Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-04 / 103. szám

1990. május 4., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 HÍRESZTELŰ r írták — olvasóink Ülésezik az új parlament. Néhány héten belül megala­kul az új kormány. Arra leértük olvasóinkat, írják meg néhány sorban: mit gondolnak hazánk közeli jö­vőjéről: mit várnak, mire számítanak? Folytatjuk a vélemények, olvasói levelek közléséi. * „— En az Észak-Magyar- országot olvasom, benne sok jót, rosszat. Ez a „Híreszte- lö” rendkívüli, hiszen a par­lamentről van szó és az új kormányról. 27 éves vagyok, sokkal több rosszat éltem meg, mint jót. Tiszta szí­vemből kívánom, hogy gaz­daságilag talpra álljon az ország. És a nép életszínvo­nala javuljon. Ne csak a politika „menjen’', hanem cselekedjenek is. Hiszen sok a munkanélküli, és ez ren­geteg íorintba kerül. Több munkahelyet létesítsenek, és könnyebb lesz irányítani ezt a kis hajót. Köszönöm, hogy figyelembe veszik a véle­ményemet," Tóth Zoltán Alberttelep * „— Véleményem szerint az — remélhetőleg — elmúlt időszak egyik nagy hibája volt a felelősség és a fele­lősségre vonás kérdésének megkerülése. Remélem, hogy az új kormány ezt a problé­mát (is) kézbe veszi, a fele­lősséget részint visszamenő­leg, részint folyamatosan ér­vényesíti. Egyúttal bízom abban is. hogy a felelősségre vonás nem lesz azonos az érdemek egyidejű elismerése melletti, magasabb beosztás­ba való helyezéssel.” Szegedi Gábor Miskolc % „— Legalább 30 éve jár az Észak-Magyarország, mi min­dig csak az Önök vélemé­nyét olvastuk, és most vég­re Önök is kérik a mi véle­ményünket . . . Beteg, rok­kantnyugdíjas vagyok, saj­nos, az életem egyre aggasz­tóbb. Mit várok? Én sem­mit, csak a további áreme­léseket. Mire számítok? Nem sokra. Szeretnék szép kör­nyezetben élni, sajnos még a tanács is nehezíti az éle­tünket: hogy másoknak szép, tiszta környezete le­gyen, hát a mi ablakunk elé tolatja a munkagéppel a há­rom-négy mázsás köveket és a piszkot, ha kinézek az ab­lakon, mást nem látok, csak azt. A kertünk alatt folyik egy szép kis patak, még annyi szemetet, mint most abban van!?... Ez is kör­nyezetvédelem? Csak egy kis odafigyelés kellene, de hiá­ba szólunk, valahogy nincs törvény! Hogy mit gondolok a közeljövőnkről? Nem is tudom, talán úgy lesz, mint régen, 45 évvel ezelőtt, a szegény mindig szegény lesz. a kapzsi és az uzsorás min­dig meggazdagodik. Azt szokták mondani, hogy „A szegény emberi az ág is húzza.” És az is egy közmon­dás: Veri, mint Isten a sze­gényt ... Valahogy így is van ' Egy állandó olvasójuk * „— Nekem az alábbiak jöttek felszínre: Először: Rendes, jóféle közigazgatás legyen, ahol a fél ügyeit nem veszik félvállról. Példá­ul, ott is portalanított utat építenek, ahol nem lakik »vb«, »pb«, »szb« és egyéb »b«, hanem csak bp. (balga polgár). Másodszor: Minden területén az életnek a tudás, a hozzáértés, a példamutatás válik értékmérővé. Harmad­szor: Várom, hogy kártérítik a Szu.