Észak-Magyarország, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. október 14., szombat Beérett a Köszönet az emberségért! A Miskolci Egyetemisták Diákszövetkezeti Csoportja, azaz a MEGGY augusztusban ünnepelte megalakulásának egyéves évfordulóját, és 500. tagúk belépését is. Egy évvel ezelőtt mindössze 16-an vol­tak. Most átlagosan naponta hatvan emberük dolgozik különböző helyeken. Ezek alapján már beérett vállal­kozásnak tekinthetjük őkel — Gondoltátok volna c<JV (Ívvel ezelőtt, hogy ilyen jól beindul a munkaközvetítés? — kérdezzük Boros Gyulát, a MEGGY számviteli veze­tőjét. — Vállalkozás vagyunk. Célunk a megmaradás érde­kében csak ez lehetett, de a feladatunk nem pusztán munkaközvetítés. Természe­tesen, ha valaki jelentkezik nálunk, annak legfőbb célja az ösztöndíjkiegészítés alkal­mi munkák vállalásával. De mi árokásástól kezdve a szá­mítógép programozásig szin­te mindent tudunk biztosí­tani. Van olyan is. hogy egy szakmai gyakorilattal felér a vállalt feladat. Ilyen volt, mikor közgazdász hallgatók a Budapest Bank Et.-nél dolgozhattak. Mivel diák­szövetkezeti csoportként mű­ködünk, mind az intéző bi­zottsági tagok, mind az egész tagság belekóstolhat a szö­vetkezeti formába, belelát­hat működésébe. Ez az is­meret csak hasznukra válik a későbbiekben is. S, hogy miért vagyunk valóban töb­bek egy munkaközvetítő iro­dánál? Ezt egy konkrét pél­dával érzékeltetném. Most két ' szendvicsembert keres­nek, s mi nemcsak az embe­reket, hanem a feliratokat is biztosítjuk. Nemcsak a ta­goknak, hanem a velünk kapcsolatban álló munkaerő keresőknek is tudunk olyat nyújtani, amit más nem: egyik napról a másikra moz­gathatunk nagy tömegeket. Egy hátrányunk van — ha ez egyáltalán annak tekint­hető —, a munkára jelent­kezők száma az egyetemi élethez igazodik. Vizsgaidő- szakban kevesebbet, nyáron viszont korlátlan mértékben tudunk vállalni. — Kik lehetnek a tagjai, s egyáltalán miből tartja fenn magát egy diákszövet­kezeti csoport? — Tagok lehetnek egyete­mi és főiskolai hallgatók, akik Miskolcon tanulnak vagy itt laknak, középiskolai tanulók, és tizenöt százalékos arányban dolgozók is. Belé­péskor 1000, 500, illetve 2000 forintos egyszeri vagyo­ni hozzájárulást kell fizet­niük, ezzel lesznek a vállal­kozás tagjai. Az így befolyt Közhelynek számít, hogy zenei műveltségünk Európa- centrikus, ami nagyjából azt jelenti — főként a né­met—osztrák, olasz, s szláv zenei hagyományokra épül. Közbe.n — ez is közhely — a XX. században a leg­nagyobb zenei áttörés az angol—amerikai zenéhez kapcsolódik. A komolyzené­ben is. Gershwin, Bernstein zenéjét senki nem sorolná már abba a kissé pejoratív könnyű-, vagy szórakoztató­kategóriába, amely felénk sokáig, mondjuk a jazz-nak is kijárt. Érthető hát, ha ennék a nyugatról tért hó­dító zenének számos híve akad — becsült szólisták, neves együttesek —, akik mindent megtesznek azért, hogy kedvelt zenéjüknek közönséget szerezzenek. Ezt a közönséget természetesen az új iránt fogékonyabb fiatalság körében találják meg — elsősorban az egye­temeken, ahol a kíváncsiság megfelelő zenei műveltség­gel, érzékenységgel is tár-' sül. Az ilyenfajta zene iránt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen is igen nagy az érdeklődés. Az Orjzágc, Fil­harmónia erre való tekintet­összeg biztonsági tartalék olyan esetekre például, ha egy munkaadó a fizetési na­punkig nem tudta folyósíta­ni az elvégzett munka ellen­értékét, Ilyenkor ebből fi­zetjük ki a tagokat. Hogy miből tartjuk el magunkat? Természetesen a munkánk­ból. Tagjaink nem kapják meg a teljes árbevételt. A megmaradó összegből fedez­zük kiadásainkat, így az adót is. Ugyanis — bár mi telje­sen nyugati típusú vállalko­zásként dolgozunk — az ál­lam „hozzánkállása” nem egészen nyugati. Franciaor­szágban 170 ilyen diákszö­vetkezet él és dolgozik száz százalékos adókedvezmény, nyel, Lengyelországban szin­tén igen magas a kedvez­mény, mi viszont semmit nem kapunk. Az árbevétel­ből származó összeg egy ré­szét fejlesztésünkre is for­díthatnánk, de mivel tagja­ink nem állandóak (elvégzik az iskolát, s elmennek), ál­talában az év végi kifizetés mellett dönt a tagértekezlet. Most azonban szeretnénk egy számítógépet vásárolni. Ez már szükséges a működé­sünkhöz. Nemcsak a nyil­vántartást egyszerűsíti és gyorsítja, hanem a bevitt adatok alapján könnyen ki­választja majd a speciális munkák elvégzésére alkalmas személyeket is. Különben igen sok kritika ér minket, még egyetemen belül is, pontosan ezért, mert „pénz- centrikusak” vagyunk. Már ki zsákmány olónak is nevez­ték a MEGGY-et. Igaz, aki ezt a kijelentést tette, azt sem tudta, hogy a havi kifi­zetéseken kívül év végén mindenki a saját munkája nyomán részesedik jövede­lemként az évi árbevételből. Az viszont való, hogy nálunk mindenki anyagilag érdekelt. Még az adminisztrátorunk is úgy nyúl a telefon után, hogy tudja: ha üzleti lehe­tőség, s ő „megfogja”, az pénzt jelent neki is. Termé­szetesen fegyelmet is tartunk. Azzal szemben aki elvállal egy munkát, de nem végzi el, először pénzbeli szankci­ókat alkalmazunk. Ha több­től állítja össze az egyetemi hangversenyek programját, amelynek különleges zenei élményt ígérő eseménye lesz az október 16-i dzsesszhang­verseny, amelyet a Creative Art Ensemble szolgáltat Vukán György vezetésével. Az MTA Soros Alapítvá­nyának támogatásával mű­ködő együttes 1986-ban ala­kult, s mint ilyen, egyike azoknak az új zenei csopor­tosulásoknak, amelyek a ze­nei határok tágítására, ki- terjesztésére törekednek. Felállásuk a hagyományos big-band felállásnak majd kétszerese, azaz mintegy 30 tagból áll — erényük a csillogó improvizatív kész­ség. s a különféle zenei stí­lusok keverése, illetve ösz- szeolvasztása egy igen mo­dern. kortárs zenei hangzás­ba. Repertoárjuk nyitott, a modern technikát egyeztet­ni tudják a preklasszikusok- kal és a klasszikusokkal egyaránt. Gyakran játszott darabjaik között megtalál­hatók Simpson, Lully. Gri­eg, Byrd, Dukas művei épp-' úgy, mint a R. Straussé, vagy a Gábrielbe. Egyetemi fellépésük hét­főn, fél 8-kor kezdődik. szőr előfordul ez, „feketelis­tára” kerül (hosszabb ideig nem kap munkát), sőt ki is zárhatjuk a vállalkozásból. Itt mindenki úgy dolgozik az intéző bizottságban is, hogy tudja: nem munkaidő van hanem munka. Ehhez kell magunkat tartani. — Egy valamit nem ér­tek. Az egyetemisták főis­kolások több könyvtárba is csak írásos szülői beleegye­zéssel iratkozhatnak be, mert nincsen rendszeres ön­álló jövedelmük. Hogyan hozhatnak létre akkor egy vállalkozást ? — A diákszövetkezeti cso­portok nem önálló jogi sze­mélyek. Működésükhöz gesz­torokra van szükség. (A gesztor anyagi felelősséget vállal a diákszövetkezeti csoportok felett.) Nekünk itt az egyetemen belül van gesz. torunk. A csoportok szerve­ződése azonban már bein­dult az egész országban. Pé­csett Debrecenben működik, Győrben és Szegeden pedig alakulóban van. Éppen ez­ért nehogy „gesztorhiány” miatt hiúsuljon meg egy szövetkezet létrejötte, Buda­pesten megalakult a MELÓ­DIÁK nevű kisszövetkezet. Ez önálló vállalkozásokkal tartja fönn magát, ugyanak­kor felvállalja az ország fel­sőoktatási intézményeiben működő diákszövetkezeti csoportok gesztorságát. Ez a megoldás nemcsak az újak­nak jelent majd előnyt, ha­nem nekünk is, hiszen ösz- szefögó központi jellege ré­vén országos kiterjedésű munkákba is bekapcsolódha­tunk majd. (csörnök) Megint csak bibliai idéze­tek. Némelyek ilyenkor za­vartak, feszengenék. Hál persze, az európai kultúr­körben félig süketen és va­kon tapogatózik, alki nem otthonos a Biblia világában. S ki otthonos igazán? Ám­bár, hogy a magyar iroda­lomba miként szívódott föl Károlyi Gáspár (a mi tá­junkon inkább Károti) for­dítása, azt mindenki tudja. Vas István Biblia-válogatá­sának ajánló soraiban egy jelképes értékű ábrázolatra hívja fel figyelműinket: „Szé­kely Aladár gyönyörű fény­képén egy katolikus és egy kálvinista magyar, Ady és Babits feje hajol össze egy vastag könyv fölött — írja. Az a könyv Károlyi Bibliá­ja.” Talán a Biblia fölött kel­lene nekünk, mai magyarok­nak is összehajolnunk? Lel­kiismereti szabadságunk im­már megadatott, de elég erős-e a tudásvágy és a jó­ra való szándék? Táplálnunk kellene. A ka­tedráról, a szószékről és a színpadról is. A miskolci színháziban Oldfidh Danek: Negyven gonosztevő és egy darab ár­tatlanság című drámai tör­ténete megy; viták, ellenér­zések közepette. A történetihez mindeneset­re ismerni kell a betlehemi gyermek gyilkosságot. A mű­sorfüzet közli Giotto azonos című képét (Padova, Aréna- kápolna) és Máté evangéliu­ma második fejezetéből — csaknem teljes terjedelmé­ben a 16. verset: „Ekkor Heródes látván, hogy a böl­csek megcsúfolták őt, szer­fölött felháborodék, és ki- küldvén, megölete Betle­hemben és annaik egész kör­nyékén minden gyermeket, két esztendőstől ás azon alól...” II Creative Art Ensemble az egyetemen Olvasóink segítségét kér­tük még a nyáron egy er­délyi kismama és családja ügyében. Mert többen szo­rongtak pár négyzetméteres albérletükben. Nyugodt szívvel mondha­tom: az egész megye meg­mozdult. Jobbnál jobb aján­latokat kapott a család. Volt, aki csupán szülei la­kásának rendben tartása fe­jében, ajándékként adta volna oda a házat. Volt, aki semmi ellenszolgáltatást sem kért, voltak akik Mis­kolcról, Kazincbarcikáról (de más városokból is) te­lefonáltak, hogy hosszabb ideje üres tanácsi lakás van a szomszédjukban, pró­báljuk elkérni. Hejőpapiból egy idős asz- szony háromszobás lakását és magányát szerette volna megosztani, miint írta a „testvér magyarokkal”. Kap­tunk olyan ajánlatot is, hogy a Tiszántúlon — Ti- szanagyfaluban — egy hold gyümölcsössel együtt adná­nak a család részére lakást. Se szeri, se száma nem volt a jobbnál jobb ajánla­toknak. Ezeket mind odaad­tuk a szorult helyzetben lé­vő családnak, és -vártuk, hogy mikor sikerül révbe jutniuk. Már-már azt hittük, hogy a megoldódott probléma után valahol, talán a me­gyén is túl van már a csa­lád. inem is zavartuk őket. Hát nem sok elfoglalható hely maradt a minap Mis­kolcon a Luther-udvari evangélüku s templom ban, amikor is a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar (ve­zényelt Szabó László) és a Debreceni Kodály Kórus én ehművész elk kő ar e m üköd é - sével Händel Messiását ad­ta elő. Talán Bárdos Lajos mond­ta az együk vele készült ri­portban, hogy no ige.n, zene nélkül lehet élni — ds mi­nek!... Akik jelen voltaik e 'hangversenyen, biztos, hogy ugyanezt vallják. Hisz ahogy megszólalnak az első akkor­dok, egyre inkább más vi­lágba kerül, kiüresedik, szin­Zaj Csabáné — mert hisz’ róla és családjáról van szó —, azonban felkereste szerkesztőségünket, hogy köszönetét mondjon a segí­tőkész embereknek. Hosszú lasjtrom gyűlt össze, közöt­tük olyan szerények is. akik csupán telefonszámukat ad­ták meg. sokszor az aláírás csak „az utca lakói” megje­löléssel érkezett. De volt se­gítőikész üzem, gyár is a je­lentkezők között. Voltak, akik többször is jelentkez­tek. és személyesen is ta­lálkoztak a családdal. A jó szándékú és segítő­kész embereknek köszönhe­tő. hogy a' család otthonra talált. Békés, falusi helyet választottak, nem hivalko- dót. és nem is ingyen: el­tartási szerződést kötöttek egy idős emberrel, aki vi­szont kérte őket, hogy még csak véletlenül se említsék meg a inevét. Nem azért tette, hogy jótékonyságával tetszelegjen. Ez a némes egyszerűség igazán tiszte­letre méltó szemünkben is. Éltek mások is ezzel a ki­kötéssel, az ajánlók (negy­vennél is többen). Úgy érezzük, hogy közzé kell tenni lapunkban: a se­gítőkészségnek ez a szép példája — névvel, vagy név nélkül — mindenképpen említést érdemel. A kismamával együtt kö­szönjük Olvasóinknak, hogy ápolják (sokaiknak talán visszaadják) az emberi jó­le észrevétlenül feloldódik, zenévé lesz maga az ember is. A zene letisztítja a min­dennapokon ránk rakódott szennyet, vigasztal .a máért, erőt ad a holnaphoz ... A Népszerű Zenei Estéle .sorozatra — melynek az említett koncert az első da­rabja volt — 592-ten váltot­ták bérletet. S ezen kívül van még Téli bérlet, Egye­temi bérlet, s Zenés matiné, melynek . hangversenyei a megyei pántszékház kong­ságba vetett hitét. Ezen felbuzdulva talán mozgal­mat is indíthatnánk a me­gyében a hajléktalanokért, akiknek élete nem feltétle­nül az italozás, vagy a nar- kománia miatt csúszott holtvágányra, de rajtuk kí­vül álló okok miatt kerül­ték az éjszakai parikok pad­jaira-. elhagyott, romos odúk mélyére, bűzös várótermek huzatába. Mert hisz’ annyi lakatlan ház hallgat az em­beri passzivitásról, a „mi közöm hozzá” emberük kö­zönyéről. Jó volna, ha nemcsak egy menekült család őrilődését, vergődéséi vennénk észre, hanem közvetlen környeze­tünk pincékből, bokrok alól érkező nyögéseit is. Ezért köszönjük meg a segítő szándékot Miskolcon, a Hutás utca lakóinak. Győ­ri Miklósnénak, a Lányi Er­nő utcaiaknak, Lenkovics Bélának (Miskolc, Templom U. 51.), M. Tóth Gyuláné-' nak (Miskolctapolca, Aradi u. 24.), Sléinrich Istvánné- nak (Hejőcsaba, Kossuth u. 74.), Gazdóf Miklósnénak (Monok), Szilágyi Balázsáé­nak (Miskolc, Gorkij telep 27.), Paluk Istvánnak (tel.: 76-882),, és azoknak, akik név nélkül is, de segíteni akartak, és segítettek azzal is. hogy emberségből jeles­re vizsgáztak. Mindannyiuknak köszönet érte! (bekecsi) resszusi termében lesznek megtartva. E felkavarodott világban tehát igenis .igény, szükség van a zenére, úgynevezett ipari városunkban is. (Vagy itt még inkább?) Egyetlen dolgot hiányol­tam az előadáson. Bizonyá­ra sokunknak tudtak volna újat mondani — legalá bo néhány gondolat erejéig — akár a műről, akár a .szer­zőről, de még az előadóik­ról is ... (dk) Lehet, de minek! Koicert(ek) Miskolcon További tudnivalók: az edomiíta uralkodót (i. e. 37—4) a zsidók gyűlölték származása, zsarnoksága és a rómaiakkal való barátsá­ga miatt. Heródes egyik fe­leségét és kát fiát is meg­gyilkoltatta. Hatalomféltése már-már patologikus. Miikor tehát a napkeleti bölcsek megérkeznek Jeruzsálembe,. ezt mondván: „Hol van a zsidók királya, alki megszü­letett, mert láttuk az ő csil­lagát napkeleten... a zsar­nok megháborodék. Ez Károli kifejezése. Mennyivel erőteljesebb, mint, az újabbkori fordítások „me.ghökkent”-je. Mert ar­ról van szó, hogy a zsarnok nem bír magával, megőrül a gondolattól, hogy új ki­rály született, új eszmékkel. Meg kell hát ölni, miglőlt veszélyessé válhat. Milyen izgalmas — máig ható! — gondolat: a meg­váltóikat, a megváltó eszmé­ket már születésük pillana­tában el akarják pusztítani. És furcsa módon a zsarnok mindig tudja, hogy kit.. Nem, nem tudja, de nem is mérlegel. Hogyan is mond­ták ezt jóval később ma­gyar földön? Ahol'fát vág­nak, ott hullik a forgács. A napkeleti bölcsek nem térnék vissza Heródeshez, nincs, aki „a Kisded” nyo­mára vezessen, pusztuljon hát. minden gyermek „két esztendőstől és azon alól”.’ Vagyis Heródes körültekin­tő, a csillag feltűnése és a bölcseik megérkezése között akár két év is eltelhetett; biztos, amii biztos! És most érkeztünk a kar- dinális kérdéshez. Már a Da- riek-mű szempontjából. Kik ölték meg a betlehemi gyer­mekeket? A különböző bib- *• liafördításokban ez általé- . ban így olvasható: „... és bi'küldvén megölete Betle­hemben és annaik környékén m'nden gyermeket...” A még el nem ferdített Káro- li-fordítás magyarsága drá­maibb: „Heródes... elküld- vén szolgáit levágató mind­az gyermekéket, kik való­nak Betlehemben és annak határiban, két esztendősöket és annál kisebbeket...” Nos, a Danek mű Heródes szolgáiról szól; a gárda egyik szakaszáról. Mond­hatnánk akár államvédelmi különítménynek is. Piszkos munkát végeznek, valame­lyes kiváltságokért. Ez a ki­váltság az ókorban hihető- en kevesebb volt, mint szá­zadunkban. (Szász Béla sze­rint már a koalíciós idők­ben azzal dicsekedett egy ávós főhadnagy, hogy az ő rangját, pénzét és lehetősé­geit nem cserélné el egy külügyminiszténiumi taná­csoséval.) Persze a heródesi gárda­tiszt sem panaszkodhat. Más kérdés, hogy ez a szolgálat, hogyan deformálja a lelkei, a karaktert. Nincs helyem elmesélni, hogy miként jöt­tem össze azzal az állam­védelmi tiszttel, akit oszta­gával egy kis szatmári fa­luiba küldték ki, ahol az embereik nem .akarták tudo­másul venni a téeszesítést. De valamit azért felidézek az egykori parancsnok mo­nológjából: — Miközben sebesen haj­tottunk — a parancs sze­rint — megelőzött bennün­ket egy hatalmas fekete ko­csi. A legfőbb főnök! Meg­állunk, jelenték. Mire a fő­nök : Elvtársak, nem tudnak jobban sietni? Ölik a miein­ket! Pattannák a járműre, de a főnöknek már nem olyan sürgős. (Ő tudta, hogy sen­kit nem ölnek.) — Nézze — magyarázza — ezek pa­rasztok, egyszerű parasztok. Mint a maguk szülei. Az asszonyok sírnak majd és azt. fogják mondani: fiaim, hát mit akartok, nektek is van anyátok és így tovább... Na, akikor magúik csakany- nyit: pofa be! és megsuhog­tatni a gumibotot... Pofa be! Mondták koronként a világ minden nyelvén. Mondták a betlehemi anyák­nak, mondták századunkban az oroszoknak, németeknek, 1 e n gyelek n ek, zs i d ók nak, magyaroknak. Mondta az SS, még a GPU tisztje, a magyar tábori csendőr, a nyilas osztagos, mondták mindenféle policok, és ve- rőlegényelk. Bibliamiagyará- zat: „Heródes mintegy 25— 30 fiúgyermeket öletettmeg”; a katolikus egyház apró­szenteknek nevezi őket. A aprószentesinálás tor­túráját kell átélnünk a Da­nek-i bagázs mozdulásait követve. Ettől a szedett-ve- dett népségtől mi sem áll távolabb, mint a ,-morál. Meg aztán kicsit meg vannak fé­lemlítve, kicsit megideologi- zálva, kicsit megfizetve. Minden porcilkájulk a nőt, a nőstényt kívánja, s egyik sem a gyilkolást. De hát ezért tartják őket. (Ha nincs elnyomás, nincs szükség el­nyomó apparátusra.) S a parancs? az parancs! A csecsemősírásra azon­ban — úgy látszik — min­denkiben hatni kezdenek a természeti törvények, aki még egyáltalán emberszám­ba vehető... Gyarmati Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom