Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. szeptember 30., szombat Mezey István: Vázlat Magyar zsűri, olasz hangszerek Miskolci együttes Bavenóban Az olaszországbeli Baveno szeptemberben másodszor adott helyt a Nemzeti Hangszerépítő Szövetség versenyének. Ötvenöt hegedű, huszonegy brácsa, tizenegy cselló és három nagybőgő „nevezett” e seregszemlére, s a zsűri elnötke az egyik legismertebb olasz hangszerkészítő, Morassi volt. Jó, jó, mindez nagyon szép — mondhatnák — de miér.t olyan fontos ez számunkra, borsodiak számára? .. — Miért is? — kérdezem Gergely Pétert, a miskolci Vivaldi Kamarazenekar művészeti vezetőjét. — Magyar óikat idáig nem hívott a szövetség zsűritagnak. A mostani verseny az olasz, német, holland tagok mellett, négyen magyarok szerepeltünk a zsűriben. Mi szólaltattuk meg a hangszereket, s mi is pontoztuk. A hegedűkkel Nagy Miklós budapesti kollégával ismerkedtünk, a nagyibőgőket Lö- kös Péter, a csellókat, pedig Gergelyné Barna Katalin szólaltatta meg. — Hogyan zajlott ,a verseny, s mik voltaik .a legfontosabb szempontok az értékelésnél? — Három napon keresztül, reggeltől estig keményen dolgoztunk. Tudtuk, nagy a tét, hisz’ rajtunk múlhat fiatal, tehetséges hangszerkészítők további sorsa. A pontozáshoz szigorú szempontokat adtaik, így hangszerépítészeti jellegűeket, illetve a minőségre, megszólalásra vonatkozóakut. Többek között figyelni kellett, hogy miilyen a hangerő, milyen érzés játszani a hanszeren, s mennyire szépen, kiegyenlítetten építették azt meg. Minden hangszeren meghatározott zenei részletet kellett előadni különböző szonátákból, kon- certdaraibokból. A döntős hangszeréken paraván mögött játszottunk; a verseny nagyon korrektül zajlott le. Fantasztikus feladat volt, nagyon .megtisztelő, ám azért megterhelő is. — Volt valami előzménye a meghívásnak? Egyáltalán hogyan jutottak az olaszok Ieszébe? — Ennek több oka is van. Kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor ’87 nyarán a 250. Stradivari-jubileum alkalmából Gremonában jártunk a Vivaldi Kamarazene- karral. Ott, akkor figyeltek föl az együttesre. Aztán ’88- ban megrendeztük az első miskolci vonósszemináriiu- mot, amelyen részt vett két híres professzor, a magyar származású ifj. Kónya István és Gualtiera Nicolini. (Egyébként a szemináriumot kétévente rendszeresíteni szeretnénk.) A harmadik találkozás pedig most tavasz- szial, az olasz héten történt, amikor városunkban járt a cremonai férfikórus. — Bizonyára érdekes volt az ismerkedés a méltán híres olasz zenei lélettel. Milyen élményekkel, benyomásokkal érkeztek haza? — A verseny tele volt meglepetésekkel. Kiváló ha ngsze rkészí tők, d olgoz n a le Olaszországban, remekműveket alkottak. Ezeket a hangszereket rajtunk kívül .még senki nem próbálta ki... Az ünnepélyes díjkiosztáson, a négy győztes hangszeren a négy magyar zsűritag eljátszotta Rossini G-dúr szonátájának második és harmadik tételét. Nagy sikerrel. Persze az olasz közönség előtt muzsikálni egyedülálló élmény. Hisz’ náluk a zene szeretete és ismerete szinte génjeikből táplálkozik ... Szakmai körökben közismert, hogy Miskolcon vonósgaléria és vonósmű- hely kialakításán fáradozunk. Ennek realizálási lehetőségeit is nagymértékben megtámogatta a bavenói koncert... — ... merthogy vendégszerepeit [a Vivaldi Kamaraegyüttes is... — Igen. A stresai ünnepi hét keretében adtunk önálló hangversenyt. Két ráadást is kellett játszanunk, Tűnődés két lábra taposás között... Vasárnap este. hat óra elmúlt. Búza téri buszpályaudvar, egyetemisták csoportja vár feszülten, akár egy unalmas amerikai western- íilmben. És akkor megérkezik... a Debrecenbe induló busz. A vezető fásult arccal bepöfög a járgánnyal, kinyitja az ajtót és akkor .. ., nosza rajta! Egy darabig még bosszantó, aztán már senkit nem érdekel, hogy éppen ki akarja kipréselni belőle az aznapi ebédet, ki lép a tyúkszemére, ki vágja gyomorszájon, kinek a gyümölcslévé folyik a lábára ..., csak felférjen, bármi áron. A tömeg egyre hömpölyög az ajtó felé. Először csendesen, aztán néha megunják, s az elsők közül valaki hátraszól intőn, tanárosan: ..Hülyék vagytok ott hátul, ne nyomjatok már annyira”! No, igen, neki már könnyű, mindjárt a célhoz ér. Persze, ettől semmi nem változik. S én két lábra taposás közben azon tűnődöm, hogyha majd évek múltán valamelyik leendő tanárnővel vagy tanár úrral megtörténik az a felháborító eset, hogy valamelyik elvetemült gimnazista éppen előtte akar felfurakodni a buszra, elvörösödött arccal ordít rá: „Normális vagy, Kovács fiam, nem látsz a kontaktlencsédtől?” És Kovács szemlesütve és megszégyenülve tart maid lelki ismeret-vizsgálatot, ahelyett, hogy egy jót röhögne magában. Ő ugyanis nem tudja, a tisztelt tanárnő vagy tanár úr már elfelejtette, hogy megboldogult egyetemista korában milyen sebészi precizitással tapogatta ki valamelyik szerencsétlen évfolyamtársa lépét, máját, gyomorszáját, hányszor lépett a lábára bocsánatkérés nélkül, vagy hányszor emlegette fel a családfáját. ... nem éppen irodalmi stílusban. Egyszóval, kedves leendő pedagógusok, nem a járatokat kellene szaporítani! Egy kis türelem kellene, egy szemernyi hallgatni tudás, egy csendes alázat, és sok-sok intelligencia. De hát, ez az, amit valóban nem a diplomával osztogatnak. Beke Kinga Évadnyitó Kazincbarcikán Vígjátékot, rockbalettet, tragikomédiát, mesejátékokat láthatnak ebben .az évadban a kazincbarcikai színházbarátok az Egressy Béni Művelődési Központban. A négy részből álló bérletes sorozat első előadása a Józsefvárosi Színház vendégjátéka lesz, az Egy bolond százat csinál című vígjátékot hozzák el Barci'kára. Az évad folyamán láthatják -még a Miskolci Nemzeti Színház a Padlás, az Ikarosz Jazzbalett a Fiatalság bolondság és a Népszínház Házmestersirató című darabját. A művelődési háziban az általános iskolások részére is szervezték sorozatot, melyben ugyancsak négy mesejáték tekinthető meg. A műsorban szerepel többek között az Arany János Színház előadásában a Babszem Jankó, a kecskeméti Katona József Színház vendégjátékaként a Csizmás kandúr. elsőiként Francescini G-dúr szonátáját, aztán Erikéi Palotásának gyorstételét ismételtük meg. Idén ünnepeljük Bottesini olasz nagybőgős születésének századik évfordulóját, s ebből az alkalomból Lölkös Péter bőgősünk megtanulta — s nagy sikerrel játszotta — a művész H-imoll bőgőversenyét. Voltunk Fiorenzuólában is, ahol a polgármester fogadta az együttest, s elmondta, hogy véleménye szerint két ország (város) között a legerősebb kapcsolat a szellemi, kulturális jellegű. Azt hiszem, Miskolcról vendéglátóinkban egy jelentős kul- túrváros képe alakult ki. — Hogyan tovább itthon? — Az Olaszországban töltött néhány nap egy kíméletlen, megfeszített munkának volt a zárása, jutalma. Ám anyagi, s erőtartalétoa- ink egyaránt kimerültek. Ezen az úton éreztük igazán a szponzorok hiányát. Pedig a zenekar mára magas szintre jutott, de anyagi bázis nélkül működésképtelenek vagyunk. Miskolcon sajnos, csak maroknyi híve van ennék a műfajnak, ők nem tudják eltartani a zenekart. Azért az elég furcsa helyzet, hogy külföldön szinte jobban odafigyelnék a zenekar működésére. mint itthon ... Most nagy dilemma előtt állunk, Egyelőre pihenünk egy hónapot, s majd megbeszéljük. hogy folyfatjuk-e a komoly munkát, vagy egyre inkább ad hoc jelleggel — esetleges meghívások előtt sűrűbben — jövünk össze. Ez mindenképpen a minőség rovására megy. Én meghúztam a vészharangot, aztán majd meglátjuk ... Dobos Klára Külföldi résztvevőkkel Mozgásszínház A Budapesti Műszaki Egyetem Kulturális Titkársága október 3. és 8. között rendezi meg VI. Nemzetközi Mozgásszínház-találkozóját. A rendezvényre Dániából, Olaszországból, az USA-ból, Csehszlovákiából, az NSZK-ból, Hollandiából, Japánból, Lengyelországból, Portugáliából, Svájcból is érkeznek fellépő csoportok. A magyar résztvevők között találjuk a Miskolci Nemzeti Színház művészét, M. Kecskés Andrást, aki a Hét főbűn című produkciójával mutatkozik be a fesztiválon. A kazincbarcikai zenebarátok számára három hangversenysorozat is indul. Az általános és középiskolások számára külön-külön szerveznek három hangversenyből álló sorozatot. A rendezvények szereplői között találjuk a Miskolci Szimfonikus Zenekart, a Magyar Állami Operaház szólistáit is. Az ú.j „évad” meglepetése lesz a különlegességeket, maradandó értékeket bemutató filmmúzeum! sorozat. Csak néhány cím ízelítőül: A Mississippi szirénje Jean Paul Felmondóval, Chaplin Diktátora, Polanski izgalmas horrorja, a Rosemarys baby. Természetesen az idén is indítanak a kazincbarcikai Egressy Bénii Művelődési Központban különféle nyelv- és közhasznú tanfolyamokat. Tanulhatnak angol, német és francia nyelvet, szabás- varrást, de a hónap végéig jelentkezhetnek az érdeklődők a titkárnőképző tanfolyamra is. (fg) HORVÁTH GYULA Cinegék léptei váltadon A 35-üS SZÁMÚ ÓVODA FALÁRA A zivatart, a hószakadást is a te szemedből vártam, de minden remény helyett: kisirt szemű árva farkasok jöttek el, nekem Ígérték zuhogó zivatar hajadat, de hiába, violaórák hervadtak el a folyosón. Látod, nincs szava a télnek, csak az óvodások hangját hordom az ingem alatt, akikre Erikaernyők vigyáznak, hogy ne ázzanak, Zsuzsikakabátok védik őket, hogy ne fázzanak, s Böbebabák kedveskednek napjainknak. Álmaimban kegyetlen télben jössz, cinegék léptei váltadon, szemedben könnyek tolakodnak, nincs társa a karodnak, nincs társa a kezednek, nincs párja a szemednek, ujjaid melegséggel ítélik halálra a hópelyheket. Jössz, elfogyhatatlan margarétamosolygás az arcodon, a szádon, szemed könnyekkel integet, mintha fényévekre szálló szerelmes sziveknek üzennének. Kistestvér Azt mondják, kistestvért kapok. E/.t mondja apa, ezt mondja nagymama. Ezt mondja a szomszéd néni is, aki mindent tud, ami a házban történik, akkor hát ezt is jói tudja. — Igaz volna, hogy kistestvért kapok? —- kérdeztem anyát. — Igaz, kisfiam — mondja anya. miközben elpirult, igen, jól láttam, hogy piros lett az arca, mint nekem szokott lenni, amikor nem mondok igazat. — Es ti honnan tudjátok ezt? — faggattam tovább anyát. — Tudod kisfiam, az édesanyák megérzik, hogy gyermekük fog születni. — És a gyerekek nem érzik meg. hogy kistestvérük születik? — Nem, ők nem érzik meg. — Es az, apák és a nagymamák? Anya egészen zavarba jött. A hasát simogatta gyengéden. a hasát ami — csak most vettem észre — akkora már, mint a Joeó bácsi pocakja. Az pedig van akkora, mint egy söröshordó: Meg is kérdeztem anyától: — Miért van ekkora hasad? — Mert ott van a baba, a te kistestvéred. — Biztos vagy benne? —- Persze, biztos. Te is itt voltál annak idején. — Az nem lehel, én nem voltam ott! fin nem akarok ott volni: — mondtam toporzékolva és bezárkóztam a szobámba. Haragudtam anyára. Nagyon haragudtam. mert becsapott: én nem is voltam soha a hasában. Ha meg ott voltam, akkor miért enged be oda mást is? Engem mért nem kérdeznek meg sohasem? Persze, azért jó lesz a kistestvér. Remélem, nem holmi bőgőmasina lesz, és főleg nem lány: Ha megszületik a kistestvérem, már nem én leszek a családitan a legkisebb, fiz jó. .ló az is, hogy ha unatkozom. lesz mivel játszani. Es dicsekedni is lehet vele. mert se Laurának, se Beának, se Robinak nincsen kistestvére. Igaz, jobban örülnék, ha bátyám lenne: csak egy szavamba kerülne, és jól ellátná a baját a szomszéd Pityunak, aki már iskolás és mindig szemtelenkedik velem. Sebaj: Azért egy iieskiis sem az utolsó dolog! Holnap vagy holnapután kibékülök anyával és megkérdezem tőle, hogy ha megszületik a kistcsóm, akkor is szeret-e majd engem ... De mi lesz, ha azt mondja: „NEM!”? Akkor... akkor eladom a testvéremet. A földszinten Kovácsuknak úgy sincsen gyerekük, ők biztosan megvennék. Nekem adnák érte Szulit.a tacskójukat. Azt anya ki nem állhatja, és akkor engem fog szerelni. Kizárólag engem! fecske. Csaba
