Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lapja Néha homályos/ de legalább van Megfelelő Miskolc vízellátása Megalakult a kongresszusi küldöttek borsodi csoportja Mivel járna a pártszakadás? Fejti György Miskolcon — Miért nem jött Pozsgay Imre? Tegnap, Miskolcon, a megyei pártszékházban tartotta első, alakuló értekezletét a Magyar Szocialista Munkáspárt októberi kongresszusára megválasztott küldöttek borsodi csoportja. A kongresszuson régiónk MSZMP-tagságát összesen 101 küldött képviseli, s a tegnapi vitával, illetve tanácskozással - mint azt Dudla József, az MSZMP'KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta — lényegében kezdetét vette a párt legfel­sőbb fórumának munkája. A csoport a kongresszusig a legfon­tosabb kérdésekben kialakítja saját álláspontját és több kérdés­ben dönt, illetve határoz. A küldöttek az első tanácskozáson nyílt szavazással választották meg a csoport hét szóvivőjét, és ugyancsak szavazással alkottak véleményt arról, hogy a kong­resszuson az MSZMP jelenlegi Központi Bizottságának, illetve Központi Ellenőrző Bizottságának tagjai ne csak résztvevőként, hanem szavazati joggal felruházva vegyenek részt. 'A zivataros napokkal vál­takozó kánikulai időszakban is — most már mondhatjuk — kiegyensúlyozott volt Miskolcon a lakosság i vóvíz­ellátása — mondta Major Ádám, a miskolci vízművek főmérnöke. Szerencsére' nem kellett vízkorlátozást elren­delni — a vízmennyiség ki­elégítette az igényeket. Nem volt ilyen egyértelmű azon­ban a minőség. Több alka­lommal is panaszolta a la­kosság. hogy „meghomályo- sodott’, megsárgult a csap­ból folyó víz. Ennek oka. hogy mikor a várostól kelet­re fekvő kutakból nagyobb mennyiségű víz érkezett, s azt a karsztforrások vizé­A TOT-ban értetlenül áll­nak a tervezett pénzügyi módosítás előtt, amely lé­nyegében az agrárágazat fo­kozatos visszafejlesztését hozhatja magával — mon­dotta Huszár József, a TOT főosztályvezetője az érdek- védelmi szervezetben szer­dán tartott sajtótájékozta­nek mennyisége nem tudta kompenzálni, a vas-mangán­tartalom a tisztítás ellenére is erőteljesebben érződött, amely a zavarosságot idő­szakosan előidézte. A város fogyasztásának zömét a nyári hónapokban és most is a karsztforrások adják — mondotta a főmér­nök. Zömmel a tapolcai, úgynevezett Olaszkút, amely azonban már nem sokáig üzemel. Elérkezett ugyanis az újonnan fúrt kút műsza­ki átvételének, majd pedig üzembe helyezésének ideje. Ez tovább javítja a város ivóvízellátását, mert jelen­tős, ha szükséges, napi 60 tón. Ezzel összefüggésben ki­fejtette, hogy a TOT-ban kialakult álláspont szerint továbbra is árkiegészítést kell adni azoknak a terme­lőszövetkezeteknek, amelyek kedvezőtlen adottságaik mi­att az átlagosnál jóval drá­gábban tudják megtermel­ni a lakossági ellátáshoz, il­ezer köbméter víz hálózatba juttatására is alkalmas lesz. Miskolc azonban továbbra is rászorul úgynevezett im­portvízre, amelyet a regio­nális vízműtől vesz át. A keleti csúcsvízmű, valamint a sajóládi kutak szükség szerint 30—40 ezer köbméter ivóvizet juttatnak a város­ba naponta. A. fogyasztás, nemkülön­ben pedig a karsztforrások- ból nyerhető, valamint a regionális vízműtől impor­tált mennyiséggel úgy tű­nik, hosszabb távra is meg­oldott a lakosság ivóvízellá­tása. A takarékosság természe­tesen továbbra is szükséges. letve az exporthoz nélkülöz­hetetlen árukat. Elmondotta: csaknem 600 olyan szövetkezet van — ja­varészt a határszéli megyék­ben — amelyeket a jövőben is külön elbánásban kell ré­szesíteni. Nem értenek egyet azokkal, akik a pénzügyi se­gítség teljes visszaszorítását helyezik kilátásba, mivel ez az adott térségekben a tér-* melés felszámolását hozza magával. Az értekezleten az MSZMP borsodi küldötteinek kérdé­seire Fejti György, a Poli­tikai Intéző Bizottság tagja, a Központi Bizottság titká­ra válaszolt. Öt szülőhazá­jában, Sátoraljaújhelyen a párttagok küldöttnek megvá­lasztották, s így a borsodi csoport tagjaként is részt vesz a kongresszuson. Fejti György — többek között — elmondotta, hogy egyetért a javaslattal, amely szerint a küldöttcsoport megalakulásával a pártkong­resszus munkáját megkez­dettnek tekintik. — Az MSZMP-ben — hal­lottuk a későbbiekben — ma olyan mély törések van­nak, a különböző nézetek között olyan nagy az ellent­mondás, hogyha azzal az il­lúzióval érkezünk a kong­resszusra október 6-án, hogy néhány nap alatt a problé­mák megoldhatók, akkor egészen biztosan csalatkoz­nunk kell. Ha érdemi mun­kát szeretnénk végezni ott, akkor a még hátralévő egy hónapot, kemény munkával, tisztázó vitákkal kell eltöl- tenünk, s konkrét javasla­tokkal a kompromisszumra készen kell megérkeznünk. Nincs értelme újra meg új- jra hangsúlyoznunk, milyen felelősség terhel bennünket. Fordulópont előtt áll az MSZMP, fordulópont előtt áll az ország. Hogy milyen eredményeket sikerül elér­nünk a kongresszuson, az lényegében a küldöttektől függ, s két esély között vá­laszthatunk. Van rá esé­lyünk, hogy „reprodukál­juk” a megyei pártértekez­letek hangulatát. Tehát egy indulatos, talán a szemé­lyeskedésig fajuló, de alap­vetően befelé forduló karak­terű és jellegű tanácskozást tartunk, amelynek kedvezőt­len következményei a vá­lasztásokon jól kiszámítha- ----- , , .......—-------­t ők. Ha pártunk úgy tárul­kozik a közvélemény elé, hogy alapvetően a saját ügyeivel, belső válságával van elfoglalva, s képtelen arra, hogy a válságból ki­vezető utat megjelölje, ha nem hiteti el magáról, hogy az események aktív résztve­vője és irányítója lehet, ak­kor nagyon nehéz napok vir­radnak ránk. Ugyanakkor van egy másik esélyünk is. Ezért , kell minden erőnket bevetve dolgoznunk. A má­sik lehetőség az, hogy nem fedjük el a nézetkülönbsége­ket, a vitákat és a magosz­tottságot, de elindítunk egy integrációs folyamatot, an­nak a biztos tudatában, hogy a kongresszus ugyan fontos mérföldkő lesz, de csak egy állomás a pártok versenyén alapuló választá­sokhoz vezető úton, ame­lyen eldőlnek az alapvető hatalmi kérdések. Megmé­retés vár ránk, s ha köny- nyűnek találtatunk, az nem­csak ennek a pártnak lesz a tragédiája, hanejn az könnyen a magyar nép tra­gédiájává is válhat. Bár vé­leményemet a társadalom egésze feltehetően nem oszt­ja, de én azt vallom, hogy az MSZMP nélkül most a mai magyar belpolitikában kiutat találni nem lehet. Egyszerűen azért, mert azok a politikai erők, amelyek a közelmúltban a „piacra” léptek, mai állapotukban (Folytatás a 2. oldalon) Bátrabb politizálást sürgetve Ülést tartott a népfront megyei bizottsága Eltűnőben az alaptevékenység meghatározó szerepe Szerepcsere a mezőgazdasagi üzemek ágazataiban A nyolcvanas években beindítottuk a melléküzemágakat - és sikerült! - mondja dr. Rudolf Imre igazgató Fotó: Balogh „Kicsit hangosabban kell politizálnunk”. A mondat Ződi Imrétől a népfront megyei tit­kárától való, aki a bizottság tegnapi ülésén az elmúlt évek fontosabb társadalmi mozgá­sait, politikai, gazdasági törté­néseit próbálta összefoglalni a szóbeli tájékoztatként sze- teplő, első napirendi pont­ként. A mondat pedig ezzel c: kifejezéssel kezdődött: higgad­tan. A tegnapi ülés felszólalói hol akarva, hol akaratlanul, de ugyancsak sürgették az erőteljesebb politizálást és gyakorta jelezték a higgadt­ság szükségességét is. Az egyik gazdasági vezető pél­dául elmondta, hogy büszke az elmúlt 30 évben végzett munkájára, és nem szó sze­rint, de a lényeget tekintve, nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ha minden ember úgy végezte volna a munkáját, mint ő, illetve" az általa vezetett gazdasági egység, egységek, hát akkor most nem lenne semmi gon­dunk, nem lenne adóságunk. Riposztként egy másik fel­szólalótól elhangzott, hogy azért a gazdasági vezetők­nek is van némi közük az ország, a megye jelenlegi helyzetéhez, helyesebb tehát, ha mindannyian vállaljuk a ránk eső részt. Elhangzott felszólalás, mely az egykor ■ jól bevált szlogen, a „de azért vannak szép eredmé­nyeink is” jegyében szüle­tett, meg elhangzott felszó- lalás(ok) a számonkérés, a mea culpázás, az önmarcan- golás, — meg persze mások marcangolásának, mások fe­lelőssége hangsúlyozásának jegyében. Elmondták, hogy a nép nem bűnös (mint tud­juk már régóta, a népet .nem lehet leváltani), meg el­mondták, hogy igenis bűnös a maga módján. Legyen nemzeti emléknap október 23., és mondták, hogy le­gyen inkább az erőszakmen­tesség napja. Hiszen, ki er­re, ki arra emlékszik. A történtek — és persze az emlékezés ama napon — mindenképpen megosztja az országot, gyűlöletet éleszt, tehát akkor mégse emlék­nap legyen, hanem erőszak- mentes. (Mindenképp ez utóbbi tűnik jobbnak.) A legfontosabb talán a következő: mindezek a meg­nyilvánulások, a vélemények .(Folytatás a 2. oldalon) Melléküzemág, kiegészítő üzemág, szakcsoport, önelszá­moló egység, és ki tudja, mi mindennek nem tituláltuk azt a tevékenységet, melyet ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok alakítottak ki, hogy az alaptevékenység (állatte­nyésztés, növénytermesztés) veszteségeit ellensúlyozzák, vagy nyereségüket növeljék. Kezdetben a melléküzem- ágak kialakítását nem nézte jó szemmel sem az ország, sem a megyei-járási vezetés (szakmai, politikai). Mert azi mondták, hogy a téesz, vapv az állami gazdaság éljen meg a földből, és ne foglalkozza­nak műanyagfröccsöntéssel, nyalókaszár-, motoros sárkány- repülő készítéssel. De amikor sikerült össze­függésbe hozni valamely melléküzemágak munkáját az alaptevékenységgel, bebi­zonyosodott, hogy nem is olyan rossz ez, mert a leg­több helyen ezek lettek a húzóágazatok. Ekkor min­denütt létjogosultságot nyer­tek a meliéküzemágak, és jó magyar szokás szerint át is estünk a ló másik oldalára- szolgáltató ágazatok alakul­tak, borsodi téeszek hoztak létre főágazatokat a Dunán­túlon, a fővárosban, de itt a megyeközpontban is kü­lönféle főágazatok jelentek meg, majd legtöbbjük csú­fos véget ért a bíróságokon. Amelyek megmaradtak, ma már csak nevükben folytat­nak melléküzemági tevé­kenységet, mert eredményük alapján nyugodtan nevez­hetjük azokat alapvető pro­filnak, sőt stabil pozíciójuk révén, az üzemek mentőövei lettek. Főleg azokon a he­lyeken, ahol a mezőgazdasá­gi munka kedvezőtlen kö­rülmények között folyik, és az állami dotáció apadásá­val lassan, de biztosan a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés évről évre „hozzak a maga veszteségeit. Megyénk északi részén, a bódvaszilasi Bódvavölgye Téeszben is szerveztek több (Folytatás a 2. oldalon) ma Üzenet Gallupnak R oppant sajnálom, hogy én nem kerültem be abba a reprezentatív mintába, amelyből a Gallup Intézel merített. A cég a világ egyik leghíresebb és legte­kintélyesebb közvéleménykutató vállalkozása, s bizony, ne­kem is volna mondanivalóm, ha megkérdeznek. Elmondtam volna, hogy aggódva tekintek a tél elé. Hamarosan jön a fütésszámla, a gyereknek új cipő kell, ajándékköteles névnapok sokasága következik, s szerelőt kellene hivni a rakoncátlankodó televizióhoz is. Elmondanám Gallupéknak, hogy engem bizony hidegen hagyott a hir, mely szerint kutya-kozmetika nyilt Miskolcon, s az sem érdekel, hogy korlátlan összegű, eredetét nem igazolandó valutát tart­hatok a bankban szeptember közepétől. Az sem izgat, hogy indul-e bundatúra Törökországba, mennyit kell fizet­nie a Trabanton, Moszkvicson nevelkedett hazai autóvá­sárlónak egy uraságtól levetett Mazdáért, vagy Fordért. De, mint említettem, engem nem szondáztak meg a Ma­gyarországon először tevékenykedő Gallup szakemberei... Talán jobb is! Hiszen engem, s gyanitom, hogy ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül, csupa ilyen földhöz ra­gadt dolog érdekel. A gyerek cipője, az aktuális tartozá­sok kiegyenlítése, a vasárnapi levesbe szánt olcsó csirke­aprólék. A Gallup viszont arról faggatta néhány száz hon­fitársamat, hogy mi a véleménye a nagypolitikáról, ki a legnépszerűbb hazai közéleti személyiség, mennyi hitele van a pártoknak és a különféle szervezeteknek. Ha ők er­re kiváncsiak ... Hajlok ugyanis arra, hogy a világ nagy összefüggéseit és egyetemes történéseit a magam bolti, utcai, munkahelyi tapasztalatai alapján Ítéljem meg. Egyes szám első személyben. (brackó) mmmm igjyiameaBiiarfWWwra Tájékoztató a TOT-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom