Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
1990. április 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Sportvasárnap Április 29-én. délelőtt 9 órától sportvasárnapot rendeznek a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolában. A programban tollaslabda- és lábteniszverseny szerepel, de igény szerint sor kerül különböző sportjátékokra és kondicionálásra egyaránt. A szervezők családokat és egyéni érdeklődőket egyaránt várnak az iskolába. A műsort és a programot. a városi tanács vb művelődési, ifjúsági és sportosztálya állítja össze. Csak röviden... RÖPLABDA. Ma -NB Il-es férfi bajnoki mérkőzésre .kerül sor Miskolcon, a • 6-os Számú, .Fazekas Utcai Általános Iskolában. A Borsodi Építők Volán—iMis'kolci EAFC összecsapás 18 órakor kezdődik. KÉZILABDA. A miskolci városi sportosarnokiban az Országos Ifjúsági Bajnokság Vallomás egy életűiről keretében .méri össze tudását a Borsodi Bányász és a jászberényi Lehel SC női együttese. Kezdés: 16 órakor. A Borsod megyei bajnokság eredményei, nőik: Sajó- bábony—Miskolci Vörös Meteor 20-19. MVSC II—Olefin SC 23-22. Putnok—Miskolci Megyei Kórház 25-14. Olefin SC—-Putnok 16-7. Miskolci Vörös Meteor—Megyei Kórház 18-7. Sajóbábony— MVSC II. 18-22. Olefin SC —Miskolci Vörös Meteor 17-14. Férfiak: Felisőzsolca— Borsodi Építők Volán 23-28. Miskolci Vörös Meteor— A közelmúltban a 114. Sz. Szakmunkásképző Intézetben bensőséges, családias légkörben búcsúztatták a Mi-skolci Kinizsi fiatal ökölvívói mesterüket, Haris Lászlót, a sportág borsodi fejlődésének egyik meghatározó egyéniségét. A nagyszerű sportember, aki tehetségeik tucatjait kutatta fel, s kitartó, odaadó munkával formált zömükből kiváló Ökölvívót, több évtizedes elkötelezett edzői ténykedés után elbúcsúzott fiaitól és a sportágtól. Ez alkalommal kértünk ’ tőle összefoglalót követésre méltó életútjáról. — Özdon kosaraztam, s együtt dolgoztunk az ökölvívókká]. „Keverve” csináltam mind a két sportágat, majd lehorgonyoztam az ökölvívásnál. A sport a mindemséget jelentette számomra, pótolta a családot, az otthont. Tehetségként indultaim, többször voltam Észak-válogatott, és válogatott kerettag. Sajnos, 1955- ben egy súlyos sérülés lezárta a pályámat. A sportág ..nagy öregje”, Adler Zsiga bácsi javasolta a fiatalokkal való foglalkozást nekem. Jelentkeztem a TF edzői szakára, majd ’55 őszén Ózdon lettem edző. Egy évig tevékenykedhettem. mert 1956 után RE'F-es lettem, s ami még fájóbb volt, hogy eltiltottak minden sporttevékenységtől. Számomra ez a börtönnél is rosszabb volt. .. Szerencsére csak két évig tartott ez. s ’58 őszén mér dolgozhattam a B. Bányásznál. Gyakoriatilag 'én alakítottam meg a szakosztályt, ami a bányaipari szakmunKazincbarcikai Vegyész— Dunaferr 3-0 (9, 9, 16). Kazincbarcika, 200 néző. Vezette: Pados, Gulyás. NB I. férfi, a 9—12. helyért. A vendégek hatalmas erőkásképzöre alapozódott. Keményen dolgoztunk, és ifjúsági csapatunk két év múlva már országos CSB-t nyert. Évről évre sikerült feljebb kerülnünk, s 1965- ben már az NB I/B-:ben szerepeltünk. Vidékbajnokaim voltak, s a lelkes 'közönség sokat tapsolhatott Csikó Árpádnak, Nagy Imrének. Orbán Árpádnak és Erdélyi Istvánnak. Később megbíztak egy, a személyiségemmel nagyon ellentétes feladattal. s a kettősség sok problémát akozott. Ekkor megváltam az edzcsködéstől. persze elszakadni az ökölvívástól