Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. február 17., szombat Képünkön az együttes — A csapat megjelenése, fazonja nem mondható átlagosnak. Mi ennek az oka? — Mindig is törekedtünk arra, hogy különbözzünk a többi magyar együttestől. A színpadi mozgásunk, a show, amit létrehozunk, az is elég egyedi. Olyan sok szürke, jellegtelen zenekar van az országban, hogy nem akartunk beállni a sorba. — Milyen közönségnek szól a Marilyn zenéje? — Mindenképpen a fiataloknak, elsősorban a közép- iskolás korosztálynak. Bár, ezt így nem szeretném lezárni. Érdekes dolog, hogy kaptunk leveleket, melyekből kiderült, nemcsak a levélírónak tetszett a muzsikánk, hanem a szüleinek is. A nagyratörő Marilyn Miskolc mindig híres volt arról, hogy képes kitermelni egy-egy könnyűzenei tehetséget. Elég csak az elmúlt évek példáira gondolni — az Eddára és a Swetterre. Néhány hónapja egyre többet hallani egy tehetséges fiatal miskolci zenekarról, a Ma- rilynről. Az együttes vezetője, Maczonkai Géza válaszolt kérdéseinkre. — A Marilyn mindössze egyéves, de máris felfelé ívelő karriert tudhat maga mögött. Elmondanád ennek a legfontosabb állomásait? — Valóban, tavaly januárban alakultunk. Májusban elkészítettük az el§ő de- mokazettánkat. Ennek alapján meghívtak bennünket a Petőfi-csarnok által szervezett velencei rocktáborba. Ott bekerültünk a legjobb négy zenekar közé. Ez rendszeres fellépési lehetőséget biztosított számunkra Budapesten. A különböző zenei szaklapokban nagyon pozitív kritikák jelentek meg a kazettánkról. Többször szerepeltünk a Magyar Rádióban, melyről pedig köztudott, hogy elég nehezen bevehető bástyája a tömegkommunikációnak. Ez év januárjában a közönség szavazatai alapján hívtak meg miniket egy zenei műsorba. A napokban rögzítettük második demokazettánkat, mely a kívülállók szerint még jobb lett, mint az előző. — A Marilynnek kizárólag angol nyelvű dalai vannak. Hogyan fogadta ezt a közönség? — Néhányan nagyképűséggel vádoltak minket, de erről szó sincs. A glamrocknalk, amit mi művelünk, Amerikában már kialakult egy jellegzetes szövegvllága. Ezt egyszerűen nem lehet jól átültetni a magyar nyelvbe. Itt főleg olyan kifejezéseikről, szókapcsolatokról van szó, amelyeknek nincs magyar megfelelője. Mi a magyart a világ legszebb nyelvének tartjuk, de énekelni angolul szeretnénk. A közönség elfogadta ezt, de ez nem is csoda, hiszen a külföldi sztárok lemezeit is megvásárolják. Pedig ők is angolul énekelnek. December közepén volt egy teltházas, önálló koncertünk az Ady Művelődési Házban, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy van igény a zenénkre. — Milyen tervek foglalkoztatják most a zenekart? — Az új dalokkal szeretnénk megkeresni a lemezkiadókat. Reméljük, 1990 nem múlik el Marilyn-nagy. lemez nélkül. Horváth Szabolcs Fotó: Mocsári László Bírósági ítélet a Tisza-gate ügyben Pénteken ítéletet hozott a Szolnoki Városi Bíróság a Magyar Szocialista Bárt szolnoki irodájába történt behatolás elkövetői — Gyarmati Csaba és Patvaros Attila — ügyében. Mint ismeretes, a Tisza-gate néven ismertté vált és nagy belpolitikai viharit kavart eset február 2-án, éjjel történt. Az MSZP Tófenék utcai párthelyiségéből a két férfi különböző iratokat, pénzügyi nyilvántartás óikat, válás Ztá s i röpcédulákat és magnókazettákat vitt .magával. A két SZDSZ-tag — akiket azóta kizárták a pártból — az eltulajdonított anyagoikat a szabad demokraták országos központjába akarta eljuttatni, ám tervük végül is meghiúsult. A Szolnoki Városi Bíróság az ügyészség indítványát elA . r a » ■» tr ■ r rr I tanácsok jovojerol a miskolci rádióban A tanácsi munka jövőjéről, a közigazgatás átszervezéséről, amelynek alapja a települési önkormányzat lesz, a körjegyzőségek visz- s zaál 1 í tá s á nak leh e tős égéi ről lesz szó a miskolci rádió február 19-1, hétfői adásában. A műsor vendége: Szabó György, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács elnöke válaszol a hallgatók kérdéseire, amelyet a 35- 510-es telefonon tehetnék fel 6 órától. E. Kovács Kálmán 1990 A költő isten hegedűse hegedül hogy istennek tessék isten az igazság a dal legyen ékes emberség a dal legyen ékes emberség a szépség zászlaját lobogtassa béke szabadság szeretet ez legyen felírva rajta ez legyen felírva rajta s ha ordas vicsorogna rája védelmezzék az emberek a dal isten nebáncsvirága. fogadva, tárgyalás mellőzésével hozta meg döntését. Eszerint Gyarmati Csabát, elsőrendű vádlottat egy- rendbeli társtettesi minőségben elkövetett lopás és magánokirattal való visszaélés vétségéért hétezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Patvaros Attila, másodrendű vádlott ugyanezen vétségekért hatezer . háromszáz forint pénzbüntetést kapott. (MTI) Naponta felvetődő kérdések: mi lesz a gazdasággal, az iparszerkezettel, a faluval. a földdel? Mi lesz a művészetek mecénálásával, a tudományos kutatásokkal? Mi lesz a határokkal? Mi lesz Európával? Engem egy kérdés izgat — persze nem függetlenül az előbbiektől —, mi lesz a gyerekekkel ? Mi lesz a gyerekekkel, azokkal, afoiik megszületnek; akikért mégiscsak felelősséget vállalnak a. családok. Akik eszmélésük első pillanatától határtalan bizalommal csüggnek rajtunk, felnőtteken. Akik első reflexeikre hagyatkozva, megfogják a kezünket, - és az élő test melegét keresve, hozzánk simulnak. Mi lesz velük, ha — korunkban nagyon is korán — ki kell lépniük a családi védettségből? Mert bizony kilép már a bölcsődós és az óvodás is, s egész életére meghatározók lesznek (lehetnek) első benyomásai. Mindannyian hordozunk kisebb-nagyobb emléket; valamiféle nyomát egy régi gyerekkori traumának, amitől soha nem tudunk megszabadulni. Nem is történet ez tán, csak amolyan rossz érzés, amire álmainkban egykor felriadtunk, s ami beépült idegrendszerünkbe. Az idegen számára nevetségesen kis dolgok ezek; elmondani, tovább adni alig lehet, s nem is érdemes. Arról a pillanatról van szó — és mindenki életében Pályázat közművelődési ösztöndíjra A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet a hazai közművelődés hagyományainak feltárására és ápolására, új kezdeményezéseinek, helyi eredményeinek terjesztésére, gyakorlati alkalmazásának továbbfejlesztésére, a szakmai önképzésre, az együttműködési és innovációs törekvésekre. Az ösztöndíjra pályázhatnak: a közművelődési és közgyűjteményi intézményekben, művelődési igazgatásban dolgozó szakemberek, és szakmai csoportok; továbbá mindazok, akik az oktatási és egyéb kulturális területeken közvetlenül vagy közvetve segítik a közművelődóst. A pályázatok beküldési határideje: 1990. március 31. A pályázatokat a Művelődési Minisztérium Köz- művelődési Koordinációs Főosztályára kell benyújtani. Címe: Budapest, V. kerület, Szalay utca 10—14. Pf.: 1. Pályázatot lehet benyújtani hazái tanulmányútra, saját gyakorlatot elemző tanulmány készítésére, innovációs tevékenységre és önképzésre. A hazai tanulmányút célja, hogy a pályázók az ösztöndíj ideje alatt új tevékenységeket, kísérleteket, fejlesztő programokat ismerjenek meg. Időtartama legfeljebb egy hónap lehet, melyre az ösztöndíjas 25 ezer forintig terjedő támogatásban részesül. A tanulmány tartalmában a közművelődés számára hasznosítható elméleti és gyakorlati tapasztalatok összegezése legyen. A pályázók 15 ezer forintig terjedő támogatásban részesülhetnek. Az innovációs tevékenységre pályázók ösztöndíja 20 ezer forintig terjedhet. Az önképzésre pályázhat nyelvtudása alapján a felső-, illetve középfokú nyelvvizsgát letenni szándékozó. Támogatása 10 ezer forintig terjedhet, sikertelen nyelvvizsga esetén a támogatás meghatározott időn belül visszatérítendő; a speciális szakmai, képzési programokban részt vevő támogatása 10 ezer forintig terjedhet; a külföldi tanulmányútra induló szakember —, amely tanulmányutat a pályázó maga szervez meg — támogatása 25 ezer forintig terjedhet. Az ösztöndíjra benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell a választott téma rövid kifejtését és megvalósításának módját. Mellékélni kell a pályázó szakmai önéletrajzát. A hazai tanulmányút esetében a munkáltató az Mt. 43. § (1) bekezdésében jelölt rendkívüli vagy fizetés nélküli szabadság engedélyéről nyilatkozatát, illetve az intézmény, vállalat, egyesület, illetve személy (konzulens) fogadókészségét, valamint a várható költségeket. Az ösztöndíj odaítéléséről a Közművelődési Ösztöndíj Bizottság dönt a felkért szakértői javaslatok figyelembevételével. Ajánlott témakörök: A kulturális érdekérvényesítés valósága és lehetőségei; Egyesületek, egyleték és mozgalmak, ifjúsági és gyermekszervezetek kulturális tevékenységének helye, szerepe és jelentősége az adott település társadalmában, a századforduló idején, a két világháború között, 1944 és 1948—49 között, napjainkban; Művelődés és nyilvánosság a társadalom (helyii) demokratizálódásában; A közösségi, a nemzeti identitás kérdései egy település, illetve társadalmi csoport (réteg) életében; Technika és művelődés integrációs formái megjelenésük színterei és tartalma alapján; A művelődési intézmények korszerű működtetése; Esettanulmányok a kultúra finanszírozására és mecé- nálásáról; Társadalmi esélyegyenlőtlenség mérséklését segítő művelődési formák kidolgozása és megvalósítása. felidézhető ez a pillanat —, amikor megszűnt működni a szeretet, s belépett világunkba az első hazugság. Azt hiszem, ez nagyon korán bekövetkezik, előbb, mintsem társadalmi lénnyé válik az ember. Keveset gondolunk arra, hogy ennek a megviselt idegrendszerű felnőtt társadalomnak — ennék a sok, hitét vesztett, keserű embernek — milyen volt a gyermekkora. Már az sem volna érdektelen, hogy mit ettünk és mit nem ehettünk — hiszen a gyermekkori táplálkozás sem marad következmények nélkül —, de most másról van sző. Hogy miről? A hitről — mondhatnám egy szóval. Arról a fogódzóról (eszményről, erkölcsi értékről, erényről). amiben megkapaszkodhatunk. Valamiről, ami a változó társadalomban is állandó. Ilyen lehet a gyermeket és a szülőt összekötő szeretet. Ha ez a természettől belénk plántált érzés nem rontatifk meg, akkor a gyermek soha nem lehet árulója — hóhérja — szülőjének. Márpedig a Gestapo irattáraiban szép számmal föltalálhatók voltaik azok a vallomások, följelentések, amelyeket gyerekek tettek szüleik ellen, sokszor végérvényesen megpecsételve azok sorsát. Az ilyenféle vallomások kicsikarásával bizonyára élt már a magát szentnek nevező inkvizíció is. Dehát sokszor nem is kellett azokat a vallomásokat kicsikarni. A hamis hit megszállotja önként vallott. Nem sziszegve szolgálták a nyomorító hatalmat azok az egyetemisták sem, akik az ötvenes években nyilvánosan és látványosan tagadták meg — osztályidegennek bélyegzett — szüleiket. (S a szülő még örült is, mert így legalább csemetéje bennmaradhatott az egyetemen.) Ehhez képest a Nyugaton élő rokon letagadása és megtagadása igazán semmiség. Nem is olyan nagyon régen, alkalmam volt tíz napig tanulmányozni az NDK- ban folyó oktatást és nevelést. Az egyik vidéki kisiskoláiba „véletlenül” akkor toppantunk be, amikor a gyerekek — szakköri keretben — levelet írtak a szovjet pajtásoknak. Csak az erdélyi szász származású tolmácstól mertem megkérdezni: írhatnak-e a kis kölykök, mondjuk a nagyszüleilknek, vagy az unokatestvéreiknek Nyugat- Németországba? Ahhoz még idegen nyelv ismerete sem szükséges. Ez a kollektív levélírás afféle színjáték volt. Mindenki tudta, de játszották, játszottuk. Mint annyi más ilyen játékot Mint az önkritikát és a kritikát. Egy sajátos társadalmi megegyezés szerint mindenki azt mondta, amit kellett. És úgy tapsolt és tanított, ahogy elvárták. „Én azt hittem... én úgy gondoltam ... engem megtévesztettek” — mondják most. És a viccek? A vicceink kíméletlenül rávilágítottak a társadalmi valóságra. „Tapsoljon! Csak nem csutoatja be magát a szemét kopasz miatt!”' — szólt oda az inkognitóban levő Rákosiinak a szomszédja egy* nagygyűlésen. A viccet 13 évesen meséltük egymásnak az iskolában, ahol a következő órán hibátlanul fújtuk a „salgótarjáni győző” hőstetteit. A tanár pedig — aki diákkorában a Magyar Hiszekegyet énekelte —, arról beszélt, hogy egy ország népe — az internacionalizmus jegyében — kis területen is nagyon boldog lehet. Magyarán: a torzítások, a hazugságok szövevénye rontotta meg, hálózta be életünket a század első évtizedeitől napjainkig. Hány nemzedék ez? „ Hogy milyen felnőttek lettek a hajdani gyerekekből, tudjuk. Hisz’ éppen ezért aggódom: mi lesz majd a gyerekekkel? Ha egyáltalán megszületnék, s ha nőni, ha eszmélni kezdenek közöttünk ... Egy világváros óvodájában a hároméves magyar kisfiú a bútorok mögé akar .suvasztani egy darab ízetlen kenyeret. Az óvónő keményen ráripakodiik. A fiúcska szepegve, s nem az anyanyelvén, de hibátlanul: a szüleimnek dugtam el a kenyeret, hogy majd hazavigyem, . mert éheznek. Az „éhező szülők” mindketten újságírók — hivatalos külszolgálatban. Tőlük hallottam a történetet. A kisfiú egyébként szépen növekszik .. .
