Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1989. július 15., szombat Díszszemle Párizsban A francia forradalom ünnepén Franciaország nemzeti ünnepén, július 14-én megtartották a hagyományos katonai díszszemlét, amely a forradalom 200. évfordulójának tiszteletére a szokásosnál nagyobb szabású és látványosabb volt. Franciaország nemzeti ünnepén tegnap délelőtt ezúttal is megtartották a hagyományos katonai díszszemlét, amely a forradalom 200. évfordulójának tiszteletére most a szokásosnál nagyobb szabású és impozánsabb volt. Francois Mitterrand elnök pontosan tíz órakor köszöntötte a Diadalívnél Párizs katonai kormányzóját, majd helyet foglalt a Concorde téren, a parádé befejező helyén felépített dísztribünön, az ünnepségekre Párizsba érkezett 33 állam- és kormányfő társaságában. A légierő kilenc Alphajet vadászgépe a Diadalív felől végighúzva a Champs Ely- sées sugárút felett a ír'ancia trikolor színeit festette a fátyolos égre, majd következett a harci technika földi bemutatója. 300 harckocsi és különböző csapatszállító járművek, a Plútón rövid hatótávolságú atomrakéták mellett ötezer főnyi katona. haditengerész vonult fel. Az illusztris külföldi vendégeken kívül a Champs Elysées mentén mintegy 800 ezer párizsi és külföldi turista nézte végig a parádét. Hasonlóan nagy tömegek vettek részt előző este az első utcabálokon. A Bastille és a Köztársaság téren, valamint Párizs számos más pontján már 13-án este megkezdődtek a 200. évforduló népünnepélyei, amelyeken több százezren táncoltak a hajnali órákig. A bicentenáris ünnepségek egyik apró érdekessége, hogy az amerikai elnöki pár elhozta a Bastille egykori kulcsát és átnyújtotta Mitterrand elnöknek. A forradalom után lerombolt erődbörtön kulcsát az amerikai szabadságharcosoknak segítséget nyújtó Lafayette márki küldte el ajándékul George Washingtonnak. A becses ereklyét most július 22-ig láthatja a közönség Párizsban. Változások Nyugdíj, segély, gyermekgondozás A kormány és a SZOT előzetes megállapodása alapján a Magyar Közlöny 39. számában megjelent a Minisztertanács rendelete. amely tartalmazza az egyes társadalombiztosítási ellátásokat érintő kedvező változásokat. A nyugdíjak (mezőgazdasági szövetkezeti járadékok, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások). baleseti nyugdíjak, továbbá a házastársi pótlék 1989. július 1- jétől a következők szerint emelkednek, illetőleg egészülnek ki. Amennyiben az ellátás június havi összege az 5000 forintot nem érte el. az emelés havi 300 forint. Ugyancsak 300 forinttal emelkednek a nyugdíjak legkisebb összegei is; az öregségi nyugdíj legkisebb összege 1989. július 1-jétőL havi 3640 forint, az özvegyi nyugdíj legkisebb összege pedig havi 3440 forint. Összeghatárra tekintet nélkül havi 300 forinttal emelkedik a súlyosan rokkantaik, á vakok és hadigondozottak pénzellátása, továbbá a központi szociális .segély. A havi 5000 forintot elérő és meghaladó nyugdíjaik^ ha- vi 100 forinttal emelkednek. A házastársi pótlék 1989. július. 1-jétől további havi 200 forinttal egészül ki. Havi 200 forinttal, havi 590 forintra emelkedik a házas- társ utáni jövedelempótlék összege is. ha azt 5000 forintot meg nem haladó nyugdíj mellett folyósítják. Az emelt összegű nyugdíjat az érintettek a posta által előrejelzett júliusi nyugdíjfizetési na,pon külön kérelem benyújtása nélkül megkapják. 1989. augusztus 1-jétől gyermekenként havi 150 forinttal emelkedik a családi pótlék. Ugyanilyen összeggel havi 1300 forintra emelkedik a gyermek utáni jövedelempótlék összege is. Az emelt összegű családi pótlékot szeptemberben fizetik ki, az a nyugdíjas azonban, aki családi pótlékban részesül, augusztus havi nyugdíjával már az emelt összegű családi pótlékot kapja kézhez. 1989. július 1-jétől a gyermekgondozási segéllyel folyósított jövedelempótlékot — a gyermekek számától függetlenül — havi 200 forinttal 1490 forintra emelik. A kiegészített összeget az érintettek az augusztus hónapban esedékes kifizetésnél fogják megkapni. A gyermekgondozási díj (gyed) legkisebb napi összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincad része. Ezért a nyugdíj- minimum emelésére tekintettel a gyed legkisebb ös,z- szege is 1989. július 1-jétől napi 121 forintra emelkedik. Az emelést hivatalból hajtják végre. Akinek azonban a gyed alapjául szolgáló napi keresete nem éri el ä 121 forintot, annak változatlanul legfeljebb a napi átlag- kereset teljes összegét folyósítják. (MTI) Végső búcsú Kádár Jánostól Nevét nemcsak alatt, majd később a munkáséletben a megélhetésért küszködés idején is tisztában volt azzal, hogy az ember sorsa a madáchi értelemben vett küzdelem, a szüntelen harc a sors kihívásai ellen. Ám a nélkülözés legnehezebb pillanataiban is ott pislákolt a láng a szívében. A gyökereket a tanonc- társak, a sportban a labda- rógómeccseken és sakkcsatákon vetélkedő barátok segítették szárba szökkenni. De mindenekelőtt és kiváltképpen egy jobb világért egyesülő mozgalom, amelyről élete végéig vallotta: „a mozgalom nevelt, formált enge- met”. Az ifjúmunkások mozgalmában indult hosszú politikai pályája 1931-ben. Hamar a saját bőrén megtanulta. Nyers Rezső A küzdelmet soha fel nem adó ember volt Kádár János Tisztelt Gyászolók! Eilivtár- sa-k! Honfi társaim! Búcsúznunk kell Kádár Jánostól. A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert ál- lamférifiától szakít el bennünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus eszméjéért, a demokráciáért küzdők sorából hiányozni fog egy nagyszerű küzdőtárs. Hiányozni fog a politikai élet élvonalából egy csendes szavú, meggondoltan beszélő, egyszerű életet élő vezető, aki az emberéként élt, akinek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő ..Ember” fogalma uralkodott. Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János közéjük tartozott. Neve el-választhata-tllanul összefonódott a magyarság ügyének és a nemzetközi haladásnak a szolgálatával. A gyász pillanatában mély fájdalommal és őszinte tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt. Porai hamarosan a sírba szállnak, lénye azonban kitörölhetetlenül megmarad nemzeti emlékezetünkben. Teljes életet élt. életének 77 esztendejébe sok minden zsúfolódik össze: életre szóló találkozások és fájdalmas elválások; kiemelkedő sikerek, látványos eredmények és zátonyra futott próbálkozások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel foly_ tatódott, .majd eljutott a társadalmi félemelkedésig, a nemzetközi naigyraibecsülésig Sokakhoz hasonlóan mélyről érkezett a társadalomformáló. politikusi életpályára. A gyökereket, az akaratát sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől éltető erőként őrizte magában. Az egykori Csermanek János nyiladozó értelmű gyerekként is mindig a jót igyekezett. kiválogatni a világ dolgaiból. A nevelőszülőknél az egyszerű emberséget, a nehézség prizmáján, át is optimdístán felfogó bölcsességet. a mu nkában meg kérgesedéit tenyér simogatásá- nak gyöngédségét leste el, és fogadta magába. Humánus gondélkodású, világlátása, az egyszerű embert mindenek fölé emelő tisztelete egy Somogy megyei kis faluban, ivódott porcilkáiba. Később, felnőtt fejjel visz- szatekintve, az emberré válásról. így emlékezeilt: „Hatéves koromig egy kis Somogy megyei faluban nevelkedtem, amely petróleumlámpával világított, szalma- tetős. zsúpfedeiles házaikból állott. Sárba ragadt fészek volt. de ez voLt az én világom. ott minden teremtett lelket, minden fát. bokrot, dombot és patakot ismertem. Számomra Somogy, s az ismerős tájak szinte szülőföldemnek számítanak, mert a világra eszmélés, az emberek és környezetük, a haza megismerésének döntő idejét töltöttem ott.” Az emberiesség lényegének e korai felismerésében rejtőzött a Kádár Jánost haláláig elkísérő, töretlen élet- filozófiája. A tanoncévek milyen szívós kitartást, egyenes gerincet és fegyelmet kíván az illegális kommunista mozgalom. Egy hónappal később letartóztatta a politikai rendőrség, nem utoljára. A börtönből 1932-ben szabadult, de 1935-ben ismét letartóztatták. Két évre ítélték. A negyvenes évek elejétől a legális Szociáldemokrata Pártban is működött, miközben részt vett az illegalitásban lévő Kommunisták Magyarországi Pártjának az újjászervezésében; 1942-től a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Még abban az évben megalakította a Békepártot, amely a második világháború elvadult közegében fontos kommunista kísérlet volt a nemzeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Az ország német megszállása után — 1944 áprilisában — megkísérelte, hogy a határon illegálisan átjutva, a jugoszláv népi hadsereg segítségével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetők és az itthon működő Központi Bizottság között. A magyár—jugoszláv határon elfogták, s bár kilétét sikerült eltitkolnia, kétévi fegyházbüntetésre ítélték. Onnan megszökött, majd Budapesten folytatta az illegális munkát, az antifasiszta ellenállási mozgalom egyik irányítójaként. A háború vérzivatara után megvalósíthatónak látta azt a világot, amelyért küzdött. A népi demokrácia esztendeiben, az újjáépítés idején irányító, vezető posztokon tapasztalta, micsoda hatalmas, gigantikus alkotó erő rejlik az emberekben. Tudta, hogy a gyengeség, a gyarlóság, az önzés hajlama, a kicsinyesség ördöge is bennünk rejtőzik, s ha engedünk neki, az bizony előjön. De bármennyire is gyarló az ember, a közösségi eszme a kezdetektől benne van gondolatvilágában. Haláláig vallotta létjogosultságát, szükségességét annak, hogy a szocializmus emberarcú, a lehetőségekhez képest igazságos és szabad társadalom legyen, amelyben a legkülönbözőbb világnézetű emberek otthonra találnak. Bizakodó, a küzdelmet soha fel nem adó ember volt Kádár János. Alig több mint két esztendeje, a 75. születésnapja alkalmából rendezett parlamenti fogadáson mondta válaszbeszédében: „Javíthatatlan optimista vagyok, mondják rólam. Igen, ilyen vagyok, ilyen a világnézetem, ezt diktálják az élettapasztalataim. Mindig, minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S ezen nem változtatok a jövőben sem.” De ezt a jövőt akkor már szűkre szabta számára a sors. Mindnyájan, akik gyászolni gyűltünk egybe, valljuk, hogy Kádár János egyszerre volt a XX. század második felének jelentős magyar politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez mindhalálig hű pártvezető, aki szolgálatként (Folytatás a 3. oldalon) Miskolcon, a megyei pártbizottság székhazában megyénk nagyon sok állampolgára adózott kegyelettel Kádár János emlékének (Folytatás az 1. oldalról) Idézzük fel a személyiségéből sugárzó erkölcsi "példát! Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében. Né feledjük soha -az erre vonatkozó szavait: ,,..a szocialista erkölcsi követelmények között — mondotta — én első helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig.” Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy fejezett ki, -hogy „mindannyian személyes ügyeinken túltekintve élünk.” Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, „tiszta szigorúságot” és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet, elvhűséget és a kompromisszum-alkotás bölcsességét, egymás iránti bizalmat és türelmet, hazasze- retetet és internacionalizmust. Munkatársait nem kényeztette az elismerés szóvirágaival, de bízott bennük és az irántuk érzett megbecsülését kifejezésre juttatta. A hetvenedik születésnapján így válaszolt az üdvözlésekre: „Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a munkámról mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat méltatják, akkor köszönetét mondok mindazoknak, akik e munkát segítették és segítik.” Köszönettel mi tartozunk. Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársai, segítői lehettünk. Tiszta eszményeit magunkkal visszük. Küzdelmét a szocialista Magyarországért tovább folytatjuk. Az utókor teszi majd mérlegre az általunk és a vele megélt évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása nem így menne végbe, ha Akinek a búcsú a legfájdalmasabb volt: Kádár Jánosné közelmúltunkban nem lettek volna a mába is érvényes értékeink. Nem formailag, hanem szellemiségében maradjunk hűek e párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához. Megrendültén búcsúzunk Kádár Jánostól. Emlékét megőrizzük! Grósz Károly búcsúbeszéde után 15 óra 40 perckor elhagyta helyét az u-tolsó díszőrség. Helyüket az MSZiMP vezetői foglalták el, s díszetgésü'k közepette emelték le a ravatalról a Kádár János földi maradványait tartalmazó tölgyfakoporsót, majd' helyezték el a székház kapuja előtt várakozó gépkocsiba. és a gyász-menet elindult a Mező Imre úti temetőbe. Kádár János ravatalát a Munkásmozgalmi Panteon köz-ponti épülete előtt állították fel. A koporsót katonai d-íszkíséretitel, munkás- őrök és katonák díszsorfala között, vállon vitték a ravatalhoz, majd elhelyezték a koszorúkat is. A gyászszertartás kezdetéig Kádár János volt harcostársai. munkatársai, a párt-, az állami, a társadalmi és a tömegsze-rvezetek. mozgalmak képviselői, a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet számos vezető személyisége. a fegyveres erők és testületek tagjai kétper- cenként váltották egymást a koporsó mellett. A gyászszertartás kezdetét jelezve felcsendült a Himnusz. majd Nyers Rezső, az MSZMP elnöke búcsúzott az elhunyttól.
