Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1989. június 10., szombat Rékassy Csaba: Noé Rékassy Csaba halálára A magyar grafika nemzetközi szempontból is jelentékeny mezőnyében előkelő helyet vívott ki magának Rékassy Csaba, akit az idén Kiváló Művész kitüntetésben részesítettek. A közép- nemzedék soraiba tartozott az 1937-ben Budapesten született, egykor festőnek indult művész, aki minden évben néhány hónapot Hódmezővásárhelyen töltött, de a magyar grafika fellegvárához Miskolchoz is erős szálak fűzték. 1956. és 1962. között, tehát a legkritikusabb években végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kádár György növendéke volt. Az európai grafika reneszánsz nagymestere, Dürer hatott rá leginkább, akinek tanítását egy életen át őrizte éppúgy, mint a magyar grafika korán elhunyt üstökösének, Kondor Bélának, pályatársának és barátjának gondolkodásmódját. Stílusát kiérlelt, tiszta vonalkultúra, a groteszk lehetőségeit nagy mértékben kihasználó, népies realizmus jellemzi. A magyar népművészet és a paraszti faragvá- nyok is erősen befolyásolták. Fiatalságában a festészettől az iparművészeiig sokféle műfajjal próbálkozott. Mint 1971-ben, első kiállítására készülve nyilatkozta: „Szűkén véve kilenc műfajban dolgozom. Grafika, festmény, tűzzománc, falikép, kerámia-falikép, cserépedény, faliszekrénykék, — az ajtajukat használt famet- szetducaimból csináltam — faintarzia és rézmunkák. Van egy sárgarézmozdonyom is. Elárulom, hogy R. Cs. vízjelű merített papíromat is magam gyártom.” Később, mint grafikus, a sokszorosító grafikai eljárások klasszikus technikáit művelte, főleg a rézmetszetek virtuóza volt. Ez a nehéz, szaporátlan technika nemcsak munkamódszerét tükrözte, hanem művészeti felfogását is: „Kerülöm az esetlegességeket... nem veszem számításba őket. A rézmetszeten én viszem végig a folyamatot, nem kell bekapcsolni olyan tényezőt, mint például a savat a maga véletlenszerűségeivel. A rézmetszeten csak az van, amit magam teszek oda”. Műveinek állandó tárgya az ember. Lapjainak értelme talányos, kettős jelentésű. Áttételei látszólag könnyen érthetők, de a figyelmes nézőt sokáig foglalkoztatják. Módszere a motívumok meg- cserélése, a szokatlan áttű- nések, a történelmi és életkori szituációk egymásba játszása, a rokonjelenségekhez kapcsolódó képzettársítás. Gyakran alkalmaz allegorizáló keretmotívumokat, az optikai nézőpont kettősségét. Érdekli a modern technika, vonzódik a sejtelmeshez is. Eredeti gondolkodásmódja megnyilvánul például legendáriumaiban, amelyekben az ókori és a bibliai témákat a modern techknika és tudomány felfedezéseivel vegyíti, saját gondolatait az ismert jelképhez kapcsolva teszi időszerűvé és időtálló- vá. A Noé című lapon a bárkaépítés fázisaiba rejti nagyon is mai élettapasztalatait, groteszkbe hajló fanyar humorral. A jókat és a gonoszokat különválasztja. Az előtérben az élet értelme, a jövő hordozói, a meztelen nők játszanak a jövőről, mit sem sejtve: A férfiak modern ruhákban a bárkán dolgoznak. A háttérben a gonoszok egymás életére törve pusztítják egymást. Népszerűségének, hazai és nemzetközi sikereinek a titka, műveinek egyszerre klasszikus és modern atmoszférája. 1971-ben a Tornyai plakettet, 1970-ben a Tokiói Biennálé. 1975-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1984-ben Szeged Városi Tanácsának díját, 1985- ben pedig az Érdemes Művész kitüntetést, kapta meg. Rékassy Csaba 52 évesen, alkotó ereje teljében távozott. Brestyánszky Ilona Díszkivilágítás a Tiszáin?! — Ezek világháborús maradványok, vagy memen- tók? — int fejével az árválkodó öntöttvas kandeláberekre a Tiszai pályaudvar előtt fényképező turista. A kérdezett vasutas szó nélkül, s úgy, olyan dühvei halad tovább, mint akivel jó bor helyett ecetet itattak. Igaz, szó nem hangzik el, de több száz vasutas S. O. S. jelzése, panasza eljut a vasutigazga- tóságra. „A felvételi épület előtt, a tér kellős közepén lassan egy éve búra nélkül éktelenkednek a kandeláberek. Nem törődik vele senki sem”. No ez tévedés. Lapunk április 26-i czámá- ban fényképes összeállítás jelent meg. Ez jól szemlélteti a műemlék jellegű felvételi épület korszerűsítésében való előrehaldást, s éles ellentéteként a térvilágító berendezések kiépítésének „le- akadását” elmaradottságát. Reklamációk — válasz nélkül. A Miskolci Vasútigazgató- ság vaskos borítékot juttatott a szerkesztőségbe. Minden arra utal „törököt fogtak.” Az Art Union Művészeti Közös Vállalattal kötött megbízási szerződés szerint: L. József ipari formatervező művész hat darab 4—4 tagú 5—5 lámpatesttel ellátott díszkivilágítási kandelábert gyárt beépít, s elvégzi az elektromos szerelést. Az első okmány szerint „A szerződés teljesítési vég- határideje: 1987. szeptember 30”. A szerződés módosult, az új teljesítési határidő 1988. IV. 30. lett. Idézet Halász Józsefnek, az igazgatóság fejlesztési osztályvezetőjének az említett pesti vállalathoz küldött leveléből „Az Art Union helyi megbízottja, illetve a tervező és kivitelező ipari formatervező művész Litvvin József többszöri telefoni és személyes megbeszélésünkre sem teljesítette a megbízási szerződésben foglaltakat...” Itt teljesítési határidőként már 1989. március 15. volt. Ez — mint az Észak-Magyarországban 1989. április 26- án közölt fotó összeállítás is dokumentálja — nem történt meg. A telefonálgatás, levélváltás tovább tart. A változás annyi, hogy a fővárosi szervezet új névvel: Art Trade Művészetközvetítő Kft. címen működik tovább. A vasútigazgatóság sürgetésére O. Ecker Judit ügyvezető igazgató szűkszavúan azt válaszolta „Levelük alapján... felszólítottuk Litwin József iparművészt a kért határidő betartására. Válaszáról azonnal tájékoztatjuk Önöket.” Pszt! Maradjon köztünk. Az igazi felelős én vagyok. A vasútigazgatóság kérésére Litwin úrral még a múlt év novemberében beszéltem. Határozott ígéretet tett: — A karácsonyi ünnepekre a díszvilágítás működni fog! Itt a vétkem. Elfelejtettem megkérdezni, hogy melyik karácsonyra érti? Mert karácsony eddig is volt, és 2000- ben is lesz. (Csorba) Postai vonatkozású események Tokaj történetében Híd Erdély felé A nektárt termő Hegyalja kapujában fekvő Tokaj úgy is, mint tiszai átkelőhely, jelentős szerepet játszott az ország politikai, gazdasági életében. Földrajzi helyzetéből kifolyólag a XVI—XVIII. században az ország egyik legfontosabb postahelye volt. lAz itt létesített postaállomás történetére sok irat utal, amit a posta történetének kutatói még mindig csak részben derítettek fel. A mohácsi gyászos csatavesztés után (1526) a három részre szakadt országúján a hírközlés, értve alatta a posta működését, különböző módon alakult. Az erdélyi részben fennmaradt a közterhen alapuló ősi hírvivőszolgálat. A királyi Magyarországon a Taxis-család hazai postaszervezete honosodott meg, ebben Ikiapott Tokaj jelentős szjerepet. I. Fer- dinánd (1526—1564) 1528-ban Buda és Bécs között tíz posta- állomást 'létesített a kincstár költségén, postamesterei között volt Taxis Mátyás pozsonyi postamester, aki később a Habsburg birodalom postáinak irányítója, udvari főpostamester lett. Az egri vár sikeres megvédése után (1552) Ferdi- nánd Dobó Istvánnal az új erdélyi vajdával Kassától Nagyszebenig és Déváig vezető útvonal mentén 1553- ban hadi-postavonalát állíttatott fel, amit Taxis Ber- nát, az említett Taxis Mátyás rokona, hajtott végre. E postavonal, mely Tokajon át haladt, Ferdinándnak Erdély feletti uralma végével meszűnt. A másik postavonal létesítését ugyancsak hadi körülmények tették indokolttá. Miksa király (1564—1576) 1565-ben hadvezérét Sohwendl Lázárt küldte János Zsigmond ellen és 1565-ben Tokaj, 1566-ban Szatmár került birtokába. E hadjárat során Paar Péter — Taxis Mátyás utódaként — újjászervezte a korábbi hadipostaállomásokat Kassa és Szatmár között, melynek irányítója a Tokajban székelő Pethauer Mátyás lett. Schwandl Lázár 1567 novemberében feloszlatta a Kassa—Szatmár közti hadipostát és azt rendes posta- vonallá alakította át, ahol már civil postamesterek teljesítettek szolgálatot. A posták igazgatását 1570-ig Paar Mundin kassai postamester, aki a „magister postarum a Cassovia ad Zathmar et Thokay” nevezte magát, látta el. Paar Mundin a pozsonyi postamester, mint „Magyarország postamesterének” volt alárendelve. Fizetésükről — állomásonként 2—8 lótartás, havonként 8 rénes forint — az Udvari Kamara gondoskodott. Nem postai vonatkozás, de hozzátartozik Tokaj múltjához: hitelesen bizonyított, hogy Schwendl Lázár Miksa király és császár fővezére Tokajban történt tartózkodása alatt szekérszámra szállította Colmár szászországi város melletti birtokára a szőlővenyigét, néhány magyar vincellért és ezzel honosította meg Elzászban a szőlőtermesztést, amiért a hálás utókortól szobrot is kapott Colmar város terén. A hazánkban meghonosodott Taxis-féle posta hasonló volt az osztrák posta működéséhez, melyet 1535- ben szabályoztak. A posta hivatalos nyelve a latin volt, az első postamesterek németek, nem is voltak valami népszerűek. A postalegények minden esetben magyarok voltak. Néhány szót az első postaszabályzatról. A postaállomások egymástól 3-5 német mérföldnyire (24—45 km) voltak, egy-egy állomáson több lovas futár szolgált, ennek számától függött a postamester járandósága. A rendes postajárat hetenként egyszer, majd később kétszer közlekedett úti okmány mellett megállapított napon és időben. A rendkívüli gyorsaságot kívánó küldeményeket a postaállomáson mindig készenlétben álló futárok (postiliok estafeták) szállították. A rendkívül sürgős leveleket „Cito” vagy „Institia” jelzéssel látták el. Ilyet csak az udvar, kamara, vagy hadi kapitányság küldhetett. A gyorsfutárok- nak egy óra alatt kellett megtenni egy mérföldet. A királyi postát kezdettől fogva igénybevehette a közönség is, csak az volt a kikötés, hogy a fenti két jelzést nem használhatták. A magánlevelekre általában tarifa nem volt, a beszedett' díj a postamester mellék- jövedelme volt, éppúgy, mint az utasoknak bérbe adott hátaslóért szedett díj. A levelezés még nem vol gyakori, és főleg nem volt olcsó. A császáriak uralmának Erdélyben 1605-ben Bocskai István fejedelem vetett véget. Felkelése során a német postásokat elkergették, lovaikat elvették. így járt a kassai Hüber András postamester is, kinek házát elvették és bujdosásba kergették. Később házát visszakapta ugyan, de a kiállott sanyarúságok miatt testileg és vagyonilag annyira megtört, hogy özvegyének Csató Zsófinak „annyija se maradt, kivel tisztességesen eltemet- hete volna szegény ura testét”, emlékezett 1644-ben tett végrendeletében. Hüber András fia, Ambrus, visszakapta apja postáját Kassán és hozzá még Szína, Vil- mány Tállya postáját is. A Bocskai felkelés után az észak-magyarországi vármegyék közigazgatására nagyobb gondot fordítottak és II. Mátyás a Tiszán inneni és túli vármegyéket a Szepesi Kamara külön hatáskörébe utalva a posták hovatartozásáról is rendelkezett. E szerint Tokaj, Siro- ka, Bártfa, Somos, Eperjes, Kassa, Szína Vilmány Tály- lya, Bodrogkeresztúr, Nyírbátor, Kálló, Vada, Majtény és Szatmár fizetés tekintetében is e kamara hatáskörébe került. Tokaj e mozgalms időkben híd szerepet töltött be Magyarország és Erdély között. A tokaji vár fekvésénél fogva ellenőrzője volt a két ország közti átjárónak. Erre vonultak Bethlen Gábor majd I. Rákóczi György hadai. Bethlen Gábor a Nagy Fejedelem 1619-es hadjárata megzavarta a posták működését, azonban kevesebb kór érte a postákat. A pozsonyi főpostamester Paar, családostul Bécsbe futott, lemondott a magyarországi posták irányításáról. Bethlen Gábor széles körű levelezést folytatott, mind külfölddel, mind a honban. Leveleit maga írta és gondot fordíttatott azok gyors továbbítására. Bár saját postása volt, szükség esetén — Kassán történt tízéves tartózkodása alatt — többször küldte Christel Györgyöt a kassai királyi postamestert, vagy a tokaji Cseresnyey Fülöpöt. Érdekes időszaka ez történelmünknek Tokajt két postahálózat is érintette. Itt járt át a fejedelmi posta, itt működött a királyi posta- hálózat egyik fontos állomása is, holott Tokaj az erdélyi fejedelemhez tartozott. Bethlen Gábor az 1622- ben megkötött nikolsburgi békében az északkeleti hét vármegyét (Abaúj, Borsod, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Bereg) uralma alá vonta azon feltétel mellett, hogy a vármegyék közigazgatásilag a királyság törvényei alatt maradnak, amibe a posta működését is beleértették. Így a szepesi kamara egész területe Bethlen Gábor haláláig az erdélyi fejedelemség területe lett. Becses emléke Tokajnak az az 1629. január 2-án kelt fejedelmi levél, mely felmenti Tokaj városát a postaló, szekér és beszállásolás súlyos terhe alól: „ ... senki kedvek és akaratjuk ellen reájuk szállani, őket pénz nélkül való gazdálkodásra, postaló és szekér adásra, ha szintén magunk dolgaiban járván Sal- vus Conduotusunk volna valakinél is, ne erőltesse, ne kénszergesse, annál inkább megbántani, háborítani, károsítani... ne merészelje, mert valakik ez mi kegyelmes parancsolatunk éllen cselekszenek és rajtuk ha valami esik, nem másnak hanem maguknak tulajdonítsák ... Tokaj prae- sidiumunknak és udvarbi- ránknak megparancsoljuk szigorúan, hogy őket az ilyen támadó ellen megoltalmazzák ...” A fejedelem erélye eredményezte, hogy a soproni országgyűlésen (1622. április 3-án) II. Ferdinánd királyival törvénybe foglaltatták; a postát magyar irányítás alá helyezi, tisztségeit magyar nemesekkel törvényes úton fogja betölteni és az ügyikezelés rendje a magyar lesz. Az Országgyűlés (1622: 26 tcz.) elrendelte az országos magyar postamesterség felállítását Pozsonyban. melynek első vezetője Bornemisza István főpostamester lett. E törvény végrehajtásaként kerültek magyar postamesterek, Sós Gábor Kassára, Cseresnyey Fülöp családja Tokajba. Bornemisza István 1632- ben kiállított fizetési jegyzéke szerint a szepesi kamara Tokaj postához két lótartást engedélyezett, egy ló után egy hónapra 6 forint 40 dénárt fizetett. Hasonló járandósága volt Kállónak és Keresztúrnak. A kállói és tokaji postamesterek a helybeli harmincadostól kapták fizetésüket, amint azt Cseresnyey Fülöp tokaji és Columba János kállói postamester 1636-ban keltezett nyugtája is igazol. Cseresnyey postamesteri csalód idejéből több említésre érdemes nyugta maradt meg: 1631. június 2-ón Cseresnyey postamester elismeri, hogy „az Nemzetes vitézied Szegedi Gergely uramtól Császár urunk ö fölsége Tokay Harmincadosátul a Já- szay Conventbe való menetemnek magam, szolgám és lovaim költségére, mikor Homo Regius lévén az Eősze László uram ellen való fas- siokat az káptalanba bevittem” felvett hat forintot. Különösen érdekes az 1634. december 30-án kiállított nyugta: „Én Cseresnyey Fülöp császár urunk ő felsége Tokaj postamestere és annonáriusa vallom, ez Qui- tantiamnak rendéiben, hogy percipiáltam nemes és vitézlő Szegedi Gergely uramtól császár urunk ő felsége har- mincadosától... az várbeli magam saját pénzemen épí- tetett házamnak az árát az mint megórultatott tülem az Szepesi Nemes Kamarának Commissioja szerint, százhuszonöt forintot, id. e. ft. 125 Mely ház vétetett teőlem az vice kapitány, vagy következendő német kapitány uramnak szükségekre, kiről harmincados uramat quieta- lom.” Cseresnyey Fülöp még 1637-ben is maga veszi fel a fizetését „egy hóra kilenc forint harminchárom pénzt” 1642-ben, már Dániel fiának, mint utódjának fizettetett a kamara. 1654-ben a postamesteri és harmincado- si hivatalt egyszemélyben Palánka Mihály látta el. Kamody Miklós
