Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
1989. április 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Grósz Károly látogatása Kárpátalján Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, hétfőn délelőtt részt vette Záhony városavató ünnepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kárpátaljára látogatott. Csap városban a magyar vezetőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Malevanyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió 'budapesti nagykövete és Pákli András, a Magyar Népköztársaság kijevi főkonzulja. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájékoztatást a kárpátontúliak életéről, munkájáról. Elmondták, hogy a látogatást első lépésnek tekintik a Mihail Gorbacsov és Grósz Károly találkozóján elhatározott feladatok végrehajtásának útján. Grósz Károly köszönetét mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyarországi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP törekvéseiről. Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tanszék vezetője, Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplomát a tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nappali. 78-an a levelező tagozaton. Az MSZMP főtitkára gratulált az eredményekhez, és ajándékként egy videoké- szüléket, valamint tizenkét, a magyar történelemmel, zenével, tájegységekkel foglalkozó videokazettát nyújtott át vendéglátóinak. Látogatásának emlékéként az MSZMP főtitkára baráti szavakat jegyzett be a tanszék vendégkönyvébe. Az egyetemi tanács tagjaival és a magyar tanszék tanáraival folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jónéhány kérdésre válaszolt, kielégítve a többségükben magyar nyelven érdeklődők •kíváncsiságát a magyarországi politikai, gazdasági folyamatok iránt. Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába, ahol nagygyűlésen találkozott a terület járásai, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásainak, szövetkezeti dolgozóinak és ifjúsági szervezeteinek mintegy 700 képviselőjével. A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet. A nagygyűlést követően Grósz Károly interjút adott az ungvári magyar nyelvű televízió számára, amely hazánk felszabadulásának évfordulóján, április 4-én kezdi meg adásainak sugárzását. Az MSZMP főtitkára ezután II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhelyét, Munkács várát kereste fel. A program utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múltú település központjában több ezer helyi lakos várta, köszöntötte Grósz Károlyt, aki ezután Veress Gábornak, a járási pártbizottság első titkárának tájékoztatóját meghallgatva ismerkedett a soknemzetiségű járás életével, lakóinak helyzetével. A főtitkár a magyar nemzetiségű értelmiségiékkel közösen elfogyasztott vacsora után hazaindult. Grósz Károly — akinek kíséretében volt Major László, a KB-iroda vezetője, Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai .tanácsadója és Kimmel Emil, a KB-iroda helyettes vezetője — este tíz órákor, a nemrégiben átadott beregsurányi közúti határátkelőhelyen lépte át a szovjet—magyar határt. (MTI) Csehák Judit ünnepi beszéde a rádióban és a televízióban Hazánk, felszabadulásának évfordulója alkalmából a Magyar Rádióban és Televízióban Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ünnepi beszédet mondott. — Társadalmi fordulatok időszakában érthetően és szükségképpen változik a viszonyunk saját törtenélemünkhöz is. Tanúi vagyunk ünnepeink mélyebb és tudatosabb átélésére, a történelem nagy fordulópontjainak igazabb megértésére irányuló tárgyilagos törekvésnek. Komoly szava van ebben az új öntudatosodásban az eszmei tisztulásnak, a művészetnek és a szigorúan tárgyilagos tudománynak egyaránt. A történelmi sorsfordulók igazságai az idő haladtával élesebben, jobban láthatókká Válnak. Létrejöttükről, következményeikről új és új felismerések kerülnek napvilágra. Új tények és adatok, új vélemények fogalmazódnak meg arról, hogy milyen folyamatok is vezettek 1945 áprilisához, amit azóta is, ezután is Magyarország felszabadulásaként tartunk számon. De azt mai ismereteink alapján is érvényes történelmi igazságként újra elmondhatjuk, hogy hazánk 1945-ös felszabadulása alapvető, mély pozitív történelmi fordulat volt Ünneplésre méltó új, korábban elérhetetlen lehetőségek nyitánya — mondotta Csehák Judit. A magyar nép közös akarattal, összefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus, szocialista társadalmat létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy jövőnket formáló közös döntéseink ,és új jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünnepeink között szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és bizonyítanunk kell, készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk újjáalakítására. Együtt, felszabadulva és megszabadítva egymást kölcsönös félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalanságunk, előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntőm Önöket. Kívánok mindannyiuknák hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket. (MTI) Két kft. a csavargyár helyett A régi ösvények ma már járhatatlan ok. Ü;j uitaltaatikell keresnie minden MSZMP- szei'vezetnék — mondta egyik beszélgetésünkkor Tóth Sándor, a gazdasági szakemberből lett alsózsol- eai fiatal píb-titkár. Azt hangoztatjuk, hogy a párt vonuljon Iki a gazdaságból, ugyanakkor felelősséget is keil, hogy érezzen a dolgozó emberért. Például az ongai csavargyárban dolgozó ezer munkás, köztük a valamivel több mint 130 párttag sorsáért. Ezért döntött úgy az új, egytestüle- tes pártbizottság, hogy első •kihelyezett és kibővített ülését a Csavaripari Vállalat 2. Sz. Ongai Gyáregységében tartja, amely történetének legforradalmibb változása előtt áll. S hogy .mi ez a változás, arról az előadóként meghívott Kárász János vezér- igazgató számolt be. Egyebek között elmondta: még nincs ugyan vészhelyzet az országos vállalatnál, de az bármikor béköveitkez- het. Ezért határozták el, hogy — kihasználva a (társasági 'törvény lehetőségeit — új utakra térnek. Megkísérlik bevonni a osavar- gyártás'ba ia most. nálunk annyit emlegetett és óhajtott külföldi működő tőkét. Sikerült. (Május 1-től megszűnik a Csavar,ipari Vállalat, helyét hat kft. veszi át, ezek közül kettő az ongai gyáregységből jön létre. A külföldi tőke: egy osztrák és egy nyugatnémet anyavállalatú, de ugyancsak Ausztriában működő másik osztrák cég, ötmillió nyugatnémet márkával. A kft.-k önálló gazdasági egységkénlt működnek majd Ongán is. Az együk vezetője a jelenlegi igazgató, Tóth Zoltán lesz, a másikat még nem ismerjük. Minden dolgozó a helyén marad, sőt, újakat is vehetnék fel. Már amennyiben vállalják az esetleges átképzéseket és azt a hatalmas tempót, amá.t az osztrákok megkövetelnek. Cserében viszont biztos piaca .lesz nyugaton a csavaripari termékeknek, s a jelenleginél jóval (magasabb áron. S természetesen növekednek a bérek is, nem is akármilyen mértékben ... A tárgyalások még folynak. Sajnos lassan. Kárász János elmondotta, hogy most jött haza Portugáliából, ahol ugyanennyi idő alatt, mint nálunk, az itt elhelyezett 200 millió dollár külföldi tőkével szemben 6 milliárd dollárt helyeztek el a külföldi beruházók. 'Ebből tanulhat az egész magyar irányítási és szabályozási rendszer! A pb-ülésen számos részletkérdés is terítékre került. Íme csak egy-kettő az ér- dékesebbek közül. Az osztrák beruházók nem ellenzik, hogy a kft.-ben tovább működjön az MSZMP szervezet, vagy a szakszervezet. A munkásőrökkel azonban már gond van. Hiszen ők eddig ha szolgálatban voltak, bérüket a munkásőrségtől kapltálk. A jelenleginél sokkal több bér kifizetésére azonban aligha lesz pénze a fegyveres testületnek. Megoldást talán a munkásőrség közelgő átszervezése hoz majd ... Az osztrák beruházók hisznek abban, hogy jó helyre adják itőkéjükböl az ötmillió nyugatnémet márkáit. Jelentős profitra számítanak, úgy vélik, hogy a kft.-k működésének első éve után már 15 százalékos osztalék várható... A .pántlbizottsági ülés további részében a (terület gazdasági egységéinek elmúlt évi munkájáról, s a beszámoló (taggyűlések tapasztalatairól vélt szó. Ny. I. Miért nem táplálják a „fejőstehenet”? flz idén sem oszlottak nyereséget a Könnyübetonnál A berentei Könnyűbe- tongyór o* elmúlt évben több mint 182 millió forintos nyereséggel zárt, önnek ellenére o dolgozóknak nem osztott egy fillért sem belőle. Nem, mert a központ, vagyis a fővárosi székhelyű Köny- nyübeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat, közismertebben KOSZIG, részben saját fenntartására, részben egy másik, sajnos veszteséges gyárának, o Mátra Gőzbe- tonnok „megmentésére" fordította. A megmaradó részt pedig a tervek szerint a Berentén régóta esedékes blokkgyártósor felújítására szánja. A gyárban dolgozók döntő többsége nem érti, miért nem engedték két évvel ezelőtt, hogy leválhassanak a Köszigről. hiszen e monstre cég tapolcai gyára éppen akkor lett önálló. Drótos Andrásné darukezelő, szakszervezeti bizalmi frappánsan így fogalmaz: — Őket azért engeditek el, mert nem termeltek nyereséget. Két évvel ezelőtt decemberben felújították a gyárat, ami januárban már önálló lett. Persze, mi nem, hiszen ilyen jó „fejőstehénre" szüksége van a vállalatnak. Tavaly 182 millió nyereséget termettünk, döntő többségében nők, s az idén a 200 millió forintot céloztuk meg. Valószínű meglesz. De tavaly is oi’rvérzésig dolgoztunk, se szabadság, se semmi ... Most. azt hallottam, ha a tervezett rekonstrukciót a saját erőnkből kellene megvalósítanunk, beleszaladnánk. Persze, hiszen annyira le vagyunk robbanva, gépeink, berendezéseink olyan öregék, hogy én sem hiszem, most az önállóság segítene rajtunk. De azt mégsem értem, hogy a vállalathoz tartozó Mátra GáZbeton az idén is 170 millió forint veszteséget tervezett. A mi kontónkra? Ráadásul az ott dol- íjozók többet is keresnek, mint mi. Azután azt sem értem, hogy ha két évvel ezelőtt a mi nyereségünkből a központ fenntartására elvittek 54 millió forintot, létszámleépítésük ellenére az idén miért vontak el a 182 midii ónkból már 63 milliót? A szákszervezeti bizalmi sem, és a többiek sem értik, máért nem kaptáik nyereséget az idén. Valóban, az utóbbi években ilyen feliratú borítékot nem osztogattak a berentei gyárban. — Nekünk ez fáj — veszi át a szót Bencs Attila brigádvezető —, és nagyon méltánytalannak érezzük a központ intézkedését. — Az ok érthető — fűzi tovább a gondolatot Dan- csó Józsefné, aki szintén darukezelő —, hiszen vannak tőlünk gyengébb gyárak, például a Mátra Gázbeton, hát azokon keld segíteni. Ezért nem kapunk mi. Briznák Andrásné, aki négy gyemnek mellett, már 25 éve darukezelő itt, fizetése a műszakpótlékokkal együtt sem éri el a 7 ezer forintot. Kiss Jánosné, főállásban a gyár oktatási előadója, társadalmi funkcióban a szakszervezeti bizottság titkára. Természetesen érti és megérti mind a 402 dolgozó, s főként a 329 fizikai állományú panaszát, kicsit mégis mádképpen fogalmaz: — Kollektívánk úgy hiszi, ha most leválnánk, több lenne a bérünk. Láthatta ön is, le vagyunk robbanva. Nem hiszem, hogy ma önállóan megélnénk. Még egyelőre azt sem látom, hogy a beruházásokra jut-e pénz. Talán 1—2 év múlva. Mint ahogy abban sem reménykedem, hogy a térségben a fizetési ranglistán előrébb jutunk a jelenlegi kilencedik