Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
1989. július 29., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 JÚLI(j)US(s) avagy apró hirdetéseim 1. Ex u néhány saras apróhirdetés nagyon lantos ügyben fogalmazódon. Az a lényege, hogy „hegedűt tokkal és két omlóval elhagytam ...” Utolsó atók lennék, ha egy zenész 'kárára még humorizálni akarnék. Azt .nem! Csak megosztom a bánatom ma- gamban — a kánikula elől hűvös szobába vonulva és napilapokban „szaunázva”, — azzal, a imliind erősebben je- lonllkoző má.miá:m»nall: Istenem, de jó lenne!, ha valaki egyszer végre megtalálná már a mi egy hegedűnket, hogy já tszhassu nk ra j la. Alkar több vonóval is. Olvasom, hogy: „becsaptuk a világot". Sose voltam ellene a rövid, érthető, viiilágos és így egyértelmű beszédnek. (Legfeljebb szószalyársággal védekeztem a szószátyárok ellen.) •Mondom, ez aztán igen!, ez a tiszta beszéd. Ha becsaptuk a világot, iegjobb azt megmondani. Olvasom tovább ezt az apróhirdetési. Gyorsan kiderül, hogy nem az én figyelmembe ajánlják az igazságot. Hanem? — hanem a „viszonteladók figyelmébe!” ... Kiderül, hogy ezt, a „Becsaptuk a világot” címmel augusztusban megjelenő könyvel már júliusban előjegyezhetik a viszonteladók. Kissé elhomályosodik az eredetileg tisztának látszó gondolni. Hiszen, ha tényleg becsaptuk a világot — akkor a világ bizonyára elgondolkodik a kapcsolatunkon. És nemhogy viszonteladóként, de eladóként sem jegyez többé elő nálunk semmilt... • . még szerencse, hogy az apróhirdeléses könyv — a szöuli doppingtaotrányról szól. Magyar ember írta. 3. A tiszta beszédet leginkább az zavarja, ha a mondó .nincs egészen tisztában a gondolata ivat. Nem igazán tudom, mennyire szabad lemásolni egy apró- hirdetést. Mindenesetre másatok egy kicsit: „Oroszny elv-tanárok! felkészítjük angol vagy német középfokú nyelvvizsgára!" Értem én ezt a jó szándékol, hiiszen tudom, az orosz nyelv oktatása nem lesz kötelező nálunk! Ott vannak viszont az orasanyelv-tanárok ... Miért adom közre gondjaimat és töprengésemet ezzelakap- csaliaibhan7 Egyszerű oka van. A hirdető nyelviskola nevében található, ezt is ideidézem: „Szó-beszéd”. Ézt a szöveget mái i égebben olvastam, először hosszan és magyarázón, később néhány soriban. Magyar lányokat és nőket hívták arra, hogy az NSZK-ban úriembereiket segítsenek ki a „házimunkában”. A hosszabb leírás után hallottam egy rádiós interjúban, hogy a hirdető gmk — viagy kisszövetkezet — természetesnek vesai, hogy az esetleg ágyban végzőit „munka” is „házi’’-maik .számítson ... Azt hittem, a leánykereskedésnetk ezzel vége is van. Nem ám! Július utolsó előtti szombatján azt hallom egy rádiós tudósításban, hogy a hétköznapokon itthon szende és szűz lányokat jószimatú magyar úriemberek víikendeztet.iik Ausztriában. Tiszta ágyus-üzletii alapon. Győr-Sopmn megyei lányokról van szó. Köztük arról is, aki nem tagadja, egymillió sohl Hinget alkar „összeszednli”, aztán majd itthon, szép hazánk mindennapjaiban megmutatja, hogyan kell élni!? ... Ilyen alapon már nem is bánom, hogy Borsod-Abaüj- Zeniplén csaik messziről „szagolja” egyelőre, mi is az, ha vilá'gkli'áMítá« lesz hazánkban ... 5. Szerintem ezek a magyar lányok, ott, a nyugati határszélen nemigen olvasnak újságot. Ha tennék, akikor tudnák, hogy Ausztriában sem fenékig tejfel. . . íme, azt mondja vastag betűvel szedve az egyik országos lap hirdetése: „ 100 schillingnek 50 a fele!" Itthon azért sok minden rendbejönni látszik. Idesorolom, hogy Billy Graham, a Nagy Evamgéliium-Hiirdető lép lel n Népstadionban, július végén. Ö mondta, fellépése előtt egy héttel a televíziós interjúban a kérdésre: „ön szerint Gorbacsov jó prédikátor lenne?’... szóval azt válaszolta Billy Graham: „Találkoztam Garbacsovrvál, és igen nagy hatást tett rám. Véleményem szerint .nagy prédikátor, a peresztrojka legnagyobb prédikátora” ... Hátha egyszer öt is meghívjuk a Népstadionba. Labdarúgásunk számára ugyanis „fű nem nő”, ha ott arany lábú fiaink lépnék fel... , T. Talán kifizeti valaki ez 1 ii szám 1 át is: mafciánh irdetése-m köve tiké z>i>k: — „A későesti film már véget ért, a napnak a 23. órájában a falu lakóinak csaik az álmatlanjai, az éjszakai '‘baglyai- vannak ébren. És még valaki. Dühöngő masina érkezik házunkhoz az utcán; villogó fénnyél is tudatva, valaki van még ébren és közlekedik. Egy kömbájnos. Most tér meg a munkából, a mezőről. Eszembe jul, hogy egy hónapja ő is demonstrált, Páter- Pátikor. Elgondolom: mire gondol ő most, a másnapba készülő éjszakai órán? Tatám arra, n amseik ára eldőlhet otthon az ágyban .. Hiiszen pár óra múlva újra indulnia kell. Amíg az aratásinak ideje van.” Muszáj néki mennie, hogy a nyugati határszélen élő magyar kislányoknak is nyeglegyen a mindennapi kenyere . .. T. Nagy József Emberekről — gólyák ürügyén — Nem tudom így pontosan, hány részeik lehet a faluban. Itt a környéken van vagy tíz, de még egyebütt több is. — Az idős ember megsimította bajuszál, majd rövid gondolkodás után még hozzátette: — Az Isten tudja csak, mién szeretik így Szalonnát... Felmérés foly i k idén a falu madaráról, .a gólyáról. Közel-lávol nincs annyi belőlük, mint ebben az egy kis falucskában. Talán huszonnyolc fészket számoltunk össze. A Petőfi út 3Í1. előtt a villanyoszlopra rakott fészken kis gólya próbálgatja röptét. Úgy csinál, mintha már régóta profi módon szelné a levegőt. Rokona lehet a közeli fenyőn gubbasztó hosszúcsőrű. — Nem is értem, hogy ment oda a karácsonyfa tetejére — fá maszkod ük a kapa nyelére — s a kedvemért feledve a munkát — a ház asszonya. — Tán’ fióka az, s moSt nem tud lejönni? Ha jól gondolom, ebben a fészekben az idén hárman vannak. Nem számolgassuk mi ezt, s nem is tudom idén mikor jöttek. Én ,a mezőn dolgozom, s mikor .meglátom őket, már itt vannak. Hiába szeretem, de nincs érkezésem nézni őket. Az utcán végig sorakoznak a fészkék: az oszlopokon, a kéményeken, a kastély tetején. S. Molnár Gyu- láné kerítést fest, mikor felteszem neki a kissé váratlan kérdést: Hogy élnek itt együtt a gólyáikkal? — Mióta csak emlékszem, gyerekkoromtól, mindig voltak ;t" kastélyon, meg .itt is. Ahol vannak a fészkek, mindig visszajönnek. Hogy kevesebben-e? A fene se tudja, nem .hiszem. Elég hamar, március végén már itt voltaik. Mondtuk is: de korán megjöttek szegények. Nem á riogat: az nekünk, nem haragudunk rá. Szép állat, de nekem még szebb van... — ezzel már belül is .vagyunk a kerítésen, s ismerkedhetünk az itt nevelkedett. őzzel. Italbolt: két fióka, templom: három fióka, Petőfi út 1.: három fióka. Diczlházy Istvánt, a ház lakóját szintén a kerti munka közben zavarjuk meg. — Valamikor 22 hold földünk volt — meséli. — Gabonát, kukoricát, cukorrépát, szójababot termesztettünk. A gólyákat úgy kellett a földről zavargatni. Bár szerettük őket, mert gyűjtötték a sók apró bogarat. Nézze, ott repül egy, valami békaféle lehet a csőrében ... Régen mindenbe belefogtunk, csakhogy pénz legyen. Jószágot is tartottunk, két ló, két csikó, két tehén, két bikaborjú, s mikor mennyi disznó mindig volt. Édesanyám búboskemencében sütötte a kenyeret. Ma már csak egy malac és egy hízó van, meg ez a kis kerít —, de a gólyák szerencsére nem fogynak. Dobos Klára Vannak nálunk szegényebbek iám családul1 .. Legjobb esetben is különc csodabogaraknak, de sokszor felelőtlen, meggondolatlan embereknek tartja honfitársaink tekintélyes része a nagycsaládosokat, a több gyermeket vállalókat. Ma, amikor annyira elterjedt az egyke divatja, s már a kétgyerekes csatád is egyre kevesebb, ' sokan egyenesen őrültségnek tartják a három-négy, és szinte meg- bocsájthatatlannak a még ennél is több gyermeket nevelő szülők felfogását. Hiába, hogy irodalmárok, tudósok, évek óta riasztják a. közvéleményt a nemzetpusztulás, a magyarság lassú kihalásának veszélyével, sőt olyan egyszerű, logikus érvvel, hogy mire a mai középnemzedék nyugdíjba kerül, nem lesz elég aktív kereső, aki eltartja őket, felhívásuk, szózatuk, vészkiáltásuk visszhangtalanui 'enyészik el. Ma, amikor egyébként u civilizált társadalom természetes joga és kívánsága. hogy lakáshoz jusson a család, kocsija, hétvégi háza, videója és minden más, ma divatos technikai berendezése meglegyen, egyszerűen nincs pénz a gyerekre, pláne a több gyerekre; A ma embere öntudatosan hivatkozik arra a felelősségérzetre — ami sokkal inkább önzés, kényelemszeretet, és üres lelkű szeretetlenség — mely visszatartja a több gyermek vállalásától. Ebbe a világba szülessenek. ilyen anyagi és létbizonytalanságba? Mit lúd az ember biztosítani a következő generációnak, ha maga sem tud egy élet munkájával lakást, fix egzisztenciát teremteni magának? A helytállónak látszó érveket csak az gyöngíti, hogy gyakran a sörös és pálinkás üvegek árnyékában születnek, a letekert kocsiablak mögött, vagy a második-harmadik válás után. a legújabb élettárs mellett. Közben olvassuk a hírt, tudjuk, halljuk, az. országban megalakult a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. még 1987-ben. Az év őszén körülbelül 150 család alakította meg, s ma már több mint 3 ezer tartozik az egyesülethez. Olvasom kiadványukat, céljaikat. Küzdenek az élet és az anyaság tiszteletére nevelés érdekében, erősítik a házasságért és a jövő generációkért érzett felelősséget. Céljuk az értékfelmutatás, azaz azoknak a sajátos, elsősorban erkölcsi értékeknek a bemutatása, melyeket a nagycsaládosok képviselnek. Egymást segítő (közösséggé szerveződnek, hogy így jobban tudják képviselni a nagy- családosok érdekeit, hogy a jelenlegi hátrányos megkülönböztetések csökkenjenek. Az egyesületnek idén május 26-án, Miskolcon is megalakult egy csoportja (tudomásunk szerint a megyében még Sátoraljaújhelyen működik csoport), akkor hét alapító családdal, most már il5—20-an jelentkeztek, de még a tagtoborzás stádiumában élnek. Feltétel a legkevesebb három gyermek, bárt pártoló- tagsághoz erre sincs- szükség. A csoport két alapítótagjával, szervezőjével beszélgetünk, Máté Jánossal és Orbán Józseffel. Mátéék- nak nyolc gyermekük van, Orbánék most várják a negyediket. Mint mondják, céljaik között szerepel a társadalmat kibékíteni a nagycsaládosokkal, hiszen sokaiig elítélik őket. — "Pedig a családban felnövő gyermek nem kallódik el, legalább az általános iskolát mindegyikük elvégzi — mondja Máté János. — Sokan úgy hiszik, hogy ők tartják el a mi gyerekeinket, is, mert mi nem is a munkánk után, hanem a családi pótlékból élünk. ' Máris elérkeztünk az egyik legkritikusabb kérdéshez, hogyan és miből élnek ezek a családok? Hogyan lehet ma felnevelni nyolc gyermeket? A legilletékesebbtől, a „pénzügy- minisztertől”, Máté János- nétól érdeklődöm. Máténé orosz—történelem szakos tanár — volt, de gyesen van jelenleg is, és már elég régen. Keveset, keres, hiszen a fizetésemelésből — törvény ide, szabály oda — általában kimaradt. A férje fizetésén kívül, a családi pótlékon túl, 6400 forint rendszeres nevelési segélyt is kapnak havonta. Összeadva és tízfelé elosztva nem sok pénz, mégsem panaszkodnak. — Vannak nálunk szegényebbek is. Amit meg tudunk teremteni, megvan, de kérni soha nem szoktunk, nem panaszkodunk. És tisztességesen élünk. A két nagyobbik kap csak új ruhát, a kicsik öröklik. Soha egyik sem panaszkodik, ha látom is a szemükön, hogy szeretnék a szebbet, a jobbat, amit az osztálytársaikon látnak. — Lakása általában minden nagycsaládosnak van, három gyerek után már hamarabb adnak. Mi tízen ebben a 78 négyzetméteres lakásban élünk, szűkösen, de építkezni akarunk. Még nyolc gyerekkel is megyünk kirándulni, utazunk Pestre, föl a várba, a siklóra. Néha nehéz, de a gyerekek szempontjából ez a jó. Könnyebben megállnak majd a lábukon, mint akiket örökké kényeztetnek. De a mi gyerekeink is tanulhatnak nyelvet, sportolhatnak, megkapják a legfontosabbat. — A nagy család fegyelemre, rendre szoktat. Egyszerre vacsoráznak, és ugyanazt. Nem lehet nyolc gyerek nyolcféle kívánságát teljesíteni. Egyébként nem különbözünk nagyban az átlagcsaládtól. Csak kevesebb a pénz és a szabadidő. A család létszámától függően gyarapodik a konfliktushelyzet. de talán a problémák feloldása is könnyebb. Ha valaki tudatosan vállalja a nagy családot, annak eleve más a felfogása, a humanitás, az emberszeretet irányítja cselekedeteit. Az utóbbi mondatokat már Orbán. József állítja, aki arra a kérdésemre, hogy a nagycsaládosok többsége vallásos-e, esetleg épp ilyen okokból vállalják a több gyereket, így válaszol. — Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a nagycsaládosok zöme vallásos, hitét gyakorló ember. Talán azt is mondhatjuk, hogy a többség értelmiségi, de legalábbis úgynevezett középosztálybeli. Az egyszerűbb, esetleg primitív emberek nem akarnak az egyesületbe lépni (például mindössze egyetlen cigány- család jelentkezett közénk, de ők is rendes, dolgozó emberek). Ez az értelmiségi, nagycsaládos réteg általában vallásos. Mátéék ezt a nézetet némileg vitatják, ők maguk nem vallásosak (bár vallásos családban nőttek fel), sőt gyermekeik közül a kisebbeket már meg sem keresztelték. De azt elismerik, hogy a* többség valláserköl- csi szempontok alapján vállalja a több gyermeket. Ettől függetlenül mindnyájan örülnek a bőséges gyermekáldásnak. (Máté János azon kesereg, hogy ikergyermekei nem születtek, egy leányikerpárt még most is szívesen fogadna.) A legidősebb Máté-fiú (18 éves) már talán másképp gondolkodik. Neki már nem kell majd nyolc gyermek, de legalább hármat 6 is szeretne. Orbán József erre rímelve így fejezi be a beszélgetést: — Remélem, olyan lesz az életszemléletük gyermekeinknek, hogy felnőtt korban megbocsájtják és nem vetik szemünkre, hogy vállaltuk őket. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete miskolci csoportja iránt érdeklődők Orbán József címén tudakozódhatnak (Felsőzsolca. Bolyai utca 11.). Szatmári Lajos . I IHHi
