Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mikroelektronika az NDK-ban Talán nincs még egy olyan iparág, amely ennyire közel­ről érintené az állampolgáro­kat. Hiszen reggelente mik­rohullámú sütőjüket, magnó­jukat bekapcsolva közvetett módon találkozhatnak a mik­roelektronikával. A számítógépgyártó-ipar a 8 és 16 bites személyi szá­mítógép tömeggyártása mel­lett megkezdte a 32 bites elő­állítását is. E fejlődés a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban azáltal vált lehetővé, hogy teljesen új gyárakat épí­tettek, a meglevő üzemek nagy részének profilja meg­változott, s a beszállító ipar megfelelő minőségű termé­kekkel rukkolt elő. A mikro­elektronika legfőbb felhasz­nálói ezen felül speciális igé­nyeket is kielégítő kutatási és gyártó részlegeket hoztak létre. Az aktív részegységek leg­fontosabb gyártója az NDK- ban az erfurti Mikroelektro­nikai Kombinát, amelyhez 23 üzem tartozik. Az 1978-ban alapított kombináthoz terve­zőintézetek, termelőegységek és alkalmazási központok tartoznak, amelyekben mint­egy 60 ezer ember dolgozik. A cég 1500 részegységtípust gyárt, s ezt 1990-re 2000 tí­pusra fejlesztik fel. Különös­képpen a számítógépgyártás és adatfeldolgozás, az elekt­ronikus hírközlési és auto­matizálási technika, valamint a szórakoztató elektronika igényeit elégítik ki. A kom­bináttal és az Erfurtban ta­lálható anyavállalattal a vá­ros a csúcstechnika centru­mává vált. A szerszám- és feldolgozó gépiparban a mikroelektro­nikai részegységek alkalma­zásával jelentősen emelke­dett a technikai színvonal. Az NDK-ban például a tex­tilgépek 71, a poligrafikus berendezések 67 százalékát szerelték fel mikroelektroni­kai alkatrészekkel. Ezek al­kalmazásával az iparág ter­melékenysége — összehason­lítva a hagyományos techni­kával — 500 százalékkal nőtt. A gépgyártásban az ilyen megoldásokkal érez­hetően javulnak a munka­feltételek is. Az anyagok és szerszámok automatikus ada­golása, a technológiai folya­matok összekapcsolása, az automatikus felügyelet csök­kenti a nehéz fizikai mun­kát és színesebbé teszi a munkavégzést. A mikroelektronika alkal­mazásának segítésére vala­mennyi megyében speciális üzemeket hoztak létre. Ezek­ben jelenleg 600 mérnök dol­gozik. A szakemberek a leg­modernebb számítógépes esz­közökkel rendelkeznek a hardware- és a software- gyártáshoz. Elsősorban azok­nak a cégeknek nyújtanak segítséget, amelyek első íz­ben használják a mikro­elektronikát. Információkat, tanácsokat adnak az alkat­részekről, a mikroszámítógé­pekről. a miikroprocesszor- rendszerekről, a tervezési le­hetőségekről. A 15 speciális üzem .legfontosabb feladata, hogy a kis- és közepes válla­latokat a hatékony racionali­zálásban segítsék, mégpedig a számítógépes technika alkal­mazásának elterjesztésével. Pártélet a végeken Á harcok színtere a lakóhely lesz A politikai intézményrendszer átalakítása már-már kö­vethetetlen tempót diktál. Szinte napról napra változik valami, kapkodjuk a fejünket, pillanatnyi kihagyás nélkül kell nyomon követnünk az eseményeket, a történéseket, ha nem akarunk lemaradni, ha lépést .akarunk tartani napja­ink változásaival. Ez alól nem kivételek ,az üzemi párt­szervezetek sem. Vajon valóban képesek-e megfelelni a kor követelményeinek? ^Mondjuk, olyan, csendesnek tűnő tájakon, mint a szőlönevelö Tokaj-Hegyalja. Erről be­szélgettünk Filc Andrással, a Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­dasági Borkombinát üzemi pártbizottságának ma még füg­getlenített titkárával. — A Politikai Bizottság legutóbbi ülésén egyebek