Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
Egy kis ändern Karosszériának nem jó Szinte közhely, viccesen így mondják: veszünk egy lyukat és körbe tekerjük lemezzel. Ebből lesz a cső. Ahogy idővel szűkült a lemezgyártás, helyét felváltotta a «termék feldolgozása. A piac diktálta lehetőségek nem olyan bőséges választékából jelenleg a lemezfeldolgozás két helyen, két üzemcsarnokban történik. Többféle célgép áll rendelkezésre, hogy eladhatóvá tegyék a némavasat. Nem is oly’ régen kezdték el a Rába-Steiger traktorok kerekeinek gyártását, saját anyagból. már egyáltalán nem lehet ilyen színvonalon karosszérialemezeket gyártani. Itt többnyire kommersz áruk készülnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy végképpen jelentéktelen Bor- sodnádasd. A gyártási technológia függvényeként a kommersz lemezek 0,5-től 4 milliméterig, a boronatárcsák lemezei 6-6,5 milliméteres méretben készülnek. Amíg erre is lesz felvevő piac, illetve alapanyag, gyártani akarják. Az összeállítást készítették: Balogh Imre, Parázs István, lllésy Sándor Mire büszke az igazgató? Lapátra teszik A gyárnak az ötnegyedszázad alatt tizennégy igazgatója volt. a tizenötödik Béres László. Ö 1980 óta tölti be ezt a posztot. — Mire a legbüszkébb? — kérdeztük tőle. — Egyértelműen arra, hogy a kohászatot sújtó vi- lágkrizis ellenére talpon tudtunk maradni, bár a válság szele meglegyintett bennünket is. Veszteségmentesen, nyereséggel dolgoztunk, s ez — azt hiszem — egy kohászati vállalat esetében manapság nem kis dolog. — Valóban nem az. De ez a gyár nem alapanyagot gyárt, hanem feldolgoz. És ez azért más... 1 — Ez igaz, de azt nem szabad elfelejteni, hogy nekünk á létünkért — amióta a Dunai Vasmű üzemel — állandóan küzdeni kell. Dunaújváros 1,3 millió tonna lemezt tud készíteni évente, mi cirka hetvenezret. Bármikor kiszoríthatnának a piacról, ámbátor az is való. mi olyat készítünk, amelyre ők még nem álltak rá. Persze, a mostani konjukturá- lis években jó a kereslet lemezeink iránt... — És mégis i'igy hallani, a lemezgyártás leállításával kacérkodnak. — Már évek óta. Az elmúlt két évtizedben stagnál a lemeztermelés, úgy hetvenezer tonna lemez az éves termelésünk. Mi, úgyszólván XIX. századbeli A jeles évforduló tiszteletére a gyáriak több kiadványt jelentettek meg, ilyen közülük a Bodsodnádasdi Hengerész Tájszótár. Belelapoztunk. Íme néhány szakszó és magyarázata: Apfal — az a lemezdarab, ami a nyírásnál leesik a lemez hosszúságából. — „Az api'alra számítónk, mer a platyinál is negyven-ötven milimétervel szélesebbre haggyuk.” Bari — hétmázsás vas- tömb: — „Máj kiütyi a bari.” Bcbajlágolni — lemezalátétet behelyezni; — „A hengert. ha a csapágya mekkotechnológiával dolgozunk, a dunaújvárosiak sokkal modernebbek. A fejlesztésre milliárdok kellenének, s egyáltalán nem biztos, hogy megéri. Az élet megtöri a kohászati tradíciót, a gépipar, a járműipar felé kell orientálnunk. Ott lehet keresnivalónk ... Egyébként ehhez még annyit: ml nem saját alapanyagból dolgozunk. kapjuk a Szovjetunióból. s hazai gyáraktól. Meglehetősen akadozva, rend- szertelenül ... — Végül is: terveik szerint mikor tűnik el a lemez a Borsodnádasdi Lemezgyárból? — Ügy gondoljuk, hogy a kilencvenes évek közepétől. — És akkortól hogy hívják majd a lemezgyárat? — Ügy. mint eddig. A Rába sem gyár jó ideje vagont. s mégis úgy hívják: Magyar Vagon- és Gépgyár ... — És iha majd nem lesz letnez. mit gyártanak helyette? — Konkrét terveink még nincsenek, csak elképzeléseink. Ilyen például a személygépkocsi -ikerékpán t. Erre kereslet, igény van. Legalább egymillió darabot gyárthatnánk a szocialista országokban készülő autókhoz, s még tőkés exportra is futná. Persze ez legalább egymilliárdos beruházást igényelne... pott. bebájlágoljuk alátét lemezvei." Csetka — kenőpamacs: — „A csetka kötélbö készül, drótval összefogott pamacs, ami belemártonak a bitumenes faggyúba, és a csapot. meg a bordát kenyik be vele. hogy jobban csússzék.” Kamp — tisztítóvas; — ,.A kenecefenékrő a revét kampval kaparjuk tel.-’ I’acska — durvább nyira- dékból összekovácsolt vastömb; — „A pacskával az öregek dógosztak.” Sonkakulcs — csavarhúzó kulcs: — „A sonkakócsval huzzuk meg a csavarokat.” A tájszótár Nemesik Pál munkája. Szégyenfolt lenne a lapát- gyártás? Ugyan miért? Ezt a fogyóeszközt a legmagasabb modernizáció mellett is használni fogja az emberiség. Úgy, mint a gumicsizmát. Ök, a gyáriak viszont a valamikori felvonulási épületbe telepített lapátgyártó részleget szégyellik. Azt tervezik, ha lehetőség lesz rá, a belső üzemtérbe költöztetik az évente 800 000—1,2 millió darabol készítő részt. Mellesleg. — s ki gondolná, éppen a mindennapi lapátunkról —. hogy kelendősége, kereslete a nádas- riiak szerint kiszámíthatatlanul ingadozó. Pulzál a lapátpiac. Hogy miért? A válasz kézenfekvő. Legkönynyebben a sertés- vagy baromfitartók értik meg: ha ezen a helyen éppen nincs annyi lapát, amennyi kellene, rögtön megjelenik az áru a kishatárforgalomban. És akkor jön a lapátmizéria. Borsodnádasdra tehát ékkor kevesebb megrendelés fut be, s ezzel az egyensúly már fel is borult. Valóban olyan ez, hogy levágják a baromfit, mert sok van belőle, aztán, mert levágták, egyszeriben kevesebb lesz. A vákuum-törvénynek viszont még nincs kialakult hazai ellenszere. A lapátosokat, ha nem is szó szerint, de olykor lapátra teszi az alapanyaghiány, vagy a piaci érdektelenség, telítettség. Hengerészek tájszavai A viharfelhők elvonultak A gyár 1986-ig mindent önállóan csinált. A beruházásokat, fejlesztéseket is. Talán büszkék is lehetnének erre, mégsem hangoztatják. A lemezgyártás tulajdonképpen 125 évig tartotta el a gyárat. Ezelőtt pár évvel még négy sor működött a jelenlegi, viszonylag elavult technológiával. Napjainkra már csak az egyes és a kettes sor maradt, jelenleg pedig mindössze két állvány dolgozik. Elsősorban alapanyag-ellátási gondok miatt. Égv fiatalasszony bádogbögrével öntözi a forrón görgő hengereket. Elugrik, ha röpül a vörösen izzó lemez. Az izzítószájból kézzel kiemelt, vastag fémlap itt kerül „kemény kezelt” közé. A vezéiiöfülkében egy ember irányítja a vastagságot előállító hengerek távolságát. Egy vezényel a lemeznek. s miközben a fiatalasszony locsol, a „felfo- gónál” újabb szakember röpteti vissza, s fogadja végül újra a már kész, többszörösen mángorolt lemezt. Szkálosi László, a Borsodnádasdi Lemezgyár kereskedelmi főosztályvezető-helyettese szerint az itteni gépek pregnáns példái egy 1.920-as évekbeli technológiának. Egyelőre nincs más. A megrendeléseknek, ha nem is maradéktalanul, de az alapanyag-ellátás függvényében a tervezett ütemszámoknak még eleget tudnak tenni. Vagy mégsem? — Egyáltalán nem tudunk, de ki tudjuk használni azt a konjunkturális lehetőséget, ami a lemez és a laposáru területén az országban és elsősorban a világpiacon van — magyarázza. Ez tehát a lemezgyár maga. A lelkiismeretesen karbantartott, mondhatni patinás, korhű gépek még a komputer korában is pénzt szülnek. — Azért működik még ez az üzem úgy, ahogy működik — fejti tovább a titkot Szkálosi László —, mert még viszonylag gazdaságosan eladható terméket állítunk elő. A gazdaságosságot persze viszonylagosnak értem, hiszen az igazi gazdaságosság például egy dunaújvárosi technológiánál kezdődik. Iía mi a jelenlegit azzal, vagy hasonlóval ki tudnánk váltani, talán nem főne a fejünk a jövőnk miatt. Több százmilliárdos beruházásra ugyanis az országnak jelenleg nincs kerete. egyébként is, nincs szükség most két lemezgyárra. A helyettes főosztályvezető húsz éve dolgozik a gyárban. Emlékezete szerint ez idő alatt legalább négy „viharfelhő" vonult el fölöttük, vagyis négyszer állt úgy a szénájuk, hogy bezárnak. De mindig jött valami „jó szél”, ami a nádasdiak kenyerét megmentette. A közeli jövőről csupán annyit jósolt, hogy ameddig el tudják adni a lemezt, csinálják becsülettel. Ha nem, nem próbálkoznak a megmentésével. 1862. — A Rimái Vasmű Egyesület kohóiban mintegy 60 ezer t nyers vasfelesleg keletkezik, ezt a mennyiséget Özd már nem 1 feldolgozni, így határozat születik egy űj gyár építésére. A hét Nádasd. 1862 október — megkezdődnek a földmunkák. A tervek szeri nádasdi gyár évente 24 000 mázsa finomvas, 10 000 mázsa vast mez (vaspléh) és 6000 mázsa finomlemezt gyári majd. 1864 április — a Rima-Murány-völgyi Vasmű Egyesület külö telepe Nádasdon megkezdi működését. Nyolc kavarókemence, hí hengersor, négy forrasztókemence .és két lemezizziló kemence —• nyiből áll a gyár, amelynek építése és felszerelése, a tiszti- és > káslakások, az Ózdon történt fejlesztések és más járulékos költs együttes összege nem haladta meg a 301 000 forintot. A tár nádasdi bányája ötven bányásszal, a vasgyár hat tiszttel és hal négy vasgyári munkással, valamint tizennyolc szakmunkással lotta meg a termelést. 1874—75 — az első válság. A Vasmű Egyesület először nem osztalékot a részvényeseknek. 1879—82 — jelentős fejlesztések. Megépül hat gázgenerátor, a '■ tüzelésű kemencéket gázüzemre állítják át. a lemez- és lupahd sor helyére középhengersort telepítenek. Korszerűsítik a fi nők durvalemez gyártását, bevezetik a lemezek tűzi horganyzását és zását. 1892 — a mintegy félezer dolgozó évente körülbelül 91 ezer h lemezt gyárt. 1911 — villamosítják a gyárat. Trianon — a véglegessé vált határok kettészelték a Ri marra1 birtokait, a történelmileg kialakult termelési szakosodás megboh Nádasdra telepítik a zólyomi és a korompai gyárak finomsorS kap még a gyár két űj finomlemez-hengersort. (iip3 — ismét válság. Gyártási kapacitásának csak negyedét tudja (ffUositani a lemezgyár. Később, 1939-ig beruházásokra és korsze- jrfpsekre több. mint 20 millió pengőt fordítanak. Üzembe állítanak hideghenger-állványt, s mintegy ötezer tonna kapacitású tú- ijiPganyzót. ősze — a munkásság minden erőfeszítése ellenére leszerelik a "’Sabb gépegységeket és termelőberendezéseket. február 20. — a kettes számú hengersor megkezdte a terme- ,(t Ebben az évben 5900 tonna hengereltáru hagyja el a gyárat. június — megszűnik a szovjet irányítás, a gyár ismét a rima- júnyi részvénytársasághoz kerül, mígnem ez év decemberében állítják a Rimát. jjjp — már 31 470 tonna termék hagyja el a gyárat. A létszám Jualadja az lí)00-at. ,/50—1954 — fejlesztésre, korszerűsítésre 30,6 millió forintot lor- ' ö — az addigi dinamikus fejlődési újból megtorpanás követi. 1*56 vége. 1957 eleje — másfél hónapos sztrájk, megbénul a lerA légkör csak 1957 második felében konszolidálódik, utána iZjban ismét egyenletes a fejlődés, íírjl — százéves a Borsodnádasdi Lemezgyár. i'i®5 — már a lakosságnak is gyártanak. Egyelőre ereszcsatornák őrülnek. *69 — bekapcsolódnak a járműprogramba. Megépült a kerékpánt- #özbetétgyűrűt gyártó üzem. Az Ikarus-buszokra ezentúl nádasdi kerülnek. — fazekat, vedret, locsolót, ásót és lapátot gyártanak. fii .— csaknem ötvenhat ezer forint az éves átlagos keresel. Ek- i'Joiég nincs személyi jövedelemadó. Már 22 millió dollár körül ex- jjwinak. április vége — 125 éves a gyár. A lemezfeldolgozóban a d'1 bér kényszere nem hagyja 1 godni a szorgos kezeket. A romrészes, úgynevezett ike rekekhez közbetét-gyűrűket tanak. A buszok nélkülönözh len, de nem a legkifizetődőb; katrészét. Egy dolgozó n,u konként cirka 450 gyűrűt $ egyenget karikává gépe seí> gével. Gépeket látni, de a kézi kának, — helyesebben moh a íélautomatizálásnak egyik: SJ léletes példája ez a hely. 5, annyi más területen, itt is munka és betanított munka ja egymást. ginéit személygépkocsija van, ^»íatikusan az eszébe jut a le- *9yár. Ez addig jó, ameddig el jut ide. Ugyanis, bárhogy sze- ‘np kocsiját itt készült lemezzel t*t(>ni, sajnos kudarcot vall. ,./°laha, az 1930-as években pró- ‘ -'óztak itt hidegen hengerelt ka- ptérialemez gyártásával, de a 'p^denkori követelményeknek seho- sem felelt meg. ^Dunaújváros belépésével, s egy- iilpún a mostani gyártási teehno- ’ "a követelményrendszerével, most
