Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
_________________ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8- - ... 1989. december 9., szombat (December 1—15-ig) A miskolci katolikus hívok körében is ismert mär a „rózsát üzér-imahad járat”. lElindftó- ja a texasi Wichita Falls-ban élő Tibor J. Csagoly majdnem egy éve indította átnak a mozgalmat, amelynek a világban már 7—8 ezer, hazánkban pedig mintegy 2 ezer tagja van. A fénymásolt levélből, amelyben Kedves Magyar Testvéreihez fordul Tibor J. Csagoly, megtudhatjuk, hogy ezt a speciális rózsafüzért a Szűzanya sugallatára indította el, s célja, hogy akik részesei lesznek az imahadjáratnak, a mozgalomnak, együtt imádkozzanak naponta 5—G percet — egytized rózsafüzért —1 a világbékéért és hazánkért, Magyarországért, valamint erdélyi magyar testvéreinkért. Jómagam idős édesanyámnál találkoztam Tibor J. Csagoly körlevelével, s amikor elolvastam, az jutott eszembe, hányán és hányféleképpen butították már hasonló akciókkal az embereket, hogy csak a legutóbbi vad-bongót említsem. Ez a ró- zsafüzér-imahadjárat azonban merőben eltér ezektől, s la vallásosok, közelebbről a katolikusok körében valóban egy nemes célt szolgál, s távol áll minden politikai megmozdulástól, ahogyan arra a texasi elindító is céloz. S noha én, az ateista, nemigen hiszek abban, hogy az imahadjárat részesei bőséges áldásban részesülnek majd, azzal mindenképpen egyetértek, hogy a világbéke elérése minden bé- keszeretö nép közös vágya, eszmei és vallási különbség nélkül. —ny —s— 1942. dec. 1-jei újsághír szerint az ország városainak 1 lakosra jutó évi kulturális beruházása Miskolcon 5,84; Nagyváradon 8,81; Kecskeméten 8,39; Szegeden 11,32; Debrecenben 9,74; Újvidéken 7,80; Győrött 10,70; Székesfehérvárott 9,32; Marosvásárhelyen 6,48; Sopronban 8,46; Baján 8,74; Pécsett 12,99; Kassán 9,90; és Kolozsváron 3,62 pengő. Eszerint Miskolc volt (Kolozsvár után!?) a legkulturálatla- nabb magyar város! (Persze ne feledjük a háborús éveket!) 1943. dec. 1-jén Barlha Károly honvédelmi miniszter Diósgyőr-Vasgyárba látogatott. Bornemissza Géza vezérigazgató kifejezett tilalma ellenére munkásküldöttség vonult a miniszter elé a szociális problémák javítását (bakancsot, munkaruhát, az órabérek felemelését, családi pótlékok emelését) kérve. A hadügyminiszter ígért, a helyi vezetők pedig „meg- orroltak”; mert ettől a munkások majd vérszemet kapnak újabb követelésekhez. 1917. dec. 2-án Miskolc munkássága megyegyűlésen (a Koronán) üdvözli az orosz Ama nevezetes decemberben, amikor az ország a kormányzó névnapjára készült, a kormányzóné megindította szokásos évi gyűjtési akcióját az ország szegényei számára, Szentgyör- gyi Albert (dec. 10-én) átvette a Nobel-díját; dec. 4- én végignyilallt a hír az országon: József Attila, az ország legreményteljesebb költője Balatonszárszón a vonat alá vetette magát. Szárszón már olyannyira javult a költő állapota, hogy elfogadta a Szép Szó meghívását a december 8-án Miskolcon .tartandó jubileumi ünnepségre. (A lap 1. száma 1936. márciusában jelent meg.) 5-én, vasárnap a Magyar Jövő már értesít az öngyilkosságról, s egyútttal beharangozza, hogy József Attila „szerdán akart felolvasást tartani” a Szép Szó irodalmi estjén, a Gazdakörben. Az előadást a Magántisztviselők Szövetsége rendezésében tervezték megtartani. A Ferenczi-könyvesbolt (melynek vezetője és tulajdonosa Ferenczi Károly a Gazdakör alelnöke is volt) 30 filléres legalacsonyabb áron árulta a jegyeket. Az előadás napján, 8-án a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap már „József Attila emlékére” hirdeti az munkásságot. A nagygyűlést a szoedem párt nevében Groszmann Zsigmond nyitotta meg, majd Miákits Ferenc központi küldött beszélt az orosz békeajánlatról. 