Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. október 14., szombat Zsebpénzt mafcknlbatnak a gyerekek Molyhostölgy a tornai karsztról A keresőnek az erdő mindig ad valamit. Persze csak annak, aki tudja, hogy mikor, mit keressen-kérjen tőle. Mintha csak a múlt évi meddő évjáratot akarná pótolni a természet, ahoz képest olyan bőséges a tölgymakk termés az idén. Ki is használja a lehetőséget a termés összegyűjtésére a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amely megkezdte ennek, a jövő erdőségei „vetőmagjának” gyűjtését. Bár megyénkben többfelé is, — Tolcsva környékén, Pál- háza vidékén — gazdag a termés, a klasszikus gyűjtő- terület a Bükk. Ezen belül is Lillafüred, Mocsolyás környéke. A gyűjtést a gazdaság azzal is ösztönzi, hogy a makkot felvásárolja, kilogrammonként 15-20 forintos áron. Jó zsebpénz szerzési lehetőség ez a hegyi falvak iskolásgyerekeinek. A készletek feltöltésére, csemetekenti ültetésére ko- csánytalan tölgyből mintegy 1500, míg kocsányos tölgyből 500 mázsát kívánnak összegyűjteni. Mintegy 50 mázsányi makktermés begyűjtésével számolnak a molyhostölgyből. amely megyénkben többek között a tornai karszton, Jósvafő környékén honos. Csemetéket nevelnek majd a vörösitölgy terméséből is, amelyet elsősorban Tokaj-Hegyalján a Tolcsva környéki erdőségekben, valamint a zempléni részen, a hegyközi erdőkben gyűjtenek. Gyakorlatilag nem tudtak csermákot gyűjteni a múlt évben, mert nem termett. Az idén azonban a hiányt pótolják, mert megfelelő mennyiséget tudnak összeszedni belőle a Szandrő és a Parasznya környéki cserfaerdőkben. Az összegyűjtött makkot az erdőgazdaság szintén felvásárolja. A fényképezés születésnapján Balogh Rudolf: Nyomorúság Százötven éves a fényképezés. Az évforduló kerekségén mit se változtat, hogy kísérletek, félsikerek már évekkel, évtizedekkel 1839 előtt is voltak. Sőt az optikai leképzés alapvető eszközének, a camera obscurá-» nak első ismert leírása egyenesen Arisztotelésztől származik. Az első európai camera obscurát még Roger Bacon készítette a 13. században, Leonardo da Vinci pedig részletes és pontos elemzését adta az optikai leképzés jelenségének. A lencsét meg valószínűleg már a történelmi idők kezdetén is ismerték, Ninivében találtak is gyűjtőlencsének alkalmas üvegdarabokat. . A camera obscurában 1550 körül alkalmaztak először üveglencsét. És már 1840-ben, alig egy évvel a fényképezés feltalálása után a magyar Petz- vál József elkészítette a nagy fényerejű lencserendszert, amellyel a portréfényképezés alapjait vetette meg. Daguerre találmányáról, a „nap által rajzolt képről” 1839. augusztusában röppent fel a hír. Ezt a dátumot tekinthetjük a fényképezés születésnap iának. A múlt század húszas éveiben a francia Niepce már közel járt ahhoz, hogy rögzítse a camera obscurában létrejött vetített képet. Honfitársa, Daguerre vele együtt kísérletezett tovább, de később egyedül fedezett fel, egy az eddigiektől eltérő képrögzítő módot, amelyet dagerrotípiának nevezett el. De hát mi is volt az a csodás találmány, amelynek nem minden alap nélkül tulajdonítanak legalább akkora jelentőséget az emberiség kultúrtörténetében, mint az írás megszületésének? A iő- tótörténész szerint: egy gondosan előkészített, simára csiszolt, ezüstözött rézlemez, amely a Daguerre által leírt öt munkafázis után a felvett személy vagy tárgy hű tükörképét adta. A szó szerinti értelemben vett tükörképét, mert a tárgy fordított, azaz tükörképét örökítette meg. Daguerre a gyakorlatban is bemutatta képeinek készítési módját, s mivel a törvény is kötelezővé tette annak pontos leírását, kiadta egy füzetben, amely egy éven belül 39 féle különböző kiadásban és több idegen nyelven — köztük magyarul is—megjelent. Az évforduló jó alkalom a magyar fotográfia, a magyar fotóművészet múltjának, jelenének felidézésére. Kiállítások sora kapcsolódik az eseményhez országszerte. Az első bemutatót még tavaly rendezte meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Nemzeti Történeti Fényképtára a félmilliós gyűjtemény legszebb, legérdekesebb fotóival illusztrálva az első száz évet. Most pedig egyszerre kilenc helyszínen 12 fotótárlat nyílt hazai köz- és magángyűjtemények anyagából. Láthatunk dagerrotípiákat, első világháborús amatőr felvételeket, régi és mai szocioíotókat,' avantgárd fényképeket és lapokat családi albumokból. Ismert fotóművészek — Escher Károly. Balogh Rudolf, Lengyel Lajos fotói mellett a nem kevésbé értékes, ám javarészt csak a szakemberek által ismert Müllner János, Kőris Kálmán, az erdélyi Veress Ferenc, Pécsi József munkássága is feltárul. S talán ez az évforduló alkalom arra is, hogy végre megszülessen egy önálló magyar fotómúzeum. Mert anyag, gvüjtenivalo, dokumentum van bőven... Äommunifötipttctu ^u8l'd)Ucßun0 iw ^űljann jBáko 311 €okoj in lííngarn. 3aí)l 10267-P. Der ^Jofíabmmtfirator Sofyann 3áío ju Dofaj itntb fyíemít wegen üerwirften Dtenfíöertrauené non jeber ferneren 3Serwenbung ím $ojibienjte auőgefdjlojfen. 28ten ben 6. SJiarü 1852. Hivatali lapbeli közlemény Zakó János elbocsátásáról, 1852. Postai vonatkozású események Tokaj történetében (III.) A közleményem második részét Szerviczky György 1833-ban bekövetkezett halálával fejeztem be. A posta további tulajdonosa, fia II. Szerviczky György lett a királyi helytartótanács jóváhagyásával. A postát csak birtokolta, mint az apja, hanem üzleti, gazdálkodási ügyeit intézte. A családnak Homonnán és környékén volt birtoka, Antal és Sándor testvérei Tolcsván rendelkeztek birtokkal. A postqi kezelést kiadók, adminisztrátorok végezték. Az egyik adminisztrátora Zákó János, ugyancsak görög származású lévén, feleségül vette a postamester-földbirtokos leányát Erzsébetet. 1834-ben megszületett Helena nevű leányuk, akinek keresztapja Spillenberg Gábor kamarai ügyvéd lett. Mivel Zákó János mindinkább teljeskörü hivatalvezetést végzett 1846-ban a postaigazgatóság hivatali eskü letételére kötelezte. Az eskü letétele előtt bizonyítania kellett, hogy a közönség eddigi munkájával meg volt elégedve. Ilyen értelemben adott igazolást 1846. július 24-én a városi főjegyző, egy ügyvéd és a katolikus alesperes. Az eskü szövegét, mint sablon szöveget a budai postaigazgatóság küldte meg és egyúttal felkérték a', királytelki postamestert az eskütétel bizonyítására. „Én Zákó János, ezennel esküszöm a mindenható Istenre, s hűségemre és hitemre fogatlom, hogy dicsőségesen uralkodó, felséges I. Ferdinánd ausztriai császárnak Magyarország és Csehország c néven 5. királyának, valamint .. . legkegyeline- sebb urunknak, fejedelmünknek örökön híve maradok, a rcám bízott tokaji posta kezelést, tisztséget, a legfőbb s közhivatal szolgálatát szabály sze- rűlcg s az utasítások értelmében . . . híven és szorgalmasan viszem, s a postahivatalra bízott legfelsőbb szolgálatot illető szerekre, nyalábokra és bár mivel terhelt levelekre az erész- beni rendelvények szerint a leggondosabban fogok felügyelni, a közönség iránt mindenkor a teljes Hiedelemmel viseltetni, a hivatal tigyeibeli titkokat a szükséges hallgatagsággal meg fogom tartani, a leveleket illető feleknek feltartóztatás nélkül kezükbe juttatom, a levelekért nagyobb váltságot mint ameny- nyi a vitelbér lajstromba meg van szabva nem követelendek, sem valami szín alatt nem zs'a- rolok ki, az átadandó leveleket avatatlan személyeknek elő nem mutatom, azokat bemutatni nem engedem, sem alkalmat nem nyújtandók arra, hogy egyik a másiknak a levelezését kitudhassa. A posta menetét teljes szorgalommal előmozdítandom, az ezen posta hivatalnak bevett jövedelmeiről lelkiismeretesen adok számot s a pénzt a főpénztárba beküldendőm. A legfelsőbb határozat nélkül szabad levelezést nem engedek, illy szabadságot önügyemben sem fogok bitorla.ni. A nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartó- tanács mint az ország posta intézet kormányszéke s a kerületi posta főtisztség mint elöljáróságom iránt úgyszintén az illető postamester mint közvetlen uram iránt mindenkor tartozó tisztelettel és engedelmességgel fogok viseltetni, a hozzám intézendő felsőbb rendeleteket, utasításokat s posta fő- tisztségi intézkedéseket híven hajtandóm végre, minden veszélyes törekvéseket s mind azt, ami a posta intézet ügyének ártalmára lehetne kellőkép kike- rülendem és feljelentendem és tisztségem c kötelességének teljesítésében semmi módon nem engedem magamat gátoltatni. Végtére esküszöm, hogy semmi bármi néven nevezendő titkos társulatnak sem a hazában, sem külföldön tagja nem vagyok s magamat ily szövetségbe bevonatni nem engedem. Isten engem úgy segítsen. Tokaj 4. auguszt. 1846. Zákó János, a Tokaj cs. kir. posta kezelője Hogy ezen eskü előttünk letételen bizonyítjuk: Zsigray Antal, cs. kir. postamester (Kistelek), König Károly, tokaji kir. só pénztárnok, Farkas Pál, kir. só tiszt írnok." postásainak is útmutatóul szolgálhatna. A .nagyobb érdekesség a „Térítmény”, melyet csak az egyik példányra írt fel ugyanazon a napon az esküttevő, a másikon nem. Ez a Térítmény (módosítás, visszavonás) már ■a kor .szellemét tükrözi. Nem kívánt esküvel fogadni olyat, amit nem volt szándékában betartani. Az esküszöveg megváltoztatásának később következményei voltak. Az 1848'49-es szabadságharc idején a posta Zákóék kistokaji városrészben a Serház utcában volt, eredetileg Zákóné Szerviczky Erzsébet hozományát .képezte, 1849-ben a városbn átvonuló cári egységek a hivatal berendezésében és a postakezelő magánvagyonában jelentős kárt okoztak, amit Zákó János indokoltnak tartott — az állapotok megnyugvása után — megtéríttetni. Erre vonatkozóan igen értékes adatokat találtam Tokaj mezőváros iratanyagában a Sátoraljaújhelyi Levéltárban : „19 1852. Bodrogkeresztúri járás főszolgubírája, Tokaj város főbírájának. Bizonyos körülményeknél fogva felsőbb helyről annak kinyomozása kívántatván, hogy 1849-ik évben június 24-én a tokaji posta hivatalnak feldúlása mi módon, ki által történt és ezen ténynek oka legalább ki lehessen? Eziránt ön jegyzőkönyvbe foglalandó rendszeres nyomozást tegyen és azt német nyelven szerkesztve 5 nap alatt ide mutassa be. Bodrogkercsztúr, január 7. 1852. Fiilcki György, k. főszolgabíró.” Két hónapra ezután a hivatalos lapban az alábbi közlés jelent meg: „Zákó János tokaji adminisztrátor a szolgálati bizalom elvesztése miatt a postaszolgálat minden további alkalmazásából kizáratott.” Az történt, hogy Zákó kárigényének bejelentése helyszíni kivizsgálást kívánt. Erre utal a járási alszolga- bíró újabb átirata Tokaj város főbírájának: sereg Tokajba jött és a forrn- dulmi magyar sereggel pár órai csatározásba bocsátkozott, akkor Kistokaj városában több házat, azok között a postahivatalt és annak Zákó János pos- takezelőnek mindennemű házi vagyonát, élelmiszerét, marháit, ruhaneműjét nemcsak feldúlták, hanem a szó teljes értelmében kiprédázták, elorozták, úgy annyira, hogy még egy székről a posta kezelésére gondoskodni, a maga és családja fenntartására képtelenné váll. Bizonyítjuk továbbá, hogy ezen feldúlásra okot nem szolgáltatott, miytán hivatalát a legnagyobb veszélyek között sem hagyta cl, hanem azt minden viszontagságok között is pontosan teljesítette, melyről kiadjuk jelen igazolásunkat. Bevallása szerint pedig a hivatalba tartozó szerek, eszközökből 510, családja illetve neje javainak clorzásából 2249 forint károsodása történt." Zákó János tehát beadta a számlát Ferenc Józsefnek, amit feltehetően ki is fizettek az időközben elbocsátott, renitens személynek. Egyidejűleg felmondtak Zsigray Antal kisteleki postamesternek is, akinek hivatalát megszüntették és a falut kézbesítésre Tokajhoz csatolták. Tokaj postája a Bach- korszakban nagyobb jelentőséget kapott, Tállyával heti négyszeri lovnsküldönr útján tartott kapcsolatot, bevezették a kocsiposta-ke- zelést is. 1850-ben jelent meg hazánkban az első Ausztriával közös postabélyeg, melynek — császári sasos címere miatt — használatba vétele a magyarlakta területeken igen nehezen indult. Ennek az osztrák—magyar közös bélyegnek volt- egy hazai jellegzetessége ez a homonnai-tokaji fogazás, házikészítésű perforálás, mely hat évvel megelőzte a két ország hivatalos bélyegfoga- zását. Az első hazai fogazott bélyegek 1852 tavaszán bukkantak fel Homonna fiókpostáján, mely ellenőrzés tekintetében Szerviczky György tokaji postájához tartozott. A homonnai kiadó Bazony Ferenc valamilyen ötlet alapján megkönnyítette a bélyegek egymástól való tépését úgy, hogy a bélyegtömböt egy varrógép kiélezett pontozókerekével megvonalazta. iMikor Zákó Jánost elbocsátották, Szer- vizeky Bazony Ferencet magához vette Tokajba és ezzel á homonnai fogazás 1852 nyarán, néhány hónapi használat után megszűnt, ugyanakkor Tokajban megkezdődött és tartott 1854-ig, mikor Szerviczky működését megszüntetve, a postát Spi- elemberg Gábor tarcali uradalmi ügyvéd kapta meg, akinek felesége szintén Szer- viczky-lány volt. Az új postamester nem engedte a további házi fogazást. Ezért találni csak néhány homonÉrdekes a harmadik oldalon lévő folytatás: „Térivény Melly által eskü helyett nyilvánítom, hogy semmi bár milly néven nevezendő titkos társulatnak sem a hazában, sem kün- honhan tagja nem vagyok, s ha valóban tagja lennék ily szövetségnek abból ezennel visz- szalépck, arról lemondok, s magainat soha hasonló egyletbe bevonatni nem engedem. Tokaj 4. auguszt. 1846. Zákó János, a tokaji cs. kir. posta * kezelője." Az eskünek a hivatali kötelességekre, magatartásra vonatkozó része napjaink „Tokaji lakos Zákó Jánosnak az orosz seregek által okozott kára megtérítése tárgyában Őfelségéhez benyújtott folyamodványára keletkezett rendelvénynél fogva, annak tudása szükségeltetik, hogy miben és mi által károsodott a nevezett folyamodó, ennek beküldésére utasítsa. Bodrogkercsztúr, május 10. 1852. Balogh Sándor, alsz.olgabfró.” A városi levéltár megőrizte Karácsonyi Tamás főbíró jelentésének fogalmazványát, mely szerint: „Alulírott Zákó János úrnak megkeresésére bizonyítjuk 1849. év június 24. napján, mikor a császári, királyi muszka nai, míg nagyoibb számban tokaji fogazott bélyeget, melyeknek uz értéke nemzetközi vonatkozásban igen magas. Egy másik nevezetes postáscsalád a Paulayaké. Pau- lay György sóhivatali tisztviselő volt, 1845-ig Tokajban élt, itt születtek gyermekei; Ede, a híres színész, rendező és dramaturg, Móricz, aki Ungvár postafőnöke és Gábor, aki szülőhelyének, Tokajnak lett a postahivatal-vezetője. Velük kezdődik a folytatás. Dr. Kamody Miklós Robert Capa: A milicista Halála
