőkultúra, a tokaji bor. Jómagam például, mint a bortermelés körüli munkálatokban nem járatos, ám a hegyaljai szőlőkultúrára, annak múltjára büszke egyszerű állampolgár, kíváncsi vagyok rá: miféle erők munkálkodtak abban, hogy a tokaji bor a nyugati országok piacainak legtöbbjén árban a 16—17. helyet foglalja el, s hogy a legócskább kocsmákban is árusítják; s olyan fogyasztói szokást sikerült kialakítani a kőkemény professzinoista kereskedőknek, hogy vendégségbe menni, s tokaji bort vinni ajándékba, az felér a vendéglátó házigazda megsértésével. A jó Isten talán megváltoztatta Hegyalja földjét, érlelő napfényét, levegőjét, a pincék klímáját, mindazokat a természeti körülményeket, amelyek együttesen a tokaji bor ízét, zamatát, hajdani hírét, rangját megteremtették? Számos kérdés kínálkozna még és a most dúló vitában bizonyára el is hangzanak még kérdések, érvek ás ellenérvek. Érlelődik majd ez a téma is, mint a tokaji bor a százados pincék hűvösében, majd csak lesz belőle valami. Szerencsére, néhány hozzáértő, jószándékú ember úgy véli, jó, ha megvitatjuk a dolgokat, ám hasznosabb, ha a hegyaljai szőlőkultúra a tokaji bor érdekében, védelmében teszünk is valamit. Például azt, hogy újra élesztenek korábban fölöttébb hasznosan működő régi hagyományt, olyanokat, amelyek a tokaji bor világhírét megteremtették. Olyan szervezetet kell létrehozni — mondják —, amely igényességre, felelősségre, minőségre ösztönzi a termelőt, és nem fölözi le a hasznot, de megbecsüli, segíti a fáradságos munkát. Mindezekről beszélgetni, szíves szóval, jó szándékkal hívta lapunkat dr. Szabó András, olasz- liszkai körzeti orvos. Ott ugyanis az említett célok érdekében, életre hívtak egy régi intézményt, Hegyközséget alapítottak — és amint a doktor úr szavaiból kiderült — korántsem a nosztalgia kedvéért. — A borkombinát húsz éve létezik. Eddig őbenne bíztunk eleitől fogva, mert másban nem lehetett bízni — mondja. A kombinát pedig oda jutott, ahová jutott, és vele együtt a termelők is. Ügy véljük, nincs semmi biztosíték rá, hogy ezentúl valami csoda folytán másképpen fog gazdálkodni. Ezért arra gondoltunk: próbáljunk valami mást csinálni. És nem kellett sokáig töprengeni.. Sokan emlékeznek még Hegyalján a termelőket, a gazdákat összefogó hegyközségekre, amelyeket 1949-ben - megszüntettek. Ezek a hegyközségek a borvidékeken mindenhol, manapság divatos szóhasználattal élve, alulról szerveződtek, és igen jól működtek. Ezért most újra akarjuk alapítani, illetve itt Olaszliszkán már meg is alapítottuk. Programunkról, terveinkről tájékoztattuk Hegvalja országgyűlési képviselőit, közöttük Németh Miklóst, aki korábban mint miniszterelnök is szimpatizált terveinkkel. — Tulajdonképpen miről is van szó? — Ha megalakulnak a hegyközségek, akkor az ezekből választott képviselők kísérik majd figyelemmel Hegvalja minden, a szőlészettel, borászattal kapcsolatos tevékenységét. Ez a testület, amelynek neve Tokai-hegvaliai Bormű- ves Céh lenne Tokai-Hegy- alja borászatának, szőlészetének törvényes kéoviselő- ie. amennyiben arra illetékes helven elfogadiák és elismerik. Nos. mi egv megbeszélésen arra kértük Németh Miklóst. járjon közbe ebben az ügyben Nagy Ferenc földművelés- ügyi miniszternél. Képviselőnk a napokban telefonált, s értesített, hogy a miniszter áldását adta, és támogatásáról biztosított minket. A hegyközség pedig, amelybe nemcsak a magántermelők, de a téeszek, a szakszövetkezetek is beléphetnek, összefogná, integrálná a termelőket. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Például, a borkombinát az idei szüretkor nem tud, vagy nem akar mustot felvásárolni, akkor tárgyalnánk velük, hogy bocsássa rendelkezésünkre eddig kihasználatlan tárolótereit, vagy pedig érleljék meg bérben a hegyközségbe tömörült termelők borát. Mi tehát minden híresztelés ellenére nem akarjuk „szétverni” a borkombinátot, inkább korrekt együttműködésre törekszünk a termelők érdekében. Mert hiszen ha nem tud fizetni a mustért, akkor is tárolni, érlelni kell a temérdek termést és főként piacot kell keresni. Hangsúlyozom, a hegyközségek alakításával a termelők érdekében egy jól működő, cselekvőképes, alulról építkező szervezetet akarunk létrehozni. És az emberek érzik, tisztességes a szándékunk. Igen sokan eljöttek az alakuló gyűlésre, ahol hatvanan be is léptek, de azóta is naponta gyarapodunk. Titkos szavazással megválasztottuk a vezetőséget is. Hegybíró Fekete Gyula, tagok: Pásztor Pál, dr. Baróti Béla, Szakács László, dr. Bruszik Lajos és jómagam. — Az emberek általában azért csatlakoznak valamilyen szervezethez, mert hasznot, segítséget remélnek. A szőlőtermelésben túl sok a kockázat. Egy- egy rossz év anyagilag tönkre teheti a termelőt... — így igaz. Egyebek között azért is vagyunk, hogy segítsünk tagjainknak a kritikus időszakokban. Ennek meg is fogjuk teremteni az anyagi feltételeit. Anyagi biztosítékot akarunk nyújtani, s azt, hogy itt, Hegyalján a szőlővel foglalkozó ember ne érezze kiszolgáltatottnak magát. Meggyőződésem, és nemcsak az enyém, de a profi kereskedőké is, hogy a tokaji bor ismét rangos helyre kerülhet a világDia- con, de ehhez az szükséges. ne csak százezer hektoliterekben gondolkozzunk, hanem száz. vagy ezer literben, kis tételekben. És a jó minőségű, a hegybíró által minősített, pecséttel ellátott címkéin borra mindig lesz vevő. Biztos vagyok abban, eljön az idő. és nem is sokára, amikor a nvueati borpia- con márkát jelent majd számos hegvaljai gazda neve. és házhoz jön majd a kereskedő. Szarvas Dezső Fotó: Laczó József Kaptatunk felfelé az erdei úton. A fák közül hirtelen előbukkan a volt csanyiki KISZ-tábor. A bejáratnál jobbra a kerítésen új tábla: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Szakkórháza és Szanatóriuma. Dr. Vas József, a szanatórium főorvosa éppen ebédel, betegei körében. A közös ebéd itt szinte hagyománnyá vált. — Ámióta az év elején a füzérradványi szanatóriumot megszüntették, a neurotikus betegek utókezelése megoldatlan — mondja a főorvos. — Az országban jelenleg Sopronban (ahová fél évet kell várni a bejutásra) és Budapesten van ilyen. Ez a 40 ezer négyzetméter területen elhelyezkedő épület- komplexum, a park, a környék ideális helynek látszott a szanatórium létrehozásához, hiszen könnyen elérhető helyen van, s környezeti adottságai miatt országos, és talán nem túlzók, de nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. — Mióta működik a szanatórium? Használják-e mindhárom épületet? Hány betegük van, mennyi a személyzet létszáma? — Június elején „költöztünk” be ebbe az épületbe, ahol jelenleg vagyunk. A másik kettőt fel kell újítanunk, ugyanis tűzbiztonsági szempontok miatt nem kaptuk meg a használatbavételi engedélyt. Jelenleg 7 fekvő- és 10 miskolci, mindennap bejáró beteget kezelünk, 2 orvos, 1 pszichológus, néhány ápoló segítségével. — Milyen betegeket kezelnek? — A munkanélküliség nagyon megviseli a gyengébb idegrendszerű embereket, Betegeink egzisztenciális problémákkal, neurotikus panaszokkal vannak itt. A fekvőbetegek a megye különböző településeiről jöttek, a járóbetegeink pedig miskolciak, tartósan táppénzen van nak, ők mindennap reggel 8-tól délután 3 óráig kezelésen, kiscsoportos és egyéni beszélgetéseken vesznek részt. A bejáró betegek étkezését és közlekedését a társadalombiztosítás fedezi, a fekvőbetegeknek pedig az étkezést, valamint az első és a legutolsó hazautazásukat. — Van-e valami előírás arra, kiket nem fogadnak a szanatóriumban ? — Igen, hisz’ kevesen vagyunk, nincsenek műszereink, nincs megfelelő felszerelésünk sem. Ezért csak olyanokat tudunk fogadni, akik képesek önmagukat ellátni. ágyban fekvő, magatehetetlen. súlyos betegeket nem. Teljesen másfajta kezelést igényelnek az alkohol- és narkomán esetek, ezért velük sem tudunk foglalkozni, és a szanatórium A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Miskolci Fűrészüzemét közönségesen csak „ládi fűrészüzem” néven ismerik. Termékeinek egyrésze a lakossági ellátást szolgálja, más részét viszont exportálják. Tengely Dezső, az üzem igazgatója szerint, az idén is több, mint 23 ezer köbméter alapanyagot dolgoznak fel. Legtöbb a bükk és a tölgy, de kapnak kőrist, akácot is a dél-borsodi erdészetektől. Ugyancsak érkezik juhar, gyertyán és kisebb mennyiségben fenyő is. Elsősorban lombos, úgynevezett keményfát dolgoznak fel és értékesítenek. A lakosság részére a továbbfeldolgozó üzemcsarnokban a fűrészáruból különböző profilú kerítéslécet, erkélyelemeket gyártanak, nyitottsága miatt a gyengeelméjű, elbutult betegeket sem tudjuk fogadni. — Miből gazdálkodnak? — A Társadalombiztosítási Főigazgatóság megelőlegezte azt a pénzt, ami szerintük elég a működésünkhöz, ez 6 millió forint. Feltételként szabták, hogy szeptember elsején indulnia kell a 80 ágyas pszichoterápiás kezelésnek, mindhárom épületben. A volt Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz benyújtottunk egy 30 millió forintos pályázatot, amely fedezné a felújítás költségeit. Ezt a költségvetést akkor csináltam, amikor még nem voltam tisztában azzal, milyen nehézségekkel kell szembenézni: csak a központi fűtésről a gázfűtésre való áttéréshez kell 30 millió forint, és akkor még hol vannak a többi munkálatok (szigetelés, festés, villany- szerelési munkák, stb.). Semmi segítségünk máshonnan nincs, a későbbiekben a Tüdőkórház költségvetésének egy számunkra elkülönített részéből fogunk valahogy gazdálkodni. .. — Mik a terveik? — Szeretnénk a megyében dolgozó orvosok, pszichológusok továbbképzését megoldani. ÍKi akarjuk terjeszteni a szanatóriumi kezelést magánbetegek részére is, országhatárainkon kívül is tekintgetünk, és lehetőséget biztosítunk majd külföldi betegeknek is arra, hogy itt gyógyulhassanak. A szív- és légzőszervi panaszokkal érkezőknek terápiás-relaxációs kúrát tudunk nyújtani. Szeretnénk összekapcsolni ezt a barlangterápiával úgy, hogv a barlangi klíma, a külön légzőgyakorlat és a hipnotikus megerősítés együtt fejtsen ki gyógyító hatást. Természetesen mindez csak akkor, ha mindhárom épületet a mi rendelkezésünkre bocsátják, Hallottam olyan tervekről is, hogy ifjúsági és diákszálláshelyet akarnak itt, létesíteni, akkor pedig vége a szanatóriumnak. * A neurózist, mint betegséget, már régóta Ismerik. Hivatalos vizsgálatok szerint ifjúságunk nagy része. 50— 60 . százaléka neurotikus, s ezzel a számmal a világ élmezőnyébe tartozunk! Ha így haladunk, kevés lesz a csanviki szanatórium 80 férőhelye, amelvnek sorsa most még bizonytalan. Osztozkodnia kell egv ifjúsági táborral? Kihúzzák betegei alól az ágyakat? Megnyugtató, gvógvító „szigete” lesz az érzelmileg sérült betegeknek? amelyeket a miskolci faipari boltok értékesítenek. Évente mintegy 300—400 köbméternyi fűrészáru kerül késztermékként a lakossághoz. Igen jelentős az export. Nyers fűrészárut, bútorlé- cet, parkettfrízt szállítanak a külföldi megrendelőknek. A bútorléc és fríz egy részét szárított állapotban, azaz 30 százalék nedvességtartalommal, míg a bükkből készített fríz 90 százalékát gő- zödten küldik el. Megrendelőik közé tartozik Olaszország, az NSZK és a fában gazdag Svédország is. Tisztában vannak azzal, hogy a piac megtartásában fontos követelmény a minőség és a pontos szállítás — ezért az exportkötelezettségüket időarányosan teljesítették az idén is. Aczél Éva Ládi fa északra