között tárgyalt a párt szer­vezeti felépítésének és mű­ködési módjának megvál­toztatását szorgalmazó elő­készítő munkabizottsági vi­taanyagról. Ebben egyebek mellett szerepel: megnövek­szik a helyi pártszervezetek szerepe és önállósága. Meny­nyire érvényesül ez most a térség egyik legjelentősebb gazdálkodó egységének párt- szervezeténél, min kellene változtatni, hogy a kívánt változás bekövetkezzen? — Nem volna igaz és nem is hinné el senki, ha azt mondanám, hogy a munka­helyi pártszervezetek ma teljesen tisztán és világosan látják helyüket, szerepüket. Egyet azonban világosan lá­tunk; azt, hogy az eddigi­ektől más módon kell poli­tizálni. Ez alatt többek kö­zött azt értem, hogy megnő a lakóterületen végzendő politikai munka jelentősége, de változik a munkahelyi pártmunka tartalma is. Ah­hoz. hogy a kívánt változás bekövetkezzen, azt kell el­érni. hogy a pártszervek. pár.talapszervezetek ne ve­gyék át a gazdasági vezetés feladatait, szűnjék meg a ..beszámoltatás”, a számon­kérés. Ezzel egyidőben a párttagok, a pártszervek kí­sérjék figyelemmel a gaz­dasági döntések, folyamatok alakulását, hatását és a gaz­dasági vezetésben, a válla­lati tanácsokban, a szakszer­vezetben dolgozó kommunis­tákon keresztül véleményez­zék azokat. Egyet lehet ér­teni a Politikai Bizottság azon javaslatával, hogy a fontosabb funkciókat illető­en a párt mondjon le a ha­táskör gyakorlásáról. Ezek . a változások nem egyik nap­ról a másikra valósulnak meg a borkombinátnál, de párttagságunk megérti a változás szükségességét, ké­pes lesz megfelelni az új követelményeknek is. A vál­tozás másik iránya a lakó­területen is végzendő fel­adat. Ennek szükségességé­vel is egyetért párttagsá­gunk. Hozzáteszem, ez nem teljesen új számunkra, mert egyfajta együttműködés ed­dig is volt a városi és köz­ségi pártszervekkel. Ezt a Azt. hogy az elmúlt év­tizedek piacszemléletének hiánya milyen durva torzí­tásokat végzett az egyes ter­mékek árain, mi fogyasztók, gyakorta érezzük. De érzik ezt a termelők is, sőt a kü­lönböző ágazatokhoz tarto­zók is. akik bizony nemegy­szer egymásra mutogatnak, hangoztatván, hogy a mási­kuk érdemtelenül élvezi előnyt. Ám a mai nehéz ma­gyar gazdasági helyzetben már nem sok reménnyel ke­csegtet az egymásra mutoga­tás. Ekképpen vált fölösieges- sé a minap Budapesten meg­rendezett kerekasztal-beszél- getés alapkérdése is: ki kit támogat? A résztvevő szak­értők (az Ipari Minisztéri­um, Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Pénz­ügykutató Rt. képviselője) ugyanis elfogadván egymás érveit, ugyanarra a megálla­pításra jutottak, azaz: a mai támogatási rendszerben min­denki csak vesztes lehet! A kerekasztal-beszélgetés elsősorban az agrárszférát boncolgatta, azt nevezetesen: mennyire támogatott a mai magyar mezőgazdaság, sza­bad-e azt támogatni, s való­ban a sokat szidott agrár­olló nyílása okozza-e az ága­zat belső feszültségeit? A té­nyek : a magyar mezőgaz­daság számára a legtöbb gondot kétségkívül a rend­kívül kötött árrendszer, va­lamint a külső és belső pia­ci árnyomás okozza. Ily mó­don a tevékenységébe begyű­rűző ipari árnövekedést nem tudja egyelőre megjeleníteni saját termékei áraiban. Ám, ha körbenézünk a nagyvilág­ban, tapasztalható, hogy a fejlett mezőgazdasági orszá­gok gazdái is az agrárolló nyílása közepette tevékeny­kednek. Csakhogy — miköz­ben a többi ország elsősor­ban gazdasági jólétük révén, a mezőgazdaság termelését erősen támogatja — ott az agrárolló nyílása egyúttal a még hatékonyabb szelektív termelésre is inspirál. Ma­gyarországon viszont 1985- től a mezőgazdasági elvonás meghaladja a támogatás mértékét, azaz: az agrárszfé­Ma/cf megfizeti a fogyasztó? Egymásra mutogatás helyett összefogást ra költségvetési nettó befi­zetési jellege folytonosan nö­vekszik. Az ágazat helyzetét tovább rontja a számára nem megfelelő monetáris politika. Amíg ugyanis a nyolcvanas években a hite­lek kamatai csupán 10 szá­zalékosak voltak, mára ez meghaladja a 20 százalékot. Miután pedig a mezőgazda- sági tevékenység jellegénél fogva hosszabb tőkelefekte­tést igényel, valamint — mert az átlag jövedelmező­ségi szintje nem haladja meg az 5 százalékot — az elvonás mellett a hitelpoli­tika is oka a mostani elsze­gényedésnek. A szakértők szerint továb­bi károkat okoz, hogy az ag­rárszférát a népgazdaság egyensúlytartása okán túl­zott — sok esetben a kevés­bé hatékony, bár az iparinál hatékonyabban előállított termékek — exportra ösz­tönzik. Ez a túlzott export évente mintegy 50 milliárd forintos támogatást von el az államkasszától, amely — ki ne tudná — nehéz hely­zetben van. Következmény­ként, félő, hogy előbb-utóbb Magyarországon is felismer­hető lesz az úgynevezett net­tó exportőr effektus, azaz az a veszély, miszerint az exporttámogatásokat a honi fogyasztóval fizettetik meg. Adatokkal bizonyítható ugyanis, hogy azokban az országokban, ahol ez az em­lített effektus bekövetkezett, például Argentína, az agrár­termékek belső árai évről évre növekednek. A helyzet reális mérlegeléséhez azon­ban azt is tudni kell, hogy 1947 óta a magyar külke­reskedelmi mérleg a mező- gazdasági termékkivitel nélkül egyetlenegy eszten­dőben sem lett volna pozi­tív. Ebben a megközelítés­ben (is) égető tehát a kér­dés megválaszolása: szükség van-e a magyar agrártermé­kek külhoni értékesítésére, s ha igen. milyen áron? Szóval, a magyar mező- gazdaságban egyre súlyosabb ellentmondások feszülnek. A retorikán túl viszont még semmi megfelelő intézkedés nem történt az úgynevezett piacszemléletű gazdálkodás megteremtéséért. Ezért aztán nem csoda, ha az ágazatok — talán tehetetlenségükben — az egymásra mutogatásig jutnak csak el. Persze ennek az egymásra való mutoga­tásnak van némi alapja is. Nem sikerült fejlett ipari országgá lennünk, mégis ma az ipari árak tiszta jövede­lemtartalma valóban maga­sabb a relatíve fejlettebb mezőgazdaság termékárad­nak tiszta jövedelemtartal­mánál. (1987-ben például az ipari ár tiszta jövedelem- tartalma 16,2 százalékos volt, szemben a mezőgazdaság 9,3 százalékával, amelyet jócs­kán javít, más szóval torzít az alaptevékenységen kívüli ipari ágazatok magasabb jö­vedelmezősége.) Az agrár­ágazat joggal sérelmezi, hogy rossz példaként emlegetik őket a szanálási alap 600 millió forintos megkurtításá­ért, mellyel közel 150 szövet­kezetét segítettek meg tavaly,- miközben szemérmes hallga­tás övezi azt a 2,5 milliárd forintot, melynek felhaszná­lásával egyes ipari üzemeket mentettek meg a csődtől. (S ebben a 2,5 milliárd fo­rintban nem szerepelnek azok az összegek, amelyek­kel az úgynevezett kiemelt nagy ipari vállalatokat sza­nálták.) A mezőgazdasági ágazat sérelmezi azt is, hogy az ipar nem tud, vagy nem akar lépést tartani az agrár­szférával. így történhet, hogy a mezőgazdaság által felhasznált ipari eredetű anyagok csupán 30 százaléka származik belföldről, a töb­bit külhonból kell beszerez­ni. Haldoklik a magyar me­zőgazdasági gépipar, az a gépipar, amelynek pedig eredendő feladata lenne az agrárágazat kiszolgálása. Hogyan lehetne mégis sza­badulni az egyre szűkülő és szorongató zsákutcából? Csakis átfogó reformok ha­tékony végrehajtásával. így a mozgástér, a szabad vál­lalkozások, az önálló vezeté­si módok kiszélesítésével, avagy a régen ígért tulaj­donviszonyok megváltoztatá­sával mezőgazdaságon belül, továbbá a termékforgalom, a földforgalom megteremté­sével. Szóval, ma már tényleg nem az a kérdés, hogy a Pénzügyminisztérium az ipa­ri, vagy a mezőgazdasági ágazatot támogatja jobban, hanem az, hogy ezek az ága­zatok képesek lesznek-e meg­újulni, összefogni, s egymás érdekeinek tiszteletben tar­tása mellett a mind mélyebb­re süllyedő magyar mező- gazdaságot felemelni. Balogh Andrea gyakorlatot kell a jövőben tovább erősítenünk. — Az új elképzelések sze­rint az MSZMP feladja az úgynevezett területi és üze­mi-szervezési elvet. Ami azt jelenti: a munkahelyek nem válhatnak politikai csatáro­zások, a pártharcok színte­révé. Hogyan készülnek fel erre önök? Van-e ma egy­általán ellenzéke a működé­si területen — ez alatt ért­hetjük a vállalatot, a várost és egész Tokaj-Hegyalját — az MSZMP-nek? Filc András 1950 óta vesz részt a munkásmozgalomban. 1968 óta függetlenített pártve- zető. munkássága Sárospata­kon kezdődött, politikai mun­katársként. Később ugyanitt a városi pártbizottság titkára. 1973—1976 között nappali ta­gozaton végezte el a Politikai Főiskolát, majd Sátoraljaújhe­lyen tevékenykedett a városi­járási pártbizottság titkára­ként. Saját kezdeményezésére került a borkombinát párt­szervezetének élére 1983. má­jus i-jétől. Az általa veze­tett üzemi pártbizottság sajá­tos helyzetben van, hiszen á vállalat működése is több hegyaljai településre terjed ki. A 305 párttag 13 alapszervezet­ben dolgozik, amelyek közül négy Sátoraljaújhelyen, egy Bodrogolasziban, öt* Tolcsván, kettő Tarcalon, egy Tokajban működik. Valamennyi párt- alapszervezet aktívan bekap­csolódik a települések min­dennapjainak életébe is. S még csupán annyit: 1988. au­gusztus 1-jétől 15 fős egytes- tülctes pártbizottság irányítja a pártmunkát a vállalatnál, ki­egészülve három állandó mun­kabizottsággal. — Valóban elképzelhetet­lennek tartom azt. hogy a munkahely a pártharcok, a politikai csatározások színte­révé váljon. Nemcsak azért, mert a munkahelyen leg­főképpen dolgozni kell, ha­nem mert a működés anya­gi-tárgyi feltételei a mun­kahelyen nem biztosíthatók. Van-e ellenzéke az MSZMP- nek a vállalatnál, a terüle­ten? Erre azt tudom mon­dani. hogy a vállalatnál nincs, a működési területen vannak alternatív szerveze­tek. Az üzemi pártbizcuttság- nak ezekkel a szervezetek­kel ma még nincs semmi­lyen kapcsolata, de nem tar­tom lehetetlennek, hogy a kapcsolat a jövőben létre­jön. — A pártmunka változá­sának egyik központi gon­dolata, hogy a politikai munkát, amelyet korábban sok helyen függetlenített be­osztásban végeztek, a jövő­ben elsősorban társadalmi munkában kell vállalni. Ügy tudom. Ön az elsők között szánta rá magát erre Tokaj- Hegyalján, de talán a me­gyében is. Miért? Nehéz volt-e a döntés? Nem ke­rül-e függőségi viszonyba esetleg gazdasági vezetőjével szemben? Mit szól családja a várható többletmunkához? Követik-e döntésében más pártbizottságok titkárai a városban? — A pártmunka eddigi jellegét, tartalmát figyelem­be véve az a véleményem, hogy a tisztségviselők füg­getlen stése az irányító pánt- szervekben indokolt volt. Ha figyelembe vesszük a bor­kombinát sajátos helyzetét, főleg a területi szétszórtsá­got. a pártmunkával szem­ben támasztott eddigi köve­telményeket, akkor azt hi­szem. nem kell különöseb­ben indokolnom az eddigi függetlenítést. Ismerem a gazdasági vezetőink vélemé­nyét. és így bátran állítha­tom, hogy a borkombinát gazdasági eredményeinek el­érésében nem kis szerepe volt az itt dolgozó „ több, mint 300 párttagnak. Ä meg­változott helyzet, a többpárt­rendszer megvalósulása, a pártmunka tartalmának vál­tozása viszont szükségsze­rűen veti fel a függetleníté- sek megszüntetését. Ez a felismerés motivált engem is abban, hogy a továbbiakban a funkcióval járó feladato­kat társadalmi megbízatás­ként végezzem. A felismerés után a döntés már nem okozott különösebb gondot. Előzetes megbeszélésünk alapján a vállalat vezetése képességem, képzettségem, gyakorlati tapasztalataim alapján megfelelő beosztást, feledafokat jelöl majd ki számomra. A függőségi vi­szonytól nem tartok, mert a fizetésem, a jövedelmem ed­dig is a vállalattól kaptam, de ez soha nem vezetett elv- telenségekhez. A megválto­zott helyzet bizonyos több- letfeladatokikal jár majd szá­momra. de a munkától én soha nem féltem. Arról, hogy a városban működő pártbizottságok függetlení­tett titkárai követik-e pél­dámat, nincs pontos infor­mációm. Úgy gondolom azonban, hogy a változást, a fejlődést ők sem fogják akadályozni. — Közelegnek a taTiácsta- gi és képviselői választások. Hogyan készül erre a bor­kombinát pártszervezete? Mit vár a választások ki­menetelétől ön — aki a városi választási bizottság elnöke is — és az itteni párttagság? — Várható, hogy a több­pártrendszer keretei között itt is csatározásokra kerül majd sor a választóik szava­zataiért. Arra készülünk, hogy ha a párt jelöltje, vagy jelöltjei mindenben megfe­lelnek az elvárásoknak, azt támogatni fogjuk itt a vá­rosban és a lakóterületen is. Készülünk arra. hogy a vá­lasztási agitációban az ed­digieknél nagyobb hatékony­sággal veszünk majd részt. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy saját jelöltet is állí­tunk majd a választás során. A választási munkában ar­ra számítunk, hogy szoros és közvetlen kapcsolat ala­kul ki a városban, illetve a községekben működő párt­szervekkel. párlalapszerve- zetekkel. A választások ki­menetelétől azt várom, hogy olyan személy kerül majd a Parlamentbe, aki jól ismeri a lakóterületet, ismeri a gondokat. problémákat, együtt él a terület lakossá­gával. vállalja a valódi nép- képviseletet. Nyikes Imre Ismét kivált: a MÉH Napjainkban világszerte felértékelődött a nyersanya­gok, másodnyersanyagok, ia hulladékok felhasználása és ez így van hazánkban, is. Ezért a MÉH Tröszt évről évre meghirdeti a fém-, a textil-, a papírgyűjtési, -hasznosítási, értékesítési versenyt, és mint más esz­tendőkben. most is április utolsó napjaiban került sor az országos verseny értéke­lésére. Az Észak-magyaror­szági MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat tavalyi eredményei alapján immár ötödször nyerte el a tröszt legjobb vállalata címet. Ezt ünnepelte a vállalati kol­lektíva az elmúlt hét végén Miskolcon, a Katowice étte­remben. A résztvevőket Ta­kács Károly, műszaki igaz­gatóhelyettes köszöntötte. Az elmúlt évben végzett munkáról, egyebek között arról, hogy exporttervüket 15 százalékkal teljesítették túl az előző évihez képest. Szűcs Ferenc, igazgató szá­molt be. Jól alakultak a vállalat árbevételei, nyere­sége és ami ugyancsak em­lítésre érdemes, a MÉH tag­ja a bérklubnak is. A tröszt legjobb vállalata kitüntetésről szóló okmányt, valamint a Kereskedelmi Minisztérium dicsérő okle­velét Molnár Kálmán, a tröszt vezérigazgatója adta át Szűcs Ferencinek. Az ünnepségen többen kaptak Kiváló Munkáért ki­tüntetést, illetve a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom