Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

— Szoktunk vele találkozni, ha bejön a hengermű felső ajtaján, ha kezel velünk, szól hozzánk valamit, majd amott, a hátsó ajtón kimegy. Azt mondom, amióta itt van, csak jóra viszi a vállalatot.

Aki mondta, egy lemezgyári dinasztia negyven éve itt dolgozó hengerésze, Boza Gyula. Az igazgatóról beszélt. Óhatatlanul jött szóba a gyár első számú vezetője, hiszen, ha az igazgatót az öreg szakik is szeretik, nagy baj ott nem lehet.

Szinte természetes, hogy az iparosítással egyidős gyárainkban munkásdinasztiák is dolgoznak. És Boza Gyula méltán lehet, büszke a múltjára. Édesapja, a 44 évet leszolgált Boza János, a valamikori nyíró, majd meós, megalapozta családja jó hírét a gyárban. És Gyula fia szintúgy bejárta a vasas- szakma megannyi állomását. De hadd sorolja inkább ő maga:

— Kezdtem csapkenőként, amit még ma is szurokkal kezelnek „utódaim'’, majd felfogó lettem, duplázó, csavarhajtó, míg végül hengerész. Amikor elkezdtem, ’54- ben, 2000 forintot kerestem. Azon egy lovat is lehetett venni. Most egy jó ló százezer forint. Ha ezt akarnék venni, tíz hónapig kellene dolgoznom érte. Ebből érezhető, hogy a havi tízezer már megállít.

A hengerész, negyven évvel a háta mögött, nem morog, nem elégedetlen. Tudomásul veszi, ami most van. Arra a kérdésre, hogy, ha fiai volnának (tíz és tizenhét esztendős lányait a világ minden kincséért sem

cserélné fel „holmi íicsuro- kért”, majd hoznak ők magukkal egyet-egyet a házhoz, ha eljön az ideje), szóval a fiait mégse adná ide.

— Tudja — tette hozzá, — a fiataloknak valóban jobb, ha továbbtanulnak. Ki tanárnak, ki másnak. ' Más már a világ, mint a miénk volt. Csak jóra forduljon. És ez nem rajtunk múlik.

Boza Gyula áldja a géne- sítést. Ifjúkorából említi, hogy 300 múzsa vasat egy műszakban úgy megmozgatott, mint hármat. Persze most is markolnia kell az anyagot, s az ízületei már „meg is szólalnak”. De még a jelenlegi technológiai hátrány ellenére is jobb így, mint valamikor ... csak erővel.

A rimamurányi időkben, amikor még bányászkodtak Borsodnádasdon, ő is leszállt vagy háromszor a mélybe, de nem tetszett neki az „ablaktalan” munkahely. A vas mellett tette le a garast, s talán mégse bánta meg. Igaz, a felesége keresetével együtt is négyüknek csupán 14—16 ezer forint jut harminc napra, s ebbe most már duplán bele kell számolni az eladósorba lépő lányokat. Mégis elégedett ember a hengerész. Talán az édesapja hites munkájának örökét bírja, talán a bátyja kollegialitását is, aki kovácsként a közeljövőben innen megy nyugdíjba. A bizonyság, hogy ki lehet és ki kell tartani az embernek a munkája mellett, még, ha az ország leg- leszigeteltebb térségébe is zárta a sorsa. Ennyi legalább kell az önbecsüléshez. És Boza Gyulának még ez megvan.

A dinasztiák gyára

A lemezgyártást beindító szakmunkásgárda első tagjai Poroszországból, Sziléziából érkeztek Nádasára. A Rima által épített munlkáslakás- kolóniát ezekről az első betelepülőkről nevezték el Porosz kolóniának, a bányászok által lakott teleprészt Bánya-sornak. 1864-től dolgoznak itt a Brozákok, a Burok, Humenyánszkvék, az. Oraveczek, a Szikorák, a Tomposok. A lemezgyár a dinasztiák gyára. Most, a hatodik nemzedék dolgozik itt.

Fontos a fillér is

Minden fillért megfognak. A szennyvíztisztító tökéletesítésével talajjavító elegy- hez jutottak.

A lemezgyártás mellé társult horganyzás ' horganymaradékát is összeszedik, s egy másik üzemrészben feldolgozzák, újra felhasználják. Sőt, az országban fellelhető, nem használt, vagy nem használható horgany- formációkat, — például Zsi- guli-zárak, — itt olvasztják újból tömbökké, s visszairányítják a technológiai láncba.

A horgany minden grammja fontos. Nemkülönben azért is, mert két évvel ezelőtt ez a tőzsdei cikk a jelenlegi ár felébe került.

A hazai piacon viszont keresették a horganyzott árucikkek, az edények, hullámlemezek, csatornák, ereszek stb ...

Mi kell egy kitüntetéshez?

Szomorú az olvasztár

A nagy sorozatgyártású öntvények formáit bakeliti- zálással készítik. A hetvenes évek elején telepítették a berendezéséket, amelyek azóta is becsülettel szolgálnak. A különféle fémformákat 160—180 Celsius-fcuk- ra felmelegítik, és a műgyantával kevert homok rátapad az öntvényre. A két félforma elkészülte után a következő üzemrészben a már kész tolózárak s egyéb öntvények végleges formát nyernek.

— Állítólag május elsején ön, Simon Miklós formázó, kitüntetést kap. Mi kell egy kitüntetéshez? — kérdezem a tizenhatodik éve itt dolgozó „előmunkástól”.

— Azt mondják, hogy kapok valamit — feleli mosolyogva. Miközben beszélgetünk, szigorúan szemmel tartja az akkurátusán kör- beíorgó, maggyártó gépet. Kezén óriási azbesztkesztyű. Védelme alatt szedi ki a

percenként kész öntvénymagokat. Arról, hogy valójában mi is kell egy kitüntetéshez, nem szól, inkább a munkájával mutatja meg.

— Teljesítménybéresek, darabbéresök vagyunk. Nekünk is az a fontos, hogy minél több s jó minőségű mag készüljön itt. Csak ez az azbesztkesztyü nem tetszik nekem, mert azt hallottam, hogy már a gyártását is leállították, mivel rákkeltő. De mi még használjuk. Én már tizenöt éve, és nem éreztem semmit. Ki tudja?

Ö is az éves 120 ezer bruttó környékén tart. Nem sok ez sem. Főleg akkor nem, ha beleszámítjuk a melegüzemi pótlékot. De nincs mit tenni, a térségben nincs más munkalehetőség, legalábbis a férfiaknak nincs. A szakképesítés (?) pedig többszörösen beszűkíti a lehetőségeket. Még az üzemen belül is.

Az olvasztárok arca előtt védőpajzs. Nincs rajtuk azbesztkötény, lángálló öltözet. Mégis olvasztárok. S munkájuk éppoly veszélyes, mint bárhol a világon. 1972-ben volt egy halálos áldozatot követelő robbanásuk is. Mégsem félnek a tűztől. Meg sem melegszenek a közelében.

— Tizenhat éve dolgozom itt, — mondja Holló Emil, a testes, szőke olvasztár —, de a tavalyi bruttó keresetemet kicsit röstéllve írtam az adó- bevallási ívbe. A 142 000 forinttal, három műszakra, egyáltalán nem lehet táncra perdülni.

— Ez úgy van — fűzi hozzá társa, Balázs Kálmán —, hogy bele vették mind a két évi melegüzemi pótlékot. Másképpen nem jött volna ki a közel másfél százezer, legfeljebb százhúsz. És ha ebből levonjuk havonként a 2—3 ezret, marad 3 ezer forint tisztán. Mit csináljunk, itt nincs lehetőség a dúskálásra, eszi, nem eszi, ez van. Egyelőre még meg lehet élni a fizetésből.

Riczenyák Miklós, aki két évvel ezelőtt jött át az ÓKÜ- től, szintén a bér miatt szomorú. A havi hétezer forint fizetést ő is kevesli. A „három családinak igencsak sikítva elég.

— A feleségemnek is dolgoznia kell — keseredik el hangosan, — mert a havi 4800 forintos lakástörlesztés, plusz gáz, nem teszi lehetővé az egy keresetet. Nehéz a megélhetés. Pedig ezelőtt 18 évet lehúztam az előző munkahelyemen, de mintha az nem is lenne. A hengérdében többet fizetnek.

Holló Emil az ország inflációs helyzetét a következőkkel érzékelteti:

— Tíz évvel ezelőtt tizenkét forintos órabérrel kerestem hatezret, legfeljebb hetet, most a negyvenöttel csak tízet. Ezt is bruttósítva. Tehát a kohászat nem a legkiemeltebb ágazata az iparnak. Ezért is gond az utánpótlás. Ha jól tudom, most akarják helyben megoldani az oktatást.

Szinte mindent kézzel kell csinálniuk. A kemence, ahol 1700 Celsius-fokon fortyog az acél, testközelben van. Bár fent, a csarnok mennyezetén ott a daru, a kemence tetejét, — ahol automatizálva könnyebb és veszélytelenebb volna az anyagot berakni, — nem lehet azzal fölemelni. Nem engedi a technológia. Itt a szerkezet- váltás még várat magára.

Emberek és keresetek

Az évtized fordulóján, 1980-ban még több, mint két és fél ezren dolgoztak itt, tavaly már csak 2019-en. Csökken a létszám, pedig például ^tengerészből több kellene. 1980-ban az átlagos éves kereslet 55 396 forint volt. Az elmúlt évben bruttó 102 897 forint, ez nettóban 84 262 forintot tett ki.

ESS

TOL

Ser®’

, . Karosszériának nem jó

Eladjak a nemavasat is [kinek

Szinte közhely, viccesen így mondják: veszünk egy lyukat és körbe tekerjük lemezzel. Ebből

lesz a cső.

Ahogy idővel szűkült a lemezgyártás, helyét felváltotta a termék feldolgozása. A piac diktálta lehetőségek nem olyan bőséges választékából jelenleg a lemezfeldolgozás két helyen, két üzemcsarnokban történik.

Többféle célgép áll rendelkezésre, hogy eladhatóvá tegyék a némavasat. Nem is oly’ régen kezdték el a Rába-Steiger traktorok kerekeinek gyártását, saját anyagból.

már egyáltalán nem lehet ilyen színvonalon karosszérialemezeket gyártani.

Itt többnyire kommersz áruk készülnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy végképpen jelentéktelen Bor- sodnádasd. A gyártási technológia függvényeként a kommersz lemezek 0,5-től 4 milliméterig, a boronatárcsák lemezei 6-6,5 milliméteres méretben készülnek.

Amíg erre is lesz felvevő piac, illetve alapanyag, gyártani akarják.

Az összeállítást készítették: Balogh Imre, Parázs István, lllésy Sándor

1862. — A Rimái Vasmű Egyesület kohóiban mintegy 60 ezer t<f nyersvasfelesleg keletkezik, ezt a mennyiséget Ózd már nem kfj feldolgozni, így határozat születik egy új gyár építésére. A heh’5 Nádasd.

1862 október — megkezdődnek a földmunkák. A tervek szerit1 nádasdi gyár évente 24 000 mázsa finomvas, 10 000 mázsa vast«1? mez (vaspléh) és 6000 mázsa finomlemezt gyári majd.

1864 április — a Rima-Murány-völgyi Vasmű Egyesület külö(lí telepe Nádasdon megkezdi működését. Nyolc kavarókemence, hárí hengersor, négy forrasztókemence és két lemezizzíló kemence — e) nyiből áll a gyár, amelynek építése és felszerelése, a tiszti- és flj káslakások, az Ózdon történt fejlesztések és más járulékos költs^ együttes összege nem haladta meg a 301000 forintot. A társ1' nádasdi bányája ötven bányásszal, a vasgyár hat tiszttel és hat'j négy vasgyári munkással, valamint tizennyolc szakmunkással ^ tóttá meg a termelést.

1814—75 — az első válság. A Vasmű Egyesület először nem ^ osztalékot a részvényeseknek.

1879—82 — jelentős fejlesztések. Megépül hat gázgenerátor, a ií:\ tüzelésű kemencéket gázüzemre állítják át. a lemez- és Iupahebfj sor helyére középhengersort telepítenek. Korszerűsítik a finoibj durvalemez gyártását, bevezetik a lemezek tűzi horganyzását és zását.

1892 — a mintegy félezer dolgozó évente körülbelül 91 ezer O'"! lemezt gyárt. 1

1911 — villamosítják a gyárat. I

Trianon — a véglegessé vált határok kettészelték a Rimámul] birtokait, a történelmileg kialakult termelési szakosodás megboti’'1' Nádasdra telepítik a zólyomi és a korompai gyárak finomsora'1! kap még a gyár két új finomlemez-hengersort.

'*■> — ismét válság. Gyártási kapacitasanak csak negyedet tudja jbosítani a lemezgyár. Később, 1939-ig beruházásokra és korszerekre több. mini 20 millió pengői fordítanak. Üzembe állítanak ' hideghenger-állványt, s mintegy ötezer tonna kapacitású tű- pganyzót.

p* ősze — a munkásság minden erőfeszítése ellenére leszerelik a .^abb gépegységeket és termelőberendezéseket.

“5. február 20. — a kettes számú hengersor megkezdte a termettebben az évben 5900 tonna hengereltáru hagyja el a gyárat.

*6 június — megszűnik a szovjet irányítás, a gyár ismét a rima- atiyj részvénytársasághoz kerül, mígnem ez év decemberében állítják a Rimát.

— már 31 470 tonna termék hagyja el a gyárat. A létszám túladja az lllOO-at.

, —1954 — fejlesztésre, korszerűsítésre 30,6 millió forintot fór- lak.

jjp — az addigi dinamikus fejlődést újból megtorpanás követi.

56 vége. 1957 eleje — másfél hónapos sztrájk, megbénul a ter- lj* A légkör csak 1957 második felében konszolidálódik, utána t>an ismét egyenletes a fejlődés.

L* — százéves a Borsodnádasdi Lemezgyár.

... — már a lakosságnak is gyártanak. Egyelőre ereszcsatornák 9fiónek9 — bekapcsolódnak a járműprogramba. Megépült a kerékpánt- ozbetétgyűrűt gyártó üzem. Az Ikarus-buszokra ezentúl nádasdi kerülnek.

<2 — fazekat, vedret, locsolót, ásót és lapátot gyártanak.

® — csaknem ötvenhat ezer forint az éves átlagos kereset. Ek- ktég nincs személyi jövedelemadó. Már 22 millió dollár körül ex- l«lnak.

® április vége — 125 éves a gyár.

Egy kis ténelem

:

A lemezfeldolgozóban a dí*y> bér kényszere nem hagyja H\ godni a szorgos kezeket. A jí, romrészes, úgynevezett ild-ll rekekhez közbetét-gyűrűket tanak. A buszok nélkülönözhül' len, de nem a legkifizetődéből! katrészét. Egy dolgozó mu;h konként cirka 450 gyűrűt &!L egyenget karikává gépe seg'|j( gével. l

Gépeket látni, de a kézi '’le kának, — helyesebben mofy a félautomatizálásnak egyikei léletes példája ez a hely. annyi más területen, itt is munka és betanított munka '"s

lin®k siemelygepkocsija van ’"atikusan az eszébe jut a le •fór. Ez addig jó, ameddig e , lut ide. Ugyanis, bárhogy sze ' kocsiját itt készült lemezze °n'* sajnos kudarcot vall.

1 Qba, az 1930-as években pró ^jak itt hidegen hengerelt ka 'erialemez gyártásával, de t 'enkori követelményeknek seho ’ sem felelt meg.

^naújváros belépésével, s egy an a mostani gyártási techno 1 követelményrendszerével, mos