Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. május 2., kedd Ünnepségek május elsején (Folytatás az 1. oldalról) inkább helyzetünk tetszető­sebb oldalairól, leginkább eredményeinkről szólt. Más­részt azzal, a napjainkban megyénkben is terjedő né­zettel, amely szerint a 'fel- szabadulásunktól kezdődően a kommunisták csak hibát hibára halmoztak. Dudla József hangsúlyoz­ta: szükségesnek tartjuk, fe­lelősen számba venni őri­zendő értékeinket, valamint azt is. amitől elhatároljuk magunkat. Értéknek tekint­jük azt a gazdasági folya­matot, amely — minden napjainkra felerősödött fe­szültség mellett — korszerű és szükséges termelőbáziso­kat hozott létre a megyében. Értéknek tekintjük a kor­szerű technikával felszerelt nagy- és középüzemeinket, felkészült munkásaikat, mű­szaki-gazdasági értelmiségie­ket és az általuk teremtett értéket. Értéknek tekintjük — minden megyei sajátos és nagy gondjai ellenére is — a korszerű, hatékony me­zőgazdasági nagyüzemek és a kiegészítő háztáji gazda­ságok kialakulását. — Meggyőződésünk — folytatta —, hogy megúju­lásunkhoz erkölcsi gazdago­dásra is szükség van. Válto­zatlanul alapvető erkölcsi értéknek tartjuk a közérdek, a többség érdekének szolgá­latát. Ezt figyelembe véve, ké­szül a térség modernizációs programja, ebben a szellem­ben dolgozunk mindennap. Gazdaságilag megalapozott területi és települési önálló­ságot, sokszínű és hiteles helyi politikai intézménye­ket . akarunk. A reformtö­rekvéseknek át kell szőniük egész életünket, érvényre kell jutniuk a politikai éle­ten túl a gazdaság, a kul­túra, az oktatás, a művésze­tek területén egyaránt. Az ünnepi beszéd elhang­zása után kitüntetéseket ad­tak át a lemezgyár munká­ban élen járó dolgozóinak, majd a nap programja kul­turális műsorral folytató­dott. * A Petőfi Sándor Művelő­dési Házban délelőtt Tóth Lajos, a megyei pártbizott­ság titkára nyitotta meg Mazsaroff Miklós, Munká- csy-díjas festőművész kiál­lítását. A művész a hatva­nas évek elején kötött szo­cialista szerződést az üzem­mel. Naponta bejárt a gyár­ba, és igyekezett a lehető legmélyebben megismerni a nehéz fizikai munkát vég­zők életét, mindennapját. A kétkezi dolgozók, a gyár és a művész kapcsolata rövi­desen bennsőségessé, és Ma­zsaroff Miklós festészete szempontjából különösen eredményessé vált. * A borsodnádasdi majális tulajdonképpen már kora délelőtt megkezdődött. A résztvevők __ szórakoztatásá­ról a tarnaleleszi Szűk Má­tyás fúvószenekar gondos­kodott. Bemutatták műsoru­kat a miskolci majorettek, felléptek a népi táncosok és népi zenekar is adott kon­certet. A programokat ugyan többször megzavarta az eső, ám a nap így is jó hangu­latban telt, és tavaszi bállal fejeződött be. Básti János beszéde a Csernyikben A Csanyikban a Munkás­mozgalom Mártírjai emlék­műnél pontosan 10 órakor hangzott fel a magyar Him­nusz. Ezt követően Básti Já­nos, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára mondott ünnepi beszé­det. Szólt arról, hogy me­gyénk, amely korábban a iegdinamikusabban fejlődő téi'ségek egyike volt, 300 ezer embernek adott biztos meg­élhetést, 350 ezer embernek munkahelyet, ma gondokkal küzd. — A .mai ünnep — hallot­tuk — alkalom arra is, hogy a szakszervezeti mozgalom helyzetéről is szót ejtsünk. Korszakváltás előtt állunk, mely megújulást, de nagyon sok veszélyt hordoz, magá­ban. A szakszervezetek me­gyei tanácsa bízik a mozga­lom megújulásában, mert tö­rekvéseink becsületesek és tiszták. Független, szabad de­mokratikus szakszervezeti mozgalmat akarunk teremte­ni. Olyat, mely az érdekkép­viseletet, a dolgozók anyagi és szociális biztonságáért va­ló harcot tekinti feladatának. A szónok kiemelte, hogy a szakszervezetek érdekvédelmi feladataikat csak akkor tud­ják ellátni, ha tömegek bi­zalma, támogatása mögöttük van. A múlt hibái és tehe­tetlenségei miatt most ne hagyják veszni a szakszerve­zeteket, mert nemcsak ér­dekeik képviseletére, de az általuk nyújtott védelemre is szükségük lesz. Hangsúlyozta, hogy szak- szervezeti törvényre van szükségünk. Az érdekérvé­nyesítésnek ugyanis az el­fogadott sztrájktörvény csak egyik eszköze. Tudatában va­gyunk annak, hogy kétélű ez a fegyver, de létezik. Básti János: a szakszervezetek érdekvédelmi feladataikat csak akkor tudják ellátni, ha a tö­megek bizalma, támogatása mögöttük van. Egyetértünk a nagyüzemi munkásokkal, akik vallják, hogy dolgozni akarnak és nem sztrájkolni. Nem part­talan vitákkal, önmarcango- lásba sodró pesszimizmussal, cselekvést bénító egymásra mutogatással, csodát remélő kivárással, hanem, értékte­remtő munkával, és nemcsak szavakban hirdetett, hanem a valóságban testet öltő de­mokráciával juthatunk előre. A beszéd elhangzása után a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából megko­szorúzták a Munkásmozga­lom Mártírjainak emlékmű­vét. A megemlékezés virá­gait elhelyezték a Magyar Szocialista Munkáspárt, Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Bizottsá­ga, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa és Miskolc Vá- •rosi Bizottsága, Miskolc Vá­ros Tanácsa, a Hazafias Nép­front Miskolc Városi Bizott­sága, a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szervezet Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége, valamint a Szo­ciáldemokrata Párt képvise­lői. A majálison Básti János találkozott az MSZDP, vala­mint a Magyar Demokrata Fórum miskolci szervezetei­nek jelenlevő képviselőivel. Az említett szervezetek elfo­gadták a meghívást a közel­jövőben megrendezendő me­gyei szociálpolitikai fórum­ra. * Hernádnémetiben a Dózsa út lakói kapával, lapáttal — és inem kis büszkeséggel ünne­peltek. Az ott élők elhatároz­ták, hogy ha már a faluban lefektették a gázvezetéket, akkor igyekeznek előnyeiből ők is részesülni. Mivel a he­lyi tanács pénztárcája nem bírta a soron kívüli munká­kat, 60 család kétkezi mun­kával pótolta a hiányzó összeget. Szombaton már be­temették a vezetéket, el­egyengették a földet, most már csak a leágazások rá­kötése van hátra. Korábban az utca járdáját is így ké­szítették el. Az utcában mindössze négy lakos (nyug­díjasok) nem akarta beve­zetni lakásába a gázt, de a munkában ők is segítettek. Nem messze innen, Me- gyaszón a község művelődé­si házában az Aranykalász Tsz köszöntötte nyugdíjasa­it. Kétszázötven nyugdíjast láttak vendégül. Vasárnap Alsódobszával közösen ünne­peltek. Boldogkőváralján — megyénk zempléni részének szépséges falujában tájházat avattak, örvendetes hír, hogy apáink, dédanyáink öröksé­gét igyekszik átmenteni a he­lyi tanács és a hagyomány­tisztelő lakosság. Nagygyűlés Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együtt­működés révén kamatoztat­hatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti érté­keit és járulhat hozzá az egyetemes kultúra gazdagí­tásához. Hazánk reformtö­rekvéseinek távlati célja az is, hogy felzárkózzunk a fej­lett országokhoz a gazdaság­ban, a kultúráiban, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi távú idősza­kot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül le­hetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív része­se, felelős tényezője akar leni e nagy nemzeti vállal­kozásnak — húzta alá a fő­titkár, rámutatva, hogy a párt történetének új fejeze­te kezdődött él az 1988. má­jusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éve­ken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatal­mas feszültségek erjedtek, megoldatlan problémák hal­mozódtak egymásra. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől — az egész politikai intézmény- rendszer hallgatólagos támo­gatását sem nélkülözve —■ fokozatosan elhanyagolta a konkrét helyzet konkrét elemzésének követelményét. Részben nem vette észre, részben pedig szándékosan eltakarta a magyar gazdaság és a magyar társadalom alapvető gyengeségeit — köztük a szellemi munka le­értékelődését. Ezzel azt a ha­mis közérzetet táplálta az egész társadalomban, hogy elért eredményeink korsza­kos jelentőségűek, időtálló- ak, elegendőek ahhoz, hogy hazánk a fejlett világ orszá­gai közé emelkedhessen. A gazdasági vezetők közül nem kevesen hitték el, sőt egye­sek terjesztették is magukról, hogy a nép érdekében tit­kolják el a valóságot, cseré­lik fel a termelés és az el­osztás normális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozott­ság látszatát erősítették ak­kor is, amikor már a ren­detlenség szaporodott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez ve­zetett. Hosszabb távra visz- szatekintve is elveti a szo­cializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyban működik, amely csak az uta­sítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szo­cializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érde­keltséget, az alkotó kezde­ményezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, ér­dekek ellenében akar hat­ni ; határozottan ellenzi, hogy közvetlenül, apróléko­san avatkozzék be a gazda­sági folyamatokba. Ugyan­akkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből min­den haladót és minden elő­remutatót vállal. Nagyra be­csüli a felelősségteljes mun­kát, a tudás gyarapításának igényét. Támogatja a végzett munka, a valóságos teljesít­mény értékének megfelelő elismerését, az egymás irán­ti felelősséget és tiszteletet tükröző munkatársi kapcso­latokat. Bátorítja a vállalko­zó kedvet, az új iránti fogé­konyságot. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi ön­magunkhoz, hanem a nem­zetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb el­osztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figyel­münk, értékrendünk 'központ­jában a dolgozó, alkotó em­ber áll. Ebből következően elsőrendű feladatunknak te­kintjük a hivatására, a mun­kájára felkészülő és azt kez­dő fiatalok támogatását, il­letőleg az idős emberek sor­sával való foglalkozást, akik munkával töltötték el életü­ket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem szemé­lyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garan­ciákat akarunk kiépíteni ar­ra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanul­ság, amit az elmúlt négy évtizedből levonhatunk — szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgo­zó — legyen az párttag vagy pártonkívüli — felel a ki­alakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul működő rendszer le­hetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy poli­tikai tévedésekért büntető­jogi elmarasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számá­ra, mintha a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jö­vőbe kell irányítani, az örö­kös önmarcangolással ugyan­is nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetszetős, de üres szavaknak. A ma­gyar nép nagy többsége nyu­galmat akar, munkája ered­ményeként egyéni és családi boldogulást. Jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyen­lő jogokat biztosít és köte­lezettségeket támaszt min­denkivel szemlben. Az esély­egyenlőtlenség megszünteté­sét kívánja, a szocialista demokrácia 'kibontakoztatá­sát sürgeti. Ez mindenkitől tetteket, cselekedeteket vár. Az MSZM'P is az ehhez szükséges politikai feltételek megteremtésére törekszik, s tevékenységét a helyi teen­dőkre összpontosítja — szö­gezte le. A stabilizáció és a 'kibontakozás csaík akkor va­lósulhat meg, ha az egész társadalom szemléletét a realitás hatja át. Nem a vágyakból — a lehetőségek­ből kell kiindulni. Az MSZMP nem vesz részt — mert ez elveitől idegen — a népszerű, de teljesíthetetlen követelményeket hangoztatok versenyében. A közelgő választások kap­csán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, ha­nem felelőssége tudatában kimondja: több év követke­zetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásá­hoz. Az embereknek joguk, 'hogy megismerjék a valósá­gos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is 'ki­számítható politikai szerve­zet kíván lenni. Szocializ­must, demokráciát, fellendü­lést akar — ez programjá­nak három kulcsszava. Ha­tározottan vállalja a szocializ­mus ügyét, olyan eszményt lát benne, amelyet nem ki­talált az emberiség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyokban, ami nem elérendő állapot, hanem meglevő lehetőségek felisme­rése és tudatos kiaknázása — s ehhez kéri a párt a szervezett dolgozók, a ma­gyar nép szigorúan igényes, követelményéket támasztó bizalmát. Az MSZMP helyes, jó po­litikájával képviseli a mun­kásérdekéket — szögezte le az előadó, emlékeztetve ar­ra is, hogy a párt a szocia­lizmusellenes erőik támadásá­nak kereszttüzében dolgozik. Reformtörekvéseit igyekez­nek elferdíteni, őszinte szándékát kétségbe vonni, az el sem követett hibákért fe­lelőssé tenni, sorait megosz­tani. Ez a magatartás — tet­te hozzá — végigkísérte a munkásmozgalom egész tör­ténetét. Ezért a ésaiknem százéves tanulság alapján a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén e helyről is kérte a magyar dolgozókat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpatizánsokként tekintsék magukénak az MSZMP-t, támogassák politikáját, használjuk fel céljaik érde­kében, s utasítsák el a rá­galmakat. Az MSZMP mar­xista szellemű reformpárt, konkrét társadalmi feladato­kon munkálkodó akciópárt, a szocializmust akaró sok­színű erők változatos for­mákban szerveződő közössé­ge — jelentette ki, s meg­győződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tö­megbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az értelmes fi­zikai és szellemi munkát, a ■hatékonyságot, a jobb meg­élhetést, akik másként alkar­nak dolgozni és élni mint eddig, akik elkötelezett hí­vei a reformfolyamatnak. Őket becsüljük meg azzal, hogy ma a kellő hozzáértés­sel és hivatástudattal vég­zett, eredményes munkát ün­nepeljük, mert ez a jövőnk záloga, az értékteremtés iga­zi forrása — hangoztatta, majd kifejtette: azokat ün­nepeljük, akik — bármely poszton — tudásuk legjavát ■adva, szorgalommal, tisztes­ségesen dolgoznak. E tekin­tetben semmiféle különbség nincs a fizikai és a szelle­mi .munka közötit. Nincs szó szembenállásukról, hanem a társadalmilag értékes, ered­ményt hozó munka áll szem­ben a teljesítmények fedeze­te nélkül szerzett, az elosz­tási-hatalmi pozícióból szár­mazó többletjövedelmekkel, a korrupcióval, a társada­lom megkárosításával: a leg­alapvetőbb - munkásérdek az értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülése. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú part­neri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét nélkülözhetetlennek tartja a munkavállalói érde­kek intézményes védelmé­ben. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett ered­ményes munkát, biztonsá­got, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom