Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. augusztus 26., szombat Félre lehet fenni a gyanakvást Beszélgetés augusztus 20-róB Ződi Imrével Nem akarjuk eltúlozni a jeleni őségét, de mindenképpen — a bajainkkal, gondjainkkal egy,üti is — egy felszabadít I- tabb légköri bizonyitanlak « múlt heti, augusztus 20-i ünnepségek. Megyénkben is, .mint szerte az országiban, méltóképpen emlékeztünk áriám alapító királyiunkra, Szent Istvánra, reménykedve szegtük meg az új kény,er,ét. Szinte minden (településen volt valamilyen megemlékezés. A Hazafias Népfront bizottságai, aktívái nagy részit vállaltak az előkészületekben, a legtöbb helyen ők voltak a kezdeményezők, igyekeztek megfelelő kereteket biztosítani a méltó ünnepléshez. A tapasztalatokat összegzendő beszélgettünk Ződi Imrével, a Hazafias Népfront megyei titkárával. — Először láttam jelét annak, hogy félre lehet tenni a gyanakvást. Együtt ünnepeltünk az összetartozás jegyében. Ugyanakkor ez nem jelent együttműködést, de egyetértést — legalább is néhány fontos kérdésben — igen. ,Az István-i örökség vállalásában mindenképpen. — Embere válogatja, kinek-kinek mit jelent Szent István öröksége. Szerintem céltudatos, központi irányítást, olyat, amelyik tudja, mit akar. -Mert hogy a demokratikus társadalom és a határozott vezetés feltételezi és nem kizárja egymást. Jelenti a magyarság bekapcsolását az európai szellemiségbe, ami ezer évvel ezelőtt leginkább a kereszténység felvételével, István koronázásával volt azonos. Lényeges tanulság az is. hogy belső békénk kovácsolása nem választható él helyünk — mai szóval élve — geopolitikái meghatározottságától’, azaz: nem létezhet belső 'béke külső feltételek, a világ a szomszédságokkal való, egymást segítő együttélés, pontosabban együttműködés nélkül. iAz új kenyér megszegése pedig jelzi az élet folyamatosságát, egyben megújulását, ezért mindig hordoz mához szóló, időszerű üzenetet is. Napjainkban ennek az a legfontosabb tartalma, hogy problémáinkkal együtt, az átmenetiséggel, a modellváltással együtt ,a társadalomnak élni, működnie kell. Mindennapi emberi helytállás, mindennapi munka, az egymásért érzett felelősség, szolidaritás nélkül .nem létezhet társadalom. Ezen a szép ünnepen talán többen gondoltak az együvétartozásra. Arria (konkrétabban, hogy pártoktól, világnézeti hovatartozástól függetlenül egy nemzet vagyunk, és ebben a kavargó világiban, a felgyorsult események sodrában kivált nagy a jelentősége, hogy milyen felelősséget érez a magyar a magyarért, a gyűlölködés helyett. A Hazafias Népfront megyéi titkába és munkatársai, a népfrontaktivisták azt tapasztalták, ihogy most, augusztus 20-án a megye lakosságának nagy többsége, -az MSZiM.P és az új, vagy az újjászerveződő pártok tagjai, más társadalmi szerveződések, hívők és nem ihívőik ünnepeltek együtt. Megyénkben a legtöbben Miskolcon, a Csanyikban rendezett egész napos programon vettek részt. Jó ,a visszhangja az MSZMP markáns jelenlétének, amelyet mindenekelőtt az érdeklődők nagy száma, áz újszerű kiállítások, találkozások, ne restellj ük leírni, a reklám- és propaganda- megoldások jeleztek. Más szerveződések is ott voltak sátraikká,!, vendégszeretetükkel, és természetesen politikai platformjaikkal. Nagy v.olt a „forgalom” a népfront- és a szakszervezeti sátrakban. Nagy sikere volt a nemzetiszínű szalaggal átkötött új kenyérnek, avagy a szakszervezeti információ tanácsadó készségnek. Mai politikai viszonyainkat tükrözte az új pártok, szerveződések jelenléte. Ezen a napon igen meleg volt a Csanyikban is. Mégis jó hangulatú tanácskozásra, beszélgetésre ,került sor. Nyers Rezső, az MSZMP elnöke jelenlétével, megnyilvánulásaival igazolta: a képviselt politikáival együtt nagy a szerepe a személyiség varázsának is. — Ez az ember komolyan gondolja a szolgálatot. (Erre született. Messze idegen .tőle az a bizonyom „hatalommánia” — a megyei népfronttitkár így (jellemezte Nyers Rezsőt, aki végigkísérte látogatásán. A pártelnök elmondta: addig vállalja tisztségéi, amíg úgy gondolja,, .hogy hozzá ,tud járulni egy biztos alapokon nyugvó pártegység építéséhez. A legtöbb időt, — érthetően — az MSZMP .sátraiban töltötte, elbeszélgetett a reformkörök .tagjaival, de szót váltott a többi szerveződés képviselőivel is. A népfront sátrában például elmondta véleményét a mozgalom mai és jövőbeni lehetőségeiről. Szerinte, a népfrontnak Sajátos szöv.gtségszervező funkciója van. A megváltozott, megújult mozgalom elsősorban a pártmozgásokon .kívül maradottak számára lehet közéleti fórum. A megyei ünnepségek sorában külön színfolt volt a városi sportcsarnok előtt az MDF miskolci szervezete, és az egyházak áltál rendezett ökumenikus istentiszteletA miskolci rendezvényekhez hasonló szellemben ünnepeltek megyénk többi településén is. Például Sátoraljaújhelyen Ács István pü'spök'helyettes celebrálta a szentmisét a város főterén, a nemzetközi szövetkezeti néptáncfesztivált pedig Fejti György, az MSZMP KB .titkára és Gyarmati László városi tanácselnök nyitotta meg. Tokajban, az ünnepet megelőző nap, a HNF helyi bizottságának .szervezésében a tanács, az egyházuk, az MSZMP és az alternatív szervezetek az orthodox templomban tartották a megemlékezést, ahol a romjai (katolikus kánonok és az MSZMP Tokaj Városi Pártbizottság titkára mondott beszédet. Sajó- szentpéteren a fél város ott volt -a megemlékezésen. Szerencsen először a megyében a H'NF ifjúsági tagozata adott műsort. Nemesbikiken u második világháborúban elesettek művét avatták fel. Sorolhatnánk tovább, mennyi maradandó emléket jelentő ünnep volt városainkban, falvainkban. A népfront megyei bizottságán úgy látják, hogy az idén, augusztus 20-án mind az MSZMP, mind a többi párt és szervezet, az egyházak egyaránt jól érzékelték, milyen erőt jelent a nemzeti érzés, a nemzettudat, a hazaíiság, amely — sajnos — az elmúlt negyven évben soíkszor szemérmesen .kezeltetett. Tanulsága az ünnepnek az is, ihogy :az egylházak Igen sokat tehetnek az emberek lelki, érzelmi, erkölcsi gondozásában. A mindenhol jellemző nagy érdeklődés ezeknek a sokszínű (törekvéseknek köszönhető. Nagy Zoltán Miskolciak kérdezték, az MSZMP elnöke válaszolt Forró politikai nyár forró politikai légkör A miskolciak augusztus 20-i ünnepségsorozatát megtisztelte jelenlétével Nyers Rezső, az MSZMP elnöke is, aki a koradélutáni órákban találkozott az ünneplők egy csoportjával. Olyanokkal, akik e vasárnapon úgy érezték: kérdezni valójuk van a párt elnökétől. Nos, a rögtönzött minifórum legérdekesebb kérdéseiből, illetve az azokra adott válaszokból adunk közre egy csokornyit. „Nincs-e túl meleg nyár a mai Magyarország politikájában? Hogyan érzi magái, mint gazdaságpolitikus a politika élén?'" — Kétségtelen, túl forró a mai politikai élet nyara, ami egyben azt mondatja velem, hogy szívesebben vettem volna, ha egy kicsit nagyobb közmegegyezés birtokában hajtjuk végre a politikai demokratizálódás programját. Ám attól, hogy ez egy felforrósodott közegben zajlik, még az MSZMP politikai vezetése nem izzad bele. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs okunk aggodalomra. Reális veszélyként fenyeget ugyanis ma az ország kormányoz- hatatlansága, illetve a kormányzás megbénulása, ha csak átmeneti időre is. Ez a veszély egyúttal az életszínvonal további romlását jelenti, pedig az már az 1973-as szinten van. Talán érthető, ha azt mondom, egyéni ambícióim alapján szívesebben maradtam volna gazdaságpolitikus. Tulajdonképpen a gazdaságpolitikai hivatásból és munkakörből nagyszerűen bele lehet szólni az általános politikába, s én ezzel éltem is. Az általános politikai vezetési tisztségből ugyanakkor — véleményem szerint — kisebb a lehetőség a visszahatásra. Kisebb azért is. mert a gazdaságpolitika kialakítása, formálása ma nagyon kemény szakkérdés. Következésképpen az általános politikus legfeljebb tanácsot adhat. És szeretném megmondani, csak addig akarok elnök maradni, amíg a párt konszolidálódik, visszanyeri magabiztosságát, megteremti egy új típusnak, a platformok melletti egységét, s amíg helyreáll vonzereje. „Mi az elmúlt negyven esztendő alatt — lehet, hogy hibßkkal —, de építettük a szocializmust. Most viszont egyre jelerősödnek azok a nézetek, vélemények — s ennek teret ad a rádió, tévé, sajtó —, mely szerint meg keli tagadnunk a közelmúlt évtizedeit. Véleményem szerint nem most, hanem 1945-ben voltunk a gazdasági-politikai mélyponton, s mint alapszervezeti párttitkár kérdezem: Van-e a vezetésben valaki, aki le tudná inteni a téves nézeteket mielőtt azok megjelennének a nagyobb nyilvánosság előtt?” — Kérem, nagy igazságot mondott ki akkor, amikor megfogalmazta, hogy az ország mélyponton 1945-ben volt. Én is azt vallom, hogy — bár sok problémánk van ma, sőt utat is veszítettünk — mélyponton nem vagyunk. Azzal is egyetértek Önnel, hogy tudományosan, politológiaiilag téves- azt mondani, miszerint az a negyven, év a bűnök évtizedei voltaik. Hiba tehát egy kalap alá venni e történelmi időszakot, mert az különböző ciklusokból tevődik össze. Ennek megfelelően voltak jószándékú, de téves periódusok, voltak reformpe- riódusok és elnyűtt reformperiódusok. Kétségtelen tény, hogy ez alatt az időszak alatt az MSZMP hibákat követett el. de szeretnék én a nagyvilágban egyetlen olyan pártot látni, amely ilyen hosszú ideig uralkodó pártként nem követett el hibákat. Nem mentegetni akarom tehát a pártomat, múltunkat, csak azt szeretném, ha történelmünket a realitások talaján ítélnék meg. Arra a kérdésre pedig, van-e valaki a mai politikai vezetésben, aki a téves véleményalkotót leintené, azt kell mondanom, hogy én például ezt sokszor megtenném. Szívesen leintenék olyan nézeteket. amelyek felelőtlenek, különösen, ha még indulatba is jövök általa. Ám nem tehetem! Nem téhetem azért, mert a hibás nézet is állampolgári jog. Azért sem, mert végeredményben tévedéseinken keresztül okulunk; s azért sem, mert ezt a magatartásformát a demokráciában senki sem fogadná el. Abban persze van igazság, hogy az elmúlt negyven évben a rádió, a televízió és más sajtó túlontúl sokat és egyoldalúan csak dicsért, most viszont bírál bennünket. Ám ez nem jelenti, nem jelentheti azt, h'ogy — miként utaltam rá — drasztikusan és önkényesen leintjük a más véleményeket. Bíznunk kell abban, hogy a szabad vitában az igazság kerekedik