helyről. Ugyanis jóval előttünk jár a BVK, a bánya, a kézműipari vállalat, de még az Émász is. Pedig láthatta, mekkora nyereséggel zártunk, s a főbejáratnál szinte mindig kígyóznak a kocsisorok. Valóban, alig aikad nap, hogy ne várakoznának pótkocsis teherautók a közismert és közkedvelt, szürke falazóblokkra Berentén. Még annak ellenére is, hogy a magánépítkezök kedvét alaposan elvették az OTP beszűkült hitellehetőséged, vagy a falazóblokk éppen most, március 1-jén, 15 százalékkal megemelt ára. Jelenleg ugyanis az I. osztályú kézi falazó áfával együtt 44 forintba kerül, s a III. osztályú is már 35 forint. A tégla áremelése mögött „kísérőjelenség” csupán a blokk áremelkedése. Egyik falazóanyag sem kíván versenytársa lenni a másiknak, a gyakorlat viszont bebizonyította, hogy a Berentén gyártott építőanyag valóban szilárd, hő- és hangszigetelő, és alacsony térfogatsúlyú. Az 1963-ban létesült Könnyűbetongyár, amely a Borsodi Hőerőmű szálló pernyéjét hasznosítja, nyereséges tehát, illetve mégsem az. A mai gazdasági versenypályán legalább 300 millió forintnyi banki hitelre volna szüksége, hogy némi szerkezetváltást tudjon végrehajtani. De mivel a gyár nem önálló, sőt, ebben az értelemben még nem is önálló jogi személy, szinte alig van reménye erre. Jelenleg ők viszonylag stabilak, de a vállalat többi része nem. vagy kevésbé az. Az sokismer etilen es jelenről és a közeli jövőről az irodában beszélgettem a gyár most kinevezett igazgatójával, dr. Gaál Miklóssal, aki tulajdoniképpen nem is új ember itt, hiszen korábban műszaki igazgatóhelyettes volt. A kérdésemre, hogy megismétlik-e a leválási kísérletet, az igazgató egy kérdéssel felelt: — Ki az az ember ma Magyarországon, aki egy meglevő konstrukciót felad? Hiszen akkor a saját ereje csökkenne. S most nekünk az erőt a vállalatunk adja. Való igaz, hogy szép nyereséget termeltünk tavaly, de a géppark már 25 éves, s az idén szerelnénk egy újabb, tizenegyedik autoklávot vásárolni a meglevő tíz mellé, hogy a javítások se okozzanak fennakadást a munkánkban. önállósodás? Nem ezt tartom most a legfontosabbnak. Kutatjuk az egyesülési törvényből adódó lehetőségeket, formációkat, s remélem megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet, hogy önállóbban gazdálkodhassunk. A fennen hirdetett versenyhelyzetről pedig nekem az a véleményem, hogy az még csak szimulált. Jó volna, ha az erős valóban erős maradhatna, áki pedig gyenge, bukjon el. Ez egy jó koncepció. De ezt abban a pillanatban felrúgják, amikor valakin szociális vagy egyéb okból meg kell könyörülni. Persze, nekem is van koncepcióm, magunkhoz mért elképzelésem. Olyan gyári gazdálkodási rendet, lehetőségeket akarok megteremteni, amivel a dolgozók keresetfejlesztését minél magasabbra tudjuk emelni. Két évvel ezelőtt 11 százalékos, tavaly 9 százalékos volt a bérfejlesztésünk, az idén már csak 8 százalékra tudunk tervezni. Íme, adott a borsodi térségben egy jól — de nem túlzók, ha azt írom —, európai szinten prosperáló, közepes gyár, amely évek óta nyereséggel zár, s mégis gyermekbetegségekkel küzd, lásd az elavult gépparkot stb. A megtermelt nyereségük a központ fenntartására, s más veszteséges ágazatok életben tartására megy el. Volt, aki úgy fogalmazott, „mi azért vagyunk, hogy a pestiek éhen ne haljanak”. A Koszig nem engedi önállósulni a berenfeieket. Talán két évvel ezelőtt valóban sikeres lehetett volna, de ma ez már nem kis rizikóval járna. Viszont a nyereség ilyetén módon való kezelése az itt legjobban dolgozókban szül ellenérzést. Amikor dr. Gaál Miklóstól megkérdeztem, miért nem osztottak az idén sem a vállalatnáll nyereséget, holott ezt javarészt itt termelték meg, ezt válaszolta: — Én sem tudom. És ezt akarom a legközelebbi, alkalmas fórumon megkérdezni ... Parázs István
