Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Mádtól OlaszUszkáig Egy világkiállítás lehetőségében Döntés még nincs, ám az utóbbi idők hírei egyre erősítik a bizonyosságot: a Bécs—Budapest Világki­állítás — lesz. Nem kétsé­ges tehát, azok teszik jól, akik már most számbave- szik lehetőségeiket, kap­csolódási reményeiket, a megvalósító teendőket. Kü­lönösképpen itt, hiszen Váci Mihállyal szólva „bal oldala ez a hazának, a szív is e tájékon dobog” ... És amióta él a világkiállí­tás esélye, bizony szapo­rább lett a szívverés, üzen­ve, megint a főváros és a nyugati országrész jár jól; a különbségek tovább foko­zódnak ... A HEGYALJA CSOPORT KICSI A budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főisko­lán 5 éve működik Hegy alja csoport. Tokaj-Hegyalja volt monokulturális mező­városainak — Abaújszántó, Bodrogkersztúr, Erdőbénye, Mád, Olaszliszka, Tállya, Tolcsva, Tárcái — építé­szeti és városépítési, tör­ténelmi hagyományait ku­tatja. Felméréseket, fotó­dokumentációkat, tanulmá­nyokat, városrendezési, -építési terveket készítenek, Szívükön viselik a táj sor­sát. megújulását. A Világkiállítás lehetősé­gében most László Tibor főiskolai adjunktus — a csoport szervezője — veze­tésével asztalra tettek egy vitára, megbeszélésre, gon­dolkodásra és cselekvésre inspiráló anyagot. — Az előbb említett nyolc település jelentősebb fellendülése véleményünk szerint sajátos összefogás­ban, egyfajta település-szö­vetségben indulhat és tel­jesedhet ki. Az együttmű­ködés kipróbálására az 1995-ös világkiáLlításra va­ló felkészülés jó lehetőség­nek tűnik. A helyi progra­mok összehangolása, közös fellépés az érdekek képvi­seletében ; az adottságok alapján különböző, de egy­másra figyelő, egymást ki­egészítő idegenforgalmi ajánlatok kidolgozása; egymást segítő település- fejlesztési beruházások ki­vitelezése mind erősíthetik az összetartozást... A Hegyalja csoport egy része július elején Mádon dolgozott, s találkozót is szervezett. — „Célszerű lenne, ha az érdekelt köz­ségek összeállítanának ta­nácsi vezetőkből, helyi köz­életi emberekből álló de­legációt. Kívánatos volna, ha erre az időpontra konk­rét elképzeléseik, javasla­taik lennének a világkiál­lításon való részvétellel, saját programlehetőségeik­kel kapcsolatban. Bizonyos, hogy a világkiállítás ren­dezvényeibe saját kezde­ményezésű, és összefogás­sal készített programmal lehet a leghatékonyabban bekapcsolódni.” — olvas­hattuk az invitáló sorokat. A találkozó létrejött. László Tamás a nyolc ol­dalon leírt elképzelésekhez és konkrét, javaslatokhoz szóban is letette a csoport voksát. Gondolataiból idé­zünk : — Amit én járható út­nak látok, az a gondolat, amit már négy évvel ez­előtt is elmondtunk: fogja­nak Össze ezek a hegyaljai mezővárosok. Ügy érzem, ebben a szituációban érde­mes megkeresni azokat a mélyebb sajátosságokat, amelyek alapján az egyéni arculatot alakítani lehet. Minden településnek egyé­ni a sorsa, sajátos úttal rendelkezik, sajátos épü­letállománnyal, hagyo­mánnyal, amely máris megteremti valamilyen munkamegosztásnak és összefogásnak a lehetősé­gét. Az egész gondolatme­netünk programban is, konkrét feladatban is a sok szívós aprómunka felé induljon! Ez nem valami­lyen kartell, vagy másokat kizáró összefogás, hanem azt célozza, hogy az a kör beszéljen, amely eddig mindig kizáródott. A „na­gyok” úgyis megtalálják a számításukat.. ■ „NE VÁGJÁK ORRBA ...” És a „mádi körben” ülők meg is szólaltak. Amiről beszéltek és amit mondtak, világkiállítási esély nélkül is minősítheti mai állapo­tainkat. (Csupán három település — Tárcái, Tolcs­va és Bodrogkeresztúr — képviselői nem tudtak időt szánni rá, hogy részvéte­lükkel jelezzék együttgon- dolikodó szándékukat.) Hallgassunk bale, miiről beszéltek az érintettek. — Münden kialalkullna itt szépen, ha hagynák, ha eddig is hagyták volna. Csak tudjuk, mindnyájan, hogy került ez az isten­áldotta szép vidék ilyen nyomorúságos állapotba .. . Főleg úgy, hogy mindent elvittek a haszonból és semmit vissza nem adtak ennek a régiónak. Olasz- liszlkán tavaly 30 millió forintot fizették ki az em­bereknek mustért. Tessék számolni, amikorra bor lesz belőle — a borkom­binát hasznán túl — az állam az embereknek kifi­zetett pénz dupláját von­ja el... De ez csak albor. Arra kéne hát szervezked­nünk, hogy induljon el egy bizottságunk, és láb­bal kopogtasson — lábbal ugye, mert 'két demizsont visz az ember, — -el kell menni mindenhová és kö­vetelni: ezt a hasznot ne vigyék el a régióiból! Ha ez nem megy, kézzel-láb- bal tiltakozni' kell a vi­lágkiállítás ellen. Mert minket, férfiasam be kell vallani, megint ki alkarnak zárni, .mintahogyan eddig is mindig tették. Ha vart pénz, van minden, hiszen a szegénységhez is pénz kell... Bizonyára Mádról is akarták már telefonálni, ahogyan Olaszliszkáról szeretnénk... Hát az ké­rem — maga a középkor ... A viliágkiállítás jó apropó lehet, amibe belekapasz­kodhatunk, valóban. Még egyszer mondom: nem alamizsnát kérünk, mi csak azt a hasznot kérjük, ami itt megteremtődik, azt ne vigyék el öt évig a régióból. Biztosan fel tudjuk használni. — (dr. Szabó András, Olaszlisz­káról). — Anniit egy-egy telepü­lés, apróbb dolgot meg tudna csinálni, semmikép­pen nem elég, hogy a vi­lágkiállítás részesei le­gyünk. A környezet, a gaz­dasági problémáik ismere­tén túl más baj is van. Ahogy érzékelem és lá­tom, morálisan olyan mélyre lezüillött az egész Hegyalja, hogy hiába len­ne meg a pénz: ha úgy mennének a dolgok, ahogy az eddigiekben, kimenne az is semmibe. Nem va­gyok benne bizonyos, ha ideadnák a régiónak atla­szomból elvitt pénzt, ak­kor azok, akik ezzel fog­lalkoznak, ki tudnák ab­ból hozni a maximumot. Mindezzel együtt azt mon­dom: kell próbálkozni, de vigyázni kell! Akik csinál­ják, ne úgy tegyék, aho­gyan eddig csinálták. Le­gyen tehát egy erős kont­roll! — (a mádi reformá­tus lelkész gondolataiból). — Ügy érzékelem, hogy évtizedek. alatt felgyűlt problémákat akarnak most egy konkrét esemény kap­csán megoldani. Ez nem fog menni, ami reményt mégis látok az, hogy ez az ország csak elkezdett mozogni; kezd ez is, az is felbomíanli, kezd ez is, az is megalakulni. A pénz -va­lóiban nagy szerepet kap, de alapvető dolog: csak , arra figyelek, azon tartom rajita a szemem, amiben benne van a pénzem. Én szívesen adózom annak a hatalomnak, akiiben bízom, aki az én pénzemet jóra, hasznosra fordítja. Marad­jon tehát itt a pénzem, és akkor figyelek rá, kit vá­lasszak képviselőmnek, és arra. mire használják a pénzt. Valahogy így lát­nék esélyt arra, hogy To­kaj-Hegyalja bekapcsolód­jon a világkiállításba. Ez csak akkor megy, ha úgy gyorsulnak fel -az országos események, hogy lehetővé válik, amiről szóltam ... — (Gere József, körzeti or­vos). — Nagyon örülök ennek a lehetőségnék. Csak be­csülni tudom a Hegyalja csoportot, az iskola tanulói nálunk is járták és dol­gozták már, nem is tu­dom, hogyan kötődnek ők e tájihoz, de csak megbe­csülést érdemelnék. Na­gyon jó ez a szándékuk is, hogy mi lesz belőle, most még nem tudjuk megítél­ni. Ez a 93 ezer négyzet­kilométer — ez a Magyar- ország — olyan szépen ta­golható, osztályozható: a . dunántúli rész kap első osztályú minősítést; az'tán a Duna innenső felén még mindig jobb a déli rész; aztán valahol messze va­gyunk mi — a mostohák. Hogy ezlt aztán miért ér­demeltük ki? ... Minden­esetre negyven év alatt si­került ténylegesen tönkre­tenni azt is, amit a bom­báik, a háború iltthagyott... Nem hogy javult volna a helyzet, szemünk láttára mennek tönkre értékek. Felkészülési idő a világki­állításig alig van, de azért is jöttünk négyen, hogy jelezzük, az összefogáshoz felajánljuk erőnket — (Bé- nyei Gábor, Abaújszántó tanácselnöke). — Nem ákarom felso­rolni, hogy ebből a köz­ségből is miit vitték, visz­nek ki. Tíz évvel ezelőtt fekete bárány lettem, ami­kor a megyei vezetőknek nyílt fórumon el merítem mondani: jó volna vissza- - adni valamit és ittbagyni! Az országos és megyei ve­zetésnek végre egy az egy­ben le kell tenni a vok- sot emellett. Hogy ugyan­azt akarja, amit mi. Még segítség se kell, csak ne üssék orrba az embert, amikor akar valamit, hagy­ják dolgozni... A világ­kiállításihoz szerintem is összefogással csatlakozha­tunk. Javaslom, nyilatkoz­zanak az itt levő képvise­lőik, alakítsunk egy bizott­ságot, és lépjünk akkor színre a szándékunkkal. — (Mád tanácselnöke). PERSPEKTÍVÁT ALAPOZHAT A Hegyalja csoport ve­zetője, László Tamás rea­gált először a megnyilat­kozásokra : — Természetesnek tar­tom, hogy a gondok, pa­naszok előjönnék. Ezt a mértéktartó visszahúzódást logikusnak tartom. A be­szélgetés mégis abba az irányiba zárult, hogy pró­bálkozni kell, ha lesz vi­lágkiállítás. Ha lesz — és ezt úgyse lehet azzal el­dönteni, hogy Mádról, Tár­cáiról vagy Olaszliszkáról tiltakoznak ellene. Hiszen halljuk: a Dunántúli po­tenciálja egyre nagyobb, tehát ez a lobby, meg a budapesti lobby fogja el­dönteni, ha alkarja! A fő­város tizenegyedik kerü­letének több szava lesz ebben, -mint Tokaj-Hegyal- jánalk!... Ebben az ügy­ben legfeljebb azt mond­hatjuk: ha lesz, akkor kér­jük mi is a szerepünket, a szeletünket. Azt tarta­nám tehát az első lépés­nek : keresse meg ez a tár­saság a 'kormánybiztost, mondja el, hogy kérem szépen, itt vagyunk, együtt van a társaság, van kész­ség, egyetért-e a gondolat­tal, lát-e benne fantáziát? Mert tényleg az van: aki kopogtat, annak ajtót nyit­nak ... Lényeges momentumnak látszik, hogy a csoport el­készítette a vitaanyagként szolgáló programvázlatot. Az első fejezetben a világ­kiállítás jelmondatához és témaköreihez való kapcso­lódást mutatják be; a má­sodikban felvázolják a programlehetőségeket tele­pülésenként, a saját sze­repkörre, hangulatra és ar­culatra alapozva; a har­madik rész tartalmazza a télepülésfejlesztés átfogó és konkretizált feladatait. VoZt hegyaljai mezőváro­sainknak tehát lenne mi­be „kapaszkodni”. A mádi beszélgetésen természetesen jelen voltak a Hegyalja csoport alapí­tó tagjai is. Közülük hár­mat arról kérdeztem, mi­lyen esélyt adnak a hal­lottak alapján e terv meg­valósulásának ? Cselik Tibor, végzett hallgató: — Kalocsai vagyok, ott már meg menték tenni az első lépéseket, a kormány- biztos járt is ott e témá­ban. Én az itt hallottak alapján optimista vagyok inkább, ez a tanácskozás jó alap lehet a közös fel­lépésre. Ha bekapcsolód­hatnak a világkiállításba, esély van a változásra. Ez szerintem jó rövid távú cél az emberek számára; jó arra, hogy összekapják magukat. Hiába monda­nék ugyanis nekik, majd harminc év múlva ez lesz, meg az lesz... Konkrét, rövid távú célok kellenek. Én tehát nem az itteni embenek miatt félek, attól tartok inkább, nem kap­nak majd elég segítséget... A világkiállítással szerin­tem, sajnos, nőni f ognak a különbségek az ország egyes részei között. Azt várni nem lehet, hogy gyorsutakat építenek ide ki ... Itt Mád és a többi település arra számíthat, hogy 'bemutatkozik... De ezt a lehetőséget sem sza­bad elszalasztani. — Albert Zsuzsa, a fő­város III. 'kerületében ta­nácsi építési előadó: — Úgy vélem, a kü­lönbségek. nem nőnek majd, de megmaradnak a jelenlegiek. Az itt hallot­tak alapján én is opti­mista vagyok a csatlako­zás esélyét illetően. Két­ségtelen, hogy voltak pesz- szimista hangok, de úgy gondolom, hogy az embe­reik alkalomra vágynak, hogy megmutathassák ma­gukat, teremtőkészségüket. Valami történni fog, ezt olvastam ki a hallottak­ból ... Kása Emőke, a VÁTI segédtervezője: — Egy kicsit pesszimista vagyok. Azt vettem ki a hozzászólásokból, hogy nem ismerik fel, mire ké­pesek minden világkiállí­tás, kormánybiztos, meg a megye nélkül is. Az or­szág nem azért állt rá a világkiállításra, hogy To­kaj-Hegyalját, meg Nyír­egyházát. vagy az aprófal­vakat megsegítsük ... Ha­nem azért, hogy Budapest jobb, szebb legyen, jövőre is erősödjön, meg virágoz­zon ... Ezért, és azért, hogy ebből néhány ürge jól éljen ... Csak most már olyan helyzetben va­gyunk, nem hagyják az emberek a magukét és fel­szólalnak: na, jó, ha min­denáron belevágunk, ak­kor Magyarország egésze részesüljön belőle. Csak abban nem bízom, azt nem tudom, elég erőselk-e azok az embereik, akik tudják ezt támogatni. Rá kell haj­tani ! Olyan programot, tervet kell csinálni, ami azt mutatja, nem gyorsan meggazdagodni akarok, ha­nem olyan céljaim van­nak, amelyek perspektívát teremtenek a területnek. Perspektívát, amely meg­alapozhatja a jövőt. Meg­teremtheti, hogy újra nor­mális élet szerveződjön, munkahelyek teremtődje­nek, és nemcsak a világ­kiállításra, hanem hosszú távra; megteremtődjenek az infrastrukturális felté­telek, bármiféle fejleszté­si lehetőségek. És működ­ni fog minden utána is, nemcsak a világkiállítás évében. A tanácsnak na­gyon kemény szervező munkát kell felvállalnia. Azon küzdjön: minél több ember tudja most meg, hogy van esélyünk a világ- kiállításra, be lehet kap­csolódni, ehhez ilyen és ilyen támogatás van... A tanácsnak ez lenne a dol­ga, és nem az, hogy jár­jon megint sírni, hogy kapjon egymilliót vízveze­tékre ... Ügy kell küzde­nie, mintha a saját laká­sát akarná megszerezni. És végül is a saját „laká­sát” szerzi meg, mert a gyerekének, meg a falube­lieknek a jövőjét építi... T. Nagy. József Fotó: Fojtán László i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom