Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Sportvasárnap Április 29-én. délelőtt 9 órától sportvasárnapot rendeznek a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolában. A programban tollaslabda- és lábteniszverseny szerepel, de igény szerint sor kerül külön­böző sportjátékokra és kondi­cionálásra egyaránt. A szerve­zők családokat és egyéni érdek­lődőket egyaránt várnak az is­kolába. A műsort és a progra­mot. a városi tanács vb művelő­dési, ifjúsági és sportosztálya állítja össze. Csak röviden... RÖPLABDA. Ma -NB Il-es férfi bajnoki mérkőzésre .ke­rül sor Miskolcon, a • 6-os Számú, .Fazekas Utcai Álta­lános Iskolában. A Borsodi Építők Volán—iMis'kolci EAFC összecsapás 18 órakor kezdődik. KÉZILABDA. A miskolci városi sportosarnokiban az Országos Ifjúsági Bajnokság Vallomás egy életűiről keretében .méri össze tudá­sát a Borsodi Bányász és a jászberényi Lehel SC női együttese. Kezdés: 16 órakor. A Borsod megyei bajnok­ság eredményei, nőik: Sajó- bábony—Miskolci Vörös Me­teor 20-19. MVSC II—Ole­fin SC 23-22. Putnok—Mis­kolci Megyei Kórház 25-14. Olefin SC—-Putnok 16-7. Mis­kolci Vörös Meteor—Megyei Kórház 18-7. Sajóbábony— MVSC II. 18-22. Olefin SC —Miskolci Vörös Meteor 17-14. Férfiak: Felisőzsolca— Borsodi Építők Volán 23-28. Miskolci Vörös Meteor— A közelmúltban a 114. Sz. Szakmunkásképző Intézet­ben bensőséges, családias légkörben búcsúztatták a Mi-skolci Kinizsi fiatal ököl­vívói mesterüket, Haris Lászlót, a sportág borsodi fejlődésének egyik meghatá­rozó egyéniségét. A nagy­szerű sportember, aki tehet­ségeik tucatjait kutatta fel, s kitartó, odaadó munkával formált zömükből kiváló Ökölvívót, több évtizedes el­kötelezett edzői ténykedés után elbúcsúzott fiaitól és a sportágtól. Ez alkalommal kértünk ’ tőle összefoglalót követésre méltó életútjáról. — Özdon kosaraztam, s együtt dolgoztunk az ököl­vívókká]. „Keverve” csinál­tam mind a két sportágat, majd lehorgonyoztam az ökölvívásnál. A sport a mindemséget jelentette szá­momra, pótolta a családot, az otthont. Tehetségként in­dultaim, többször voltam Észak-válogatott, és váloga­tott kerettag. Sajnos, 1955- ben egy súlyos sérülés le­zárta a pályámat. A sportág ..nagy öregje”, Adler Zsiga bácsi javasolta a fiatalokkal való foglalkozást nekem. Je­lentkeztem a TF edzői sza­kára, majd ’55 őszén Ózdon lettem edző. Egy évig tevé­kenykedhettem. mert 1956 után RE'F-es lettem, s ami még fájóbb volt, hogy eltil­tottak minden sporttevé­kenységtől. Számomra ez a börtönnél is rosszabb volt. .. Szerencsére csak két évig tartott ez. s ’58 őszén mér dolgozhattam a B. Bányász­nál. Gyakoriatilag 'én alakí­tottam meg a szakosztályt, ami a bányaipari szakmun­Kazincbarcikai Vegyész— Dunaferr 3-0 (9, 9, 16). Ka­zincbarcika, 200 néző. Ve­zette: Pados, Gulyás. NB I. férfi, a 9—12. helyért. A vendégek hatalmas erő­kásképzöre alapozódott. Ke­ményen dolgoztunk, és ifjú­sági csapatunk két év múl­va már országos CSB-t nyert. Évről évre sikerült feljebb kerülnünk, s 1965- ben már az NB I/B-:ben sze­repeltünk. Vidékbajnokaim voltak, s a lelkes 'közönség sokat tapsolhatott Csikó Ár­pádnak, Nagy Imrének. Or­bán Árpádnak és Erdélyi Istvánnak. Később megbíz­tak egy, a személyiségem­mel nagyon ellentétes fel­adattal. s a kettősség sok problémát akozott. Ekkor megváltam az edzcsködéstől. persze elszakadni az ökölví­vástól neim tudtam, utóda­imnak mindig segítettem. Egy évtizedes viszonylagos kihagyás után én lettem a B. Bányász főtitkára. Az idegen 'toliakkal való ékes­kedés helyett kidolgoztuk a tudatos -utánpótlás nevelésé­nek tervét, amit sportiskolái rendszerű oktatással meg is valósítottunk. Parasznyán, a kazincbarcikai 105. Sz. és a miskolci 101. Sz. Szakmun­kásképző Intézetekben alakí­tottunk ki utánpótlási bá­zist. . Ez nagyszerű húzásnak bizonyult, amit me-ghabvá- n.yozott, hogy a szakmai munka irányítására sikerült megnyernünk egykori kiváló versenyzőnket. Takács Gá­bort. Együttműködésünk cso­dálatos -eredményeket ho­zott, sikerült élérnümk. -hogy a B. Bányász gerincét ifjú­sági és felnőtt korosztályban egyaránt a saját nevelésű öfclözőink alkották, és alkot­ják. Isaszegi. Szűcs. Faze­kas. Dubszki. Tóth neve ön­magáért beszél. bedobással kezdtek, igyekez­tek megragadni az utolsó szalmaszálat, hogy ők is felkerüljenek a felsőházba. Igyekezetük azonban csak a játszmák közepéig tartott, — Két év.ig a megyei ökölvívó-szövetség főtitkára voltam, s azt akartam meg­valósítani, hogy -az ország második városában, Miskol­con is ütőképes szakosztályt hozzák létre. Talán ezért is váltottam fel a főtitkárságot ismét az edzősködéssel. A Kinizsiinél röpke négy év alatt serdülő -és ifi bajnoko­kat, dobogósokat sikerült nevelnem. Fiaim közül Bánk. Kiss I.. Kiss II., Vin- cze és Váradi válogatott ke­rettagok. Már arra ás képe­sek voltunk, hogy több ver­senyzővel -segítsük a B. Bá­nyászt, egy mindkettőnk számára hasznos kooperáció reményéiben. ' Nem titkolt tervem volt, hogy ily mó­don kialakítsunk egy NB li­es csapatot... — Jelenleg éves költség- vetésünk 80 ezer 'forint. Eb­ből kellett mindent kigaz­dálkodnunk. -Mindig sikerült, mert olyanok voltunk, mint egy család, s én mindig apaként szerettem gyerme­keimet. Életelemem volt az ökölvívás, éltem és áldoz­tam -érte. soha nem élősköd- tem ibelőle. Arra töreked­tem. hogy ne csak a r-iin-g- ben helytálló fiatalokat, ha­nem a nagy „arénában”, az életben is a kötelességeit vállaló és teljesítő embere­ket neveljek. Ezért vezettem mindig minden versenyző­met kézen fogva, mint a sa­ját gyermekemet. Azt sze­retném. 'ha tehetséges gye­rekeimet nem hagynák el­kallódni. Számomra ez vol­na a legnagyobb fizetség az elmúlt évtizedek küzdelmei­ért. Lejegyezte: K. N. akkor rendre erősített a Ve­gyész, és magabiztos játék­kal gyűjtötte pontjait. A harmadikban az összpontosí­tás kisebb kívánnivalót ha­gyott maga után, érthető módon már nem tudtak any- nyira figyelni a hazaiak, mint korábban, de a befeje­zésnél helyén volt a szívük és az eszük. Jók: Pavelek (a mezőny legjobbja), Nagypál, Tomis. Encs 17-22. Sátoraljaújhely —Miskolci EAFC 25-28. Put- no'k—Sárospatak 35-24. Al- sózsolc-a—Felsőzsolca 41-19. Borsodi Építők Volán—Mis­kolci Vörös Meteor 27-17. Encs—Sátoraijaújhely 29-27. Miskolci EAFC—Putnok 14-20. VÍZILABDA. Miskolci Víz­mű vek—Békéscsaba 10-5 (3-1, 4-1. 1-2, 2-1). Buda­pesti ifjúsági bajnoki mér­kőzés. Gólilövők: Tóth Tibor (4), Nagy R., Kassai (2—2). Nagy N., Tóth Tamás (1—1). MAFC-Schönherz SE—Mis­kolci EAFC 9-4 (0-2, 2-1, 2-0, 5-1). Budapest, OB li­es .mérkőzés. G.: Acs, Ba- bovka, Fülöp, Bogdán. ÚSZÁS. Nemzetközi sze­niorverseny — Trentó. A miskolci Kovács Bertalan és Baranyi Judit egyaránt 3 el­sőséget szerzett. TENISZ. Lejátszották az Iparcikk Áruház Kft. által szponzorált amatőr tenisz- verseny első fordulóját. A Győri kapui telepen, a fel­nőtt férfiak vetélkedtek. A végeredmény: 1. Juhász A., 2. dr. Fejes, 3. Farkas. TÁJFUTÁS. DVTK Kupa első fordulója, Ládi-erdő. Győztesek, férfiak, F 17 B: Vida, F 17 C: Kállai, F 15 B: Lubiniszki, F 13 C: Ká­das, F 11 C: Szalánczy. Nők, N 17 B: Túsz, N 17 C: Ju­hász, N 15 B: Zámbó, N 13 C: Kállai Zis.; N 11 C: Zsa- dányi N. DVTK Kupa má­sodik forduló. Csengős, a győztesek, férfiak: F 15 B: Egry, F 13 C: Földesi, F 11 C: Szialánczy. Nők, N 15 B: Hágen, N 13 C: Kenyeres, N 17 B: Túsz (valamennyien a DVTK sportolói). Röplabda Újabb barcikai győzelem Miskolcon, a DVTK műanyagpályáján országos és megyei atlétikai versenyekre került sor. Képeinken néhány érde­kes pillanat látható. Mák József felvételei Mi temetik Demeter Sándort Hetvenhét éves korában elhunyt Demeter Sándor ál­talános iskolai testnevelő ta­nár, aki Miskolcon több is­kola igazgatójaként is dol­gozott. A mindenki által csak Sanyi bácsinak hívott pedagógus kiemelkedő ered­ményeket ért el az úttörő­sportban. Haláláig titkára volt a Megyei Általános Is­kolai Sportbizottságnak, de tevékenykedett a Borsod Megyei Diáksport Tanács tagjaként is. Temetése ápri­lis 26-án, csütörtökön 15 óra­kor lesz Miskolcon, a Mind­szenti evangélikus temetőben. Nem mondanak le a felsőházról Király egy évre bizalmat kapott Gyengén szerepelt a kö­zelmúltban véget ért baj­nokságban a IDVTK NB I-es női kosárlabdacsapata. A na­pokban sor került egy szak­osztályi ülésre, és ezen min­denki ott volt, aki csak „élt és mozgott”. — Gondolom örül, hogy már túlestek a viharos ese­ményen — jegyeztem meg Boros Árpád szakosztályel­nöknek. — Vita természetesen ki­alakult, a vihar azonban el­maradt. Átrágtuk magunkat Király Sándor vezető edző beszámolóján. A mester ön­kritikusan beismerte, hogy nem teljesítette vállalását, a gárda nem került fel az elit mezőnybe. Király maxima­lista volt, mondhatom nem ismert kegyelmet a munká­ban, kitért az egészségtelen kompromisszumok elől. En­nek ellenére nem tudta ki­hozni a csapatból azt, ami benne volt. Pedig a szakosz­tály vezetése — a klubbal karöltve — a feltételeket hi­ánytalanul előteremtette. — Tavalyi „ígérete” sze­rint most átadja a kispadot? — Nem. További egy esz­tendőre bizalmat 'kapott. Ja­víthat, miként az együttes is. — Az edzőt — egyik ko­rábbi írásomban — kemé­nyen bíráltam. Sehogyan sem tudtam megbarátkozni a meccsek' közbeni viselkedé­sével. Ez szóba került-e az értekezleten? — Igen. ,Az ügyvezető el­nökkel figyelmeztettük. Elis­merem, hogy hamarabb is megtehettük volna, de vélet­lenül sem akartunk a dol­gaiba avatkozni, befolyásol­ni, mivel korábban szabad kezet, gyakorlatilag teljha­talmat adtunk számára. Ki­rály ígéretet tett, reméljük lesz ereje stílusának meg­változtatására. — A halvány szereplés milyen következményekkel jár majd a játékosok szem­pontjából? — Az alapbéren kívüli­juttatásukat 40 százalékkal csökkentjük. A maradék 60 százalékból pedig — a baj­nokság kezdetéig — teljesít­ményük arányában részesül­nek a sportolók. Ez a szank­ció magától értetődően nem vonatkozik azokra, akiket az elkövetkezendőkben igazo­lunk le. Az sem titok, hogy lesznek olyan kosarasok, akiknek megköszönjük, má­sokat „eladunk” és így to­vább. — Amit elsorolt, nagyon „szép”, de mit sem ér, ha a pontvadászat közben úgy fi­zettek, mint -a katonatiszt... — Ugyanannyi pénzzel gazdálkodtunk, mint egy év­vel korábban. Csak a „mu­tatókat” változtattuk meg. Az alapbér a jövedelem 40 százalékát tette ki, 1988-ban ez 80 százalék volt. Ebből logikusan következik, hogy a csapat legjobbjainak jelentő­sen növekedett a fizetésük. A mozgóbért — teljesítmény utáni prémium formájában — erősen differenciáltuk. — Mennyit adtak az ed­zőnek? — Királlyal még a baj­nokság előtt megegyeztünk Öt is nyertes meccsenként premizáltuk — az együttes legjobbjával azonos szinten. Lefordítva: ha győztünk, és Turska, mint a siker fő ré­szese 6 ezret kapott, akkor ugyanennyi járt az edzőnek is. Rájöttünk, hogy ez a szisztéma nem jó, változtat­ni fogunk rajta. — Nem tartja-e pazarlás­nak, hogy több játékos szá­mára — súlyos ezrekért — lakásokat bérelnek, miköz­ben a DVTK „karcsúsít”, felmond hetven edzőnek, sportolónak? — A „karcsúsítás” az egész klubot, így a kosárlabda­szakosztályt is érinti. Költ­ségvetésünket az elnökséggel egyetértésben határozták meg, ehhez mi tartjuk ma­gunkat. Az átlagon felüliek részére valóban bériünk la­kásokat, méghozzá hármát — öt sportolónak. Egytől — mert arra érdemtelennek bi­zonyult — elvettük! Itt kí­vánom megjegyezni: ha NB I-et akarunk, ha képzett sportolókat kívánunk leiga­zolni, akkor lakáskulcsokra is szükség van. A világon mindenhol ez a „divat”. Ter­mészetesen mi kitérhetünk. De ebben az esetben élvo­nalbeli meccset sem látunk többet. — Néhány kérdés erejéig még maradjunk a klubot sújtó pénzszűkénél. Igaz-e, hogy a vezető edző lakásáért havi 15 ezret szurkolnak le, mert ha így van, nem is olyan szegény az egyesület... — Nem tudom a pontos összeget, mondja meg a fő­könyvelő-elnökhelyettes, vagy az ügyvezető elnök. Nekünk (mármint a szakosztálynak) semmilyen rendkívüli kéré­sünk nem volt. Annyit még megjegyeznék, hogy az elő­ző edzőnek lakást adtunk, tehát bármennyi is Király lakásbérlete, még mindig sokkal jobban kijövünk, mint korábban. — Az NB 11-es pontvadá­szattól is pénz hiányában léptek vissza. Az „ügy” nagy port kavart fel. A szakosz­tályi ülésen levonták a kon­zekvenciát? — Nem a bajnokságnak, hanem a tét nélküli ráját­szásnak fordítottunk hátat. A döntést az egyesület ve­zetése a vezető edző egyet­értésével hozta meg. Velem nem konzultáltak, ha meg­teszik, talán nincs ez a tor­túra. A visszalépés valóban pénzkímélési célokat szolgált. Olyan szempontokat azonban senki nem mérlegein;, hogy vagy a vezető edző, vagy az N1B Il-es rájátszás, vagy la­kás, vagy folytatás. Van amin lehet spórolni, és van amin nem. A döntést Szemes Antal edző nagyon fájlalta, és kijelentette, akár a saját költségükön is nekivágtak volna annak a bizonyos hat mérkőzésnek. Képzelheti, hogy mit kaptunk volna, ha a szülőkre hárítjuk az utaz­tatási, étkeztetési, meg az egyéb „díjakat”. — Hogyan tovább? — Az NiB I-es együttes elé újra a felsőházba jutást tűzzük célul! — Ez jelentős erősítés nélkül aligha valósul meg. — Egyetértek. Király Sán­dornak két hetet adtunk ar­ra, hogy benyújtsa listáját. Kiszemeltjeiért természetesen felelősséggel tartozik. A leg­határozottabban leszögezem: irreális igényeket nem tu­dunk és nem is akarunk ki­elégíteni. És ha valaki cső­döt mond, akár menet köz­ben is megválunk tőle. — ... és a feltételek? — Több pénzünk nem lesz, szerényen, racionálisan kell majd gazdálkodnunk. Jóvá­hagyott költségvetéssel dol­gozunk, számítunk továbbá a sportszerető emberek tá­mogatására és szponzorok segítségére. Kolodzey Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom