Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16,, -szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A párlvagvoti komi ideit szenvedélye j riegeyilorkijtöiek, viták zajlanak. lígyik oldalon ti wn|i MSJZMI’ vagyon lpl|rs alltimi kézbevételéi szoigalmazzák, ti másikon viszont jogtolonnak taM ink ti párttagság pénzéből létesült objektumok Icladásat. Hol at igazság? Mennyi állami, azaz közpénz fordittatott a portletesit ményekre, és mennyi épült kizárólag párt-pénzböl? A tisztázást segítendő, kereste meg szerkesztőségünket Kovács Mihály, aki huszonöt évig - 1961 és 1986 között - tartotta kezében a megye MSZMP-szervezeteinek gazdálkodását. A ma már nyugdíjas Kovács Mihály - egyébként Miskolcon az egyik MSZP-olapszer- vezet titkára - aktiv éveiben jellegzetes személyisége volt a pártmozgalomnak. Megszállottként, kérlelhetetlen szigorral és pontossággal gazdálkodott az MSZMP céljai érdekében. Voltak, akik ezért tisztelték, de haragosai is akadtak szép számmal. fl pártvagyonról Miogy a volt osztályvezető látja — A/, általam vezetői I. osztály alapvető feladata voll a mofcs eben működd párt szervek működési feltételeinek biztosítása. Ennek igyekezett eléget tenni a párt gazdasági osztály kollektívája, ennek megfelelően alakítottuk ki a saját forrásokra épüld éves költségvetésünket — emlékezik visz- sza a megyei pártbizottságon töltött évekre. Szerinte eredete függvényében különbséget kell tenni a pártvagvon és pártvagvon között. Ami állami támogatás, beruházás volt, az természetesén az államot illeti meg, ami viszont pártpénzből épült, jogilag is, erkölcsileg is az MSZMP jogutódjáé, az MSZP-é. Az MSZP mai megyei értekezletén az ügyvivői testület tájékoztatja a küldötteket a párt vagyonáról, és javaslatot terjeszt elő a további feladatokra. Eszerint megyénkben az MSZP- nek 350 ingatlana van, kereken 3115 millió forint értékben. Valamennyi a magyar állam tulajdona, és a párt kezelésében van. A helyiségek állami beruházásokból, közös — tanácsi, tsz — kezdeményezésre és nem kis részük pártköltségvetésből, döntően párttagsági dijakból létesült. Kovács Mihály bizonyítja, hogy a 350 ingatlan közül 124 a párttagok tagdíjából és nem állami forrásból létesült, és ennek az értéke 110 millió forint. — Adódik a kérdés: honnan volt a pártnak ennyi pénze? — A mi megyénkben rentábilis volt a pártszervek gazdálkodása, sőt a központot is tudtuk támogatni. 1000—10117. között 134 millió forintot fizettünk be támogatásként a központi számlára, miközben 01! millió forint támogatást kaptunk. így 00 millió az egyenleg a megye javára. (A támogatást '00. és ’00. között vettük igénybe, a befizetések pedig '70—'87. között voltak.) — Hogyan épült a megyei part székház, valamint a városiak? — Ezek többsége állami pénzből épült. így a megyei is. Azt hozzáteszem, hogy jutányos áron adtuk al á tanácsnak a régi megyei és városi székhazat. Az előbbiben a múzeum van. az utóbbi a városi tanács hivatala. A két házért 10 millió forintot kaptunk. Ez épült be az új székházba, a beruházás nagyobb hányada tehát állami volt. Vannak azonban tisztén pártpénzből épült létesítményeink is. Például a putnoki. Valamikor Putnok járási székhely volt,, ennek megfelelően járási székhaza volt a pártnak. Amikor csak a nagyiközségi státus maradt, megkerestek bennünket a tanács és az akkor létesült felsőfokú mezőgazdasági technikum vezetői. mivel kollégiumi gondjaik voltak. Térítés nélkül átadtuk az épületet, viszonzásképpen a tanácsházán kaptunk egy irodát. Akkor ez elég volt. Aztán fejlődött a település, nőtt a párttaglétszám, függetlenítettük a párttitkárt, szűkössé vált az. elhelyezés. 1980-ban 5 millió forintért építettük fel az új pártházat. teljes egészében pártpénzből. Sárospatakon régebben, a hatvanas években az áfész használatában levő, kúria- szerű épületben volt a helyi pártszervezet. A várossá nyilvánítás előtti években, céloztuk meg a jobb elhelyezést. A mai pártház 1971- ben épült, pártköltségvetésből. Akkor ez egy lapos tetejű kockaépület voll. A hetvenes évek végén Mako- vecz Imre jóvoltából teljesen megváltozott a belváros képe. Ehhez igazítottuk a pórt házat is. Nyolcvanháromban 5 millió forintért u.j tetőt építettünk, tetőtér-beépítéssel. Hasonlóan saját forrásból épült a tokaji székház. is. 1984-ben Leninvárosban a zeneiskola igazgatója kereste meg a helyi pártbizottságot. Cserét ajánlott fel: a nagyteremmel rendelkező ház jobban megfelelt az iskolának. Elfogadtuk a cserét, majd felújítottuk és átalakítottuk a volt iskolát, és tanácstermet építettünk hozzá. Az egész 16 millió forintba került. Hasonló megoldások voltak Ózdon és Mezöcsáton is. Ezenikwü I tölbb nagyközségben és községben építettünk házat párt-'punzböl. lgv Pálházán, Karcsún, Árkiban, Bogácson, Halmajon, Volt, ahol társultunk, például Boldogkőváralján könyvtárhoz, Krasznok vajdán klubhoz. — Találkoztunk viszont olyan véleményekkel is. hogy tál zártak a pártházak, merev működési renddel, es mas colra nemigen lehetett igénybe venni. — Ezt cáfolom. Példaként említem: amikor a demográfiái hullám miatt kevésnek bizonyult a tanterem, negyven községben térítési igény nélkül engedtük ál a part- házakat oktatási célokra. Befejezésként még egyel: az igaz. hogy ezeket az épü leteket is — a Minisztertanács 1976-os határozata alapján — állami tulajdonként jegyezték be a párt központi bizottsága kezelési jogával Megítélésem szerint az ügy tisztázása indokolttá tenné annak megvizsgálását: mi motiválta az 1976-os határozat megalkotását. Mert végül is ez tisztázhatná a véleménykülönbségeket. Változatlanul vallom azt, hogy a párttagság tagdíjából létesített épületek, épületrészek az MSZMP jogutódját, az MSiZ'P-t illetik meg. <nz) Észak-Magyarország interjúlánc A mikor szerkesztőségünk elindítói- to inleriülanc-,sorozatai. nem gondoltuk, hogy egy-egy fejezet elkészítése során akar száz kilométereket is utaznunk kell majd. He, hogy a lánc meg ne szakadjon, meg kelleti tenni ezt is. Amikor Golda Jánosi, az Észak terv építészét kerestem, hüli helyét találtam Miskolcon. A fiatal tervező ugyanis Budapesten egy építész-mesterkurzuson vesz részt. így olt találkozhattunk egy patinás épület, szemet-lelket gyönyörködtető meghitt zugában, etruszk- díszítések. márványok, vörösréz borit a- sok között. — Gondolom, hogy miért esett rám a választás — mondja — Még tavaly Mager Ágnes festőművész megkeresett, hogy készítsünk el egy fedett várót a Tampere városrész autóbusz-megállójához.- Természetesen társadalmi munka ban, amit én is szívesen vállaltam. Az interjúláncban utóbb szereplő Marjas Lászlóné, a városgondnokságtól volt az. aki lebonyolította az építkezést. Megszervezte a kivitelezőket és megszerezte az anyagokat. A segítség részemről csak annyi volt, hogy megterveztem az épületet, segítettem a szervezésben. — Hogyan lesz egy fővárosi, hatgyermekes csalad egyik tagja miskolci építész? — Valóban pesti vagyok, öt testvéremmel a nyolcadik kerület szegénynegyedében gyermekeskedUink. A sors adta talán, hogy éppen a Leonardo da Vinci utcában. Józsefvárosból lakótelepről lakótelepre költöztünk. Én piarista gimnáziumban folytattam a tanulást. Szerettem a matematikát is, és még az érettségi idején is bizonytalan volt, hogy matematikus leszek, vagy építész. A jelentkezési lapomon mindkettőt; megjelöltem, előre írtam be, hogy matematikus leszek. Hogy hogyan került ez fordítva, már nem tudom. Egy biztos: a gimnáziumban osztályfőnököm elvitt egy építészhez, s a hatás nem maradt el. Nagyon megfogott, amit akkor láttam-hallottam, s talán ez is befolyásolt döntésemben, hogy építész legyek. Sikeresen felvételiztem a Műszaki Egyetemen, de még mielőtt elkezdtem volna tanulmányaimat, tényleges katonai szolgálatra behívtak, és a Csongrádon töltött katonaidő életem további útját meghatározta. Ugyanis ott olyan társaság alakult ki, olyan közösség tagja lettem, amely mélyen emberi kollektíva lett, és mivel hasonló érdeklődésű és sorsú fiatalok voltunk, elhatároztuk, hogy az egyetemen is együttmaradunk, és még az egyetem elvégzése után is. Fogadalmunkat betartottuk, együtt, mentünk Miskolcra dolgozni és lakni. Ennek eredménye a miskolci Kollektív Ház is. Tizennyolc évvel ezelőtt alakult ki e gondolat, természetes, hogy azóta egy-két barátunk elment, másik jött, de tulajdonképpen az eszmét tovább ápoljuk. 1977-ben jöttünk Miskolcra és két év múlva költöztünk be a Kollektív Házba, a Győri kapuban, s mi, építészek azóta ott lakunk. Golda János — Szép a: építés.: munka ja. de ezt. csak nyugodt, harmonikus háttér segítségével végezheti a: ember. Ez az interjú-lánc lehetőséget ad. sőt. ..műfaja" igényli is. hogy alanyai ne csak hivatalos, hanem családi közelségben is megismertesse az olvasóval. Ezért kérdezem magánéletéről is. — Feleségem is építész, az egyetemen ismertem meg. Akkor első évfolyamra járt. én másodikos hallgató voltam. Miután végzett, összeházasodtunk. Miskolcon volt az. esküvőnk, a Müvészklubban tartottuk a lagz.il. 1977 óta mindketten az. Északtervnél dolgozunk. Mint mondtam: páran az egyetem után is együtt akartunk maradni, az ötlet a városnak is tetszett, igv természetes. hogy feleségem is itt dolgozik. És az. is természetes, hogy amikor nagyobb feladatot kaptunk, kelten láttunk hozzá. Szívesen emlékszem első közös munkánkra, a vajai római katolikus templom megtervezésére. Sokszor elmentünk a községbe, hogy a legapróbb részleteket is megbeszéljük a hívekkel, a plébánossal, hiszen azt is tudni kellett, hogy például a katolikus hívek kisebbségben vannak a reformátusokkal szemben, nem akartunk tehát egy hivalkodó templomot tervezni. Végül is sikerült egy lájbaillö templomot tervezni, melyei tavaly szenteltek fel. és mi is és az olt élők is szeretik. Természetesen ezt a munkát is társadalmi munkában végeztük el. Fontosnak tartjuk, hogy a külső-belső forma otthonos, meleg és mai legyen, békét árasszon, a lélek békéjét. Úgy érezzük, ezeket mind elértük: tornya van, belseje emlékeztet a hagyományos magyar formára, de mai nyelven fogalmaztuk meg. Az építész természetesen nem sajátítja ki megvalósult, álmát. Szívesen osztozik a bélsőépítész Máté Jánossal, a statikus Holló Csabával, a szárnyas- oltár-képet elkészítő Udvardy Erzsébettel. — Milyen épületekei terveztek Miskolcon. melyek készültek el? — Érdekes, hogy Miskolcra elég kevés megrendelést kaptunk. Az avasi lakótelepre terveztünk egy autóbusz- végállomást, és az Avasra egy meteorológiai obszervatórium épületét, de ez jövőre lesz kész. öt évvel ezelőtt terveztem a Mart intelepre egy százhúsz lakásos MAV-lakótelepet, ami megépült. Feleségemmel. Ágival a vasgyári görög katolikus templomnak a harangtornyát. Az embernek az az érzése támad, hogy „családi vállalkozásban " lehet alkotni a legkönnyebben a legszebbet, a legjobbat. A fiatal építész terveiből, álmaiból nem hagyja ki hű társát, olyan szép ez az egész, mintha nem is a valóságban lenne. A segítőtárs és a hasonló gondolkodású és ízlésű kis alkotó közösség Golda János, harminchat éves építész lelkében egy tudatos kapaszkodó. Ahogy ö mondta: igen kevés emberben van meg az elmélyült, baráti kapcsolat, a kis közösségbe tartozás csodálatos érzése. Ez a miskolci Kollektív Ház megvéd a periféria érzésétől, bár e kis közösség életében lezárult egy korszak, és ma már „takaréklángon" keressük az új formánkat. Sokszor aggódom a városért is, bár megszerettem, tudom látni, szeretni kedves arcát, mint például az avasi pincesor régi kereskedővárosi idéző hangulatát, de tudom látni a város rideg, taszító jellegét is. Aggódom amiatt, hogy kevés a városnak az értékmegőrző ereje, alacsony "a mentális színvonala, és gyakran nem lótok utal a romlás visszafordítására. Sok értékes egyéniség elvesz a város számára. Miskolcon, mini épület és mint reprezentáns, a Szent Anna-templom tetszik a legjobban. Szeretem, ahogy megül a Bodótetö alatt és érzem, hogy az emberek is szeretik. Egy kicsit a régi Miskolcot idézi, hogy itt maradi „kövületként". Sokszor gondoltam már, hogy váltani kellene, szeretnék egy kis levegőváltozást, de ez a város vonz, ideköt. 'Bár sok helyén jártam a világnak: Voltam Egyiptomban, Törökországban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban. Mindenütt csodálhattam szépet, monumentálisát, de az ragadt meg bennem, hogy az építészet nemcsak műszaki, hanem humán feladat is. Jártam Izraelben és a Szentföldön tavaly ősszel, ott láttam Betlehemben a Jézus születése templomot, az Ókeresztény bazilikát. Ezt tartom a világ, számomra legérdekesebb templomának. Tudom, hogy ez elég extrém ítélet. én így érzem. — Milyen a kapcsolnia hazánk építészetével. építészeivel? — A mi szakmánk — ha az ember igazából csinálja —, akkor ez olyan egészséges természetű- szakma, hogy minden kis munkában értelmet kell látnunk, aki nem így érez, az ne csinálja. Sorsunk, munkánk szerencsésebb talán, mint egy színésznek, vagy egy filosznak itt, Miskolcon. Sajnos, ha az ország tervező építészeire gondolok, térbeli elhelyezkedésünk igen aránytalan. Igen sokan dolgoznak a fővárosban, így törvényszerű, hogy vidéken is megjelennek. Sárospatakon a Művelődés Házát Makovecz Imre 'tervezte, mégsem érzem azonban, hogy ezzel a megyei építészeket leminősítették. Én őt attól jobban tisztelem, mintsem azon bosszankodjam, hogy ő a munkájával itt megjelent. Nekem olyan nagy vágyaim nincsenek, apró munkáknak is örülök, nem mintha nagyon elégedett lennék. E gy fiatal építész, aki feleségével a menni-maradni problémáján rágódik. miközben' ezer -szállal is kapaszkodna a városhoz és reméli, hogy lelki krízisét túléli alkotóközössége is,.a város is. Eközben arra kér, hogy az interjúlánc következő állomása az a fafaragócsoport legyen, melynek mozgatórugója. a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozója, Szegedi Miklós. Ez a kis társaság szintén pénz nélkül vállalta az építész által tervezett autóbusz-pályaudvar munkáit, lgv legközelebb ehhez az önzetlen csapathoz kopogtatunk majd be, hogy az ő életükről. sorsukról is megtudjunk valamit. Bekecsi Szabó László Fázós decemberi piac laczó felv.
