Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

1990. március 10., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 7

Repülőgépmakettkiállítás...

Én már tudom. Tudom? Inkább csak sejtem, hogy egy ideje bányarémek garázdálkodnak errefelé. Persze. ezek nem is garázdálkodnak, csa'k teszik a dolgukat. Mert. ha egy bánya-, rém garázdálkodni kezdene, abból ki tudja, mi .sülne ki, talán még valami jó is. Ezt a tudálékos sejtésemet természetesen nem osztom meg senkivel, még azzal az emberrel sem, akit arra kértem meg, beszélgessünk jó sokat. Feltétlenül írni kell róla. már régen hallottunk felőle hírt. Mert Viktor Gyű la villanyszerelő - n épmű - velő-könyvtáros-muzeölógus- író nemcsak a munkájával, hanem az életével is tanít.

Az Érc- és Ásványbányá- szatal Múzeum antik bútorokkal berendezett irodájában beszélgetünk. (Azóta már másutt találnánk csak meg.) Kikről is ejthetnénk szót mindenekelőtt, mint az ősökről. Az 'apaiakról, az anyaiakról. Az ércbányászokról. Levéltári adatok bizonyítják, hogy Viktor Gyula anyai ágú szépapái egykor, úgy 150 évvel ezelőtt vasércbányát fedezték fel, amit aztán családi alapon műveltek.

— Hát nem gyönyörű? — kérdezi. — Én még most is itt vágyók. Alsótelekésen születtem, négyéves koromtól élek Rudabányán. A polgári iskolát már Miskolcon végeztem, majd a Lévay József Gimnáziumba iratkoztam, de megbetegedtem és kimaradtam. Akkor villanyszerelő-tanulónak mentem, és egészen 1955-ig villany- szerelőként dolgoztam ,a bányáinál. Egyszer telefont szereltünk a bányában, kint kánikula volt, bent kellemesen hűvös, .nagyon megfáztam. Szívizomgyulladást kaptam, majd ebiből olyan szívibillen'tyű-zavar alakult ki, hogy 23 éves koromban rokkantnyugdíjas lettem. Már nős emberként, sőt, megszületett a kislányunk, Katalin is. Alacsony nyugdíjjal, kénytelen voltam valami könnyű, nem fizikai munka után nézni. Elhelyezték tiszteletdíjasként a könyvtárban, ahol 32 évet töltöttem el.

— Mivel a munkámhoz tanulni kellett, leérettségiztem levelező tagozaton a Földes Ferenc Gimnáziumban. majd elvégeztem a főiskolát is. Időközben még három gyermekiünk született, Gyula, ak:i ma agrármérnök Sarkadon és a két kicsi lány, a most 16 éves Anett, és a 15 éves Zita. A könyvtárnak és a gyerekeknek köszönhetem, hogy teljesen magával ragadott az irodalom, a helytörténet, a néprajz.

— Kezdetben verseket írtam, az első versem egy antológiáiban jelent meg, majd a hetvenes évék derekán több ‘ versemet közölte az

Ezeknek a kívánt, és sokak által elérhetetlen dolgoknak a jegyében szerveződik a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház tavaszi programja. Mindezek pedig összefüggnek az egészséges életmóddal, amiről ugyancsak sok szó esik mostanában.

Az egész kérdéskör .persze, nem titok. Titka csak a karcsúság elérésiének van, az eredményes fogyókúra mikéntjének és annak, hogy a mozgást hogyan lehet az előző kettő szolgálatába állítani úgy, hogy ne menjen a mindennél fontosabb egészség kárára.

Manók és bánvarémek.

Észak-Magyarország. Aztán jöttek a mesék, a legkedvesebbek. Kezdetben a gyerekeimnek találtam ki meséket. olyanokat, amelyeknek ck, maguk a szereplői. Ahogy kinőttek a mesékor- ból. a rudabányal bányásznép ajkán élő töredéklegendákból kezdtem meséket írni. Sok-sok mesém jelent már meg, legnagyobb sikeremet a Ciberás bányászle- géninyel arattam, amelyet Pribojszky Mátyás eitera- művésznek ajánlottam. Ezt Svédországiban is megjelentették.

— Mert Riudaibánya egy néprajzi kincsesbánya. A bányászat mondavilága mindenütt csodás, szerintem itt. kiváltképp az. Nem véletlen, hogy annyi híresség fordult ebhez a misztikus világhoz. Gondojunik Ipolyi Annoldra, Ráth-Vég Istvánra, de akár a Grimm testvérékre, az 'ő Hófehérkéjükre a hét törpével. Nekem háromszáz adatközlőm volt—van ... Sajnos, sokan nem élnek már. Bányászasszonyok. Míg az apák, férjek, fiák a bányában dolgoztaik, ők kedveseik munkahelyét manókkal és báinyaréméklkel népesítették be. Féltésből és szeretet- ből.

— A legszebb bányász- mondák Selimec. Köirmöc és Beszterce, környékéről származnak, a mieink közül is jó néhány onnan .származtatható. Csak egy kicsit átalakult, kiiszíneződött. a mi szokásaink szerint módosult.

— Hogy .milyenék a rudabányai manók? Olyanok, mint a bányászok, .csak éppen kisebbék. Jellegzetességük, hogy szakáll! viselnek és mécsest, valamint arany, ezüst, vagy réz fokost cipeli nek magukkal. A ruhájuk is olyan, mint a bányászé, a karnak megfelelően persze. Sok mindenre képesek. Egy rudabányal bányászlegény például egyszer egy gyönyörű nőalakot formázott meg kialoidkri'stályból. Megtetszett a szóbor egy manónak, no. .meg a bányásziegényt is kedvelte, hát fogta a varázsvesszejét és a kristálylányt a legény legnagyobb örömére életre keltette. Vagy nézzük a .másik izgalmas helytörténeti mondát, a szomjas bányamanó történetét. Egy szegény, szomjas kis manó hiába kért Vizet a bányásztól. Érre mérgesen az érc- faliba vágita a csákányát, és mit ad .az ég, a nagyon gazdáig ércbányát elöntötte a víz. A forrás most is megvan. meg lehet nézni. Csurgó a neve. No, a fukar bányásznak .nem lett baja, idejében kimenekült a ,víz elől. Erre .mifelénk főként jó manók élnek. A manók általában jók. Vannak köztük persze, hiúak, telhetetlenek is. Például az, amelyik délceg akart lenni, elunta a törpék életét. Elment

A Vörösmarty Művelődési Ház ezekben próbál segíteni mindazoknak, akik beiratkoznak tanfolyamaira. Március 23-tól indítják be testsúly csökken tő tanfolyamukat, amelynek résztvevői 10—15 fős csoportokban sajátíthatják el péntekemként, 15 és 17 óra között a fogyás tudományát. De a cél eléréséhez nyitnak tánciskolát is. Dzsessztánctanfolyamot, 10— 14 éves gyermekek részére, valami nt. nőitórna-tanfólya- mot azoknak a hölgyeknek, akik ugyancsak az elhízástól rettegnek. A tanfolyamokra március 19-ig lehet jelentkezni.

A csini kis óvónő dicsekszik. — Képzeljétek, amíg távol leszek, addig a fél csoport nem megy óvodáiba. A szülők ezt előre bejelentették; valahogy majdcsak kibírják azt a három napot.

— Ágit nagyon szeretik a gyerekek! — ragyog fel a fiatal férj, és először csak a szemével, majd a kezével is végigsimogatja asszonykáját, miiklözíben kifejni, hogy ámbár Ági csak óvónő, azért nagyon fontos a munkája. (Erre mostanában jött rá; mindeddig azt hitte, hogy a lmtatómérnöknél — ez a fiú státusa — nincs fontosabb.)

Jóindulatúan — -mondhatnám, bölcsen — hallgatok, mert mindkét kölyköt ismerem óvodás kara óta, s

meglehetősen jó viszonyban vagyunk. Űgya-nnyira. hogy engem hívtak -esküvői tanúnak, s most nékem mondják el először családtervezési programjukat is. Arról mór nem is beszélve, hogy a

szigorú szülők mit sem tudnak az erősen használt gép- csődéről (Kék Villám), amit gyerekeik fondorlatos módon vásároltak —, de engem megkocsi-káztatnak.

Pedig a jó viszony érdekében semmi mást nem tettem (nehéz lett volna a

gazdag nagybácsit eljátszani), csak figyeltem erre a két fiatalra, örültem jó érdemjegyeiknek. élmentem a bal lógásukra, számontartot- tam kollokviumaikat, szigor- latáikát és vacsora után nem álmosodtam el, miikor örömeikről, gondjaikról beszélték. S főleg nem igyekeztem — a felnőtt jogán — tanácsokkal ellátni, azaz kioktatni őket.

tottak. A varázsvesszőknek nagyon sok valóságérték-ük van. No, nem a fűzfa-, vagy bármely vesszőcskének, hanem az embernek, aki fogja, annak van valamilyen különleges képessége. A vessző csak hók-usz-pókusz. olyan, mint a jósnők varázs- gömbje. Az 1960-as években egy különleges tulajdonsággal megáldott, vagy megvert nő segítségével fedeztek föl hatalmas ársványva- gyonoikat az Uráliban. A nő. ha repülővel Utazott, egy bizonyos helyen mindig elájult. Ezt felismerték, és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának „varázsvesz- szős részlege” hét év alatt több tucat bányát nyittatott.

Viktor Gyula sok szép sikert ért már el többek közhitt az Istvámffy Gyula-pá- lyázatökon, és az olvasói körében. Gyerek-ölvasói gyakorta-kérdezik tőle levélben. mikor .találkozott utoljára a bányamanóval. Az országszerte híres múzeum látogatói pedig igazán szerencsések. ho Viktor Gyula kalauzolja a régiségek, a kövek között, vagy ha 5 kísért el őket az egykori bányák környékére...

Most már nemigen lesznek ilyen szerencsés múzeumlátogatók. Viktor Gyulát 1987-ben idekönyörögték a könyvtárból, most pedig egyik napról a másikra fölmondták néki. Hogy miért? Ki tudja. Az bizonyos, hogy egy magas .nyugdíjé könyvelőt hoznak a helyére. Igaz, a könyvelő is járt már korábban a múzeumban, kétszer-háromszor — látogatóként.

Mondom, vannak még errefelé bányarémék.

Lévay Györgyi

Talán ezért tudunk most is jól — vagyis őszintén — elbeszélgetni.

Izgat ez az óvodai dolog, ezért hát megkérdezem az ifjú hölgyét: — Mondd csak, te a gyerekeknek és a szülőknek is bejelentetted, hogy távol leszel néhány napig?

— Hát ez csak természetes. Vagy nem? Hisz’ ha reggel bejön az a hároméves kisgyerek, ,s nem engem talál ott, akkor csalódik. Akkor rosszul kezdődik a napja. Mert engem ismer, engem szokott meg, nekem akarja elmondani, hogy mi történt vele tegnap óta — vagyis, mióta nem találkoztunk. És ha nem lát engem, akkor azonnal eszébe jut, hogy ma más fogja elaltatni...

— Bocsáss meg, ebben az országban sok-sok ezer óvodást altatnak ebéd után.

— De vannak, akiket fakanállal altatnak — legalábbis nálunk —, én pedig nem akarom, hogy a gyerekeim félve aludjanak el. és rosszat álmodjanak.

Na, ez a mondat elég volt ahhoz, hogy vég nélküli vitát kezdjünk a gyerek,nevelésről, az agresszivitásról, mint társadalmi jelenségről, s mindenféle következtetéseket vonjunk le a magunk számára és általában.

Élménye mindenkinek van. Én sem tudom elhallgatni, hogy mit éltem át a napokban. Az történt, hogy egy 8—10 évesekből álló gyerekcsoport leszállt az esti villamosról, s egyikük — búcsúzóul — hatalmas követ vágott az ablakba. Mintha ágyúgolyó robbant volna! A fáradt utasok felriadtak, összerezzentek, aztán csak

,.. nyílt március 8-án, csütörtökön, a kazincbarcikai 105. Sz. Lékai János Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában. • A tavaly szeptember óta működő szakkör ezzel szeretne megemlékezni az angliai légicsata 50. évfordulójáról,

néztek (néztünk) szomorúan; a Villamos — megtört szemű ablakával — rokkantán és félve, ment tovább.

Milyen borúsak és fáradtak most a villamosok. És — ugye emlékeznek — milyen frissek .és vidámak voltak régen. Akkor még beszélgettek a járműveken egymással az emberek. S ott volt a kalauz, aki egész jelenlétével — hogyan is mondjam — segített a közönséget szocializálni. Az utas, nem egy félautomatával lépett kapcsolatba, hanem egy emberrel. Aki — könyökénél fogva — le- és felsegítette a lépcsőn, aki ellátta információikkal. aki személyesen is ismerte. Aki nem indította el addig a szerelvényt, míg Kovács néni a .két cekkerével fel nem kapaszkodott. S mikor felkapaszkodott, nyomban

meg is köszönte (Fizesse meg az Isten Józsikám!) a kalauz készségét, s elmondta, hogy milyen most a piac. Vagyis, ha eladó volt, alacsonynak tartotta az árakat. ha pedig vevő, akkor magasaknak. De akármelyik minőségében adott egy szép álmát, vagy körtét, esetleg egy fürt szőlőt a kalauznak, hogy ne csak az Isten fizesse meg a jóembert...

Nosztalgia? Igen, én nagyon szeretném — s remélhetőleg. nemcsak én —. ha az óvodák kisdedóvó intézetek lennének, ahol nem ordítanának a gyerekekre, s nem fakanállal áltatnék őket. Mert akkor talán nem vetemednének arra a tízéves kisfiúk, hogy bezúzzák a villamos ablakát.

Láttam egy pillanatra a kis anarchista arcát. Kicsit

melyben először szenvedett Hitler vereséget.

A kiállítás március 30-ig tekinthető meg, délután egytől ötig, de külön kérésre lehetőséget biztosítanak délelőtti látogatásra is. A helyszínen repülőgépekkel foglalkozó folyóiratokat, könyveket árusítanak.

később szaladt el, mint a többiek. Élvezni akarta a hatást. Káröröm és elégedettség sugárzott ábrázatáról. örült, hogy valamiért megfizethetett.

Talán őt is fakanállal altatták? Vagy sehogy sem altatták. Talán aludni sem hagyták. S verték; biztos, hogy sokan megverték.

— Kisfiam, mikor csókoltak. simogattak meg téged utoljára? — ezt kérdeztem volna a gyerektől, ha el nem inai. Ezt kérdeztem volna? Ezt keltett volna kérdeznem, de valószínűbb, hogy az én kezem is ütésre lendül, ha testközelben marad a gyerek.

Biztos, hogy minden gyermekvédelmi szakember — pszichológus, pedagógus, rendőr — szeretetteljes érzésekkel kezdi munkáját. Aztán belefásuilna'k, mert nem válthatják meg a rengeteg félreesúszott életet.

Mert a törvény nem elég, mert az anyagi áldozat sem elégséges. Kinek-kinek a lelkiismeretét csak szeretettel lehet felébreszteni. Szeretni pedig elfelejtettünk, vagy nem is akarunk. Régen a villamoson is tudtak beszélgetni. ma a választási gyűléseken sem tudnak igazán.

Hiteles történet, oktatási szakember meséli: Napirenden az egyházi iskolák megnyitása, a vendég szerzetes tanárnőt (apácát) elkísértem az egyik iskolánkba. A napköziben kezdett beszélgetni a gyerekekkel. Egyszerre — szelíd mozdulattal — kinyújtotta a kezét, hogy egy kisfiút megsimogasson. A gyerek azonban félreértette — ütést várt —, elkapta a fejét.

Kezdem érteni Ágit! A csini kis óvónő nem apáca, de éppúgy birtokában van \nalaTninek, mint a szerzetesek.

Fogyókúra - karcsúság - mozgás

a tudós, bányapatkányhoz, az meg úgy megkuruzsolta, hogy óriássá nőtt szegény, el kellett vándorolnia innen messzire, az óriások országába. Egy dolgot azonban nem árt tudni, lett légyen szó bármilyen kedves manóról. ha valaki megsérti a bányák törvényeit, kárt tesz a bányában, azt szigorúén megbünteti.

— Más kategóriába tartoznak az .ártó lények, amelyeket tudvalévőén bányarémeknek nevezünk. Ezek szokták az ártatlan bányászra rogyasztani a bányát, ezek öntik el úgy a föld alaitti birodalmat, hogy onnan élve senki .sem menekül ki. ezek rabolják el úgy a föld alatti munkást, hogy senki sem talál rá többé. Hogy mi lesz aztán ezekkel a szegény eliraibattakkal? A bónyarém munkára fogja őket. kincset kerestet velük. Ilyen, szerencsére, kevés van Riudabányáin.

— Félek, hogy manó is mind kevesebb. Mert ugye, ércet már nem bányásznak itt. csak gipszet, és - dolomitot. A régi bányákat rekul- tivál'tók. Viszont .kialakult egy csodálatos bányató. Többször is írtam már róla. Ez egyelőire versibe kívánkozik. Ki tudja, mit hoz a jövő. találkozunk-e itt is egyszer a régi ismerősökkel ? Most. míg a manók bujdo- kolnalk, a varázsvesszők foglalkoztatnak nagyon. Tanulmányt írok róluk. Mást, mint Ráth-Vég. ö a történeteiket mesélte el, én leírom őket: hogy miből vannak, milyen a formájuk, hogyan használják őket...

— Hogyne lehetne a varázsvesszőkről valóságos tanulmányt inni! A varázsvesszők tudósai 1928-ban Párizsban kongresszust tar-