Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. október 14., szombat Elmaradt a szüreti gulyás- szelídítsünk dámvadat- BOGYÓS REMÉNYEK- MŰSZAKOS GULYA A mezőgazdaság legsürgetőbb kérdései a Csereháton cím­mel ötletbörzét rendezeti a júniusban megalakult Csereháti Te­lepülésszövetség Krasznokvajdán. Erősen sötétedett már azon a péntek estén, amikor a szenvedélyes hangú találkozó véget ért. Hogy miben állapodtak meg? Abban, hogy oz érintett falvakról, az itt dolgozó mezőgazdasági üzemekről minden ada­tot össze kell gyűjteni és akkor a településszövetség vezetői elkezdenek „házalni”. Az ügyvezető elnök keserűen megjegyez­te: - Ej, ha be tudnám egyszer ültetni a Trabantomba a MÉM, a 8M legilletékesebbjeit és végigvinném őket ezen a sok sze­gény falun, nem kellene itt a statisztikákkal kuncsorogni! Legelőször is a hús hiány ikerült szóba. Kerekes Fe­renc, a tornanádasikai ne­velőotthon igazgatója élpa- maszolta, levelet kapott az áfésztől, melyben közük ve­le, hogy a jövőben a szo­kásos ötven darab sertés helyett mindössze huszon­ötöt kap az intézet egy év alatt. Most baromfi után néznek, amíg lehet, hogy a száztíz gyerek asztalára mé­gis jusson fehérje. Az biztos, hogy ilyen még nem volt, az abaújszántói szüreten elmaradt a bog­rácsgulyás, mert sehol sem (kaptak húst a szünetelők — mondta Bataifci László, az encsi Zója Tsz elnöke, majd hozzáfűzte, hogy biztos hely­ről tudja, rövid időn belül 78 ezer anyakocát vágtak le az országban. Víg József, kupái községi elöljáró ennél prózaibb, ám annál bosszantóbb okokra vezeti vissza a húshiányt. Miint elmondta, egy-másfél évvel ezelőtt az állatforgal­mi kocsija nem vitte el a sertéseiket, ha nem jött ösz- sze a 25, hanem csak 21 volt. Most tíz darabot is szívesen elszállítanának már, de annyi sincs. Saját pél­dáját mesélte: tavaly 45 fo­rint 70 fillért kapott a ser­tés kilójáért, mert az átve­vő piígmentfoiltot taláilt raj­ta. Hát csoda, hogy elment az emberek kedve a hizla­lástól? Manapság a falu egyik fele csupáncsak fo­gyasztó, mert á fiatal már magának sem hizlal disznót. Ugyanő elmondta, hogy egv fetsőíwadászi öregember az ci segítségét kérte, mert sze­retne leszerződni két üszőt, de senki sem mondja meg néki, hova kell mennie, mit kell csinálnia. Spisálk János nyugdíjas tsz-tag sajnálja a városi­akat, mert a hentesek a magas húsárak mellett is 10—20 dekákkal becsapják őket, de mit mondjon ő, kérdezte, aki jó pár hízót, bikát leadott már életében, és soha nem neki adtak igazat, amikor a súlyt rek­lamálta. Pataki László elmondta, hogy a nagyüzemek 70 szá­zalékában veszteséges a bir- ikatantás, ők Encsen vállal­kozóknak adják a legelőt, bért sem kérnek érte, csak legeltessenek. Segítenék azo­kon a vállalkozóikon is — csak legyenek —, akik hús­marhával szeretnének fog­lalkozni. A tejelő tehenek­nek nem jók az erodált le­gelők. Többen is sajnálkoztak afelett, hogy nincs jelen az encsi Áfész képviselője, pe­dig a szövetség tárgyalást kezdeményezne vele a még technológiai felszerelés nél­küli húsüzeme hasznosításá­nak ügyében. Mert mégis­csak irritálja az emberékei, hogy ott áll egy sok milliós beruházás, befejezetlenül, ikiihasan álatlan ul. Tóth 1st. van országgyűlési képviselő, a felsővadászi Rákóczi Tsz elnöke megjegyezte, el tud­ná képzelni a húsüzem mű­ködtetését kft-ben. A csere- háti termelők nem is kérné­nek a nyereségből, csu.pán- t:ak 1 iiztsisésSj árat varai­nak felneveli állataikért. Nagyon érdekes volt dr. Fehér Alajosnak, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem kompolti Kísérleti Kutató- intézete igazgatójának hoz­zászólása. Szerinte a sertés- hizlalás ezen a tájon soha nem lesz eredményes. Ö ja­vasolná azt, amit a kapos­vári állattenyésztési főiskola •kísérleteiben látott: arrafe­lé dámvadat, őzet háziast- tanaik a hasonló adottságú területeken. Ráadásul ez a fajta állattartás a .járadék­ba! ás ok tói is mentes. Az ötlettől kissé oldódott a hangulat. Ugye az őzeket nem ke.ll majd kihajtani le­gelni, kérdezte valaki, mert — mondta — akkor bajban lesznek szegényeik. Errefelé ugyanis a gulya is „műsza­kos” már. Kihajtják reggel nyolckor, akár ha hivatalba mennének, és hazahajtják délután négy óraikor. Pont a legnagyobb melegben kel­lene legelniük, amikor az. élethez sincs kedve az ál­latnak, hál még a legeléshez. Régen hajnali négykor kür­tőit a gulyás, délben az is­tállóban deleltek az állatok, aztán este, míg csak láttak, a legelőn voltaik. Pólyáik Miklós felsővadá­szi nyugdíjas teljesen ért­hetetlennek tartja, hogy fa­lujából sókan járnak a tej­iparba dolgozni, a tejet is itt fejik, mégis zacskóban kell megvenniük, amikor Miskolc „itúlfeléről" vissza­hozzák ide. „Én úgy vélem — mondta —. itt is fel le­hetne dolgozni egy sor ter­ményt, amit a boltokban kapni lehet, gondolok itt tejre, kukoricalisztre, étolaj­ra, húsra. Mert innen min­den elmegy a vasúton, visz- sza meg alig jön valami. ’ Bökdösték a szomszédai Mikós bácsit, mondván, ahhoz meg feldolgozó üzemek kel­lenének, amikre nincs pénz. Ezután a növénytermesztés jött szóba, melyek azok a növényféleségek, amelyeket gazdaságosan lehet termesz­teni errefelé? A Zója tsz el­nöke egy húron pendül Pó­lyák Miklós bácsival. Kuko­ricát, lóbabot, szóját nem le­het errefelé termeszteni, mert nincs hozzá gép, esz­köz, mondta. Ök azonban Encsen telepítenek 887 em­berrel málnát és 150 hektá­ron kajszit, szedret, szilvát is szeretnének még. Ezt a sok gyümölcsöt azonban nem érdemes 150—200 kilométer­re szállítani, mert. akkorra nem marad belőle semmi, a haszon különben is mindig a „befejezőknél" van. Gulyás Gyula, a baktaké- ki tsz elnöke kerek perec ki­jelentette, agonizál a ítérség mezőgazdasága és agonizál­nak benne a dolgozók is. Konkrétumokkal támasztotta ezt alá — ha nem is tsz- szemszögből Beke Gusztáv nyugdíjas iskolaigazgató is. Ö és sok kistermelő társa pórul járt a mákkal, a kar­fiollal. A Zöldért nem veszi át a terményt, vagy, ha át­veszi. nevetségesen olcsón, holott a Búza téren nem győznek csodálkozni a fo­gyasztói árakon. De, mint mondta, panaszkodhatnának a fancsali barackosok gazdái is: tőlük tavaly még 38 fo­rintért vették át a gyümöl­csöt. az idén pedig mind­össze 8 forintért, önálló ér­tékesítési csoportot kellene szervezni a Csereháton, s ha az jól megáll a lábán itthon, akkor exportjogot is kérhet­nének. A cigánycsaládok na­gyon sok hasznot hajthatná­nak a vidéken, mondta még, hiszen szeretnek erdőt-me- zőt járni, vadkörtéit, csipkéi, gombát gyűjtögetni. Jövede­lemhez jutna evvel a mun­kával a család, de nincs, ki átvegye tőlük a begyűjtött terményeket. Meg kellene szervezni egy jól működő átvevő hálózatot, mindenki jól járna javasolta. Pintér István, a krasznok- vajdai Bástya tsz mérnöke ekkor türelmét vesztve mondta: tüneti kezelés, hogy a cigányasszony elmegy gom­bát szedni. Nem lehet igaz, hogy a Cserehát népe nem tud megélni, csakhogy egy kalap alá veszik a nádudva­ri Vöröscsillagot és a krasz- nokvajdai Bástyát a szabá­lyozók. Ha Kassán, vagy Rozsnyón panaszkodunk, hogy mi nem tudunk meg­élni ezeken az észak-magyar­országi földeken, ők azt mondják, nekik Rozsnyó és Kassa mezeje Dél-Szlovákia így az ország egyik legjobb ■termőterülete. Mondandójával rímelt az országgyűlési képviselő vé­leménye. Tóth István is az átlagosra törekvő szabályo­zást okolja. Elmondta továb­bá, hogy az e térségben gaz­dálkodók egy százaléka sem tud megfelelni a hitelviszo­nyoknak, sőt a településfej­lesztési támogatások krité­riumainak sem. Véleménye szerint is helyi kereskedel­met kellene kialakítani (ki­iktatva az állami kereske­delmet), hiszen a Nyírségről a Cserehátra húzódik a gyü­mölcstelepítési gyakorlat, húsz éve nem adtak ki any- nyi telepítési engedélyt mint az idén. Fehér Alajos dr. fél a túl- , zott bogyótelepítésektől. Fő­lő mondta, hogy hamarosan eldugul a piac. Inkább ős­honos növényeket, esetleg vadnövényt és a lucerna egy bizonyos fajtáját javasolja a Cserehátra. Cseh Gyula, a krasznok- va.jdai közös tanács elnöke aggódik: mi lesz, ha a ter­melőszövetkezeti mellék­üzemágak tönkremennek. Mert egyelőre ezek tartják el a tsz-eket. Mert ha a tsz- ek is végképp tönkremen­nek, az egyetlen és utolsó munkalehetőség is megszű­nik a Cserehát tavaiban, ahol ma sem ritka, hogy 3—4 ezer forintból idős csa­ládok élnek. Élnek? Csomós József lekész úr, a Csereháti Településszövet­ség ügyvezető elnöke min­denesetre várja a statiszti­kát, mivel nincs olyan mi­nisztériumi főember aki vál­lalkozzék, hogy beül a Tra­bantjába és eltölt itt néhány napot. Marad a házalás. " évay György Az Új Kilátó Irodalompártoló Egyesület állásfoglalása a Miskolcon létesítendő Bölcsészettudományi Kar tárgyában Az Üj Kiiátó Irodalompártoló Egyesület kuratóriuma megvitatta a leendő Bölcsészettudományi Kar telepítésének kérdését, annak lehetőségét és az alábbi állásfoglalást fo­gadta el. Miskolc városa és az észak-keleti országrész szellemi éle­tének elsivárosodása, valamint a műszaki képzés egyolda­lúságának kiegyenlítése érdekében elengedhetetlen fontos­ságúnak tartja a iböicsészegyelem létrehozását. Nem arról van szó, hogy pár tucat érettségizett fiatallal többet vegye­nek föl valamelyik városban — ez esetben Miskolcon — a reményeink szerint mielőbb beinduló egyetemre, hanem arról, hogy u bölcsészettudományok oktatása, a humán mű­veltség terjedésével, mielőbb éreztesse jótékony hatását. Állást foglalunk a Miskolc bölcsészegyetemét előkészítő társaság tervezete mellett, helyesnek tartjuk mind a Mis­kolcról elszármazott kvalifikált értelmiségiek hazatelepi- tésének szándékát, mind pedig a Miskolcon és környékén élő, megfelelő képzettségű értelmiségieknek a majdani böl­csészettudományi oktatásba való bekapcsolását. A Jogi és Közgazdasági Karral bővült Nehézipari Mű­szaki Egyetem a Bölcsészettudományi Karral együtt válna univerzálissá. Amivel az ország egyetemeinek száma nem szaporodna, hanem a miskolci egyetem bővülne vele, s vál­na teljesebbé. A Bölcsészettudományi Kar létrehozásának gazdasági fel­tételei megteremthetnek. Annál is inkább, miivel Szabó György, a megyei tanács elnöke felajánlotta, hogy a le­endő egyetemnek épületei, valamint 50 millió forintot biz­tosít. A város és a megye polgársága kultúrapártoló szán­dékának bizonyságául adományokkal és könyvgyűjtemé­nyek felajánlásával veti meg a kar alapjait. Az Üj Kilátó Irodalompártoló Egyesület úgy ítéli meg, hogy a bölcsészet meghonosítása nem gazdasági, s nem tan­erő kérdése, hanem olyan döntésé, amelyet a város vezetői­től és a művelődési tárcától vár. Ezért kéri dr. Kovács Lászlót, a város tanácselnökét, hogy a megyei tanács elnö­kének egyetértésével jelölje ki ,a bölcsészkar számára az oktatás épületét. Ezt a gesztust nemcsak a város lakói vár­ják el, hanem az egyetemes magyar közvélemény is. Kéri továbbá Glatz Ferenc kulturális minisztert, hogy méltányolja a Bölcsészettudományi Kart létrehozó okokat és tegyen javaslatot a Minisztertanácsnak a miskolci kar létrehozására. Kéri, hogy azokból a javakból, amelyek a magyar felsőoktatás rendelkezésére állnak, juttasson a le­endő miskolci kar részére is. A humán műveltség oktatásának itteni megteremtését el­sősorban helyi, ugyanakkor össztársadalmi ügynek tartjuk. Haszonbér vagy kooperáció? Megyeink igen gazdag vadban. Öröm ez a vadá­szoknak, ám .kevésbé a föld- hiasznátólknialk. Gondoljunk •az óriási vadkárokra, s oko­zatként a vadásztársaságok és a termelőüzemeik között zajló perlekedéseikre, a kár­térítéseik ügyében. Magiam,y- nyi kárba veszett (merthogy másra is fordítódhatott vol­na) energia. Országos — napjainkban is tartó — vitát kavart a vadászati törvénytervezet, melynek egyik sarkalatos pontja a vadásztársaságok és a földhasználók együtt­működés éneik kérdése. A té­ma jó ismerője dr. Pusztai Béla, a Ma v ősz B.-A.-Z. megyei IB-el.nöke, vele be­szélgettünk a témáról. — Bevezetésként kérem, mondja el, hogyan értékeli a vadászat helyzetét me­gyénkben. — Ma Borsod-Abaúj- Zempléntoen 3200 vadász űzi hobbiját, 650 ezer hektár bérelt területen. Ám papja­inkban növekszik az igény e sport iránt, nálunk 's majd ezren várnáik felvétel­ire. Az optimális terület azonban 200 hektár vadá­szonként, s ez, ha felven­nénk az összes jelentkezőt, 150 hektárra csökkenne, amit kompenzálhatna a nö­vekvő vadsűrűség, de per­sze ez hatványozott vadkár­hoz vezetne. Lám, így függ össze minden mindennel. . . —■ A földhasználók részé­ről merült fel az igény, hogy a vadászati jog a földtulajdonost, földhaszná­lót illesse. Végső soron a vad az ö területükön, eset­leg az ö terményükből cl, s hasznot nem, ám kárt an­nál többet okoz ... — A helyzet valóban Visszás. A területeket a me­gyéi tanács szakigazgatást szerve adja haszonbérbe, s ez nem a földhasználót il­leti ... Ennek feloldása csak úgy lehetséges, hogy része­süljön belőle a földhaszná­ló is. Most a .megyében 1,8 .millió forint vadászati ha­szonbért fizstíinik, amit 5— l'5-szörösére kellene emelni, s a törvénytervezet szerint ennék 90 százaléka lenne a földhasználóé. — Ez az optimális meg­oldás? — Végezzünk egy gyors számítást. Hia az 1,8 milliót az 5 és 15 átlagával, tízzel szorzóm, az eredmény 18 .millió. Ennek 90 százaléka 10 millió 200 ezer. Tavaly a vadásztársaságok 47 millió forinttal gazdálkodtak (vad- hű »értékesítés, bérvadászat, tagdíj), s ebből mindössze 7 millió maradt. Hogy fizet­nénk hált 18 millió haszon­bért? — iHát akkor mi a te­endő? — KialaküIhatna valami­féle kooperáció a földhasz­nálók és a társaságok kö­zölt. Közös feladatot kelle­ne vállalni a vadgazdálko­dásban. Csak hát nekik nem éri meg 7 millión osztoz­kodni 18 helyett... Emel­kedhetne a bevétel a vad- sűrűség növelésével, ezt vi­szont behatárolja az élőhe­ly! 'környezet. — Ez bizony ördögi kör. Mégis, hogyan juthatna ér­vényre mindkét fél érdeke? — A kapcsolat csakis to­leranciáira épülhet. Jobban oda kell figyelni a földihasz­nálói oldalról jelentkező va­dász társasági belépési igény­re. A kapcsolat milyensége, ■a haszonbér vagy a koope­ráció persze leginkább em­beri tényezőkön, az üzemek, és társaságok vezetőin mú­lik ... A vita még, gondo­lom, folytatódik egy darabig. — Végezetül ha monda­na valamit a vad állomány­ról .. . — Az utóbbi években je­lentősen emelkedett a vad­sűrűség. Most például 2400 vaddisznót számoltak, •; .11 ezer őz van, míg húsz év­vel ezelőtt mindössze ötezer volt. A trófea minősége vi­szont romlik. Tehát meny- nyiiségi fejlődés következett be, minőségi romlással pá­rosulva. Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom