Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
1989. április 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ...és csendesen varrt tovább Tőkések diktálnak majd az edelényi ruhagyárban? A szebbnél szebb ruhák hegyekben állnak. A varrógépek zsúfoltan, karnyújtásnyira egymástól. Az asszonyok, lányok szűkén, mozgásterük még a kis gyár belső folyosóján is korlátozott, csak egyesével, libasorban tudnak kijönni a munkateremből. ^Az egyetlen „üzemcsarnokból” álló Edelényi Ruhagyár —, amely tulajdonképpen a Debreceni Ruhagyár húsz évvel ezelőtt Edelényben létesített gyáregysége —, igencsak kinőtte a valaha volt felvonulási épületet. A szigeteletlen, vasút melletti, lapos tetős „gyár”-ban Szemel rongálóan kevés a fény, s a páratartalom ás magasabb az clőirtnál. A mostoha körülmények ellenére jelenleg is 250-en dolgoznak, hogy otthon a gyereknek legyen szép ruhája, iá férjnek vasalt inge és meleg ételle, s ha majd eljön a nyugdíj ideje, a szerény de tisztességes megélhetést .remélve, legyen „mibe kapaszkodni”. — Akkor, húsz évvel ezelőtt a munkahelyteremtés volt a legfontosabb, nem pedig az, hogy ímiilyen a körülmény, — vezet végig az edelényi gyáriban az igazgatónő, Bartháné Horváth Júlia. — Korábban 220-an voltunk, akikor Is szűk volt a hely, de mára elviselhetetlenné váltak a mun'kalkörül- ményeink. A vállalatunk először rekonstrukciót akart, de mi pályáztunk, s ennek eredménye lett, hogy állami támogatással új épületet kapunk, Edelény Finke felé vezető útja mellett. .Nagyon is közismert a borsodi térség foglalkoztatási gondja. A vezetők tehetségükhöz képest Edelényiben is megtették, tesznek mindent. hogy a város és vonzáskörzete .lakosságának ne kell j en Kazincbarciká ra, Miskolcra .munkába járnia. De az ország pénzügyi tehetetlensége most erősebb az emberi ákaratnál. Ezért is érdemel, figyelmet ez a kis (vagy közepes? — szerlk.) létszámot foglalkoztató ruhagyár ebben a fiatal városban. A tervek szerint júniusban költöznek az elsőbe. Ugyanis két ütemben készül az új gyár, mivel létszám-, termékskála- és utánpótlásbővítést is terveznek. — Nem lehetett volna már korábban megújulniuk? — Beváltom, — folytatja .az igazgatónő, — hogy 1978 óta húzódik ez a dolog. Szerintem a 11 évet késett döntés egy dologgal magyarázható : győzött a központi érdek, ugyanis ezalatt felépült a nyíradonyi ruhagyár. A mostohaság ellenére az edelényiek megmutatták, tudnak ők is tőkés .piacra dolgozni. Korábban csak női felsőruházati cikkeket gyártották. Mára a termékük több mint ötven százaléka tőkés exportra kerül. A fennmaradó rész álig fele a belkereskedelemé. A maradék pedig szovjet export, amelyben kabátok, dzsekik vannak, illetve voltak, hiszen szó van egy újabb vállalati -vállalkozási konstru k- eióről is. A Triumph belépésével, amelynek később NSZK— magyar vegyes vállalat is lehet az eredménye, női harisnya festését és konfekcionálását (.nagyipari varrását — szerlk.), valamint melltartóik, női hálóingek, női—ífériü .pizsamák készítését is vállalnák az edelényiek. — Az Itt dolgozók még nem készek a velük szemben támasztott nyugati igények maradéktalan teljesítésére, — nyugtázza kérdésemet Bartháné. — Noha sokan közülük valóban fürge kézzel vannak megáldva. De, hogy a növekvő minőségi követelményektől, ennek ellenére mennyire lemaradtunk, néhány adattal szolgálhatok. Lényegében itt varrónők dolgoznak, akik munka mellett szerezték a szakmát. Tőkés exportra viszont csak magasan kvalifikált szakmunkások képesek termelni. Hiába van, vagy lesz meg a legmodernebb gép, berendezés, azon rutinosan kell dolgozni, hogy a minőséget és a részidőket tartani lehessen. Nálunk az élőmunka aránya meghaladja a 80%-ot. Ettől függ lényegében még minden. Amit mi egy óra alatt készítünk el, arra a nyugati megrendelő csak harminc percet ad, vagyis annyiért fizet. A mi asszonyaink termelékenysége viszont még nem éri el a nyugati követelményeket. Itt eddig szociálpolitikát gyakoroltunk, s nem volt olyan istenesen profi munkatempó sem. Hiszen a nőknek manapság egyre több gondja-baja van, amit valóban meg kell érteni. De a talpon maradásunkhoz azt is meg kell értetnem velük, hogy nyereséget is kell termelnünk, nem csak „fizetést”. Tavaly egy dolgozó átlagban 39 napig volt táppénzen, Hajdú- Biharban, ez az átlag csak 19 nap. Azt is tudom, hogy a sok otthoni lekötöttség miatt a dolgozók többsége nem szívesen megy az átképző tanfolyamokra. Ha viszont itt akar továbbra is maradni, és keresni, vállalnia kell, másként ugyanis nem fog megélni. Az elmúlt évi adatok közül annyit csupán, hogy a legalacsonyabb bruttó kereset 44 500 forint volt, a legmagasabb, csak a fizikai keresetek közül: 155 000. Edelényben ezt a gyárat tartják a legszigorúbbnak a munkafegyelem terén. Lengyel Ferencné, Marika például, aki tíz éve tapossa itt a pedált, az idén április 4- én Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. A Tyereskova brigád tagjaként a mindennapi kemény és nagy figyelmet igénylő munka mellett is vállalta, hogy a szendrőládi óvodásoknak bábokat varr, valamint a helyi betegotthon lakói számára ágyneműket. Amikor megkérdeztem, mennyit keres, arcán egy keserédes mosoly suhant át: — ötezret — felelte, és csendesen varrt tovább. Parázs István Fotó: Fojtán László Az első biofalu Ráckeve határában megkezdődött az első hazai biofalu kialakítása: a 'helyi Aranykalász Tsz területén kijelölt helyen már alapozzák .az első hat házat. A tsz, illetve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közös vállalkozásában kialakuló település lakói vegyszermentes növények termesztésére, hagyományos élelmiszerek alapanyagainak előállítására rendezkednek be, a falu energiaszükségletéhez környezetbarát, takarékos, úgynevezett alternatív energia- forrásokat, többek között biogázt, nap- és szélenergiát használnak fel. A telepen főként a gödöllői egyetem kutatói által kimunkált, s szabadalmaztatott módszereket alkalmaznak. Mindez, egyetlen gazdaságos egységet alkot majd, s ebben kitűnő üzleti lehetőség rejlik, mivel a vegyszer nélkül termelt élelmiszerek 'külföldön is egyre keresettebbek. Az átlagosnál háromszor magasabb árat is megadnak érte a megrendelők, így a telepre költöző vállalkozó kisgazdák megélhetése hosszú távon is biztosított. A tsz különféle kedvezményekkel igyekszik toborozni hozzáértő, a naturális gazdálkodásban fantáziát látó szakembereket. A házak építéséhez például 400 ezer forint hozzájárulást ad. Az új település első lakói — főként a tsz dolgozói — már hozzá is láttak, egyenként 400 négyzetméteres telkükön a vegyszermentes növénytermesztéshez, így most a többi között saláta, retek, hagyma fejlődik az agráregyetem technológiai útmutatója alapján. A gazdák sertést, szarvasmarhát is tartanak, s így szervestrágya is elegendő áll a rendelkezésükre. A biofalu, illetve az egyetem biogazdálkodási módszereinek híre már külföldre is eljutott, legutóbb csehszlovák szakemberek jártak Ráckevén, de megfordultak már itt szovjet, egyiptomi és olasz üzletemberek is, akik vegyes vállalat kialakítását fontolgatják magyar partnereikkel. (MTI) Ma még épül, de mi lesz holnap? Van-e pénz az íj Tisza-híd heíejezésére? Cél-csoportos beruházásként kezdődött meg 1987. szeptember 1-jén a polgár— leninvárosi új Tisza-híd építése. A beruházói feladatot a Miskolci Közúti Igazgatóság látja el, a munkák lebonyolítását a Közúti Be. ruházó Vállalat végzi, míg a mederhíd acélszerkezetének gyártásával és szerelésével a versenytárgyalás eredményeként — a Ganz Acélszerkezeti Leányvállalatot bízták meg. A munka- területen egy időben dolgozik a KÉV-Metró Miskolci Építési Igazgatósága, a Miskolci Közúti Építő Vállalat, s a Hídépítő Vállalat, mint alvállalkozó. A beruházás ösz- szes költsége 438 millió forint ebből az építési rész 420 millió. A híd építésének befejezését, illetve a forgalom előtt történő megnyitását 1989. szeptember 30-ra irányozták elő. A beruházás megvalósításában résztvevő vállalatok, tervezők és kivitelezők az első kapavágástól eltelt több mint másfél esztendő alatt tulajdonképpen az együttműködési megállapodásban foglaltak szerint, a terveknek megfelelő ütemben és az előírt minőségben végezték munkájukat. A szakemberek ma úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a hátralévő négy és fél hónap elegendő arra. hogy 1989. október 1- jén megnyissák az új közúti hidat a forgalom előtt. Az utóbbi hetekben, na. polcban azonban az a hír járja, hogy nincs pénz a beruházás teljes befejezésére. Olyan mende-monda is kering, hogy az építőket más, a fővárosban megvalósítandó munkákhoz irányítják. Beszélik, hogy a világ- kiállítás ürügyén szüneteltetik majd a kivitelezést a készülő polgári—leninvárosi Tisza-hídon. Ez a szóbeszéd már csak azért is meglepő számunkra, hiszen közismert, mennyire elhasználódott a régi Tisza- híd, hogy .azon már évek óta erősen korlátozni kényszerülnek a közúti közlekedést. ami sokáig már nem tartható fenn. Megkérdeztük hát az illetékeseket, mi az igazság a leninvárosi Tisza-híd ügyében ? Hegedűs György, a Leninvárosi Tanáas elnöke: — Én nem tudok semmiféle leállítása szándékról, de még arról sem, hogy veszélyben forogna a beruházás befeje. zése. Országgyűlési képviselőnk _ éppen a közelmúltban tolmácsolta a város vezebéA régi és az új... sének meghívását Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek. hogy vegyen részt a leendő híd ez év őszén történő avatásán. Egyébként a jövő héten a beruházás megvalósításában közreműködő szakembei’ek a városi tanács székházában számol, nak be a Tisza-híd építéséről. A beruházó, a Miskolci Közúti Igazgatóság véleményét Stoll Gábor műszaki igazgatóhelyettes fejtette .ki: — Mi nagyon bízunk abban, hogy semmilyen zavaró körülmény nem hátráltatja a hídépítés befejezé. sét. Annál is inkább reménykedem ebben, mivel elérhető közelségbe került a beruházás megvalósítása, ugyanis mintegy hetven- nyolcvan százalékos készültségi szintnél tartanak a kivitelezőik. Nagy kár lenne bármilyen ok miatt most a munkát abbahagyni. Azzal magam is tisztában vagyok, hogy a tárca kevés pénzzel í'endelkezik, hogy az utak egy részének állapota olyan, amilyen, de hát azt is tudomásul kell venni, hogy egy híd építésének a befejező szakaszban történő leállítása legalább annyi kárt jelentene, mint amennyi hasznot esetleg remélnek tőle. Az igazgatóság vezetésének nincs tudomása arról, hogy veszélyben lenne a beruházás. amíg nem kapunk hivatalos értesítést, természetesen folytatjuk a híd építését. Telefonon érdeklődtünk az ügyben a Közlekedési. Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban, ahol Katona András műszaki-fejlesztési főcsoportfőnök válaszolt kérdésünkre, — Ügy hallottuk, hogy .az autópályadíj bevezetésétől remélik a szükséges pénzügyi fedezet megteremtését — tudakoltuk. — Valóban ez lehet az a forrás, amely biztosítékul szolgálhat a leninvárosi Tisza-híd építésének folytatására — mondta válaszában Katona András. — Éneikül le kellene állítani, illetve szüneteltetni kellene ezt a beruházást. Egyszerűen nincs pénz fejlesztésekre. — Szeretném hangsúlyoz, ni, hogy a tárca, ezen belül a közlekedési ágazat vezetésének fő célja, hogy folytatódjék a hídépítés, hogy a beruházás a kitűzött határidőre megvalósuljon. Talán nem szükséges arról senkit sem meggyőznöm, hogy az új közúti Tisza-híd elkészültét a minisztérium legalább olyan fontosnak tartja, mint azok, akiket közvetlenül is érint ez a be. ruházás. — De hát még nem biztos, hogy a tervbe vett au tópálya-használati díjat bevezetik. — Én abban bízom, hogy ez a bevételi forrás enyhít majd az egyre szorító pénzügyi gondokon a leninvárosi Tisza-híd és más beruházás esetében is. Maradjunk ebben — húzta alá a főcsoportfőnök. — Ami pedig a világkiállításra való hivatkozást illeti — mende-monda a javából. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Egyébként is, a világkiállítás még nem eldöntött kérdés — mondta végezetül Katona András. Lovas Lajos Befejezés előtt áll a híd acélszerkezetének szerelése Fotó: Fekete Béla