-ba elhurcolt civile­ket. Lehetne a kártérítést megoldatni az elhurcolóval, mint Lengyelországban. Csak ennyit, ha jó, ha nem.” Tisztelettel: Sclmcczi Gyula Miskolc * „— Azt gondolom a köze­li jövőnkről — ha még élek —, hogy talán nem fogunk annyit csalódni. Elvárnám azt, hogy ne úgy foglalkoz­zanak az emberek problé­máival, mint a régi veze­tők. Sokszor a levelekre sem válaszoltak. Példa erre: problémát vetettem fel köz­ügyben a képviselő úrnak, de még nem is válaszolt, pedig mi választottuk. Azt várnám már, hogy legyen a »kis«-embernek is igaza, ha igaza van. Legyen kevesebb a bürokrácia! Várom azt is, hogy stabil lenne a kor­mányzat. Ne lenne annyi el­lentét, több lenne a toleran­cia. Lelkiismeretes vezetők legyenek a vezetésben, még alacsonyabb szinteken is. Azt is várnám, hogy legyen igazi demokrácia, és félelem nélkül élhessünk. Azt várom, hogy olyan rendszert te­remtsenek, ahol a szaktudás felértékelődik, és azt is, hogy­ne lenne bizalmatlanság.” Magyar Ferenc Miskolc * ,,— Véleményem szerint legsérültebb korosztálya e kornak az én korosztályom (sz.: 1945). Gondol erre va­lamely párt is, vagy csak »tisztogassunk« jelszóval, kommunistákat szidni már fél siker. Minket ki kérde­zett meg? Ki kérdez meg?! Minket kezdetben még KÖZÉLETEK ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK RÉSZÉRE KRAZ, MÁZ és KAMAZ típusú tehergépkocsik + SZERVIZELÉSÉT, + DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATÁT. ♦ ÉRVÉNYESÍTŐ VIZSGÁRA VALÓ FELKÉSZÍTÉSÉT ÉS -f VIZSGÁZTATÁSÁT 9 fődarabjainak és részegységeinek felújítását. # valamint hordrugók felújítását és gyártását ANYAGOT A .1AVÍTÁSOKHOZ, FELÚJÍTÁSOKHOZ RAKTÁRI KÉSZLETÜNKBŐL BIZTOSÍTUNK Érdeklődni: ÉPFU, Miskolc, Besenyői u. 24. sz. Telcl’onszám: 17-211 127 küldtek templomba! Minket később küldtek őrsi gyűlés­re! Minket még később küldtek a KISZ-be! Mitő- lünk elvárták, hogy lépjünk be a »Pártba«! Hazudik, aki azt mondja ma, hogy- nem hitt valamiben! Igenis, hit­tünk. Sőt! Bíztunk. Miben? Hogy jó lesz! Most mégis mások döbbentenek rá ben­nünket arra: any-ám, én nem ilyen lovat akartam! Ez a ló sántít.. De ugyanúgy sántít ma, néhány párt »fo­gathajtó« jelszava is. — Mit kívánok? — kér­dezték Önök. Legyen már végre jó hajtója ennek a kis országnak, és a »hajlottak­kal« egyetértésben válasz­szák meg az utat, és ami a lényeg: a szekér terhét. Ezt kívánom, de félek is. Félek, mert már a választási kam­pány ideje alatt sem volt tisztességes minden esetben a küzdelem. Félek, hogy ez­után is lesznek kiváltságo­sok, kiknek jó lakás, szolgá­lati kocsi, titkárnő, testőr jár majd. Félek, mert még ma is (1990. 04. 26.) csak a parlamenti funkciókon, a várható miniszteri bársonv- székek elosztásán vitatkoz­nak a győztes pártok. Félek, mert a vidéket újra kihagy­ják a vélemény-nyilvánítás­ból. Vegyék már észre, hogy a múlt egyik legnagyobb hi­bája a parasztság szétzilálá­sa volt (anyagilag és morá­lisan). Miért győzött töb­bek között az MDF? — mert »lement« vidékre. Miért nem lett első az SZDSZ? — mert Pesten kívánták a má­sik 8 millió ember sorsát eldönteni. — Mit várok? — kérdezi az Önök lapja. Nyugodjunk meg végre, legyen elég az ünnepből, a temetésből, az egyezkedésből és tegyük dol­gainkat! Érjen véget a po­zícióharc, legyen jó stra­tégia és egységes akarat a végrehajtásban. Csak így várhat szülötteinkre vala­melyest jobb, szebb jövő. Mert valljuk be, gyermeke­ink néhány kérdése zavarba tud hozni bennünket, ami­kor megkérdezik: miért volt így ?, hogyan lesz tovább ? , miért tanuljak ? , miért le­gyek becsületes, ha gyer­mekfejjel láttam, hogy a kü­lönböző rendű-rangú főnök csalt, lopott büntetlenül... S ami szomorú, a demokrá­cia nem hasonlít a betegség­re — csak igen lassan ter­jed, s ma még korlátot is lehet állítani neki. Nos, azt várom, ez a korlát végre, örökre dőljön le, ugyanakkor ne temessen újabb áldoza­tokat maga alá! Ladányi Zoltán Bűkkábrány, aki jelenleg már rokkant- nyugdíjas, és 27 éves mun­kaviszonyából 26 évet a mezőgazdaságban töltött, és soha nem szégyellte, hogy mezőgazdász.” * „— A nyugdíjaránytalan­ság a legrosszabb, teljesen leépítettek minket. El kell olvasni az Észak-Magyaror­szág 1989. március 24-i és az 1990. február 3-i lapszá­mát. — Mi nem azt kérjük, hogy rendezzék vissza a nagy nyugdíjakat. De elvártuk volna, hogy jobban gondos­kodjanak a kisnyugdíjas családokról. — Mi, 1916-ban születet­tek, már kevesen vagyunk, mégsem kaptunk karácsony­ra kiegészítést és a nyug­díjrendezésnél sem vették figyelembe a nyugdíjjal nem rendelkező házastársat. — Jó volna, ha az új kép­viselők körültekintőbben in­tézkednének. És minél ha­marabb !” Üdvözlettel: Régi olvasójuk Megöregedett Mi tesz a Rákóczi-házza! ? Nem éppen a legesztétiku- sabb látvány a miskolci fő­utcán, a város egyik jelen­tős műemléke, a Rákóczi- ház előtti műanyag védőfal. Különösen, mióta a megko­pott, összefirkált-szaggatott választási plakátok ékesítik. Az épületet, a Miskolci Építőipari Vállalat 2. építés- vezetőségének munkásai ál­lítják helyre. Leverték a homlokzati vakolatot, meg­vizsgálták a födémszerkeze­tet. S ezen feltárás során derült ki, hogy az évszáza­dos épület falai annyira „megroggyantak”, elértek, hogy az eredeti tervezést fe­lül kell vizsgálni. A falak megbontásával derült ki ugyanis, hogy „megöregedett” az épület. Ezért új statikai vizsgáló­dásra volt szükség. Ennek eredményeként született az az elhatározás, hogy a hely­reállításhoz addig nem le­het hozzáfogni, míg a fala­kat meg nem erősítik. Erre a tervek elkészültek. Most az a feladat, hogy az állag­megóvási terveknek megfe­lelően vonórudakkal össze­fogják a falakat. Mert fenn­állt annak veszélye, hogy a födémek megerősítése után, ha ezt nem végzik el, a fa­lak egyszerűen kidűlnek. A vonórudakkal összefogva, megóvják az épületet a to­vábbi károsodástól. Az állagmegóvás azonban csak az első lépés az épü­let helyreállísátának sorá­ban. A további teendőket az dönti majd el, hogy mennyi pénz marad, illetve lesz az épület teljes rehabilitációjá­ra. Az épület műemléki és városképi jelentősége indo­kolja, hogy helyreállítsák, s mint azt tervezték, művelő­dési-kulturális célra haszno­sítsák. Változó telefonszámok Egyet mondtak-kettő lett belőle Nemrég volt, amikor a korábbi egymilliós telefon- rendszer világvárosi hét- számjegyűre változott Buda­pesten. Viszonylag köny- nyen megszoktuk, hogy a számok elé még egy 1-est tárcsázunk. A hálózatbőví­tés azonban nem ért véget, a korábban különösen mos­toha ellátottságé Zugló és Budafok most új telefon- központot kapott. Ezzel egy­idejűleg mintegy 10 ezer fővárosi előfizető telefonszá­ma megváltozott, mégpedig úgy, hogy nem 1-essel, ha­nem 2-essel kezdődik. Ezek­ről a változásokról a rész­ben érintett kerületekben is (X., XIV.. XV., XVI.) érte­sítették már az előfizetőket. Akik távhívással az új te­lefonközponthoz kapcsolódó előfizetőket tárcsázzák, kezd­jék ezt a 2-es számmal. A Magyar Táviközlési Vállalat külön számváltozási jegyzé­ket készített a szolgáltatás színvonalának javítása ér­dekében. Aki teljes bizo­nyossággal tudni szeretné, hogy a keresett számot érin- ti-e a változás vagy sem, azok további információt a 117-9666-os telefonszámon kaphatnak. Két gyerekmotorosnak Ac eső mór elállt, de a gödrökben még nagy tócsákban állt a víz. Két, harsányan vidám 10-12 éves kisfiú rohan­gált kedves szüleiktől kapott drága motorkerékpárral, nagy sebességgel, a legnagyobb figyelmetlenséggel és felelőt­lenséggel az úton. Kellős közepébe váava a tócsáknak, .óbukat oldalra, hosszan kinyújtva, sivolkodva, a minden irányban feleseiddé sár láttán, s fittyet hányva az őket kerülgető sremélygépkocsikra. A két gyerek rá se figyelt a kocsik hosszan csikorgó fé­kezésére, s a benne ülők rémületére. Drága, szép és gyors motorjuk birtoklása feletti örömükben kaján röhögéssel Hajtottak tova. Rohantak újabb tócsát keresni, újobb al­kalmat a szórakozásra, mások elképesetésére. Fel sem fogták az előző veszélyt is éppenhogy megúszták. Akik ezt láttuk, nagyon örülünk annak, hoov megúsz- tátok, de kérem, hagyjátok ezt abba! S kérem szüléite­kéi, s netán nagyszüleieket is, ha eddig csupán a drága motor árának összegyűjtésére és megvásárlására volt ide- jük, most szakítsanak egy pár órát beszélgetésre is. Be­szélgetésre veletek arról, hogy a jármű nem játék. Arról, hogy a motorral meg is kell tudni állni. Arról, hogy a slusszkulcsot el is lehet venni tőletek. Mert nemcsak nektek kell megúsznotok, hanem nekem is. Mert vétlenségemről utólag hiába kapok igazolást. Az mór rajtatok, szüléiteken, nagyszüleieken nem segít. Raj­tom sem, még ha tudom is, hagy az esetleges balesetnél nem én voltam a hibás. (faragé) Tiszamenti találkozó Immár 14. alkalommal ren­dezik meg Tiszakeszin a Ti­szamenti Dalostalálkozót má­jus 5-én, szombaton. A prog­ram fél háromkor térzené­vel kezdődik, melyet a Der- kovits Fúvószenekar szol­gáltat, majd három órakor Tóth Imre László országgyű­lési képviselő nyitja meg a rendezvényt. A műsorban a tiszakeszi néptánccsoport, a mezőcsáti énekkar és citera- együttes, a tiszatarjáni nép­dalkor és citeraegyüttes, a leninvárosi Stúdió néptánc- együttes, a tiszapalkonyai énekkar és citerakör, a le­ninvárosi középiskolai leány­kórus. a sajószögedi népdal­kor, és a leninvárosi Pánt­lika néptáncegyüttes szere­peinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom