Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. március 4., szombat Váltócsupor és tejfeles széllce H A gönci fazekasság nyomában wmm. Február 15 —2Q-ig 1814. febr. 16-án, szombatra virradóra „véletlenül derékig összeégett” a miskolci városháza. Apropó: városháza! Régen, amikor a néprajz még csak alakulgatott, kereste a helyét a tudományok között, témáját a mából, (az akkori mából) merítette. Napjainkra azonban már csak foszlányait találjuk a paraszti világnak, , amely esetleg még a múltba — messzebbre látó idősebb szemek elé —, bár ha halová- nyan is —, de kivetűl a gondolkodás, az emlékezés távlatából ... — Ó, nekem már régóta nincs gönci fazekam. Egy része összetört, a többit elajándékoztam. De vannak itt még csuprosok, az Árváék például, meg a Veres Lajos —, az még csinálja is. A kemencéjük is megvan ... A régi öregek — így mi sem — nem figyelték ilyen dolgokra, nem gondolták, hogy értéke is lehet. 'Csak használtuk . Vida Gabriellával, a Herman Ottó Múzeum munkatársával indultunk Göncre, hogy ott ‘beszélgessünk régi fazekasokkal, s ha szerencsénk van, egy-két tárgyat is gyűjtsünk. Mint Gabriella mesélte: A kis megyei központok, mint Önöd, Gönc, Mezőkeresztes, Abaújszántó nincsenek felgyűjtve, hisz’ a Csáti, hollóházi, pataki, vagy épp’ az egész matyó kultúra fényében elhalványultak. A gönci kerámiák nem igazán szépek, inkább tényleg csak használati tárgyakként funkcionáltak, arra voltak jók, hogy törjenek... Van egy különleges edénytípus itt. Göncön, a váltócsupor, amely megrendelésre készült. Ez egy darab literes, hat darab kétliteres, hat háromliteres tejesköcsögből, egy főzőfazékból, és egy tejfeles szélkéből állt. Díszítésében a régi magyar címert körülvették rozmaringággal, melynek végére tulipánt rajzoltak ... Közben meg is találjuk .a keresett címet. Árva Jánosék udvarán kukoricacsövek száradnak, tyúkok kapirgálnak, s János bácsi felesége éppen tűzrevalót visz a szobába. Gabi előrukkol egy üveg borral, — tartozás a nyárról — János bácsi mosolyog, s mesél is: — Elmúltam már hetvenhat éves, s jó húsz éve nem foglalkozom agyaggal. De azért még most is tudnék csinálni egy-két szép dolgot. Az agyagot innen hoztuk a gönci határból. Azzal lehetett jól dolgozni, amelyik virított, mint egy pogácsa, mert az jó zsíros volt. A kaolinrögöt azonban Hollóházáról hoztuk. No, mutatok is maguknak, van fent a padláson .. . Mikor kiment, felesége megjegyezte: — Ott van még a korong is, de arra már úgysem lesz szükség sohasem. Visszaérve, János bácsi vízbe áztatja a már a padlás porától színét vesztett kaolinrögöt, s mutatja az eredményt. Málló fehér por... — Az agyag előkészítése is egy külön mesterség volt. Ebben feleségem is sokat segített. Kimentünk szekérrel agyagot bontani, otthon be- hordtuk a pincébe, letapostuk, lebunkóztuk, többször átdaráltuk, nehogy maradjon benne kavics, mert ha maradt, ott égetés után lyuk lett. Aztán leszéltük, össze- gobolyáztuk. — jobban, mint az asszony a kenyeret — aztán újra ki kellett taposni, szépen sarokkal, vékonyra. Ekkor felkerült a műhelybe. Csináltam tejescsuprokat, tejfeles szélkét, lekváros fazekat, szilvapasszírozót, meg edényeket az állatoknak. Emberes tálkát is. Ha olyan volt az ember, hogy sokat evett, adtak neki egy emberes tálkával. Aztán jártunk piacolni. Még van itthon néhány tálunk, bár a feleségem már sokat elajándékozott. Sokan kértek tőlem, de nagyon a szívemhez nőttek. Ám ezek sem fognak megmaradni... Dobos Klára A mai városháza a harmadik a „communitások” sorában. Az elsőt még 1689- ben, a másodikat 1762-ben, a harmadikat (a mait) 1894- ben építették fel. Miskolc 1689-ig csak afféle „városi kúriával” rendelkezett. Ez a kúria 1682-ben 1,5 íündussal bővült, s erre építettek egy 2 helyiségből álló „város házát”, amely inkább raktár (okleveles láda, pallos, kaloda, bilincs, és pi'aci mértékek stb. tárolására), illetve tanácskozó hely volt a főbíró és. a tanács számára. (Ezt megelőzően ia tanácskozásokat külső helyszíneken tartották.) 1723-ban, a 73. törvénycikkelyben aztán III. Károly előírta a vármegyeházák és szabados városok tanácsházának építését. Noha Miskolc csak 1877-ben váltja meg magát a diósgyőri uradalomtól, 1762-ben a leégett helyén új városházát emel, melyet a források már 1782- től e néven említenek és jelölnek. 80 év után azonban ez is használhatatlanná lesz, mert 1843-ban földrengés dönti romba. 1870. febr. 15-én kezdték lebontani a szűk, romos és dohos épületet, s elkezdték ia rangos, új (s a maival megegyező) palota építését. (Az alapozásnál találták meg az 1762-es városháza alapító okmányát.) 1870. okt. 20-ára elkészült a földszint, nov. 17-én az emelet is. Terveket nem; találtak a kutatók (valószínű nem is volt), az építkezés Klein Ede építőmester irányításával és Czakó Lajos városi mérnök felügyeletével folyt. Amikor az építkezésre szánt pénz elfogyott, a humánus főbíró (Losonczi Farkas Károly) nem az adókivetés (kényelmesebb) módszerével szerzett fedezetet a további munkálatokhoz, hanem felhívta a város „honleányait”, hogy kézimunkáik, csecsebecséik és műtárgyaik beszolgáltatásával járuljanak hozzá a várospalota építéséhez. Így összegyűlt a pénz iá berendezésekre, miután a tetőzetet (mivel újabb emeletráépítést terveztek) a vásái'jog bérbeadásából fedezték. A II. udvar ekkor még üres telek volt, ez 1894-től a századfordulóig fokozatosan beépült.' A déli sarokház a hetvenes években még városi bérház volt, majd a MÁV üzletvezetőség székháza lett addig, amíg fel nem épült a Szemere utcai hivatalház. (Emlékeztetünk rá: 1886. aug. 25-én ■ megszüntették a miskolci MÁV üzletvezetőséget, s csak 1892. máj. 1-től indult meg újra id. Görgey László vezetésével.) A városháza déli szárnya (saroképülete) ez után. (a századfordulón) üresen állt, mígnem a város vette igénybe hivatali irodák céljára. A mai tanácsháza tehát 1894-re épült fel; 1900-ban a világítást, 1902-ben a berendezést korszerűsítették. A harmincas években a Hajós Alfréd-féle „álompalota” tervezetében a városháza (a Korona helyére tervezett épületkomplexummal) a rendőrség székháza, illetve bérház lett volna, de a „fegyverkezési program” miatt kiürült a város „bukszája”. (E tömör áttekintés Dob- rossy István és Veres László a városházáról írt dolgozatának kivonata.) 1867. febr.- 21-én . lépnek életbe Miskolcon a gázvilágítási szabályok. 1891. febr. 22-én közli a Borsod—Miskolci Közlöny, hogy az erős tél a farkasokat is kicsalta az erdőkből: a Gyöngyyirág és a Megyesalja utcán úgy csavarogtak a farkasok, „akár az adófizető kutyák”. 1910. febr. 22-én nevezték ki Miskolc főispánjává br. Vay Elemért, Borsod vármegye főispánját. 1929. febr 23-án Miskolcon tartották a szocdem párt megyei kongresszusát 40 község 40 küldöttével. 1849. febr. 24-én Kmetty tábornok hadserege vonult át Miskolcon. A katonák egy napig tartózkodtak a városban. Megérkezésük napján a tisztek táncmulatságot rendeztek. Ez volt 1849-ben egész farsang idején az egyetlen bál Miskolcon. 1910. febr. 24-én Miskolc város közgyűlése Bizony Ákos indítványára bizalmatlanságot szavazott Khuen- Héderváry Károly miniszterelnöknek. 1930. febr. 24-én leégett a Fefa játékgyár a Vay (ma: József A. u.) 5. sz. alatt. A kár több, mint 100 000 pengő volt. A tűz oka: a pincében felhalmozott áruk öngyulladása. 1875. febr. 25-én tett a város indítványt a földesúri jogok megváltására, melynek tárgyában aug. 24-én Buday Sándor min. tanácsost küldték Miskolcra. 1842. febr. 26-án állították fel Miskolcon (Kun Miklós főbíró vezetése alatt) az első városi rendőrséget. 1469. febr. 27-én Bécsben keltezte Mátyás király azt a kiváltságlevelet, amelyben kimondotta, hogy a Diósgyőr várához tartozó helységek (köztük Miskolc is) minden adófizetés alól mentesülnek, ha az utolsó 4 év blatt házat építenek. Ez az első nyoma Miskolcon a házadómentességnek. 1913. febr. 27-én szolgáltat vizet az első vízvezeték Miskolcon. Kárpáti Béla A legutóbbi jelentős újság-áremelés óta jó néhány lap előfizetői tábora 20—30 százalékkal, sőt némelyiké még ennél is nagyobb arányban csökkent. Az átlagba persze belefér a 33— 34 százalékos lemondás és a másutt jelentkező szerény példányszám-növekedás is. A legérzékenyebben a Népszabadságot és a Nép- soortot érintette megyénkben a csökkenés, de visz- szaesés mutatkozik a többi központi napilappál is: Amikor az áremelés után először kopogtattak a díjbeszedők az előfizetők lakását, igen vegyes volt a kép, mert ugyan kevés család maradt újság nélkül, viszont sók helyütt .megfontolták, melyik maradjon meg több közül. Ahol pedig már végképp nem lehetett tovább feszíteni a családi kiadások egyébként is túlfeszített kereteit. ott nem maradt más megoldás, mint az alkalmankénti, példányonként történő vásárlás. A megyei lapok előfizetőinek csökkenése Szolnok, Bács-Kiskun és Heves megyében. illetve Pest megyében volt a legnagyobb, de a péidányszám-visszaesás az Észak-Maigyarországot is érzékenyen érintette. Veres Mihály, a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója mondja: — Előfizetőink egy része OTP-egyszámláról rendezi fizetnivalóját, ezek száma azonban nem sok, a lemondási arány sem nevezhető magasnak. A legújabb adatok szerint 66 359 Észak- Magyarországot várnak jelenleg az előfizetők, és naponta mintegy 11 ezer az úgynevezett árus példányok száma, amit az újságos- bódékban adnak el, illetve a mozgó árusoktól veheti meg az olvasó. Ez csekély 4 eltéréssal. azonos az előző havi mennyiséggel, az emelkedés egészen minimális. Az alapossághoz hozzátartozik az Is, hogy elmondjuk: tavaly decemberben 95 ezer fölött volt az ' előfizetők száma. az Észak-Magyarország naponta 106 ezer példányban fogyott el. Az árváltozást követő visszaesés mértéke magyarázható megyénk ismert foglalkoztatási gondjaival, azzal ' az életszínvonal-csökkenéssel, ami megmutatkozik az iparban és a szövetkezetekben dolgozók körében is, ami a mi megyénkben kézzelfoghatóbb, mint másutt. A lapkiadó vállalat vezetői megállapodtak a postával: átmenetileg több áruspéldány készül naponta annak érdekében, hogy bármikor hozzáférhető legyen az újság azok számára Is, akik az előfizetést egyelőre nem vállalják, ám alkalmanként szívesen megveszik a lapot a standokon. — Hogyan értékeli azt az olvasói véleményt, miszerint szombaton és vasárnap általában nem kapható helyi napilap Miskolc belvárosában, vagy a mindig forgalmas Tiszai pályaudvaron sem? — Figyelemmel a forgalomra, igyekszünk húszharminc példánnyal többet kivinni egy-egy ilyen panasz után, ám a tapasztalat azt mutatja, a kért többletből csak alig néhány fogy el, vagyis az árusok meglehetősen nagy pontossággal mérik fel a piacot és úgy is rendelnek. Üjabban a gyors újságmozgatást segítjük elő az úgynevezett laptologató munkába állításával. Naponta kétszer végzi az itt-ott felgyülemlett példányok át- hordását oda, ahol éppen jobban fogy. A kiadó a saját eszközeivel segíti a megyei lap és valamennyi megjelenő újság, eladási esélyeit, ennek érdekében pályázatokat. vetélkedőket hirdet. Megkerestük a lapterjesztés gazdáját, a Miskolci Postaigazgatóság vezetőjét, Sztahura Lászlót és Kertész István postaforgalmi igazgatóhelyettest, hogyan látják a megyei lap, a többi lapok terjesztési esélyeit, holnap, holnapután a magasabb árakon? — A Borsodban dolgozó 160 kézbesítő a napi munkája során folyamatosan végez terjesztői feladatokat. Ók tartják a kapcsolatot az előfizetőkkel és a volt előfizetőkkel is. Kértük, keressék meg őket újra, -hátha úgy alakulnak életkörülményeik. hogy ismét az .állandó olvasók sorába állhatnak — tájékoztat az igazgatóság vezetője, majd hozzáteszi: — A példány szám alakulásában szorosan érdekeltek a dolgozóink. A legújabb ösztönzési rendszer kidolgozása folyamatban van, aminek a bevezetésétől ugyancsak azt várjuk, hogy emelkedik az újságok iránti érdeklődés. — Emlékeztetem —r kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgatóhelyettes — az 1967- es évre. amikor a megyei lap 43 ezer példányban kelt el az előfizetők körében. Véleményem szerint a két év,- tized alatti 100 százalékos eredmény jó terjesztői tevékenység eredménye volt, és ha a lap szerkesztése, a kiadó, a posta is képes lesz egy alapos megújulásra, nem lesz szükség húsz évre a régi 100 ezres határ megközelítésére. — Nem tartja túlzóan optimistának ezeket a terveket? — Minden áremelés magában hordozza a visszaesést. ám ennek mértéke idővel szelídülni fog. No, persze nem magától.'Minden újabb példányért meg kell dolgozni mindenkinek, aki érdekelt a mostaninál nagyobb újiságforgalomban. A verseny megkezdődött a hírlapfelelősök, a hivatalvezetők. sőt országosan az igazgatóságok között is. Ami pedig a terjesztési elképzeléseket illeti, a posta nem ragaszkodik e tevékenység monopóliumához. azonban csak az esélyegyenlőség megtartása mellett adná át feladatainak egy-egy részét, á könnyebb, magától értetődően gazdaságos terjesztést. a nagyobb befektetést, több munkát' követelő körzetek lapellátási nehézségeivel együtt. Ez azonban még nem mai feladat. Nagy József Naponta laptologató Mennyi újság kell emelt árnn?