fölül. „Felkészül-e megfelelő alapossággal az MSZMP a választásokra, mert úgy tűnik, agitációja elég halovány. Egyáltalán mit tud tenni a párt a választásokon? Jó-e, hogy a munkásőrségről lemondott, valamint, hogy a jövőben — deklarálta — nem a munkásság, hanem a nép pártja akar lenni, llymódon nem lesz-e egy szélfolyó párt az MSZMP?” — Arra a kérdésre, hogy mit tud tenni a párt a választásokon, egyszerű a válasz. A központi vezetés ugyanis csak akkor tud tenni valamit, ha Önök tudják és kinyilvánítják, hogy mit akarnak. A központi vezetés kidolgozta és nyilvánosságra hozta a párt programját, de azt Önöknek kell véleményezni. Most várjuk a beleszólásukat, jobbító, módosító javaslataikat. A központi vezetésben mi arra törekszünk, hogy a párton belül országosan létrejöjjön az érdemi-gondolkodásbeli cselekvő egység. A választásoktól pedig nem félünk egyszerűen azért, mert nincs félnivalónk. Optimistán tekintünk a jövőbe, mert bízunk abban, hogy igazolhatjuk — mint a hétszázezret meghaladó közösség — összetartozunk. Nem befe- léfordulva meditálni, félni, keseregni akarunk tehát, hanem a választók felé tekintve küzdeni. Abban persze igaza van. hogy az MSZMP agitációja és propagandája jelenleg halovány, illetve a haloványnái is haloványabb. Elfogadom a kritikát, miszerint aktívabb, kifelé fordulóbb propaganda szükséges. Arra magyarázatot adni viszont, hogy ez most miért ilyen — nem tudok mást, mint azt, hogy korábban ilyen agitá- cióra nem nagyon volt szükség. A munkásőrséggel kapcsolatban a pártvezetés véleménye az, hogy a pártnak fegyveres testületé nem iehet. Ez persze nem a munkásőrség feloszlatását jelenti, hanem azt. hogy annak felügyelője a kormány. Miután -pedig a munkásőrséget a párt átadta a kormánynak, így annak jövőjéről csak az Országgyűlés dönthet. Szóval, az, hogy milyen formában működjön az elkövetkezőkben, ma mar kormányzati kérdés. Azzal a megállapításával pedig, hogy a néppárt egy szétfolyó pártot takar, nem értek egyet. A néppárt kifejezéssel ugyanis nem azt mondjuk, hogy nem vagyunk a munkások pártja, hanem azt, hogy azok pártja is kívánunk lenni, akik nem munkás foglalkozásúak. Egyébként eredetileg 1948-ban a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésekor nem véletlenül választottuk a Dolgozók Pártja elnevezést. A mostani megközelítésben a néppárt ugyanazt jelenti, mint régen: szóval, hogy nemcsak azoknak a pártja vagyunk, akik a munkásosztályhoz tartoznak, és e pártban tevékenykednek, hanem szövetségeseink, választóink pártja is, mert a választókért vagyunk. Miután pedig a választók összessége a nép összessége, a néppárt jelleg nem lehet azonos a szétfolyó jelleggel. Természetesen a jövőben is erőteljes munkástagozatok lesznek párton belül. „Mi a véleménye a DEMISZ aláírás- gyűjtési akciójáról?” — A DEMISZ önállóan határozta el. hogy aláírásokat gyűjt azért, hogy köz- társasági elnököt választhasson az ország minél hamarabb. Nos, a DEMISZ már nincs olyan pártirányítás alatt, mint korábban a KISZ volt. Miután pedig kezdeményezésükhöz joguk van. mit tehet az MSZMP? Problémát véleményem szerint, inkább az okoz. hogy felnagyították ezt az egész ügyet. Úgy is mondhatnám: vihar egy pohár vízben. Persze nem állítom, hogy ez az aláírásgyűjtés voll a DEMISZ legszerencsésebb akciója, de erről a párt elnöksége nevében Pozsgay Imre adta meg a hivatalos választ. Az egészet — véleményem szerint — úgy kell megítélni, mint amelyet a fiatalok heve ás cselekvési vágya jellemez. Kétségtelen persze az is, hogy az egész ügy — mint nem demokratikus cselekmény — a most gyakori képviselő-visszahívási akcióihoz hasonlítható. „Ismeretes, hogy ezt az országot nagy kokárdás hazafiak, értelmiségiek egyszer már majdnem katasztrófába sodorták. Én természetesen egyetértek azzal, hogy a határon túli magyarsággal törődni kell, de ízléstelennek és visszataszítónak tartom azt. ahogyan ma kezeljük a szomszédos országokkal való kapcsolatunkat. Mire gondolok? Megrántottuk a viszonyt Bős—Nagymarossal kapcsolatban Csehszlovákiával. Éles a légkör az NDK-val is, élezzük helyzetünket a románokkal. Kérdem én: segitünk-e valamit, ha egyes televíziós szerkesztők pocskondiázzák és átszeli hangon illetik a román vezetést?” — Nem tudok az Ön álláspontjával azonosulni. Véleményem szerint e térségben a nemzetiségi kérdéseket komolyabban kell venni, mint ahogy tettük azt korábban. Régen azt vallottuk: a nemzetiségieknek azokat a jogokat -kell biztosítani, mint az államalapító nemzetnek, s ez elegendő. Ma már azt mondjuk: ez kevés. A nemzetiségiek valamivel többet kívánnak. A demokrácia plusz a nemzetiségi jogok teljes biztosítása nyújthatják csak a megfelelő életformát. Az elmúlt időszakban hazánk nemzetiségi politikája sem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Gondoljunk bele, hogy például nálunk nincs elegendő nemzetiségi iskola, vagy hogy ezek száma az elmúlt időszakban erősen lecsökkent. Nekünk épp úgy van e tekintetben tennivalónk, mint a szomszédos országoknak. Kérdés persze, miként lehet egy másik országot befolyásolni a jobb nemzetiségi politika irányába. Sehogy! Csak úgy. ha elmondjuk nyíltam és őszintén a világnak azt, hogy egy másik országban milyen gondokat tapasztalunk. Vallom, minden ország nemzetisége híd kell, hogy legyen az adott, állam és az anyaország között. Kétségtelen tény, hogy az alapvető nemzetiségi elvárásoknak ilyen értelemben a román politika nem tesz eleget, és így én hibásnak tartom a román vezetés ez irányú állásfoglalását. Való igaz, a pocskondiázásnak az állami televíziózásban nincs helye, de véleményem szerint a magyar sajtó nem is lépte át az ízléshatár küszöbét. Nos, Bős—Nagymaros egy külön téma. Ezen belül külön kell választanunk Bőst Nagymarostól, mégpedig úgy, hogy a nágymarosj építkezés a mi dolgunk, a hősi a csehszlovákoké. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy szomszédaink építsék meg a hősi részi, ha akarják, sőt. mi magunk is részt veszünk az építkezésben. Ha viszont a nagymarosi részt mi nem folytatnánk, úgy annak semmiképpen nem csehszlovákellenes okai lennének, hanem kizárólag gazdasági-környezetvédelmiek. Arról a lényről pedig, hogy a Magyar Televízióban Dubcek szerepel, még vitát sem érdemes nyitni. Szerintem ezt a kérdést úgy kell felfogni, hogy nálunk ma már másként értelmezzük a nyilvánosságot, mint Csehszlovákiában, áhol efféle tévészereplésre nem adódik mód. S ha már a határon 4úl élő magyarság sorsáról beszélgetünk, örömmel említhetem meg, hogy a kárpátaljai magyarok esetében a nemzetiségi politika lényegesen megváltozott, de tagadhatatlanul javult a Szlovákiában élő magyarok helyzete is. „Mostanra minden alakuló, újraéledő párt, illetve tömegszervezet kinyilvánította erőszakmentességét. Az MSZMP mikor fogja megtenni ugyanezt?” — Bizonyára nem figyelt korábban, hiszen e téren az MSZMP az elsők között volt. Balogh Andrea
