Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Elég a bűvészmutatványokból Egy megyéspüspök nyílt levelének ürügyen A Népszabadság január 3. számában jelent meg Gyulai Endre, szeged—csanádi megyéspüspöknek a hazánkban jelenleg működő összes pártokhoz szóló nyílt levele. Aki csak egy kicsit elgondolkodik a levélben foglaltakon, meg kell állapítania, hogy a lelkiismeret, az ország és a nép jövőjéért érzett felelősség adta a tollat a. levélíró kezébe. Súlyos, megszívlelendő megállapításokat tartalmaz, s vele együtt joggal várhatja el közvéleményünk, hogy a pártok elgondolkodnak a leírtakon, s politikai tevékenységükben számba veszik azt. Nemcsak azért lenne erre nagy szükség, mert egy tekintélyes megyéspüspök teszi .szóvá a politikai küzdőtéren tapasztalható fonákságokat, hanem azért is, mert amit leír, az egy nép. egy nemzet nevében íródott, s számottevő nemzetközi, politikai tényezők is hasonló szellemben fogalmaznak hazai politikai viszonyainkról. Több mint elgondolkoztató például az a megállapítása, hogy a különböző pártoktól „ ... eddig csak emberi érzelmeket megnyerő bűvészmutatványokat láttunk”, s joggal igényli, hogy a pártok emeljék fel sisakrostélyaikat, mutassák meg igazi arcukat, tényleges törekvéseiket, azt, hogy „.. a pajzs mögött milyen emberi ész és szív van”. Egy tekintélyes, Amerikában élő, magyar származású politikus, Tom Lantos azt teszi szóvá egy interjúban, hogy a politikai pártok egymással acsarkodnak, egymás lejáratásán munkálkodnak ahelyett, hogy a nemzet demokratikus erőit összefognák a közös cél, a nemzet érdekében, kizárva abból a szélsőségeket. Azok, akik képesek felülemelkedni a mai zavaros politikai élet forgatagán, akik nem politikai „bűvészmutatványokkal” akarják elkábítani az embereket, hanem egy nemzet sorsáért felelősséget érezve politizálnak, oda kellene, hogy figyeljenek a sokasodó intelmekre. Sajnos, úgy tűnik, nem ennek vagyunk tanúi, hanem az önző párt- és személyi politikai ambícióknak, törekvéseknek. Mert ugyan hogyan minősíthető az a fajta magatartás, amely fittyet hányva a valós történelmi tényeknek, úgy igyekszik feltüntetni önmagát, mintha egyedüli hivatott letéteményese lenne a demokráciának, a jog- államiságnak, a nép alapvető érdekei szolgálatának, s közben sárral igyekeznek befröcskölni mindazokat, akik a korszakos változások érdemi kezdeményezői, következetes hacosai voltak (vállalva az ezzel járó egzisztenciális veszélyeket is), s akiket a világ számottevő politikai közvéleménye is nagyrabecsül. S mindezt nem kevés esetben olyanok teszik, akiknek korábban (az úgynevezett puha diktatúra időszakában) még a nevét sem hallottuk. Tudom, nemcsak ilyenek vannak, ezért elnézést kérek azoktól, akik a nehezebb időkben is kiálltak a szabadság, a függetlenség, a demokratikus állami berendezkedés ügye mellett. Voltak számosán, tisztelet nekik. De nem is ők a hangoskodók, a nagydobot verők, hanem azok, akiket a már megindult demokratizálódás gyorsan növekvő hullámai hoztak a felszínre. S úgy tűnik, egyiküket- másikukat a fékezhetetlen hatalomra törés vágya, s nem a nemzet jövőjéért érzett felelősség fűti. Mindezek láttán önként adódik a kérdés: hol van a mindannyiunk által óhajtott nemzeti megbékélés? Hol van a nemzet sorsáért érzett közös felelősség a demokrácia kiteljesítését, a gazdasági katasztrófa veszélyét elárítani akaró közös erőfeszítés, az egyéni és politikai érdekek alárendelése az össznemzeti érdekeknek? Sajnos úgy tűnik, messze vagyunk ettől. Szeretném hinni, hogy tévedek. Szeretném hinni, hogy az önző érdekeken végül is felül fog kerekedni a józan ész. Szeretném hinni, hogy nemcsak sisakrostélyos szerencselovagokkal és politikai zsonglőrökkel állunk szemben. Szeretném hinni, hogy lehetséges a nemzeti összefogás, a szűkén vett pártpolitikai érdekek ellenére is. S minden bizonnyal nemcsak én szeretném hinni ezt, hanem egy szebb, boldogabb és gazdagabb jövőben reménykedő nemzet is. Ehhez azonban nem politikai bűvészmutatványokra, hanem nyílt, őszinte hitvallásra, bölcs, politikai megfontolásra, toleranciára, s a nemzet erőit megosztó politikai csatározások helyett a nemzet egészséges erőinek összefogására lenne szükség. Egyszóval: politikai bölcsességre. Egy miskolci nyugdíjas A tél kéreti magát, legalábbis, ami a havat illeti. Igazi, nagy hó még most sem esett, pedig nemcsak a vetésekre, földekre kellene meleg dunnának, hanem a gyerekeknek is a szánkó, a sítalp alá. Meg persze hóemberhez. A korcsolyákat azonban föl lehet csatolni. Hízik már a tocsogók, patakok, kisebb kiöntések jege is, örömére az ott lakó gyerekeknek, meg persze, kicsit veszedelmére is. A városi jégpályákon persze más a helyzet. A miskolci, Mátyás király utcai óvodások is felkeresik a műjégpályát, méghozzá minden héten, nevelőik kíséretében. Ki o kétélűvei, ki az egyélű- vel próbálkozik. És tapasztalja: csúszós a jég. Nagyokat lehet rajta huppanni. de azért komolyabb baj nem történik. Eiőbb-utöbb majdcsak sikeredik talpon maradni is. (Fotó: Fojtán László) Szakorvosi rendeli Tskajkao Ismét a bodrogközi vasút Mit mond az Országgyűlés? A kisvonat Sátoraljaújhely főutcáján. Archív felvétel. Fotó: Laczó József Bármilyen vékony is a költségvetés pénztárcája, vannak beruházások, melyek nem odázhatók el. Ezek közé tartoznak bizonyos egészségügyi létesítmények, köztük az a tokaji orvosi szakrendelő, amelynek terveit az Interplán tervező, és fejlesztő Kft-nél készítették el. Viszlai József tervei alapján az egészségügyi létesítmény a gyermékkórház szomszédságában épül meg. A kétszintes épületben helyet kap valamennyi alapellátást biztosító szakorvosi rendelő, így többek között belgyógyászat, gyermekgyógyászat, fogászat, röntgen, laboratórium, de berendeznek .fizikoterápiás kezelőt is. Az épületben alakítják ki a mentőállomást. Újdonság lesz az úgynevezett megfigyelő kórterem, ahol elkülönítve, összesen 12 ágyat kapnak az ideiglenesen itt elhelyezésre kerülő férfi-, női, és gyér mékbetegek. A magyar—osztrák vegyesvállalatként működő kft.-nek Hétmillióra taksálták XV. Gergely pápát — és a nyakukon maradt: így lehetne összegezni a New York-i Christie’s cég sikertelen árverési akcióját. A XVII, századi katolikus egyházfőt a híres olasz barokk szobrász, Gian Lorenzo Bernini mintázta meg fehér márványból l(521-ben, amikor XV. Gergelyt pápává választották. A művész, akit a barokk szobrászat megfenem ez az egyetlen munkája. Mint Bodonyi Csaba Ybl- díja-s tervezőtői, a vállalkozás egyik ■ vezetőjétől megtudtuk, a kazincbarcikai városi tanács megbízásából elkészítették a balaton szepezdi ifjúsági tábor bővítésének tervét is. Munkájukra a szomszédos megyékben is felfigyeltek. Terveik alapján építik meg Tiszavasváriban a gimnáziumhoz csatlakozó sportcsarnokot. Az íves, ragasztott fa tetőszerkezettel lezárt épület mindenféle teremsportra alkalmas. Nemcsak az iskolai tornaórák megtartását, hanem a felnőttek szabadidő- igényét, sportolását is lehetővé teszi. A pályáin folyó küzdelmeiket ötszáz férőhelyes lelátóról nézheti végig a közönség. Noha a kft. bejegyzése óta nem telt el fél év sem, azért az ott végzett munkát reprezentálja, hogy ez idó alatt 17 terv került ki tőlük. Ezek közé tartozik például a He- jőcsabára készített szolgáltatóház terve is. remtőjének tartanak, akkor csupán huszonhárom éves volt. Az amerikai cég hétmillió dolláros kikiáltási árat állapított meg a mellszoborra, az aukción részt vevők azonban „mindössze” hatmilliót lettek volna hajlandók fizetni érte. A Christie’s csökönyös maradt, hangoztatva: márpedig egy márványpápával mégsem lehet árleszállítást végrehajtani! Közel 14 évi küzdelem után, várhatóan az Ország- gyűlés 1990. január 25-ével kezdődő ülésszakán foglalkozik FöMy Ferenc sárospataki, továbbá a megyei országgyűlési képviselők által benyújtott interpellációval, mely a Bodrogközön áthaladó normálnyomközű vasút megépítését szorgalmazza. E térségben igen eredményesen üzemelő keskenvnyomközű vasutat 1976-ban a lakosság és az- itt működő gazdasági egységek megkérdezése nélkül, a valóságot nem tartalmazó okokra való hivatkozással felszámolták. Ismeretes, hogy a vasútvonal felszámolásét az arra legkevésbé alkalmasok javaslata alapján, a lakosság egyetemességének tiltakozása ellenére, gyorsított eljárással végrehajtották, gazdaságtalan üzemeltetésre való hivatkozással. mely a valóságnak nem felelt meg. A lelkiismeretlen intézkedés súlyos és folyamatos következményeit azóta sokan feltárták. A lakosságot, a gazdálkodóegységeket, a lakásépítéseket. a terület- és településfejlesztéseket., a tüzelőanyag-ellátásokat, a gyárak, üzemek létesítését, az áruk és termékek gazdaságos szállítását, a Bodrogköz— Hegyköz egyetemes fejlődését akadályozó jelenlegi állapot felszámolásának megkezdése nem tűr halasztást. A kérdéssel a helyi és országos tömegtájékoztatási eszközök behatóan és folyamatosan foglalkoztak, rámutatva a vasút megszüntetése folytén bekövetkezett rendkívül káros folyamatokra, melyek évenként 100 millió forintot is meghaladó kárt okoznak a népgazdaságnak, a kis meg.vényi területen élő Bodrogköz és Hegyköz népének. termelőszövetkezeteknek, vállalatoknak. Kiemelten kell foglalkozni a Bodrogköz és a Hegyköz lakosságának e tájakról való elvándorlásával, mely településenként már a 2S—30 százalékot is eléri. Az elvándorlás oka jórészt a munka- alkalom hiánya, mely nagy mértékben éppen a keskeny nvomközű vasüt megszüntetésének következménye. A vasútépítés megoldásával, a fel- és fel nem sorolt negatív tényezők megoldásával halaszthatatlanul foglalkozni kell olyan munkacsoportnak, melynek tagjai széles látókörrel rendelkeznek, a térség gazdasági és szociális problémáit tökéletesen ismerik és azokat meg is akarják oldani. Olyan munkacsoportra lenne szükség, amely beható és mélyreható elemzés útján képes e területekre — Borsod volt éléskamrája — vonatkozó és eredményt biztosító javaslatok kidolgozására, a kritikus helyzet felszámolásának elősegítésére. A munkacsoport neve lehetne: A Bodrogköz megmentésére alakult bizottság. Tagjai álljanak közgazdászokból, szociológusokból, agrármérnökökből, gazdasági szakemberekből, tanácselnökökből, községi, a helyi lakosság képviselőiből, pártok tagjaiból, a megyei tanács oly tagjaiból, kik lelkiismeretes munkájúkkal nagymértékben elő tudják segíteni a kérdés megoldását, melyet tanulmány formájában foglalnának egységes egésszé. Zárszóként idézem — ha nem is szó szerint — egy cigándi nyugdíjas kohász felszólalását, amit így fejezett be: eljött az idő, amikor a bürokráciának alkalmatlan tagjait elsodorja a forgószél, de a Bodrogköz— Hegyköz népe marad, ha fogy is ereje, mert a gyökerek mélyen — ezerszáz éve —, kitéphetetlenül kapaszkodnak e táj földjébe. A javasolt és reméljük meg is alakuló bodrogközi bizottság legyen e gondolatok megvalósításának erkölcsileg is kötelezett letéteményese, megvalósítója. legkésőbb li996-ra. honalapításunk 11O0 éves évfordulójára. Kelet gyepűje. Bodrogköz—Hegyköz nem lehet a pusztulás területe. Csajka István Hétmillió sok egy pápáért