1943. dec. 3-án adták át a városháza felújított nagytermét, Menner László műépítész kivitelezése szerint. 1856. dec. 5-én nyílt meg Miskolcon az első népkonyha és leveskiosztó egylet. 1940. dec. 5-én, a 'Vizsolyi Biblia jubileumi ünnepségén Ignácz Rózsa író mondott ünnepi beszédet, SzelecZky Zita közreműködése mellett. 1932. dec. 6-án „kommunista szervezkedés” peréről adnak hírt az újságok. A perben Kábán Gyula és társai bedegvölgyi és Szent Anna temetői összejöveteleit minősítették államellenes szervezkedésnek. 1910. dec. 7-i újsághír szerint Lévay József irodami kör alakult Miskolcon. 1926. dec. 7-én költözött a múzeumépületből a Zenepalotába a városi női felső kereskedelmi iskola. 1937. dec. 8-án tartották a Gazdakörben a Szép Szó íróinak irodalmi estjét. ünnepélyt, amelynek műsorán Németh Andor emlékbeszéde (József Attiláról), Pillér Ferenc (a miskolci színházi tagja) József Attila- versekkel, Ignotus Pál előadással, Fejtő Ferenc és Remenyik Zsigmond szerepelt. Az esten szép számú, „illusztris” közönség gyűlt ösz- sze, a színpadra. Bónis József, a szövetség képviseletében vezette fel a vendégeket, akik egy széket üresen hagytak az asztalnál (József Attila emlékére), s Németh Andor, az első József Attila-könyv szerzője, a költő barátja tartottem- lékbeszédet. A megilletődött közönség áhítattal hallgatta Pillér József Attila-verseit, s Ignotus Pál előadását a magyar írók feladatairól. A szünet után Fejtő Ferenc beszélt a háború utáni magyar irodalomról, majd Re- meny.ik Zsigmond olvasott fel a készülő Bűntudat című regényéből. 1939. dec. 9-én avatták fel az Avasi Bükk Egylet Dayka Gábor utcai székházát. (A Kossuth Gimnáziummal szemben állott, a közelmúltban lebontották.) Az avatóünnepségen Cholnoky Jenő tartott előadást Olaszországról. (Ekkor szerveztek először turistautat a föld- rajztanárok részére Olaszországba.) 1932. dec. 10-én Miskolcra látogatott Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Féja Géza és Kodolányi János társaságában. Egyúttal Diósgyőrben, a Tapolca Étteremben is nagygyűlést tartott. 1918. dec. 10-i újsághír szerint Reisinger Ferenc kézhez vette kormánybiztosi kinevezését. A kinevezés —, mely más adatok szerint osák dec. 28-án lépett érvénybe —, Reisingert Miskolc város, Balogh Zoltánt pedig Borsod megye főispán-kormánybiztosává avatta. Balogh a polgári pártok programját képviselte, „teljes egyetértésben és együttműködésben a szociáldemokrata párttal.” 1918. dec. 13-i újsághír szerint agyonlőtte magát Szepessy Zoltán, encsi főszolgabíró, Putty Lia, világhírű filmszínésznő volt férje. Putty Lia 1921 -ben hagyta el családját, hogy filmszínésznő legyen. 1926-ban szerződött Hollywoodba; itt a némafilmek „végzetes asszonyaiként lett világhíres (a Hindu síremlék, a Manón Lescaut és a Varieté c. filmek voltak jelentősebb állomásai.) 1931-ben autóbaleset áldozata lett (más adatok szerint — e balesetből adódott — vérmérgezésben halt meg.) Szepessyt megviselte felesége hűtlensége, hiszen két leánygyermekkel hagyta magára. Az encsi főszolgabíró- ság mellett a gibárti kúrián fajlkuvasz-tenyésztésbe kezdett. Felesége halála hírére fekete márvány síremléket állíttatott gyermekei anyjának emlékére. Egy év múlva maga is öngyilkos lett. A két árva (az akikor már 18 éves Lucy és a 16 éves Dudus) adóssággal terhelt 400 holdnyi örökségéhez a Szerencs két erszényéből szórta a pénzt. Egy H. Walter Blumenthal nevű amerikai filmproducer 15 ezer dollárt utalt át a Putty-ár- váknak, az elhalt díva hagyatékaként pedig (egy Los Angeles-i bankból) 100 000 dollár ütötte a markukat, anyjuk ott letétbe helyezett ékszereinek ellenértékeként. 1924. dec. 13-án jelent meg a Reggeli Hírlapban Gergely Sándornak, a később neves Kossuth-díjas írónak (ki akkor e helyi lap munkatársa volt) két cikke (A tisztító munka és Miskolc harca a fehér bol- sevizmus ellen címmel), amelyek miatt a főszerkesztőt, Fazekas Sámuelt 1927. május 27-én egy hónapi fogházra és 50 P pénzbüntetésre ítélte a debreceni királyi tábla. (Gergely Sándor két hónapi fogházat és 50 P pénzbüntetést kapott.) — Hallja-e, lelkecském! Tudna-e kend segíteni abba a várjon csak... mia nyavalyába ... modernizálásba? — Miről van szó örzse nénnye? — Az apjukomról. — Hát... ez inkább, hogy úgy mondjam orvosi téma. Valami kirurgus kéne ... — Hi-hi. huhu! Nem arról van szó, amire maga gondol pemahajder! Hanem a... hogy is mondják mostanság... a szellemiséget, a vállalkozását kéne valami mód modernizálni, hogy ne legyen le- maradásos, haladjon, miként a többi, tisztességes ember. — Hát az apjukom is tisztességes... — Az. Nagyon is. Épp ez a baj. Mert nem halad. Elmaradott. Ö sohsem érti meg a haladást. Mikor itt votak azok a szép szál. derék gyáristák, hogy beagitálják őt a téeszcsébe, hát azt hiszi megértette a haladást? Nem értette. Pedig minő szépen elmagyarázták neki! Nagy-nagy türelemmel. Én magam is áhítattal hallgattam. Elmagyarázták, hogy gazd- uram, kigyelmed eddig csak úgy tette a dolgát, ahogyan az apjától, a nagyapjától. a dédapjától tanulta, az meg bizonyára még régebbiektől. Ez a dologtevés meg miből állt? Hát ugye abból, hogy amint a maga esze szerint gondolta, kiment a földre szántani, majd vetni, meg aratni. Mindezt csak akként, amiként a maga beszűkített világában jónak tartotta. Ez a maradiság! A téesz! A nagyüzem! Az az igazi! A korszerű! Majd a Gazsi, mármint a brigadáros megmondja, hogy mikor mit kell csinálni! Mindjárt más ugye. — És az apjukom? — Annak beszélhettek! Mindig maradi volt, nem értette meg a gyáristáktól sem, hogy mennyire korszerű lehetne a kolhozba, izé, mármint a téeszcsébe. Pedig mennyit beszéltek ezek a szép szál gyáristák! —• Most inkább az apjukomról örzse néném ... — No, az apjukom mindezt szépen meghallgatta. Egy teljes hétig. Utána a kukoricagóréban vetett magának ágyat, bevitte a pálinkás bütyköst, onnan elő nem bújt. — De hát a végén mégis beállt a téeszcsébe ... — Be. Mert jó állást találtak neki a gyáristák. — A kályha mellett. Emlékszik még azokra a régi, jó dobkályhákra? Micsoda hőséget lehetett azokba csinálni! Én még a szegény, jó nagyszülémtől... — örzse nénnye ...! — Jó, jó. mondom tovább. Hát ott találtak neki a jó meleget árasztó dobkályha mellett állást. Oda' állították, bekecsbe, bundasapkába, az apjukom meg az idő múlásával egyre inkább belátta, hogy mégiscsak korszerűbb a téeszcsé. Később már azt is, hogy ő igencsak lemaradozó egyén, mármint egyéni gazda, ami már majdnem kulák, az meg népnyúzó, háborús uszító és kizsákmányolja a gyáristákat. Mármint a munkástestvéreket. Hát így ... Ennek belátásával aláírta a belépést. De csak azért mondtam ezt el, hogy jelezzem általa, mennyire maradi, konok fejű az én apjukom... Hogy mást ne mondjak, most meg már azt nem akarja megérteni, hogy miért lenne nekije jobb kilépni a téeszcséből és vállalkoznia magángazdaként, holott ez a korszerű. Most meg már ezt nem érti. Meg vagyok én áldva az ilyen emberrel1. . . Már arra is gondoltam, hogy szólok megint a gyáristáknak. — Van azoknak elég bajuk. De mi legyen hát a modernizálással? — Hát ezt akarnám megbeszélni, ha szóhoz hagyna jutni. Mert tudja, hogy most is mi a mániája az apjukomnak? Azt hajtogatja, az ember lánya már restellj is. hogy aszongya a földeken krumplit, paradicsomot, kukoricát, búzát meg ilyesmit kell termeszteni. Hát hallott már ilyet?! — Hát mit kéne mégis, ha nem ezt?! — Hogy-hogy mit? A rakamazi sógor, Szabolcsban kivágott tíz hold gyönyörűséges aimáskertet. mert nem kapott érte semmit. Mármint az almáért. — És most? — Bevetette az egészet biligilisztával... — Bio. — Mio? —• Mondom bio. Biogilisztával. Ez a neve. — És a giliszta ezt tudja? Bió... A bilinek legalább van értelme! De legyen, amit maga mond. És tudja-e hogy a szabolcsi sógor ebből most hárommillió forintot kasszíroz be?! No, ehhez mit szól? Már csak árusítania kell. — És hány gilisztát vettek már meg ? — Semmit. Ki a rossznyavalyának kéne az ilyen rusnya féreg pénzért?! Ha nálunk a ganédomb mellett lenyomja az ásót, hát akkora gilisztákat talál, hogy a kakas majd ki veri érte a szemét! — Mégsem értem örzse néném, hát akkor mit akar az apjukomtól? — Hát vállalkozni mégiscsak kell. Nem lehet lemaradni a kortól! Tenyésszen nutriát, ezüstrókát, fogjon hörcsögöt, posványosítsa el a rétet, ültessen bele vizibolhát. mosson aranyat a patakból, szervezze meg a régi fonót, barkácsoljon rokkát, guzsalyt, vezessen diszkót, csak vállalkozzon már valamire, mert lemaradunk .. . — És a földet mégis ki művelje? — Majd a gyáristák. Olyan szépen elmondták akkor, hogy mikor, mit kell csinálni ... Priska Tibor Kárpáti Béla FÜZES LÁSZLÓ Néma falu Ahogy állok a gazdátlan úton szakadt kapuszárny integet. A kerítésen kilát a muhar, fecske nem csapong a torony felett. Megköt a csend. Itt nem köszönt senki. Gyanakvón néznek betört ablakok. Ódon pincékből elfogyott a bor, s a ház küszöbén kutya nem morog. Nem rikoltják a faluban széjjel a hajnal jöttét harsány kakasok, suhanó létek szele csap meg. Nyilall hiánya. Egyedül vagyok. Dél se kondul. Kopár csönd ásít, teret nem tölt be zengő, tiszta hang: ideje jött a békés ebédnek.- Árva az asztal, néma a harang. Elmenekült az út is, messze el. Kerékvályúkban nem zörög szekér, lepkék hamvaznak nyári rét felett, s hűlt kemencékben nem sül több kenyér. Apropó: a Szép Szó Miskolcon! Texasból indult Miskolcot is elérte Virágok Mezey István rajzó