neim tudtam, utódaimnak mindig segítettem. Egy évtizedes viszonylagos kihagyás után én lettem a B. Bányász főtitkára. Az idegen 'toliakkal való ékeskedés helyett kidolgoztuk a tudatos -utánpótlás nevelésének tervét, amit sportiskolái rendszerű oktatással meg is valósítottunk. Parasznyán, a kazincbarcikai 105. Sz. és a miskolci 101. Sz. Szakmunkásképző Intézetekben alakítottunk ki utánpótlási bázist. . Ez nagyszerű húzásnak bizonyult, amit me-ghabvá- n.yozott, hogy a szakmai munka irányítására sikerült megnyernünk egykori kiváló versenyzőnket. Takács Gábort. Együttműködésünk csodálatos -eredményeket hozott, sikerült élérnümk. -hogy a B. Bányász gerincét ifjúsági és felnőtt korosztályban egyaránt a saját nevelésű öfclözőink alkották, és alkotják. Isaszegi. Szűcs. Fazekas. Dubszki. Tóth neve önmagáért beszél. bedobással kezdtek, igyekeztek megragadni az utolsó szalmaszálat, hogy ők is felkerüljenek a felsőházba. Igyekezetük azonban csak a játszmák közepéig tartott, — Két év.ig a megyei ökölvívó-szövetség főtitkára voltam, s azt akartam megvalósítani, hogy -az ország második városában, Miskolcon is ütőképes szakosztályt hozzák létre. Talán ezért is váltottam fel a főtitkárságot ismét az edzősködéssel. A Kinizsiinél röpke négy év alatt serdülő -és ifi bajnokokat, dobogósokat sikerült nevelnem. Fiaim közül Bánk. Kiss I.. Kiss II., Vin- cze és Váradi válogatott kerettagok. Már arra ás képesek voltunk, hogy több versenyzővel -segítsük a B. Bányászt, egy mindkettőnk számára hasznos kooperáció reményéiben. ' Nem titkolt tervem volt, hogy ily módon kialakítsunk egy NB lies csapatot... — Jelenleg éves költség- vetésünk 80 ezer 'forint. Ebből kellett mindent kigazdálkodnunk. -Mindig sikerült, mert olyanok voltunk, mint egy család, s én mindig apaként szerettem gyermekeimet. Életelemem volt az ökölvívás, éltem és áldoztam -érte. soha nem élősköd- tem ibelőle. Arra törekedtem. hogy ne csak a r-iin-g- ben helytálló fiatalokat, hanem a nagy „arénában”, az életben is a kötelességeit vállaló és teljesítő embereket neveljek. Ezért vezettem mindig minden versenyzőmet kézen fogva, mint a saját gyermekemet. Azt szeretném. 'ha tehetséges gyerekeimet nem hagynák elkallódni. Számomra ez volna a legnagyobb fizetség az elmúlt évtizedek küzdelmeiért. Lejegyezte: K. N. akkor rendre erősített a Vegyész, és magabiztos játékkal gyűjtötte pontjait. A harmadikban az összpontosítás kisebb kívánnivalót hagyott maga után, érthető módon már nem tudtak any- nyira figyelni a hazaiak, mint korábban, de a befejezésnél helyén volt a szívük és az eszük. Jók: Pavelek (a mezőny legjobbja), Nagypál, Tomis. Encs 17-22. Sátoraljaújhely —Miskolci EAFC 25-28. Put- no'k—Sárospatak 35-24. Al- sózsolc-a—Felsőzsolca 41-19. Borsodi Építők Volán—Miskolci Vörös Meteor 27-17. Encs—Sátoraijaújhely 29-27. Miskolci EAFC—Putnok 14-20. VÍZILABDA. Miskolci Vízmű vek—Békéscsaba 10-5 (3-1, 4-1. 1-2, 2-1). Budapesti ifjúsági bajnoki mérkőzés. Gólilövők: Tóth Tibor (4), Nagy R., Kassai (2—2). Nagy N., Tóth Tamás (1—1). MAFC-Schönherz SE—Miskolci EAFC 9-4 (0-2, 2-1, 2-0, 5-1). Budapest, OB lies .mérkőzés. G.: Acs, Ba- bovka, Fülöp, Bogdán. ÚSZÁS. Nemzetközi szeniorverseny — Trentó. A miskolci Kovács Bertalan és Baranyi Judit egyaránt 3 elsőséget szerzett. TENISZ. Lejátszották az Iparcikk Áruház Kft. által szponzorált amatőr tenisz- verseny első fordulóját. A Győri kapui telepen, a felnőtt férfiak vetélkedtek. A végeredmény: 1. Juhász A., 2. dr. Fejes, 3. Farkas. TÁJFUTÁS. DVTK Kupa első fordulója, Ládi-erdő. Győztesek, férfiak, F 17 B: Vida, F 17 C: Kállai, F 15 B: Lubiniszki, F 13 C: Kádas, F 11 C: Szalánczy. Nők, N 17 B: Túsz, N 17 C: Juhász, N 15 B: Zámbó, N 13 C: Kállai Zis.; N 11 C: Zsa- dányi N. DVTK Kupa második forduló. Csengős, a győztesek, férfiak: F 15 B: Egry, F 13 C: Földesi, F 11 C: Szialánczy. Nők, N 15 B: Hágen, N 13 C: Kenyeres, N 17 B: Túsz (valamennyien a DVTK sportolói). Röplabda Újabb barcikai győzelem Miskolcon, a DVTK műanyagpályáján országos és megyei atlétikai versenyekre került sor. Képeinken néhány érdekes pillanat látható. Mák József felvételei Mi temetik Demeter Sándort Hetvenhét éves korában elhunyt Demeter Sándor általános iskolai testnevelő tanár, aki Miskolcon több iskola igazgatójaként is dolgozott. A mindenki által csak Sanyi bácsinak hívott pedagógus kiemelkedő eredményeket ért el az úttörősportban. Haláláig titkára volt a Megyei Általános Iskolai Sportbizottságnak, de tevékenykedett a Borsod Megyei Diáksport Tanács tagjaként is. Temetése április 26-án, csütörtökön 15 órakor lesz Miskolcon, a Mindszenti evangélikus temetőben. Nem mondanak le a felsőházról Király egy évre bizalmat kapott Gyengén szerepelt a közelmúltban véget ért bajnokságban a IDVTK NB I-es női kosárlabdacsapata. A napokban sor került egy szakosztályi ülésre, és ezen mindenki ott volt, aki csak „élt és mozgott”. — Gondolom örül, hogy már túlestek a viharos eseményen — jegyeztem meg Boros Árpád szakosztályelnöknek. — Vita természetesen kialakult, a vihar azonban elmaradt. Átrágtuk magunkat Király Sándor vezető edző beszámolóján. A mester önkritikusan beismerte, hogy nem teljesítette vállalását, a gárda nem került fel az elit mezőnybe. Király maximalista volt, mondhatom nem ismert kegyelmet a munkában, kitért az egészségtelen kompromisszumok elől. Ennek ellenére nem tudta kihozni a csapatból azt, ami benne volt. Pedig a szakosztály vezetése — a klubbal karöltve — a feltételeket hiánytalanul előteremtette. — Tavalyi „ígérete” szerint most átadja a kispadot? — Nem. További egy esztendőre bizalmat 'kapott. Javíthat, miként az együttes is. — Az edzőt — egyik korábbi írásomban — keményen bíráltam. Sehogyan sem tudtam megbarátkozni a meccsek' közbeni viselkedésével. Ez szóba került-e az értekezleten? — Igen. ,Az ügyvezető elnökkel figyelmeztettük. Elismerem, hogy hamarabb is megtehettük volna, de véletlenül sem akartunk a dolgaiba avatkozni, befolyásolni, mivel korábban szabad kezet, gyakorlatilag teljhatalmat adtunk számára. Király ígéretet tett, reméljük lesz ereje stílusának megváltoztatására. — A halvány szereplés milyen következményekkel jár majd a játékosok szempontjából? — Az alapbéren kívülijuttatásukat 40 százalékkal csökkentjük. A maradék 60 százalékból pedig — a bajnokság kezdetéig — teljesítményük arányában részesülnek a sportolók. Ez a szankció magától értetődően nem vonatkozik azokra, akiket az elkövetkezendőkben igazolunk le. Az sem titok, hogy lesznek olyan kosarasok, akiknek megköszönjük, másokat „eladunk” és így tovább. — Amit elsorolt, nagyon „szép”, de mit sem ér, ha a pontvadászat közben úgy fizettek, mint -a katonatiszt... — Ugyanannyi pénzzel gazdálkodtunk, mint egy évvel korábban. Csak a „mutatókat” változtattuk meg. Az alapbér a jövedelem 40 százalékát tette ki, 1988-ban ez 80 százalék volt. Ebből logikusan következik, hogy a csapat legjobbjainak jelentősen növekedett a fizetésük. A mozgóbért — teljesítmény utáni prémium formájában — erősen differenciáltuk. — Mennyit adtak az edzőnek? — Királlyal még a bajnokság előtt megegyeztünk Öt is nyertes meccsenként premizáltuk — az együttes legjobbjával azonos szinten. Lefordítva: ha győztünk, és Turska, mint a siker fő részese 6 ezret kapott, akkor ugyanennyi járt az edzőnek is. Rájöttünk, hogy ez a szisztéma nem jó, változtatni fogunk rajta. — Nem tartja-e pazarlásnak, hogy több játékos számára — súlyos ezrekért — lakásokat bérelnek, miközben a DVTK „karcsúsít”, felmond hetven edzőnek, sportolónak? — A „karcsúsítás” az egész klubot, így a kosárlabdaszakosztályt is érinti. Költségvetésünket az elnökséggel egyetértésben határozták meg, ehhez mi tartjuk magunkat. Az átlagon felüliek részére valóban bériünk lakásokat, méghozzá hármát — öt sportolónak. Egytől — mert arra érdemtelennek bizonyult — elvettük! Itt kívánom megjegyezni: ha NB I-et akarunk, ha képzett sportolókat kívánunk leigazolni, akkor lakáskulcsokra is szükség van. A világon mindenhol ez a „divat”. Természetesen mi kitérhetünk. De ebben az esetben élvonalbeli meccset sem látunk többet. — Néhány kérdés erejéig még maradjunk a klubot sújtó pénzszűkénél. Igaz-e, hogy a vezető edző lakásáért havi 15 ezret szurkolnak le, mert ha így van, nem is olyan szegény az egyesület... — Nem tudom a pontos összeget, mondja meg a főkönyvelő-elnökhelyettes, vagy az ügyvezető elnök. Nekünk (mármint a szakosztálynak) semmilyen rendkívüli kérésünk nem volt. Annyit még megjegyeznék, hogy az előző edzőnek lakást adtunk, tehát bármennyi is Király lakásbérlete, még mindig sokkal jobban kijövünk, mint korábban. — Az NB 11-es pontvadászattól is pénz hiányában léptek vissza. Az „ügy” nagy port kavart fel. A szakosztályi ülésen levonták a konzekvenciát? — Nem a bajnokságnak, hanem a tét nélküli rájátszásnak fordítottunk hátat. A döntést az egyesület vezetése a vezető edző egyetértésével hozta meg. Velem nem konzultáltak, ha megteszik, talán nincs ez a tortúra. A visszalépés valóban pénzkímélési célokat szolgált. Olyan szempontokat azonban senki nem mérlegein;, hogy vagy a vezető edző, vagy az N1B Il-es rájátszás, vagy lakás, vagy folytatás. Van amin lehet spórolni, és van amin nem. A döntést Szemes Antal edző nagyon fájlalta, és kijelentette, akár a saját költségükön is nekivágtak volna annak a bizonyos hat mérkőzésnek. Képzelheti, hogy mit kaptunk volna, ha a szülőkre hárítjuk az utaztatási, étkeztetési, meg az egyéb „díjakat”. — Hogyan tovább? — Az NiB I-es együttes elé újra a felsőházba jutást tűzzük célul! — Ez jelentős erősítés nélkül aligha valósul meg. — Egyetértek. Király Sándornak két hetet adtunk arra, hogy benyújtsa listáját. Kiszemeltjeiért természetesen felelősséggel tartozik. A leghatározottabban leszögezem: irreális igényeket nem tudunk és nem is akarunk kielégíteni. És ha valaki csődöt mond, akár menet közben is megválunk tőle. — ... és a feltételek? — Több pénzünk nem lesz, szerényen, racionálisan kell majd gazdálkodnunk. Jóváhagyott költségvetéssel dolgozunk, számítunk továbbá a sportszerető emberek támogatására és szponzorok segítségére. Kolodzey Tamás
