Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. szeptember 2., szombat Kilencvenöt meg egy könyvtár irányítása Több terem a táncnak A „szinvavölgyi" ősz Beszélgetés Kolla Mária kitüntetett könyvtárigazgatóval A szakszervezeti közműve- -í lődési munkáról mostanában mintha kevesebb szó esne, mint korábban, s hasonlóan viszonylagos csend tapasz­talható a munkahelyi műve­lődés körül. Másfél évtized­del a közművelődési párt­ós állami határozatok után már nem nagyon hivatko­zunk ezekre az iránymutató­sokra, illetve jogszabályi ál­lásfoglalásokra, némely ága­zatai ennek a tevékenység­nek jelentős változásokat értek meg (például a bri­gádversenyeknél), ám a munka továbbra is folyik, ha kevesebb reklámmal is, tartózkodóbban, de nem ke­vesebb eredménnyel. Arról jutott mindez eszembe, mert augusztus 20-át megelőzően, amikor a közművelődési dolgozókat tüntette ki a fel­ső vezetés, örömmel olvas­hattam a kitüntetettek kö­zött több olyan borsodi köz­művelő nevét is, akik a szakszervezeti keretek között végzett munkájukkal érde­melték ki az elismerést. E kitüntetettek között volt Kolla Mária, a Szakszerve­zetek Borsod Megyei Taná­csa Központi Könyvtárának igazgatója is, akinek mun­kásságát a Szocialista Kul­túráért kitüntető jelvénnyel honorálták. Immár másod­szor. Vele beszélgettünk munkahelyén, a két éve új­jászületett és napjainkban igen korszerű könyvtárban. — Nagyon régóta ismerem önt és munkáját; szeret­ném, ha olvasóink is meg­ismerhetnék. Mondjon ma­gáról valamit. — Én viszont jobban sze­retném, ha nem rólam, ha­nem a könyvtárról lenne szó. Magamról legfeljebb annyit érdemes elmonda­nom, hogy huszonkét éve vagyok szakszervezeti nép­művelő, illetve közművelő, de már azt megelőzően is dolgoztam négyórás foglal­koztatottként éppen ebben a könyvtárban. 1968 óta — egészen rövid megszakítás­sal — itt dolgozom, a szak- szervezeti székházban. Vol­tam a Rónai Sándor Műve­lődési Központban igen so­káig, különböző feladatkö­rökben, összességében hu­szonegy féle munkaterüle­ten; dolgoztam az SZMT kulturális bizottságában, ahol a munkahelyi művelő­dés, a szakszervezeti kultu­rális rendezvények szerve­zése volt többek között a feladatom és három éve itt vagyok igazgató az SZMT Központi Könyvtárában. Kolla Mária Fotó: Laczó — Igazón megszépült ez a könyvtár az átépítés so­rán. — Jóval nagyobb lett az alapterülete, olvasótermet tudtunk berendezni, jobbak lettek a munkakörülménye­ink. Itt, a központi könyv­tárban 173 ezer kötet az ál­lományunk, van 64 letéti könyvtárunk, amelyeknek az állományát folyamatosan cseréljük, van öt kórházi könyvtárunk és hozzánk tartozik huszonhat önálló szakszervezeti könyvtár, mint például az ózdi, a miskolci vasas, az építőké, vagy a rudabányai, vagyis összesen 95 könyvtárral fog­lalkozunk, a kilencvenhato- dik mi, magunk vagyunk. — Igen sok változás ta­pasztalható a szakszervezeti munkában, és azon belül a kulturális tevékenységben is. A könyvtári munkában mi változott? — A könyvtár változatla­nul a szakszervezeti kultu­rális munka alapintézménye maradt. A dolgozókhoz a le­téti könyvtár van a legkö­zelebb. Oda könnyebben be­mennek az emberek, mint a munkahelytől független, esetleg távolabbi könyvtá­rakba. Hamarabb keresik ott esetleg a munkához szükséges irodalmi kiegészí­tőt, bemennek oda a szak­munkástanulók is. Itt tu­dunk a legtöbbet segíteni. Természetesen áll ez az ön­álló szakszervezeti könyvtá­rakra is. Azoknál a könyv­táraknál, amelyek nem zárt üzemi területen belül van­nak, szívesen várjuk és lát­juk el a lakóterületről ér­kező érdeklődőket is. Könyvtárosaink továbbra is aktív részesei tágabb érte­lemben is' a munkahelyi művelődésnek, s ott vannak a közművelődési bizottsá­gokban, ahol még ez a szerv működik. — Van-e ennek a szép könyvtárnak valami székhe­lyi tevékenysége is? Ugyanis a kilencvenöt egységgel gaz­dag szakszervezeti könyvtá­ri hálózat irányítását a nagyközönség kevéssé érzé­kelheti. — Sajátos a helyzetünk e tekintetben. Közvetlenül a szomszédságunkban van a Borsod Megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár, amely a maga sokszínűségével, gaz­dagságával igen nagy mér­tékben korlátozza a mi székhelyi lehetőségeinket, de nem mondunk le arról. Pél­dául itt van az ingyenes olvasótermünk, ahol egye­bek között hetvenöt napilap és folyóirat várja az érdek­lődőket és ahová lassan be­szoknak a spontán olvasók, köztük nagy számban közép- iskolások és egyetemisták. De olvasótermünk adottsá­gait másra is igyekszünk felhasználni. Itt tartunk fo- lyóirat-ankétokat, egyéb, a könyvtárral rokonítható programokat. A kölcsönzési munkát is szeretnénk javí­tani, mert eddig főleg a szakszervezeti munkások, a székház dolgozói, a társada­lombiztosítási dolgozók igé­nyeit elégítettük ki, de ép­pen most szórólapokat he­lyezünk el környezetünk bérházainak postaládáiba, s a lakosságnak ajánljuk szol­gáltatásainkat. — Egy fedél alatt vannak a Rónai Sándor Művelődési Központtal, ön nagyon so­káig ott is dolgozott. Milyen a kapcsolatuk, az együttmű­ködés? — Alapvetően jó és sok­ágú. Közösen működtetjük például a rejtvényfejtők klubját, az író-olvasó talál­kozókat. Helyet biztosítunk egymás rendezvényeinek, a művelődési központ külön­böző csoportjai, körei részé­re biztosítjuk a rendszeres könyvtárhasználatot, össze­gezve: mindenben segítjük egymást, jó az együttműkö­désünk. — Végezetül: miben látja önmaga és munkája jövő­beli feladatát? — Hiszek abban, hogy ránk szükség van és lesz, és a szakszervezeti életben a könyvtárnak ma is fontos a szerepe és az marad a jö­vőben is. (benedek) Este 9 óra van. Miskolcon a Bartók Béla Művelődési Központ egyik fenti termé­ben Jóna István a Szinva­völgyi Vasas Néptáncegyüt­tes vezetője irányítja a pró­bát, a nagyteremben pedig egy másik — szintén táncos — műsor gyakorlása folyik. A zenészekkel együtt indu­lunk hazafelé... S tudom, itt így van ez szinte min­dennap ... Jóna Istvánnal még a próba előtt beszélgettünk. Többek közt örömmel újsá­golta, hogy az átépítés után most már több terem alkal­mas táncos próbákra. Hisz a régi fellásában már kinőt­ték a házat... Szép lenne, ha idővel ez az épületrész teljesen a táncé lehetne. El­„Az ellátás és a lakás ingyenes” „Töltsön egy hétvégét a zár­dánkban!” — Ezzel a csábító ajánlattal jelentek meg hirdeté­sek néhány olasz újságban. A La Kepubblica utánajárt, vajon milyen megfontolás vezette a 600 esztendős „Bcata Margheri- ta” dominikánus-kolostor fő­nökasszonyát. hogy a társas- utazások reklámjával, a ke­csegtető tengerparti programok­kal versenyezve a háromnapos víkendet a hirdetésekben álta­lában szokatlan ajánlattal te­gye vonzóvá? „Elmélyülés, imádság, egészséges diéta, bűn­bánat. Az ellátás és a lakás ingyenes.” Mint kiderült, erő­sen csökken a zárdaéletet vá­lasztók száma, s félő, hogy teljesen elapad az utánpótlás. Arra a kérdésre, hogy a hét­végi vendégek tudni fogják-e, mi történik odakint, a főnök- asszony megnyugtatta az újság­írót. „Olvassuk az újságokat, nézzük a tévét, de csak akkor, ha szükség van rá. Mint pél­dául a szomorú kínai esemé­nyek idején; ez erőt adott az imába merüléshez, amely so­hasem elvont, mindig a világ dolgaihoz kapcsolódik. Merő kí­váncsiságból azonban nem néz­zük a tévét”. Ahogy a világ dolgai alakul­nak, úgy tűnik, nem fognak lelki program nélkül maradni, akiket végleg rabul ejt a kedv­csináló víkend. Milyen fizetésük volt régen Sárospatakon a tanároknak? A hosszú ideje folyó bér­viták során gyakran elhang­zik a pedagógusok neve után az elszomorító értel­mező jelző: ők a nemzet napszámosai. Ezzel a jel­zővel nemcsak korunkban illetik a tanárokat, tanító­kat, hanem ez volt a sor­suk a múltban: évtizedek­kel, évszázadokkal ezelőtt is. Csak talán nem vetődött fel olyan élesen, mint nap­jainkban. Hogy saját nemzedékem példájával hozakodjam elő, jól fél évszázaddal ezelőtt óraadó tanárként kezdtük a tanári pályát, havi 80 pen­gő fizetéssel. Ebből akkor négy pár félcipőt lehetett csináltatni Koncz Ferenc mesternél, a cipőboltban öt párat vásárolhattunk érte. Két év után kineveztek he­lyettes tanárnak, majd há­rom év múlva rendes tanár­nak. ötévi próbaidő kellett tehát egy gimnáziumi tanár véglegesítéséhez, egyszer­smind ahhoz, hogy család- alapításra gondolhasson egy pedagógus, vagy általában egy diplomás ember. Mert amíg végleges állása nem volt, a lányos házaknál szó­ba sem álltak vele — háza- sodás dolgában. Ha aztán megtörtént a véglegesítése, olyan fizetést kapott a „pengős” világban, amelyből tisztességesen meg tudott élni. Nem kellett mellékjövedelem után lohol­nia, jutott idő a művelődés­re, olvasásra, szakmai to­vábbképzésre és — ambí­ciója szerint — tudományos, irodalmi munkálkodásra. Nem volt ritka dolog, hogy tanári pályája vége felé az ötszáz pengőt is meghalad­ta a fizetése. Pedagógusi működésük alatt általában szolgálati lakásban laktak Patakon a tanárok. A kol­légiumnak ugyanis annyi szolgálati lakása volt, ahány tanszék a teológiai, jogi aka­démián és a gimnáziumban. A szolgálati lakásokat a kollégiumban tanított fő tan­tárgyakról nevezték el. Volt például filozófiai, históriai, jogtudományi, egzegetikai lak. De mire egy tanár pá­lyájának a vége felé köze­ledett, akkorára mindenki építtetett magának saját há­zat és vásárolt egy darab szőlőt. Ház és szőlő — lé­vén Sárospatak Tokaj-Hegy­alján — elválaszthatatlanul hozzátartozott egy nyugdíjas pataki tanár „életszínvona­lához”. Érdekes tanári fizetések­ről olvashatunk a pataki kollégium elbarnult évszá­zados könyveiben. Az isko­la világhírű tanára, a cseh- morva származású Comenius Amos János Lorántffy Zsu­zsanna fejedelemasszony hí­vására érkezett Patakra, és 1650—1654 között mint pe­dagógiarcha, azaz nevelés­ügyi igazgató irányította a kollégiumban az oktató-ne­velő munkát, s emelte euró­pai hírűvé az iskolát. Az 1652-ből fennmaradt kon- venciós levél szerint Come- niusnak a várból kapott évi fizetése a következő volt: 600 forint készpénz, 60 kö­böl búza, 40 forint ruha­pénz, 15 hordó bor, 6 hízott disznó, 15 bárány, 15 itce méz, 25 itce vaj, 2 köböl borsó, 1 köböl lencse, 25 szekér fa. A 15 itce méz kö­rülbelül 13 kilogrammnak felel meg. De Comenius „differenciált” fizetést ka­pott Lorántffy Zsuzsannától, mert ugyanakkor más tanár a következő javadalomban részesült: 250 forint kész­pénz, 18 köböl búza, 5 hor­dó bor és 3 oldal szalonna. A későbbi időkből is pon­tosan fennmaradtak a szé- niori feljegyzések a tanárok fizetéséről. A nagyhírű Kö- vy Sándor, Kossuthnak és nemzedékének jogprofesszo­ra például 1800-ban a kö­vetkező fizetést kapta: 400 magyar forint, 5 hordó bor, 20 köböl búza, 2 mázsa só, 2 szekér széna, 28 forint fá­ra és 12 forint gyertyára. Kövy idejében 1 forintért 10 készült a stúdió is, a zene­kari szoba, s a kiszolgáló helyiségek. — Június közepén egy olaszországi fesztiválon vet­tünk részt — mondja az együttes vezetője. — Több városban is felléptünk, és mindenütt szeretettel fogad­tak ... Szeptembertől nagyon komoly munka következik, sok az ötlet, s rengeteg a feladat. Szeretnénk decem­berben egy táncszínházi so­rozatot csinálni, amihez itt a Bartókban alakítanánk át egy termet. E műfajnál lé­nyeges, hogy a táncos és a néző megfelelő távolságra legyenek egymástól, hogy a különböző gesztusok és a mi­mika is jól érzékelhető le­gyen. Egymást követő két este láthat majd a közön­ség folklórprogramot és tánc- színházi produkciót. Ügy vé­lem óriási dolog, hogy egy amatőr együttesnek önálló táncszínházi estje legyen. Jó lenne, ha ehhez találnánk szponzorokat is... Október elején Dunaújvárosba me­gyünk a vasasfesztiválra, s ugyanebben a hónapban még láthatja a közönség Miskolcon a színházban az Éden című műsorunkat, együtt M. Kecskés András Csodálatos mandarin feldol­gozásával. . . Készül a port­réműsorom is, hisz jövőre leszek itt tíz éve. A tánc­ban az az igazán szép, hogy ösztönös. (dk) Füzes László: Augusztus vége Ábrándos augusztusi fényben halk, terakotta nyár oson, sörénye minden moccanása tüzet rakott a nyároson. Semmibe nyíló örek ajtók a rozsdásodó köznapok. Templom előtt az öreg hársak feloldást osztó ősz papok. Vibráló borostyán-szín lázban bokrok térdelnek kökény-kéken, lassan elfogy az osztani való nyár-asszony foszló kötényében. ' , Pályázat csúcsszakkörök indítására Hagyományaihoz híven, az 1989—90-es tanévben is sze­retne az általános iskolák kiemelkedő képességű, te­hetséges tanulói részére is­kolaközi, úgynevezett csúcs- szakköröket működtetni a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Pedagógiai Intézet. Kívánalomként fogalmaz­zák meg, hogy ezek a szak­körök egy-egy szakágban, liter bort, vagy 10 kilo­gramm marhahúst, vagy 5 kilogramm sertéshúst lehe­tett vásárolni. Nagyon fontos járandósá­ga volt Patakon minden időben a tanároknak a szol­gálati lakás. Ehhez a szobá­kon kívül bizonyos bútorok, berendezési tárgyak is tar­toztak. Szombathy János, a história professzora, egyben a kollégium könyvtárosa ter­mészetesen a Kossuth utcá­ban ma is meglevő históriai lakban lakott 1783—1823 kö­zött. A fennmaradt jegyzék szerint a históriai lakhoz pohárszék, asztalok, egy „gömbölyű félasztal”, nyo- szolyák, karszékek tartoz­tak. A szolgálati „lakok” kar­bantartásáról a szénior gon­doskodott. Az ő feljegyzése szerint például, a históriai lakkal kapcsolatosan — többek között — ezt olvas­hatjuk: „Igazítani való az ebédlőszobában lévő kályha, s minél hamarább jobbítást kíván a padlózat, mert ha meg nem csináltatik, nem­sokára kitörik benne az ember lába...” Hegyi József tantárgyban vagy speciális területen a körzet (több is­kola, több település) legjobb képességű fiataljainak ad­janak lehetőséget magas- szintű tudásnövelésre, egyé­ni képességfejlesztésre, al­kotó tevékenységre. Ezért — az eddigiektől el. térően — a csúcsszakkörök indítására pályázatot hirdet­nek. A pályázatnak tartalmaz­nia kell az 1989. október 1- től 1990. május 31-ig heti 2, havi 8 órában működő szak­kör-célját, részletes szakmai programját, költségigényét, a feltételek (a működési hely, a szakkörvezető (k) ne­ve, foglalkozása, a szakkör­ben. részt vevő tanulók vár­ható száma, iskolája) meg­jelölését. A pályázatot 1989. szep­tember 15-ig kell a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pe­dagógiai Intézetbe (3534 Mis­kolc, Marx K. u. 96.) be­nyújtani. (A borítékra kér­jük ráírni: Csúcsszakköri pá­lyázat.) A pályázat elfogadásáról az érdekelteket 10 napon belül értesítik. A Pedagógiai Intézetnél remélik, hogy sok lelkes pe­dagógus és külső szakem­ber vállalkozik a tehetség­nevelés ezen formájában való közreműködésre. Egy­ben kérik az iskolákat, a szülőket: támogassák a csúcsszakkörök működését, keressék meg és biztassák a területükön élő legkiválóbb szakembereket a szakkörve­zetésre, s biztosítsák a- ki­emelkedő képességű, tehet­ségesnek mutatkozó tanulók részvételét a szakkörök munkájában!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom