Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
1989. szeptember 2., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Fojtán László felv. A négy város is csatlakozott Telepiiléssznetség Érlelődött, csők érlelődött ez az ötlet, mint a jó bor. A hegyaljai volt mezővárosok szövetségének létrehozása — mint lehetőség — négy évrv'el ezelőtt vetődött fel. A megaiasku lást az elmúlt héten, tehát 1989. augusztusának végén mondták ki Abaújszántón. Hogy miért éppen itt, annak -roppant egyszerű oka van: egy korábbi összejövetelen úgy döntöttek a résztvevők, hogy közös dolgaik megbeszélésére abc-rendben adnak otthont a települések. Aibaújszántó neve tehát úgy örökítődifc -meg, mint ahol megvitatták a településszövetség létrehozásának a tervezetét és ahol ki is mondták \ a jelenlévők a megalakulást. A tervezet erre a két mottóra, illetve alapelvre épült: „A társadalomban minden tevékenység, felelősség, funkció arra a legalsó szintre kerüljön, amelyen még éppen el tudják látói.” — „Az egyének és a középszintű társadalmi szervezetek részvételét lehetővé kell tenni a magasabb szintű szervezetek életiében.” A tanácskozáson hat, volt mezőváros, ma község — Abaúj szántó, Erdőbénye, Mád, Olaszüiszka, Tárcái és Tolcsva — képviselői mellett ott voltak a hegyaljái városok — Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj — vezetői, megbízottai is. S hogy az utóbbiak nem csupán tiszteletüket tenni jöttek el, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elsőiként kérték szót. Üdvözlő és köszönő szavaik mellé azonnal felajánlották csatlakozó szándékukat, partneri együttműködésüket. Patak tanácselnöke nagy fantáziát lát a településszövetségben-, mert együk mozgatója lehet az érdekék együttes képviselésének; a szerencsi tanács képviselője mint az összekovácsolódás lehetőségét említette a világkiállításra való felkészülést; Tokaj megbízottja kijelentette, hogy városuk kötelességének érzi a szövetségben való részvételt: Sátoraljaújhely tanácselnöke pedig azt hangoztatta, hogy világkiállítás nélkül is van itt mit tenni a gazdasági és kulturális fellendülésért, a településszövetség az összefogás perspektíváját nyújthatja. A későbbiek során fölvetődött: miért ne -lehetne a Tokaj-Hegyalján létező valamennyi (összesen 28) település tagja a szövetségnek? A volt mezővárosok képviselői — bár az eredeti ■'ándék szerint a településszövetség csak az ő részvételűikkel működne —, örömmel vették a mai városok „jelentkezését” és abban is egyetértésre jutottak, hogy a kisebb települések is lehessenek tagok. Mindezzel helyre lehetne állítani a , .beszél őv,iszonyt’ ’ a hegyaljai falvaik, községek, nagyközségek, városok között. A lényeg: mellérendelt kapcsolatokban kell működnie a szövetsiég-nek. A tanácskozáson sok konkrét és jó ötlet körvonalazta az együttműködés legfontosabb mibenlétét és mikéntjét. Summa su-mmá- vum: bő kétórás eszmecsere után, a hat volt mezőváros és a négy mai város képviselői egyhangúlag kimondták a Toikaj-Jhegyaljai Településszövetség megalakulását. Fontos alapelvinek tekintik: ,.A települések a szövetségben egyenrangúak. döntéskor minden település szavazata egynek számít, vagyis azonos értékű ...” Mivel a meghívottak közül Bőd rogikeresztúr és Tállya -nem képviseltette magát, őket. megkérdezik, akarnak-e csatlakozni a szövetséghez? Ugyanígy nyitva áll a kapu a többi hegyaljai település előtt. A létrehozók a településszövetséget nem tekintik -bezórt- nak: „a belépés és a kilépés önkéntes”... A szövetség választmányába minden település az elnökét vagy a tanácstestület megbízottját delegálja. A településszövetség elnökét, évenkénti váltással, mindig volt mezőváros adja, itt is érvényesül az abc - sorrend; a mai városok ugyanígy elnökhelyettest adnak (ha a kistelepülések is tagjai lesznek a szövetségnek, ők is elnökhelyettest küldhetnek a vezetőségbe). A pillanatnyi felállás a választásokig érvényes. Tehát a Tokaj-hegyaljai Településszövetség elnöke: Bé- nyey Gábor, ahaújszántói tanácselnök; elnökhelyettes: Takáts Gyula, sárospataki tanácselnök. A -településszövetség .titkárává a jelenlévők egyhangúlag választották meg László Tamást, a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola adjunktusát, öt évvel ezelőtt ő hozta létre a főiskolán a Hegyalja Csoportot, ö dolgozta ki a mostani tanácskozás alapjául szolgáló tervezetet, s készíti majd el a -működési szabályzatot. Erről várhatóan november 16-án tárgyalnak majd — Erdőbényén. (t. n. j.) Legyen vége az acsarkodásnak! Ahogy haladunk az idővel, egyre nyíltabban nyilvánulnak meg az ellenzék képviselői, illetve fejtik ki az elmúlt negyvennégy évről véleményüket, és nosztalgiával emlékeznek a háború előtt; ,;boldog” időkre. Radikáli - sabb reprivatizálást sürgetnek. például az Űj Fórum 6. számában Hernádi Gyula író többek között arról nyilatkozik, hogy „egy ilyen megátalkodott rendszerből végül is egy szabadabb, egy olyan rendszer alakuljon ki rövid időn belül, amelyik valóban záloga lehet egy nagyon kemény és erős fejlődésnek.” Raposányi László július 23-án, a rádió Vasárnapi Újságjában arról beszélt, hogy „Szerencsére túléltük a terror korszakát”. Dr. Raffai, Szeged új országgyűlési képviselője ugyanezen a napon úgy nyilatkozott, hogy 40 évjg „félelemben élt a nép”. Ugyancsak a tévében hangzott el. hogy az újjáéledő, feltörekvő polgárság követeli helyét. és hogy a reprivatiaá- lással kialakult, az új vezetőréteg, a polgári burzsoázia. Azt is hangoztatják, hogy onnan kell folytatni, ahol 1944-ben megszakadt a fejlődés. Augusztus 8-én és 9-én, a Falurádióban arról nyilatkoztak a földtörvénynyel kapcsolatban, hogy vissza kell állítani a 45-ös állapotot. Csak azt nem tudom. hogy a földosztás előtti időre gondolinak-e? Élesen vetik fel. hogy a föld örökölhető legyen. Az egyik nyilatkozó kifejti véleményét, hogy a 60 hektáros földjét követeli vissza a tsz-től. a másik a 30 hektáré t. A Magyar Néppárt elnöksége úgy nyilatkozik, hogy fel kell számolni az „Egy nap a világ” gondolkodási módot a mezőgazdaságban. Mindezek hallatán gondolkodni kezd az ember, mert nagyon érdekes, hogy azok, akik szidják az elmúlt 44 évet. életkorban nem sokkal idősebbek, sőt, nagy részük még meg sem született altkor. Gondolkodom azon. hogy valóban a terror kényAz Észak-Magyarország 1989. augusztus 29-én a Szólástér rovatában megjelentette Nagy Gyula, volt ruda- bányai tanácsi vezető válaszlevelét a kazincbarcikai népfront augusztus 18-i cikkére. Tóth Józsefné felsőte- lekesi lakos felháborodott Nagy Gyula válaszától, s szerkesztőségünkben a következőket mondotta el az üggyel kapcsolatosan. Véleménye szerint a Baffi János által elmondottak a teljes igazságot fedik. 1986 előtt szerettek volna egy általános iskolát építeni. Az ehhez vásárolt téglából Nagy Gyula 14 ezer darabot saját, céljaira elhordatott az iskola udvaráról. Mindezt a téglát és tetőanyagot elhordó ember is tanúsítani tudja. Később szintén az iskolához 500 darab szilikátblokkot rendeltek, melyből szertárat akartak építeni. Ezeket a blokkokat Nagy Gyula szintén saját céljaira használta fel, garázst épített belőle. Amikor Tóthné ezt a falugyűlésen felvetette, Nagy Gyula őt rágalmazásért feljelentette a rendőrségen. A rendőrség megállapította, hogy Tóthnénak volt igaza, de más intézkedés nem történt. Győriné tanácselnöksége idején Nagy Gyula nyaralót építtetett, amely munkához a Gamesz embereit és autóit használta fel. Ebben szere kötelezte-e például a Gulyás testvéreket, hogy mind a kettő filmrendező legyen. Vagy Sinlkovits Imre családját, hogy valamennyi tagja szülész legyen. Pedig valószínű, jobban szeretett volna, mint hű cserkész, az apja kocsmájában pincér leírni. A Rapcsányi szerinti „terror-korszaikban” azonban ezt a lehetőséget nem adták meg nekik. Ha ez így van, akkor valóban jogos a felháborodásuk és gyűlöletük a „letűnő rendszerrel” szemben, és ahogy a rádió július 23-i Vasárnapi Újságjában Csur- ka István író mondta, hogy október 23-án a kommunisták lehajtott fejjel vonuljanak el előttük, megbánva bűnüket, és akkor majd kezet nyújtanak és megbocsáj- tanak nekik. Gondolom, hogy Csurka úr is á kényszer hatására fogadta el két ízben is a József Attila-dí- jat, vagy például Sinkovits és a többiek a Kossuth-dí- jat... Az értelmiségi pályán dolgozók útón-útfélen hangoztatják, hogy kevesebb a fizetésük, mint a fizikaiaknak. Csak az nem világos előttem, hogy miért nem a fizikai pályát vállalják. Vagy, mint perspektívát, ezt tűzték volna célul a gyermekeik részére. Gondolom, ilyen dilemma előtt áll Hankis Elemér is, aki fizikai munkás szeretett volna lenni, de ez — a Rapcsányi szerinti — terror-korszak a tudományos tpályára kényszerítette, 1944 előtt a diósgyőri Bálint szénbányában dolgoztam, ez ott volt, ahol most a Berekaljai lakótelepet építették. Az én időmben nem volt kötelező a munkásnak két rend munkaruhát hordani. Egyiket a munkából menet és haza jövet, a másikat a munkában használni. Mi abban a ruhában dolgoztunk, amiben hazajártunk. Tekintve, hogy a bánya vizes volt, sárosán, viaz időben a Gamesz költség- vetésében 200 ezer forint hiányt mutattak ki az ellenőrök, emiatt Győrinél leváltották. Ezután Nagy Gyula megfenyegette a volt elnököt, s arra kényszeritette, hogy írjon alá egy papírt, amely bizonyítja, hogy a kocsikat és az embereket az építkezéshez ő biztosította Nagy számára. Tóth Józsefné tudomása szerint többen úgy jutottak Rudabányán tanácsi lakáshoz, hogy saját lakásukat eladták, mrtjd albérletbe költöztek, az albérlet miatt jogosultak lettek a tanács által kiutalt lakásokra, de ugyanakkor megmaradt a saját lakásuk eladásából származott összeg is. Ebben az ügyletben szintén részt vett Nagy Gyula. Másik komoly gond a szociális segélyekkel kapcsolatban jelentkezett. 1986-ban többen nem kapták meg a kiutalt segélyt. A rendőrségi feljelentés után azonban az ügyet eltussolták. A volt tanácstitkár máskor is visszaélt a szociális segélyekkel. Veres Józseftől 10 liter pálinkát a Veres édesanyjának kiutalt aasen jártunk haza, tehát mindenki tudta rólunk, hogy bányászok vagyunk. A tatárdombi cigányok például, amikor veszekedtek egymás között, a legnagyobb átok az volt, hogy „aljasabb vagy a bányászától”. Sajnos, e régi szép idők elszálltak, mert most — a Rapcsányi szerinti — terror-korszakban kötelezik a bányászd:, a gyári munkást, hogy úgy járjon munkába, hogy azt sem tudjuk, ki kicsoda. Az utcánkban volt egy kerekeskút, ahonnan hordtuk a vizet mosni és inni. Ez módot adott akkor a kút melletti beszélgetésre. Igaz, volt, olyan eset. hogy amikor húztuk a vizet, közben döglött macskát is kihúztunk, de akikor ez nem számított. Ma viszont a bérházakba bekényszeritett dolgozók csapból kapják a hideg-meleg vizet, elszigetelték az embereket egymástól. A másik ilyen tapasztalatom, hogy a kapitalizmusban adtak az egészségre, a mozgáskultúrára is, mert például a Tatárdombtól a Papírgyárig gyalog ment a dolgozó 5 kilométert, naponta oda-vissza 10 kilométert. Nem úgy, mint ma. hogy maximum 300 métert kell gyalogolni bárhol a város területén és már autóbusz és villamos áll rendelkezésre. Ezt is valószínű, a Rapcsányi szerinti terrorkorszak szülte a dolgozók egészségének megrontása érdekében. Illő lenne visszaállítani, hogy a melósnak módja legyen a Papírgyártól a Tiszai pályaudvarig gyalog menni, mint volt a kapitalizmusban ... Nosztalgiával emlékszem az egyvágányú villamosra, milyen élvezet volt a kitérőkben nézni, amikor egymásnak átadták a villamosvezetők a stafétabotot. Vagy az országutak szélén, a kőprizma tetején ülő kőtörő munkásokat. Ma már e szép látvány nincs, mert mindenütt aszfaltos, vagy makadámút van. szociális segéllyel akart megvásárolni. Veres Erzsébet a segélyt visszavitte a tanácsra, elutasítva ezzel ezt a törvénytelen megoldást. Emiatt Nagy Gyula elbocsátotta munkahelyéről. Veres József emiatt pert indított, s a bíróság neki adott igazat. Más következménye ennek az ügynek sem lett. Tóth Józsefné még egy esetet elmondott. Domonkos Barna megvette a tanácstól a háza előtt álló topolyafákat, Ezt szerződésben is rögzítették. A megvásárolt fákat kivágta és feldolgozta. Ennek ellenére Nagy Gyula a fát eladta egy trizsi lakosnak. Bár a Domonkossal kötött szerződés érvényben volt, a tanács- titkár, hogy a fát átadhassa trizsi vásárlójának, feljelentette Domonkos Barnát. A nyomozás után Domonkost elítélték, azonban büntetését nem kellett letöltenie. Tóthné véleménye szerint a faluból Nagy Gyulát csak azok támogatják, akik szintén hasznot húztak üzleteiből. Végezetül Tóthné egy pár kérdést is megfogalmazott, amelyekre szeretne választ kapni. Igaz-e, hogy nyugalomba Az is elgondolkodtató — különösen ahogy hallgatom a Magyar Néppárt elnökségének a nyilatkozatát — ..az elmúlt, sokat szidott rendszer, egy nap a vilég”-ban gondolkodott. Ezért van az. hogy ha végigmegy az ember egy falun, nem tudja, hogy falun, vagy városon ment-e keresztül, olyan sok az új, emeletes ház. Megfosztották attól a lehetőségétől a parasztságot, hogy vályogházban lakjon, a padlót ganéjjal ‘kenje fel, és hogy közel legyen az anyaföldhöz Olyan vélekedés is elhangzik: a reprivati zálással egyidőben rehabilitálják a csendőri szervezetet, tekintve. hogy a kakastollas kalapjuk a határban szépen mutatott a búzatáblák között. Ezt nagyon helyesnek tartom, mert velük kapcsolatban van két konkrét tapasztalatom. 1942 szeptemberétől 1944. december 3-ig, Diósgyőr felszabadulásáig csendőri felügyelet alatt voltam. Hetente kellett jelentkeznem. Ha véletlenül előfordult. hogy késtem 5—10 percet, úgy elvertek, hogy az orromon, számon elindult a vér, de végtelenül jóin- dulatúak voltak, mert megmosdattak. mielőtt elengedtek a csendőrségről. Eszembe sem jutott panaszt tenni ellenük, az állam védte őket. azért magabiztosak voltak intézkedéseikben Senkinek sem jutott eszébe panaszkodni, ha igazoltatás (közben a csendőr véletlenül a puskatusát az ember lábfejére ejtette. Nem úgy. mint ma, hogy a rendőrt, aki a közrend, a közibiztonság érdekében intézkedik, az állam nem védi meg. Figyelemmel kísérem, hogy az ellenzéki pártok hangadói minden kormány- intézkedést, vagy parlamenti határozatot megkérdőjeleznek. Viszont egyet, amit Grósz Károly, mint miniszterelnök fogadtatott el az Országgyűléssel, hogy a nyugállományba vonult miniszterelnökök, miniszterek stb. nyugdíjazásánál a mindenkori aktiv, hasonló beosztású vezetők jövedelme legyen a mérvadó, ezt nem kifogásolják, és nem emelik fel szavukat ellene. Azon gondolkodom: vajon miért? Ez a rejtély, ezt szeretném megfejteni... Nagy Ferenc nyugdíjas Miskolc (pontos cím a szerkesztőségben) vonulásakor Nagy Gyula 50 ezer forint jutalmat kapott a tanácstól? Ha igen, miért? A volt tanácstitkár valóban kapott-e 100 ezer forintot társadalmi munkájáért? Miért került 70 ezer forinttal többe az iskola a tervezettnél? És végül Izsófalva és Szendrő tanácsához fordul, milyen jogon vállalta magára, hogy a tanácsi lakásokat ő utalta ki, mikor ez nem így történt. Ideje lenne már. ha a megyei szervek is tennének valamit e botránysorozat megszüntetéséért, mert Hadobás, a jelenlegi tanácselnök nem tesz semmit. Ha hamarosan nem történik valami, a falu lakói aláirást fognak gyűjteni, hogy végleg gátat vessenek a törvénysértéseknek. A négy község lakói küldöttséget indítanak a Parlamenthez, mert más megoldást már nem látnak, hogy elérjék céljukat: kapjanak olyan tanácselnököt, aki kiáll a lakosokért, s Nagy Gyula ne dolgozhasson ezek után még mindig (négyórásként) a rudabányai tanácson. A küldöttséget Tóth Józsefné személyesen szervezi. Olyan tanácselnököt, aki kiáll a lakosokért!