Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8

1989. július 22., szombat

Műhelysarok

Horváth Gyula költő

Ezerkilencszázhatvanban születtem Alsóvadászon. A bába néni szerint könnyen igyekezve jöttem a világra, aminek anyám is örült, a tizenöt éves cigányasszony. Szüleim nagyon szorgalmasak voltak: anyám huszonöt éves volt, de már nyolc gyermeket számlálhatott meg otthon a háznál. A falu gyermekei közt én bírtam a legjobban futni. Huncutságom az égig ért: meglovagoltam a kecskét, a bárányt, a disznót. Anyám, ha levest tett elém: addig kavar- gattam, míg nem maradt a tányérban.

Tizenegy éves voltam, mikor alaposan kikaptam, mert egy tizenhat éves cigánylány elcsábított magával. Akkor még nem tudtam az ölelésről semmit ...

Tizenkét éves koromtól írok verseket. Tizenöt éve írok költeményt. Három közös kötetem jelent meg, az összegyűjtött verseskötetemet jövőre jelenteti meg Miskolc. Szeretem ezt a várost: itt születtek a legszebb verseim, és itt szeretek egy óvónőt végtelen szerelemmel, de eddig a kezét sem foghattam meg ... Álmaimban mindig hozzám kötözik a hétéves kislányommal együtt, és egy feneketlen mélységes mély szakadékba vetnek velük. Szeretem az élőket, de fordulatos, kiszámíthatatlan viselkedésemet jobban eltűrik a holtak, akik közt mindig otthon érzem magam. Azt mondják az élők, ha végtelen szerelemmel fog szeretni egy fiatal lányhalál: elhagyom az élőket. Nekem mindegy, ha a föld alatt, ha a föld felett, csak szeressenek. Irodalmi pályázatokon nem szeretek indulni, mert mindig elsőt nyerek. Több irodalmi dijat kaptam. Ezerkilencszáz- nyolcvankettőben a SZOT által meghirdetett pályázaton nyolcszáz induló közül első lettem. Életem legszebb meglepetése két hónapja ért: aranyórát és egy tollat kaptam Franciaországból, egy irodalmi alkotócsoporttól. Azt mondják, mostanában zárkózotton élek ... Okkal... Ha egy országban megszaporodnak a fiatal sírok, ott sok a gyász, ahol sok a gyász, ott sok a zokogó anya, ahol pedig sok a zokogó anya, ott a költő is könnyezik. Minden szervezetnek hátat fordítva éiek kislányommal az Avas-délen.

Végtelen

szerelem

Talpam alatt meghaltak az utak,

hát várlak az Óceán alatt, várlak a kavicsok hasa alatt, várlak a vacogó szájú téli temetőben, várlak földzivatarban, várlak, akkor is várlak, ha már deszkával szögezték be megárvult számat.

Beszél a szél

Rádai Józsefnek

Látod, én is meghalok már,

csecsemők fordulnak ki a szádon,

hordágy-kezemen nyújtva fekszik ujjad,

ne sírj, ágyad méhében még csecsemő a halál,

nyugodj meg, fektess magad mellé

egy mosolygós arcú emléket:

aludj egy ország tönkrement méhében,

de rám ne várj,

mert kígyószerelmek isszák a tejvéremet,

és mit bánom én,

hogy élet, vagy halál húsát eszem,

csak jó legyen,

mert bűzlik ez az idő, bűzlik,

hányingert kapnak az anyaméhek,

s okád csecsemőket

e pelenkakórházat bepisilő vidék,

akiből kikaparják a még megmaradt

csecsemőmaradványokat,

abortuszt végeznek az agyán,

abortuszt végeznek a szemén,

s ahogy megy vakon e vidék:

koporsólábnyomát hagyja ránk az égen.

Látod, én is meghalok már,

aludj te is egy ország tönkretett méhében,

de rám ne várj,

mert felfalnálak téged is:

csak a hajszálaid lógnának a számon,

tudod, hogy szeretlek, mégis ezt kívánom,

egyszer elmegyek a combodig

a hátadon átfutó gerincvonattal,

s a kisiklott csigolyakupék kerekei alatt

József Attila fekszik majd véresen,

oda halok én is, oda halok,

ahol a halál a legmélyebb,

mert nem is halál az a halál,

ami csak bokáig ér el.

Látod én is meghalok már, aludj te is egy ország tönkretett méhében, s ha csontjai közül kitoloncol e vidék: éjszakának idején is indulj el felém, halottak mondják majd neked az utat, zivatar lesz akkor, halálos idő: viharokat orditó farkasok űzik majd a bárányfelhő-nyájat s ahogy csapkod Isten villámostorával: arcunkat is eléri.

Átokzivatar

Akkor még nem tudtam, hogy a zokogó anyaházak szeméből éjszakánként miért pereg a könny, nemsokára sírokat ásott a tavasz, s rongyos, csupasz nyári árvákat terelt egybe a pásztorszegénység, akiknek védtelen lábacskájukról, seggecskéjükről

már a novemberi szelek beszéltek,

ők mégis karácsonyt várták,

hogy elkántáljanak egy finom süteményért,

azóta mindig megőszült férfiakat

látok az ablakom alatt,

akikből zuhog a sirás, a zokogás,

s ha tavasz járkál házam előtt:

elfüggönyözöm az eget is,

mert nekem új szerelmi éneket,

nem nyíló rózsát, kertet, ligetet;

sáróceánt, bűztől párolgó putrikat,

virrasztóbab zokogó sokaságot,

hajukat szaggató asszonyokat,

kedves halottakat, és fagyos földbe

ásott sírokat hozott

a cigánytelepi tavasz,

bennem azóta is temetnek,

egyre csak temetnek, s rokonokhoz

beszélgetni, eltanyázni

a temetőbe járok el,

mert Én Kicsi Országom Árvaház-hazám,

nincs ölelés

ami összefogja az élőket, átokzivatarban járunk s nem segítenek az esernyők sem, s végleg bezárult anyaöleken hiába kopogunk,

Én Kicsi Országom Árvaház-hazám, hét napfejü sárkányhét gyilkolja a párunkat, csókjaikat kiszedi a szánkból, mint az ég garádjába hálni járó ágrólszakadt árvái, kik a felhőbokrok alatt elszórt kenyérhéjakat keresnek; tíz körmünkkel a földet ásva: úgy keressük mi a föld alá szórt anyaöleléseket, mert ezen a sorssebészeti osztályon ápolónő-anyáink nem érkeztek minket szeretni, sebeinket öleléssel bekötözni, én Kicsi Országom Árvaház-hazám, földszived értünk fog meghasadni.

(július 15—31-ig)

1892. július 17-én tartották a miskolci asztalossegédek első szervezett gyűlésüket. A városi polgárság (elsősorban az asztalosmesterek) rosszallása ellenére megalakult szakszervezet 2 küldöttet választott az aug. 14—l(i-i fővárosi asztalos- munkás-kongresszusra.

1906. július n-i újsághír (Ellenzék) szerint aratósztrájkhullám fut végig Borsod megyében. Miskolcon a szolgabíró 2 munkást 50—50 napi elzárásra ítélt. Sztrájkba léptek az aratók (cselédek) Ónodon, Szihalomban, Tiibolddarócon és Mályiban is.

1899. július 17-én avatták fel a Népkertben Erzsébet királyné mellszobrát. (Jelenleg a HOM-ban őrzik.)

1845. július 18-án esőzések következtében a Pece és a Szinva megáradt, s majdnem egész Miskolcot elöntötte. A Szinván egyetlen híd sem maradt, a Forgóhíd egyik íve leomlott, több kisebb és emeletes ház összedőlt. A kárt 300 000 Ft- ra becsülték.

1817. július 20-án, Illés napján délután, istentisztelet közben villám csapott az evangélikus templomba, s az oltárnál iRiesz Pál lelkészt érte, akit félholtan vittek ki a templomból.

1849. július 20-án Paskie- vics utolsó csapatai is kivonultak a városiból.

1936. július 20-án kezdődött 200 miskolci építőmunkás sztrájkja, miután a minimálbér megállapítása iránti .kérelmüket a munkaadók elutasították. A munkaadók legnagyobb része ugyanis 40 fillérnél alacsonyabb órabért fizetett, s miután ezek 42 fillér minimálbér fizetésére kötelezték magukat, mire (1 hét után) a sztrájkot beszüntették.

1948. július 20-án kezdték meg a Tízes honvéd utcai 3 emeletes rendőrségi bérház építését. Ez volt az első állami beruházásból épült bérház Miskolcon.

Az 1790. július 21-i városi közgyűlési jegyzőkönyv szerint a más városotoba- községekbe való levélhordás még „közmunka” volt. A ,leTapolca, az őskori település, a kelták kedves lakóhelye, a középkori földvár környéke már a középkortól ismert gyógyforrásairól. Még a Miskolc (Miskoucz) nemzetség alapított itt bencés kolostort, a Széohyek, majd Nagy Lajos, illetve Mária királynő birtoka, Zápolya és I. Ferdinánd (Balassa Zsigmond és Fánchy Borbála) zálogbirtoka, s 1776-tól a Mária Terézia által alapított munkácsi görög katolikus püspöikség tulajdona.

1908-ban még Szentpáli István polgármester (Miskolc tiszta ivóvízhálózatának biztosítására) vásárolt (200 000 koronáért) 48 k.h területet a munkácsi püsvélhordókat „levélszereseknek” hívták.

1508. július 23-án kelt Miskolc város legrégibb ipartörténeti okmánya: II. Ulászló privilégiumot adományozó levele a miskolci mészáros céh számára.

1702. július 23-án 16 000

magyar forintért váltotta meg Miskolc városa a kamara kezén volt haszonvételek és kocsmáltatás jogát, sőt, még egy pótszeződéssel a vásártartás és a húsmérés jogát is megváltotta 25 évi zálogos időre.

1889. július 23-án átadták a Serház utcai József gyalogsági laktanyát (későhb Tízes honvéd, majd csendőrlaktanya, legutóbb: pártoktatás háza).

1923. július 23-án halt meg Lányi Ernő zeneszerző karnagy, aki 1901—1907 között volt az újjáalakított miskolci zeneiskola igazgatója, mintegy 20 Petőfi-vers megzenésítője, olyan ismert dalok szerzője, mint a Tavasz elmúlt, a rózsának■..., Régi nóta, híres nóta cseng fülembe ..., Minek is a szőke énnekem ..., stb. Négy gyermeke volt: Ernő ügyvéd, maga is zenész és dal- szövegíró; Viktor Géza újságíró, maga is zeneszerző, ■mintegy 10 Petőfi-vers és sok nóta szerzője, műfordító és zenekritikus, Sarolta (Sasa) a .később József At- tila-díjas költő, és Hedvig, a miskolci évek alatt még kislány, s — természetesen — zenedei tanuló.

1867. július 26-án avatták fel a zsolcai negyvennyolcas hősök szobrát, Dallstram nevű miskolci szobrász művét. A szobrot Apostol Bér* tálán miskolci lelkész (költő) avatta fel.

1848. július 27-én Bertram Júlia és Sass Magdolna miskolci lányok felhívással fordultak városuk lányaihoz, hogy a Zentára (későbbi változtatással: Pestre) induló miskolci nemzetőrök lándzsáit lobogózzák- szalagozzák fel.

1923. július 30-án vette bérbe Heltai Béla (IHeltai Jenő író öccse) a Tapolcai Gyógyfürdő Rt.-től a tapolcai strandfürdőt.

pökségtől. Ehhez fel is építette a tapolcai vízmüvet. Nagy Ferenc polgármestersége idején már elkészült (Hajós Alfréd — Villányi János) a tapolcai fürdő terve is, de megvalósítását az első világháború elodázta.

A háború után (Szentpáli második polgármestersége alatt) megalakul a Tapolcai Gyógyfürdő Rt., melynek (erkölcstelenül minden városatya tagja lesz), s így kerül a bérlet Heltai Béla (az rt. alelnökének) kezébe.

Heltai megépíti a strandfürdő két medencéjét, öltözőházait, átépíti az Anna szállót (melynek éttermét 1925-től Böczögő József, a Korona bérlője üzemelteti 14 éven át), kibővíti a tó

medrét, s általában megalapozta a modern Tapolca- fürdőt. A tó egyetlen remetehattyújához az állat- kertből „bütykös” hattyú-tojót vesz, melyet az állatkert tévedésből bütykös libát .küldött) a gúnár „első látásra” kimart a tóból. A tapolcai szúnyograj ellen pisztrángot telepít a tóba, de a Leffler- és Domán- penziók kacsái azokat csakhamar kihalásztáik — ezért a harmincas években gam- buzia-halakkal kísérleteztek, amelyek elég nagyok voltak (1—2 cm) a szúnyogokhoz, s elég kicsik ahhoz, hogy a hattyúk ne tudják őket .kihalászni.

A húszas évek végére Heltai „beadta a kulcsot”: csúnyán összeveszett bátyjával (aki pénzelte is), rágalmazá- si perekbe bonyolódott a nagyhatalmú polgármesterrel, Hodobay Sándorral (emiatt 2 évi fegyházbüntetést is kapott), s az önmagát ellenőrző (!) rt. tagjai egyre-másra építettek villát Tapolcán is. 1933-ban már 120 villa van itt, Tréki Török Lajos „varázspálcája” új és új forrásokat fedez fel, s Tapolca hivatalosan is „az ideg- és szívbajosok Mekkája” lesz (dr. Henszelmann Aladár, az orvosköltő megállapítása szerint). Hodobay polgármestersége alatt kiépül (13 busszal) az autóbusz-közlekedés, megépül a miskolctapolcai út, Tapolca megkapja (1934-ben) az „üdülőtelep” címet (ezzel a gyógyhelydíj-szedés jogát), s olyan feltételeket szabnak a bérlőknek, amelyeket egyetlen vállalkozó sem tud teljesíteni, így a telep a városatyák részvénytársasága marad. Nagy sajtóvita indul a telep elnevezéséről: Mis- kolc-Hévíz, Hejő-Füred, Mis- ■kolc-Füred, Miskolc-Tapolca, stb. Végül ez utóbbi (Marja- laki Kiss Lajos javaslata) általánosul! 1933-ban itt forgatják a Földes Jolán Férjhez megyek című regényéből a Mai lányok (korábban Leány a talpán) című filmet (rend.: Gál 'Béla, sz.: Dayka Margit, Ber.ky Lili, stb.), rendeznek itt sakk-, úszó- és vízipólóver- senyt. Sassy Csaba szerkesztésében külön sajtója van a fürdőnek (Tapolcai Fürdőúj- ság), a verebesi tanyán felépül az ország második sziklakápolnája (1035. július 28.), megépül a tavi fürdő (1938. jú! 31.), s 1941. május 17-én átadják a csodálatos fürdőpalotát (Bánlaky Géza terve, Kiss László építő- és Schumann János asztalosmester kivitelezése), amelynek nyitható kupolája, római átriumot idéző előcsarnoka, két nagy medencéje van, de az 1937-ben tervbe vett barlangfürdőt csak 1959-ben tudják megvalósítani. 1936-ban, a 2. Miskolci Hét íróhetén itt üdülnek neves íróink: Kárpáti Aurél, Mécs László, Peterdi Andor és neje. Várnai Zseni, Tersánszky Józsi Jenő, Lányi Viktor, Ascher Oszkár és Veres Péter. stb.

A helyszűke miatt ennyit Tapolca újabb történetéből.

Kárpáti Béla

Apropó:

Helfaiék Tapolcája!

Állati ügyek

Brigitte Bardot 5 ezer (rank jutalmat ajánlott annak a nyomravezetőnek, aki bármilyen információt szolgáltat La Garde és Tolon dél-franciaországi kisvárosok macskagyllkosainak kéz- rekcrítéséhez. Minthogy az eredményről hallgat a sajtó, azt kell hinnünk, hogy vagy kevés volt

a vérdíj, vagy az alvilág most már a macskák ellen Is szerveződik. Ezt az utóbbit látszik erősíteni, hogy Luccában megtörtént az első macska-túszszedés is. A Hagor névre hallgató perzsa kandúrt csalták tőrbe ismeretlen tettesek, busás váltságdíj reményében. A tárgyalások titokban zajlottak, a kifizetett összeg nagysága ismeretlen. A gazdi mindenesetre sajátos következtetésre jutott: Hagor teljes közönnyel vette tudomásul, hogy visszatérhetett övéihez, ami egy kutya esetében nem fordult volna elő, lévén a hűség négy lábon járó letéteményese. Persze, ez most már Japánban nem ilyen szépen hangzik. Ott ugyanis a kutyahűség a szófogadást juttatja a férfinép eszébe, még pontosabban a munkahelyet, ahol zokszó nélkül teljesíteni kell a főnök parancsát. Akkor pedig kellemesebb a semmitmondó macska ...

J