Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. július 29., szombat „Kire kell rászakítani az eget?” Ne csak mesterek legyenek! Művésztelep Sárospatakon A tanár tanul. Csendélet a sárospataki müvésztelepröl. Fotó: Balogh Imre — Egyetemi tanárok a megmondhatói, hogy a középiskolákból kikerülő diákok téri látása milyen kezdetleges. A gimnáziumokban minimálisra csökkentették a rajzórák számát, de szemérmetlenül csökkentették az általános iskolákban is az óraszámot. Nem tudom, ezért, kire kell rászakítani az eget? — fakadt ki Seres János művésztanár, a sárospataki nyári művésztelep vezetője. — Pedig az alkotóképesség kifejlesztésére, az önálló gondolatok kifejezésére ez az egyik legjobb tantárgy, mégis nagyon sokan mellékesen kezelik. Rézrhűvesné Nagy Ildikó megyei vezető szaktanácsadó is hasonlóan vélekedik: — egy órában nem lehet igazán eredményesen dolgozni, a sietséggel majdhogynem kárt okozunk. A mívesség kapkodássá válik. Hogy mégsem mondtak le a rajztanárok a vizuális kultúra fejlesztésének ügyéről, ezt bizonyítja a nyaranta rendszeresen működő sárospataki művésztelep is. De a tanév ideje alatt is eljárnak a tanárok a zempléni és a miskolci alkotókönbe. A kéthetenkénti egy alkalom továbbképzésnek is felfogható, ezek az alkotónapok -segítenek a pedagógusoknak megőrizni szellemi frissességükéi. szakmai biztonságukat. Rézmű vésné Nagy Ildikó elmondta, hogy a zempléni alkotókor tagjai a folyamatos rajzolás, festés mellett különböző kutatómunkában is részt vesznek. A következő tanévben is folytatják a kijelölt iskolákban Sándor Zsuzsa Ábrázolás és művészet című tankönyve alapján a kísérleti oktatást. A vizuális nevelés 'korszerűsítéséért folyó kísérleti program szerint dolgoznak a megye több iskolájában. A miskolci 32. Számú Általános Iskolában Kecskemétiné Törő Irén is egy éve ennek a programnak megfelelően tevékenykedik. Eddigi tapasztalatai is biztatóak. Az elgondolás célja az iskolák esztétikai színvonalának emelése. Ezért arra törekednek, hogy a gyerekek olyan körülmények között éljenek, tanuljanak, hogy a környezet is megfelelő esztétikai hatást gyakoroljon rájuk. Nagyon fontos, hogy a rajztanárnak legyen beleszólási lehetősége a falak színének megválasztásától kezdve a bútorzat összehangolásáig minden kérdésbe. A rajzot tanító pedagógusoknak köszönhető a mezőkövesdi Mező Ferenc Általános Iskola szaktantermeinek célszerű berendezése. Munkájuk országos újításként is elfogadott eszköz- rendszer. Környezetalakító elveik követésre méltóak: kevesebb legyen a dekoráció, csak az kerüljön a tantermekbe, aminek szerepe van, am.i funkcionál, s közben ügyelni kell az igényes kivitelezésre is. Arra -kell törekedni, hogy a gyerekek számúra követendő mintául szolgáljon az iskola. A tábor rajztanárai a megyei amatőrmozgalomban, is tevékenykednek. Rendszeresen vesznek részt kiállításokon. Az.idei zempléni nyári tárlaton három díjazott i,s ebből a körből kerüllt ki. Többen meghívást kaptak a téli tárlatra is. Az idén 40 pedagógus áldozott két hetet a nyári szabadságából a szakmai továbbképzésre, feltől tődésre. A 'művésztelep szakmai irányítója Seres János mellett évek óta Horváth János, a nyíregyházi B'essenyéi György Tanárképző Főiskola •tanára. Seres János már hét éve vezeti a nyári táborokat, de év közben is minden második pénteken az alkotónapokra Miskolcról Sárospatakra utazik. — Olyan mester ő — mondta a tábor egyik résztvevője —. akinél a szakmai tudás és a vérbeli tanárság együtt van jelen. Az ő kisugárzó erejének ás köszönhető, hogy ez a közösség együtt van, és érzékelhető fejlődést mutat. Filip Gabriella Miskolci együttesek sikere Két miskolci együttes, a Miskolci Vivaldi Kamara- zenekar és a Mindszenty Énekegyüttes vett részt június 23. és június 30-a között a regensburgi Dóm jubileumi ünnepségsorozatán. Regensburg lí)89 nyarán a zenei világ érdeklődésének homlokterébe került. A város valamennyi koncerttermében és templomában, a Dóm építésének 1250. évfordulójára emlékeztetve. párhuzamosan rendezték a hangversenyeket. főleg külföldi előadók meghívásával. Ezeket a programokat liturgikus eseményekkel is összehangolták. A Regensburgra jellemző igen fejlett zenei élet legreprezentúnsabb képviselője, a világhírű „Regensburger Domspatzen” is kivette részét a zenei eseményekből. Vezetőjük, Georg Ratzinger irányításával megszámlálhatatlanul sok szereplést vállaltak. Georg Ratzinger professzor és munkatársai töretlenül ápolják a több mint ezeresztendős (!) tradíciókat. Munkásságuk eredményeképpen Regensburg napjainkban az európai zenei élet legklasszikusabb centruma. Georg Ratzinger és Helmut Petz gazdasági igazgató meghívásának köszönhetően magyar vendégei is voltak ennek a zenei fesztiválnak. A két miskolci együttes június 23-án a kora esti órákban érkezett meg Regensburg- ba, ahol Helmut Petz és a Domspatzenek hozzátartozói fogadták a művészeket. Az énekesek és zenészek elhelyezéséről igen magas színvonalon, privát szállásokon gondoskodtak. A Miskolci Vivaldi Kamarazenekar és a Mind- szenty Énekegyüttes érkezéséről terjedelmes cikket közölt a Mittelbayerische Zeitung. Ezért nem volt meglepő, hogy június 24- én este óriási érdeklődés mellett rendezték meg a magyarok első koncertjét a Szent Konrád templomban. A program legnagyobb sikert aratott darabjai Seiber Mátyás, Kodály Zoltán és Eszterhúzy Pál művei voltak. Június 25-én este a város fantasztikus akusztikájú koncerttemplomában, a Niedermünster Kirchében hangzott el második hangversenyük. A koncert legkiemelkedőbb művészi pillanatai voltak Kodály: Adventi éneke, Liszt: Ave maris Stella és Bárdos: Ingrediente Domino című kórusművei mellett Mozart offertoriumai, amelyeket nagyszerű szólisták: Tóth Máriáim, Németh Judit, Pazar István és Ür- mössy Imre énekeltek a Vivaldi Kamarazenekar kíséretével. A hangverseny ráadással végződött: Franceschini két piccolo trombitára írt szonátájának utolsó tételét játszotta el ismét Fancsilc Zoltán és Várkoly Imre. A siker eredményeképpen kitüntető meghívást kapott az énekegyüttes Georg Ratzinger domkapellmeis- tertől: június 29-én, a Dóm főünnepén este 6 órakor Eberhard Kraus orgonaművész közreműködésével szerepelhettek Bajorország főtemplomában. A programban Kodály művei szerepeltek, köztük a 114. genfi zsoltár és a Magyar Ordinárium is. Ez a szereplés a szigorú zenekritika szerint is Kodály Zoltán zenéjének „diadalmenete” volt. Június 26-án délelőtt a miskolciak Georg Ratzinger próbáján hospitálhat- tak. Aznap este házi hangversenyre került sor a gimnázium • aulájában. Ezen a rövidebb koncerten a Mindszenty Énekegyüttes együtt szerepelt a kiváló „Regensburger Domspatzennel”. Röviden így foglalható össze az a 8 nap, melyet a Vivaldi Kamarazenekar és a Mindszenty Énekegyüttes Regensburgban töltött. Művészetükkel elsősorban a magyar kultúrának, azon belül elsősorban Miskolc zenekultúrájának igyekeztek megbecsülést szerezni. A legtöbb ebben a pillanatban az számukra, ha ez sikerült. Gergely Péter Cseh Károly: A Kelet-könyvek lassan, de kitartóan csordogáló folyamában jelent meg Cseh Károly Borostyánkő és kaszaélek című verseskötete. Utry Attila, Laboda Kálmán. Répássy Tamás mellett ő a negyedik költő, aki ennek az írói-költői csoportosulásnak, amely az ország eme részén fejti ki tevékenységét, immár a derékhadához tartozik —, s aki az utóbbi időben ebben a sorozatban jelenteti meg verseit. Indulása szorosan kapcsolódik a Napjaink című folyóirat versrovatához, amelyben költőként és műfordítóként egyaránt gyakran jelen van. A hetvenes évek második felétől tartja számon jelentkezését a régió irodalma, s azóta említett társaival Papp Lajos, Serfőző Simon, Kalász László, Fecske Csaba, Csorba Piroska mellé felsorakozva egyik markáns, egyéni hangú alkotója e vidék költészetének. Most megjelent kis kötete a Három hangon címmel! napvilágot látott — Cseh Károly, Csorba Piroska és Furmann Imre verseit összegyűjtő — antológia költeményeit követő termésből ad válogatást, s mintegy hatvan verset sorol elő. A versek nagyjából! 'egyenlő számú költeményt tartalmazó Játszmák, Tükrök és csillámlá- solc, valamiint Egyensúly címeket viselő ciklusokra osztva, illetve csoportosítva vannak jelen a kötetben. amelynek címadó verse nagyjából jellemzi is a költő e legutóbbi ópuszá- nak hangvételét. Az érzékeny természetleírást, a lélek nyugalmát bolygató emlékeket, az emberi magatartást csorbító sérelmek felidézését. A ■ feltűnően sok ajánlás — többnyire egyetlen betűvel jelölve a címzett — más sorstársakkal, költőkkel szerzett, átélt közös emlékekre, élményekre enged következtetni, amelyeknek Cseh Károly mintha krónikásává, érzelmes, vagy kemény megfogalmazójává szegődne. Ezekből az együttérző pillanatokból fogannak legszebb képei, mint: Fut az idő tarlóján ! talpán megsebzett országhatárok / a szederindák karcolásai, vagy ama néhány szavas költői telitalálat, amellyel Gennadij Ajginak, a mon- gol-itatár arcú, Noböl-díjra is felterjesztett csuvas költőtársnak ajánlott versét indítja: Égbe / fúródó / fecskéink : nem sebzik meg a kéket. Ezekből a növekvő hosszúságú szavak- bál, szócsoportokból formai — már-már képversekhez hasonlítható — versalakza- tok ikialakítására is kísérletet lesz. Nemegyszer sikerrel. Érdekes megfigyelni, amint egyes szavait: fecske, tükör, nyíl, rozsda, hó, kalász, fény, szikra, tűz az „én” behélyettesítőjeként használja, s azt, ahogy ezzel az egyénit az általános síkjára emeli. Tán ezért is rövidek versei. Az egyeditől az általánosig olyan rövid az út, hogy néhány szóval, eg.y-két találó képpel képes bejárni. Önmagával, saját egyszemélyes belső világával szinte alig foglalkozik. Verseiben egy mások helyett érző, vívódó, tájékozódó alanyi költővel találkozunk, aki legtömörebben Téli szemlélődés című versében, mindössze három sorban így feipvi ki feloldódását másokban: Levegő márványába vési i á tekintet I beiéin sajduló mozdulataid. Cseh Károly Borostyánkő és kászaélek című kötetének elolvasásához jószerével egy óra sem kell. Borostyánnal fent kaszaéle nemegyszer- — szerszám. Gyöngyösi Gábor Ára ny-ezüst Hó-ékeket vernek a kékbe a sorjázó palatetők feszegetik a szeptemberi reggelt ökörnyálak hajszálrepedési ezüstlenek de tisztán ragyognak még lenn a bodzafürtök sötétlö csillagképei .Szószékké magasodott rögön áll a gyerek - mint bibliai hét szűk esztendő oly sovány - s hirdeti a pusztítás ellen rendületlen a ragyogás igéit egy napraforgó aranyló baldachinja alatt Zsoitáros ragyogás Dél óta cserzi a lapot júliusban nagycsöndü veröfénye. érleli a félbe maradt verset melyben megirni akarlak. Árnyát nem veti rá a kezem mely úgy vonult lüktető ütőered fölött akár folyó irányát követő vándormadár-raj Dél óta ragyogás járkál a versben mint érő kalászban forrón a nap szelleme- ó Nitusvidéki ősi legendái Dél óta július naqycsöndü veröfénye vibrál mindenütt Dél óta fehéredik hóvakságig az áhitat - nem kormozza be ösztöneim zúgó nádas-tüze Elég mégis mosolyod apró örvénye s elrebben a hasonlat: óvatlan szitakötő - vakítóan kavargó vizet érint a szárnya
