Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1990. március 10., szombat „Hol van a tavalyi hó?” Beszélgetés dr. Szabó Gyula meteorológussal Különösen enyhe telünk volt. Hiába vártuk a csikorgás teleit, a fehér karácsonyit. Vajon mi lehet ennek az oka? Erről faggatom dr. Szabó Gyula űrkutató meteorológust, a miskolci csillagvizsgáló volt vezetőjét. — Az erős felmelegedésnek sok összetevője van. Ebből az egyik fontos tényező a környezet — és azon belül a levegőszennyezés. Én a tudomány eszközeivel megpróbálok rájönni, hogy miképp lehetne visszaállítani az ember és a természet közötti harmóniát. Még az ötvenes években, amikor cserkésztáborozásokon vettem részt a Bükkben, kristálytiszta vízűek voltak a patakok, az ózondús levegőről nem is beszélve. Mára minden tönkre ment, megfertőződött. Mindez negyven év alatt ment végbe, úgyhogy ha nem akarjuk saját magunkat kipusztítani, akkor ugyanilyen gyorsan rendbe is kell hozni környezetünket. — De erről ki tehet? — Többé-kevésbé mindannyian. De a legkatasztro- fálisabb elváltozások okozója az ipar. Hiányoznak vagy korszerűtlenek azok a berendezések, amelyekkel a szennyező anyagokat meg Az újságíró megszokta már, hogy Szőke Béla, az Észak-magyarországi Vegyiművek vezérigazgatója ker- teJés nélkül megmondja véleményét, ha a gazdálkodásról esik szó. Itt vám például a rulbelelszámolású export adminisztratív úton történő visszafogása, amely bizony, érzékenyen érintette az ÉMV-t is, hiszen a vállalat az elmúlt esztendőiben mintegy negyvenmillió rubelre tett szent a különböző növényvédő szerék kiviteléből. Az Észak-magyarországi Vegyiművek is azoknak a vállalatoknak a sorába tartozik, amelyek nemcsak a Szovjetunióba, hanem más KGST-onszágókba irányuló export drasztikus csökkentésére kényszerültek az Idén. A vezérigazgató keményen fogalmazott a kereskedelmi miniszter intézkedéséről: a népgazdaság ellen elkövetett bűnnek minősítette azt az intézkedést, amely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy vonuljanak ki á KGST-pdacokról. — Azzal magam is egyetértek, hogy csak ellentétel fejében szabad kereskedni — hangsúlyozta a vezérigazgató. — .Mii eddig is ennek szellemében szerveztük munkánkat, a szerződésekben mindig .pontosan rögzítettük. mit exportálunk, és mit kérünk érte cserébe. Határozott véleményem, hogy számunkra a KGST, illetve a szovjet piac a legjobb értékesítési lehetőségnek bizonyult, mindenkor megtaláltuk számításunkat, mindig megfelelő nyereséget értünk1 el. Az persze már más kérdés, hogy ezt a nyelehetne fogni — meggátolni, hogy a légtérbe kerüljenek. 1969 és ’71 között méréseket végeztünk a Sajó völgyében. Nitrátgáz, klórgáz, ammónia és még jó pár légszennyező anyag volt a levegőben. Sajnos vannak ezeknél sokkal veszélyesebbek is. És azóta eltelt húsz év, a helyzet csak romlott! — Tehát mindez összefüggésbe hozható a felmelegedéssel? — Igen, ugyanis a szeny- nyező anyagok a magasabb légtérbe kerülnek, egészen a troposzféra hatására. Átengedik ugyan a napsugarakat, de a földről felszálló meleg levegőt már nem. Közisment nevén ez az üvegházhatás. így megalka- dályozzák a levegő normális cseréjét, ami erős fel- melegedéshez vezet. De a Napnak is vannak bizonyos periódusai. Erős naptevékenységnél több fénysugarat és hőmennyiséget kapunk. Ez is befolyásolja az időjárást. Fontos még az erdőségek pusztulása, pusztítása. Valóságos rablógazdálkodás folyik. Pedig nagy szükség van a párát, oxigént adó fákra. Jelenleg légterünk igen páraszegény, és ha így megy tovább, életterünk sivataggá változik. Aztán történt reséget az állam alaposan lefölözte. így nékümk maradt is. meg nem is belőle. — A magyarok kivonulnak a KGST-piacokról, ezzel szemben a nyugati cégek a szó igazi értelmében versenyeznek azért, hogy piacokat szerezzenek ezekben az országokban. — Magiam .is értetlenül állok e jelenség előtt, nem értem, miiért kell lehetetlen helyzetbe hozni azokat a gazdálkodókat, akik nyereségesen exportálnak a szovjet, vagy más KGST-orszá- gokfoa. Bizonyára sokan egyetértenek velem abban, hogy a szovjet, illetve a KGST-országokfoan meglévő piaci pozíciók feladása egyet jelent a termelés jelentős mérséklésével. S hova megyünk ezután? Kinek exportáljuk termékéimket? Egyáltalán tudatában vagyunk annak, hogy mit érnek a hazánkban gyártott vegyipari termékék? Azt aligha gondolhatja valaki, hogy a magyar árut tárt karóikkal fogadják a nyugati féltekén. Ha pedig ez így van, köny- nyen megeshet, hogy mindkét piacon elveszíthetjük eddigi pozíciónkat. És akkor mi következük ? A termelés radikális visszafogása esetén bekövetkezhet a legrosz- szabb: összeomlik a magyar gazdaság. — Szakmai körökben ismeretes. hogy az ÉMV kilépett az Agrokémiai Egyezményből. — Nem tehettünk mást, ráfizetéssel senki nem hajlandó .termelni, illetve exportálni. így az ÉVM felmondta a magyar—szovjet még egy nagyon különös dolog. Míg korábban a mediterrán jellegű ciklonok a negyvenedik és a hatvanadik szélességi fok között vonultak el, mostanra áttevődtek a hatvanadik és a hetvenedik szélességi foftra. Ez a csapadékban és a hőmérsékletben is jelentős változást hozott. Nézzük csak meg: decemberben 2,8 milliméter csapadék hullott, januárban 13 milliméter. Ez semmi! — Milyen várható következményei lehetnek mindennek? — A huszonnegyedik órában vagyunk. Veszélybe került a mezőgazdaság, az ivóvízkészlet és ezekkel együtt életünk is a Földön. A téma komolyságát igazolja, hogy a Meteorológiai Világszervezet már ez év márciusában konferenciát tart, és 1991-ben Genfben meteorológiái világkorgresz- szus lesz. Ezen megvizsgálják az éghajlat és az időjárás változásának okait. Külön klímatérképet készítenek, felhasználva az űrkutatási adatokat is. Megvizsgálják az üvegházhatás problémáját, a mezőgazdaság, a víz- és energiagazdálkodás helyzetét. Dusza Erika agrokémiai egyezményt. Erre a lépésre azonban nem azért szántuk rá magunkat, mert .nem láttunk benne fantáziát. Ellenkezőleg, az állam és a vállalat számára egyaránt nyereséges üzletnek tekintettük, viszont a szabályozás * megítélésünk szerint inkább gátolja, mint ösztönzi ezt a fajta kereske- délmi kapcsolatot. — Az ÉMV jelenleg nem rendelkezik éves tervvel. — Mindezek ellenére reméljük. hogy az idén is nyereséges marad a vállalat. Bízunk ebben azért is, mert több. mint egy évtizede jelentős korszerűsítés kezdődött az ÉMV-ben, amely nagy hatást gyakorolt a vállalat termékszerkezeté, re. A nyolcvanas évek első felére megújult az ÉMV. ,s várható, hogy a killencvene» évék elején, illetve közepén újabb fellendülés következik. A nem dollárelszámolásé export adminisztratív eszközökkel történt csökkentése az ÉMV esetében azzal járt. hogy a múlt évi, mintegy negyven millió rubel-export az idén elmarad. Ez pedig azt jelenti, hogy több, mint egymitliárd forint árbevételtől esik el az ÉMV, vagyi9 ennyivel kevesebb termék előállítására .ámíthatnak. Hogy ez hova vezet? A piac elvesztése azzal jár, hogy csökkenteni kell a termelést. ami elvezethet egy- egy üzem bezárásához. A termelés csökkentése pedig a létszám erőteljes mérséklését vonhatja maga után. L. L. Tanulmányok, újságcikkek sokasága sürgette Borsod- Abaúj-Zemplén idegenforgalmának fejlesztését, értékén, rangján kezelését, évek, évtizedek óta hiába. Olyan adottságokkal, természeti szépségekkel rendelkezik ez a megye, amit nem kihasználni nem is hiba — ostobaság. A fontosnak tartott iparágakba beleölt milliár- dok századrésze is minőségi ugrást jelenthetett volna az idegenforgalom számára, de hát az elmúlt évtizedekben ugye, nem nagyon lehetett ugrálni. A jövedelmező idegenforgalomnak van néhány alapvető feltétele. Ebből a legfontosabb, a vonzó természeti környezet ingyen van. Az aggteleki karsztvidék, a Zemplén dombjai, hegyei, a Mátra—Bükk tájegysége, a Felső- és Közép-Tiszavidék, olyan vonzerő, olyan alap, melyre a magyarnál élelmesebb náció már évtizedek óta turistaparadicsomot teremtett volna. Vannak persze ennek pénzbe kerülő feltételei is, mindenekelőtt olyan alapberuházások, melyeket az infrastruktúra gyűjtőszóval jelölhetünk: megfelelő meny- nyiségű és minőségű úthálózat a nyugati turista romantikából sem vágyódik Mercédeszéből a négyökrös szekérre), a bőséges kereskedelmi ellátás (amelyhez éppúgy tartozik a megfelelő számú üzemanyagtöltő-állomás, mint az, hogy ne csak városokban lehessen kapni friss kenyeret, felvágottat, fogpasztát ...). Ide tartozik a szálláshelyek és a vendéglátás európai minimum-követelményeinek megteremtése (csak a legegyszerűbbet említve: minden szálláshelyen és vendéglőiben legyen meleg víz és tiszta törülköző a kézmosáshoz. Arról nem is beszélve, hogy külön tanulmány foglalkozhatna a magyar népiélek és a mellékhelyiségek állapota közötti összefüggésekkel). Szorosan idetartozó téma a közműellátottság kérdése. A jelen állapotokhoz egyetlen adalék: az aggteleki világhírű cseppkőbarlangot átszelő patakocska a környező (nemcsak magyar) települések szennyvízcsatornája is egyben ... Végül (bár még sok fontos dolgot sorolhatnánk, például a megfelelő egészség- ügyi ellátást, ne adja Isten, hogy valakit két város között, félúton érjen baleset, vagy szívroham), a távközlés helyzete sem olyan, amit csipetnyi humor nélkül el lehet viselni, jól tudjuk, hogy Miskolcról telefonon mennyivel könnyebben elérhető Sao Paulo, mint Pálhá- za. A jól szervezett idegenforgalom napjainkban húzóágazat lehet. A feltételek megteremtésében vállalható megyei tanácsi szerepről dr. Kapros Tibomé termelési és ellátási főosztályvezető és Berta János osztályvezető beszélt. — Az elmúlt 30 évben a megyében a termelő ágazatok fejlesztése kapott elsőbbséget, méltatlanul háttérbe szorult az infrastruktúra, idegenforgalmi értékeinket sok esetben rangon alul kezelték. Ezek nagy része ma is feltáratlan, a lehetőségek kihasználatlanok. Az idegenforgalom túlságosan koncentrálódott a legkönnyebben megközelíthető Miskolcra és környékére, Zemplén, Aggtelek, Mezőkövesd természeti adottságai nincsenek igazán kihasználva. Különösen Zemplén és Aggtelek aprófalvas települései vannak hátrányos helyzetben, a táji adottságok kihasználásához mindig hiányzott az anyagi erő, de a szervező tevékenység is. A megváltozó szerepkörben szeretnénk felvállalni a helyi kezdeményezések összefogását és a térségi szemlélet kialakítását. — A főosztályon létrehozunk egy 3—4 fős menedzsercsapatot. Az ő feladatuk lesz a szisztematikus feltáró és szervező munka, nem utolsósorban az érdekeltek és érintettek egy asztalhoz ültetése. A felhasználható anyagi források felkutatásában is részt vesznek, segítenek a pályázatok kidolgozásában, a jogszabályok és lehetőségek ismertetésében, egyszóval segítik az idegen- forgalomban részt venni kívánó lehetséges vállalkozókat. — Milyen más feladatokra gondoltunk még? Szeretnénk, ha megyénk nyitottabbá válna, javulnának a határátkelés feltételei. Jelenleg vizsgáljuk az aggteleki határátkelőhely nemzetközivé tételének lehetőségét, de szeretnénk elősegíteni az infrastrukturális feltételek javítását (légi közlekedés, belső feltáró utak stb.) is. — Szeretnénk hozzájárulni a falusi turizmus fellendítéséhez, szakemberek előadásait tervezzük az érintettek számára, de tájékoztatókat, az egyes tájegységek történelmi és természeti nevezetességeit bemutató ismertetőket is kiadunk majd. — A megyében beszélünk az úgynevezett kastélyprogramról is. Köztudott, hogy nagyon sok olyan kastély, kúria található, amelyek nagy része sajnos elhanyagolt, rossz állapotban van, de még így is nagy értéket képviselnek, s hasznosításuk leginkább éppen az idegen- forgalomban képzelhető el. Egy képes ismentető kiadását tervezzük és egy információs bázis létrehozását a megyei tanácson, hogy, ha valaki tőkét akar befektetni, mindjárt ajánlatot tehessünk neki. A kastélyok nagy része .állami tulajdonban, de tanácsi kezelésben van. Mi ajánlatainkat nem a helyi tanácsok megkerülésével tesszük meg, a megye ebből nem akar magának hasznot húzni, kizárólag közvetítő, menedzselő szerepet vállalunk, semmi többet. — Más példát is említhetünk, így Csobaj és környéke, a Holt-Tisza rendezési tervét'. A helyi tanács és a ifea közös tervét az építészeti, tájrendezési kérdésekben, a szállás, a kereskedelem fejlesztésében való koordináló munkával segítjük. — Már most látható, hogy a világkiállítás kapcsán nagy rivalizálás kezdődik a megyék között, de a megyei települések között is. Szeretnénk elősegíteni, hogy az érdekeltek leüljenek egy asztalhoz és olyan programokat szervezzenek, amivel nem „egymást ütik agyon”, hanem segítik, koordinálják azokat. Most úgy látjuk, megyei szinten kell összefogni a rendezvényeket, szervezni a vállalkozásokat. — „Tájegységi gondolkodást” sürgetünk, hiszen egy település jó esetben is csak néhány órás programot tud kínálni, de ha együtt négyöt rendezvényt ajánlunk, a turista érdemesnek találja eljönni érte. Éppen ezért még a szomszéd megyékkel, elsősorban Hajdúval, Szabolccsal, Hevessel is érdemes közös utakat ajánlani. Eddig nem is nagyon ismertük egymás elképzeléseit. Fel kell ismernünk közös érdekeinket, hogy nem konkurensei, hanem egymás kiegészítői vagyunk. Az utas szívesebben eljön egy északkeletmagyarországi körútra, akár Debrecen, a Hortobágy felől, akár Eger felől, vagy vízi úton a Tiszán Szabolcsból, és szívesen végigjárja megyénk látványosságait is. — A közitudatban a „jó” idegenforgalom egyet jelent a nyugati turisták fogadásával. Ahogy Bécsben sokan megélnek a keleti, a magyar turizmusból, nekünk is többet kellene törődnünk a bevásárló turizmussal. A politikai helyzet változása után megsokszorozódott a szovjet és romániai utasok száma. Jellemző, hogy nyugati cégek ezt hamarabb felismerték nálunk, máris többen jelezték például, hogy szívesen építenének áruházakat a határátkelőhelyek közelében. — iMég egy fontos dologról szólnunk kell. A magánvállalkozások támogatására nagyon nagy figyelmet fordítunk a jövőben. A kisebb, mozgékonyabb, adminisztrációval agyon nem terhelt vállalkozásoké a jövő az idegenforgalomban is. Kis panziók, kis kempingek családi vállalkozásban — úgy látjuk, hogy a bankok is ezeket támogatják szívesen. A mi dolgunk az is, hogy segítsük elindulni a vállalkozókat. Az itt felsoroltak, elhangzottak tervek. Mai helyzetében és változó szerepkörében a megye nem engedheti meg, hogy csak azok is maradjanak. Sorozatunkban következik: Mit csinál a felugondnok? Szatmári Lajos Rövidlátásra vall a rubelexport csökkentése
