Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-11 / 109. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1990. május 11., péntek Mi az, ami az Ön üzemét mozgásban tartja? AZ ^ ASCON—L kis teherbírású, O ASCON—H nagy teherbírású szállítópályák, valamint # nagy teherbírású görgős, utántöltős raktári állványok Rendszertervezés, fővállalkozás: Gyártja és forgalmazza: SALGÓTARJANI KOHÁSZATI ÜZEMEK 3100 Salgótarján, Malinovszkíj út 63. Telefon: 10—466 Telex: 22-9144 Levélcím: Salgótarján, Pf. 93. 3101 Érdeklődés, felvilágosítás: ÁCSI Területi Tanácsadó Szolgálat, Miskolc, Korvin Ottó u. 17—19. Telefon: 46-37-756 Kiskereskedők, viszonteladók figyelmébe! Salgótarjánban új helyen, megújult árukészlettel MEGNYITOTTUK NAGYKERESKEDELMI RAKTÁRUNKAT Ajánlatunk: eredeti, bontatlan HOLLAND ÉS NSZK BÁLÁS RUHÁZATI ÁRUK VISSZATÉRŐ TÖRZSVÁSÁRLÓINKNAK Nézzen be hozzánk, megéri! gállapodás szerint GEDMÉNYT ADUNK CÍMÜNK: Salgótarján, Bem út 2. (Köjállal szemben) Tel.: (32) 10-272 (Folytatás az 1. oldalról) szerint a koncert alkalmával a közönség a művész Hat hegedűóra című könyvét is megvásárolhatja a színház előcsarnokában, amely mostanában jelent meg magyarul, dr. Szántó J. Endre fordításában. A szakemberek szerint a könyv Menuhinhoz méltó szakmai bravúr, amely egy egyedülállóan gazdag művészpálya kiérlelt pedagógiai elveit is tartalmazza. Korunk legvarázslatosabb hegedűművésze, a kiváló tanár és nagyszerű karmester, a humán kultúrák és a tehetségek bőkezű mecénása és védelmezője, Sir Yehudi Menuhin lép fel tehát Miskolcon, egy olyan hangversenyen, amelynek zenészei megszólaltatják még Haydn D-dúr szimfóniáját, valamint Brahms 1. (c-moll) szimfóniáját is. Csak sejteni lehet, hogy a meghirdetett programon kívül más meglepetések is várnak még a közönségre, hiszen a világ kiemelkedő zenei nagyságai lépnek a miskolci zenehallgatók elé. Dr. Werner Ludwig Ludwigshaveni Tegnap este Leninvárosba érkezett Ludwigshaven főpolgármestere, dr. Werner Ludwig. Az NSZK-beli partnerváros képviselői a korábbi jó kapcsolatok elmélyítése érdekében látogattak a Tisza-parti városba, viszonozva a leninvárosiak őszi vendégeskedését. A keddig tartó program szerint a nyugatnémet városatyák megismerkednek a megye nevezetességeivel is. iMa délután a megyei tanács elnöke, dr. Szabó György fogadja a főpolgármestert és kíséretét. Kevesebb pénz parkra, könyvtárra Miskolcnn (Folytatás az 1. oldalról) die mamcisa'k a könyvitánalk- kial kaiposoliatban .volt kénytelen fiigyietaieztetnii a testület lagjiaiit és az állHaimpoil- gándkat a tanács elnöke. Óva az illiúziiótetól, egy felvetésre .reagálva mondta: az év közepén felülvizsgáljék a költségvetést, számiba veszik a fellhiaiszná,Misit, de több pénz nem tesz. És sajnos, nemcsak a könyvtárákra. Ezek után a testület a tanácsülés előlkiészíltésérőll döntött. Javiaisiliaitot fogadott el a város címerével, zászlajával és a díszpolgári cím adományozásával! íkiaposolaitos tanácsirendelieit alkotására. Megvitatták ás a tanács elé Viszik tervüket oilyian .részvénytársaság alapításáról, amely Göröimiböly közeiében, a Miskolc déli kapuiban közművesített területet biztosítana a külföldi tőke hasznosul ásáir a. (faragó) Ajándék, zene, szórakozás Krasznokvajda öregeiért A K.rasznokvajdai Községi Közös Tanács a termelőszövetkezettel együtt ismét megrendezi a már hagyományos nyugdíjas-találkozót. Az idén május 11—12—13-án mintegy 500, Vajdán vagy a társközségekben lákó idős embert várnáik .a ácrasznokvajdai kulitúrházba. A vendégek természetesen nemcsak ebédre hivatalosak. Az általános iskolások műsora után estig beszélgethetnek, táncolhatnak a meghívottak. A szervezők azokról sem feledkeznek meg, akik nem tudnak részt venni a találkozón: az ajándékukat, a hollóházi porcelán kávéskészletet hozzájuk is eljuttatják. Csehszlovákiában szerdán elkezdődött az elmúlt húsz évben telepített lefiall- gatóberendezések eltávolítása a Charta ’77 aláírói és más egykori ellenzéki személyiségek lakásaiból. Az intézkedést korábban Petr Uhl, a CTK csehszlovák hírügynökség vezérigazgatója követelte a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében. A belügyminisztérium speciális egységének tagjai az elsők között kutatták át Petr Uhl Iákását, ahol két helyiségben találtak elektronikus lehallgatóberendezést. A szakemberek szerint a mikrofonokat 15—20 évvel ezelőtt helyezték el a szobák tapétája alatt, s vékony kábellel kötötték össze a szomszédos ház padlásán elhelyezett magnetofonnal. Ez utóbbit azonban ismeretlen személyeik már megsemmisítették. Borisz Jelcin, a moszkvai lázadó BŰNSZÖVETKEZET Pontosan két esztendő múltán, 1987-ben mentettek fel a moszkvai városi pártbizottság első titkári beosztásából, s így a Politikai Bizottságból is kizártak. Az ügyhöz, úgy gondolom, nem volt köze a maffiának, csupán egybeesésről lehet szó. Néhány epizódot azonban szeretnék megemlíteni. Levelek tömkelegét kaptam korrupciós ügyekről, a kereskedelem és a rendőrség csúszópénzeiről. A vizsgálatokat végzők sohasem jutottak el a bűnszövetkezet legfontosabb gócaihoz. Vagy nem akartak, vagy nem tudták megtenni. Ugyanis a belügyi szervek, a KGB munkatársai, valamint a kereskedelmi és közellátási hatóságok új vezetői is belekeveredtek. Az esetek mind gyakoribbá .váltak, az emberek ezt látták, és jelentették is, többnyire névtelenül. Én most arról szeretnék beszélni, amire személyesen sikerült fényt derítenem. Az egyik húskombinátban például folyamatos szabálytalanság történt: elhullott állatokat dolgoztak fel, a lopásnak és a vesztegetésnek egész hálózata alakult ki. Mindezt a kerületi pártbizottság első titkára fedezte. Az ügyet megvitatta a városi pártbizottság. Egy napon tudomásomra jutott, hogy az egyik üzletbe borjúhús érkezett; elmentem és sorba álltam. (Ez még a megbízatásom első hónapjaiban történt, amikor az arcom még nem volt ismert.) Amikor rám került a sor, így szóltam: „Egy kiló borjúhúst!” A válasz: „Marhahús van, borjút nem kaptunk.” „Ez nem igaz, hívja az igazgatót!” Az igazgató kénytelen volt beengedni a raktárba, ahol egy félreeső helyen ott volt a borjúhús; az ablakon már adogatták is kifelé, hogy aztán elvigyék. Botrányt csaptam, a vezetőket elbocsátották. Egyszer megkérdeztem az üzemi étteremben: „Miért nincs sárgarépa?” „Nem kaptunk.” Az üzem vezetőivel együtt tartottam ellenőrzést. Kaptak sárgarépát, de még aznap tovább is adták. Ha nem lettek volna a szállítók, akik elmondták, hogyan történt a dolog, semmit sem találtunk volna, minthogy a gazemberek titokban csináltak mindent. Élelmiszerüzlet. Az igazgatónő irodájában gasztronómiai különlegességek csomagjai. „Ezek kinek készültek?” „Rendelések.” „Mindenki rendelhet?” Csend. Amikor magyarázatot követeltünk az igazgatónőtől, kénytelen volt elismerni, hogy az árut ranglétra szerint osztják el: a területi végrehajtó bizottság, a külügyminisztérium, a területi pártbizottság, a különböző városi intézmények között, és így tovább; súly, választék és minőség szerint, eltérő csomagolásban. Átvizsgáltam egy sor élelmiszer városi elosztásáról készített jelentést. Feltűnt, hogy a kiszállított mennyiség túlsúlya pár ezer mázsával mindig meghaladta a törvényben megállapított „természetes veszteség” százalékát. Senki sem óhajtotta felfedni a mechanizmus titkát, ezúttal azonban szerencsések voltunk. Közismert volt, hogy gyakran járok üzletekbe, kereskedelmi központokba, raktárakba. Tudták azt is, hogy bizonyos témák kiváltképpen érdekelnek. Olyanok, amelyekről a nép nem mer őszintén beszélni. KENŐPÉNZEK Egyszer, amint kijöttem egy üzletből, egy fiatalasszony sietett utánam, és így szólt hozzám: „Nagyon fontos dologról kell beszélnem ...” Mindmáig nem tudok felháborodás nélkül gondolni arra, amit informátorom a kenőpénzek és a sikkasztások rendszeréről elmondott. Ö nem régóta volt benn a körben, ám nem volt makulátlan. Elképesztő, hogyan számoltak. Az eladónak mindig a vásárló számlájára „kellett” tévednie, s egy megszabott összeget naponta le kellett adnia a „megbízottnak”. Ez bizonyos hányadot megtarthatott, a többit az üzlet vezetőjének adta. Általános osztozkodás következett ezután, még a központi raktárban is le kellett tenni a kialkudott részt. Létezett ezenkívül nagybani kenőpénz is, a nagykereskedelmi hálózatban. Mindent megtettem, hogy senki se tudhassa meg az informátorom nevét. Az asz- szony nagyon félt, és védelmet kért. Nem sokkal később másik üzletbe került. E közjáték után szűkkörű bizottság vizsgálta az ügyet, és úgy döntött, hogy nem elégszik meg egyetlen bűnös elbocsátásával, hanem leváltja a beosztottakat is a boltban, a raktárakban, mindenütt, és „tiszta” fiatalokkal helyettesíti őket. Alig egy esztendő leforgása alatt mintegy 800 személyt állítottak bíróság elé. Ez azonban csak egy része a maffiánknak. A feketejövedelmekhez — ez 15 százaléka lehet a teljes bevételeknek — és a politikához kapcsolódó maffiához azonban nem jutottunk el. Erre nem kaptunk lehetőséget. Az én két évem véget ért. A városi pártbizottság érdeklődése ezek iránt az ügyek iránt alábbhagyott. ELITKOMMUNIZMUS Minél magasabbra jutsz a hierarchia lépcsőfokain, annál jobban elhalmoznak kiváltságokkal, így aztán egyre kínosabb és megalázóbb veszíteni, ennélfogva egyenlő mértékben növekszik alávetettséged és célod értéke is. Meg van ez szervezve. Egy főosztályvezetőnek nem jár személyi használatú gépkocsi, de jogában áll kérni saját magának is, a beosztottjainak is. A területi igazgatóhelyettesnek már van saját használatú Volgája, az igazgató Volgája azonban más, jobb ennél, rádiótelefon is van benne. Ha pedig a nómenklatúra piramisának csúcsára érkezel, mindent megkapsz: elérkeztél a kommunizmushoz! És megérted, hogy nincs szükség világforradalomra, a munka legmagasabb fokú termelékenységére, egyetemes harmóniára ahhoz, hogy eljussunk a kommunizmushoz, fel lehet azt építeni egyetlen országban is, de csak bizonyos egyének számára. Nem túlzók, ha a kommunizmust emlegetem. Gondoljunk csak a ragyogó kommunista jövő alapelvére: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.” Esetünkben csakugyan így van. A képességekről már szóltam, sajnos, ezzel nem lehet dicsekedni. Hanem a szükségletek!... Ez aztán olyan nagyigényű, hogy már mostanra sikerült az igazi kommunizmust felépíteni — mintegy húsz személy számára. * A kommunizmus építését a KGB kilencedik osztálya biztosítja. Mindenható osztály ez: éber szeme előtt zajlik a pártvezető élete, és bármilyen szeszélyt teljesít. Zölddel elkerített dácsa, nagy park, kert, sportpályák és sporteszközök, minden ablak alatt őrszem és vészjelzőrendszerek. Nekem a Politikai Bizottság póttagjaként három szakács, három háztartási alkalmazott, egy szobalány, meg kisegítővel egy kertész járt. Én, a féleségem, az egész család, valamennyien, akik hozzászoktunk, hogy mindent magunk csináljunk, határozottan zavarba jöttünk, amikor addigi életmódunkat fel kellett adnunk ... Szinte teljesen lehetetlen volt a normális kapcsolattartás, vagy az, hogy találkozzunk valakivel. Ha moziba, színházba, múzeumba, vagy bármilyen nyilvános helyre kívánkozol, először odamegy egy ügynöksereg, ellenőriz mindent, védőkordont von, és csak ezután jöhetsz te. Egyébként a dácsában is van vetítőterem, ahol minden pénteken, szombaton és vasárnap megjelenik egy mozigépész, az óhajtott filmmel. Rendelkezésedre állnak a legfejlettebb orvosi módszerek, a technika és a tudomány legújabb importberendezései. A klinikai kórterem hatalmas szoba, és itt is luxus vesz körül: porcelán, kristály, szőnyeg, csillár... Az orvos azonban reszket a felelősségtől, ezért aztán nem is dönt egyedül. Feltétlenül a kollégáival együtt érkezik; öt-tíz specialistával konzultál, köztük a legnevesebbekkel. Engem Szverd- lovszkban Tamara Pavlovna Kurusina belgyógyász kezelt. Nagyon jól ismert, vagyis minden esetben pontos diagnózist állíthatott volna fel. De csak fejfájás, gyengélkedés, megfázás, fáradtság esetén kezelt egyedül. Mulatságos dolog, hogy semminek sem vagy a gazdája. Minden, amihez csak jogod van — dácsa, különleges igazolványok, a legexkluzívabb üdülés a tengerparton — végül is a rendszeré, amely bármikor elveheti, amit adott... (Folytatjuk)
