Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 m « Ötről hatra, nyolcvankilencben •w.^.v.v.w.v .V • v.v.^w-v.:,-.v.v.-,--:. • -.• • .... v...,vX.v......... ■.•re.vv.-.v Emberek, esetek, étetek Hogyan tovább ? Menre ... ? Csak az a bizonytalanság ne lenne... Vajon mi lesz holnap? Fekésháziék azt mondják, nekik naponta négy liter tejet kellene megvenni. Ennyit inna meg a három gyerek. Inna, és kellene... Nagy László abban reményke­dik, ha majd májusiban leszerel; altkor hozzákezdhetne a házépítéshez. Mert hogy most, két gyerekkel albérletben laknak. Kiss Dezsőnek szerencséje volt: huszon­nyolc éves, építésvezető, és saját otthona van. Igaz, naponta 17 órát dolgozik, két­éves gyerekét jóformán csak akkor látja, amikor alszik. De hát valamit valamiért? Tessék mondani: megéri? Igaz, élni kell. És élni ma egyre nehezebb . Persze köny- . nyű sohasem volt. De ennyire nehéz sem ... KINEK JOBB? Fekésházi István a hejőcsabai cement­gyárban dolgozik, műszerész. Felesége az ingatlanközvetítő iroda alkalmazottja. Há­rom gyerekük van, a két fiú már iskolás, a kislány óvodás. Háromszobás tanácsi la­kásban laknak — félkész volt, amikor ki­utalták. Emeletráépítéssel épült, a szakipari munkákat mi végeztük — mondja a férj. — Máskülönben tanácsi lakást Miskolcon, nem ltudom, mikor kaptunk volna. Három gyerekkel... —, van egy használtan vett, tizenötéves Zsigulijuk. — Tulajdonképpen szerencsések is va­gyunk, van hol laknunk — mondják. Valóban nagy szerencse. Két fizetés, a három gyerek után járó családi pótlék: át­lagban és havonta 18'—19 ezer forintból gazdálkodnak. Ebből a lakásrezsi, az OTP- kölcsön elvisz vagy négyet, tízezret meg megesznek. Mielőtt hitetlenkednék, sorol­ják: — Csak a tej, kenyér meg a vaj napi majd százasba kerül. Aztán egy hétvégi főzésiből csak a hús kerül hatszázba. Sze­rencsétlenségünkre a gyerekek szeretik a húst... Min lehet spórolni? A négy iliiter tej, gyakran háromra csökken. Felvágott he­lyett jó a parizer, már persze ha futja. Könyvet, hanglemezt már évek óta csak a gyerekeknek vesznek. Színházban, moziban rég jártak, nyaralni 1983-ban voltak utol­jára. Pedig milyen jó lenne kiszabadulni a városból ? — Ez talán meglesz — teszik hozzá. — Valami véletlen szerencse folytán egy ga­zos, parlagos nyéki zártkerthez hozzájutot­tunk. Háromezer forintért. Tán a krumpli, a zöldség megterem benne ... Lehet, valóban könnyebb lesz... A ma­radék pénz elmegy mosóporra, a gyerekek napközijére, füzetre, ceruzára, benzinre. Meg cipőre. Három pár ma majd kétezret taksál. — Szüléinknek annak idején azt mond­ták: dolgozzatok, a gyerekeiteknek jobb lesz. Nekünk nem lett jobb. És nagyon fé­lünk attól, a mi gyerekeinknek még rosz- szabb lesz. Mivél indítsuk majd őket út­nak ... ÉPÍTKEZNI MÁRPEDIG MUSZÁJ Kérdések, megválaszolatlanul... Nagy László 21 éves, katona, hátárőr. Civilben kocsirendező a vasútnál, ö is kérdez: — Könnyebb lesz, ha leszerelek? Igaz, több pénzből gazdálkodhatunk, de több is megy el... Ikrei vannak, másfél évesek. Fiúk. Tisza- lúcon laknak, albérletben. Szoba, konyhát, spajzot bérelnek, havi nyolcszázért. A víz nincs 'bent, szenet, fát venni keli. — Jómagam ki'lencszáz forint ellátmányt, vagy ahogy katonakörökben nevezik, zsol- dot kapok havonta. Elmegy cigarettára, kó­lára, kávéra. A feleségem szülés előtt bolti eladó volt, a gyeddel, és a tanácstól kapott támogatással havonta talán hatezer forint összejön. És ebből kell élni... Élni, és nem megélni. Szüléink, ha tudnak, segítenek. De nekik is van bajuk épp elég ... iMorzsolgaitja a centijét, számolgatja a hátralévő napokat. Hogy két gyerek apja, egy évet tölt mundérban. Május 23-án le­szerel. — Négyen leszünk az egyszoba-konyhára. Építkeznünk kell, más kiút vidéken nincs. Lakást a tanácstól nem lehet várni. Hogy miiből vágunk neki, még nem tudom. Köl­csönt igaz, ad az OTP — de milyen kamat­ra? —, kaphatok a MÁV-tóíl, jár a szocpol kedvezmény is, de mindez félő, a mai tég­la-, cserépárak mellett kevésnek bizonyul. Kétségtelen, Nagyék belekezdenek. Mu­száj ... Hogy aztán mostani kilátástalan jövőjük miképp alakul... ? Most szép len­ni fiatal házasnak? Családosnak? ÉS AKINEK SIKERÜLT Akad persze, akinek igen. A huszonnyolc éves Kiss Dezső vallja, szerencsés csillag­zat alatt született. Eddig minden összejött, sikerült neki. A fiatal szerkezetépítő"mér­nök egy éve építésvezető az ÉÁÉV-nél. — Évfolyamtársaim közül senki nem mondhatja el ezt magáról — mondja —, ám nemcsak ettől vagyok szerencsés. És amiket soroll, arról valóban azt lehet gondolni: megcsapta Fortuna szele. Saját ház, kocsi, nincs gond a mindennapi meg­élhetéssel ... Az idei drasztikus áremelési hullámot is átvészelték, nem a nadrágszí­jon húztak egyet, még több munkát vállal­tak. Persze inkább csak a férj, mert a fe­leség kétéves gyermekükkel gyeden van. — Amikor a céghez kerültem, akkor Gyöngyös—Visontára helyeztek ki, a gáz- betongyár építéséhez — mondja az építés- vezető. — A vállalat bérelt nekünk Gyön­gyösön egy lakást, így erre ott és akkor nem kellett költeni. Lehetett takarékos­kodni. Közben itt Miskolcon lakásigénylé­sünkre egy átmeneti OTP-garzont kiutal­tak, a nyolcvanezer forintos beugrót — igaz, szülői segítséggel — ki tudtuk fizetni. Volt hová visszajönnünk Gyöngyösről... Visszajöttek, s pár év múlva kezükre játszott a Topszolg bukása, ugyanis az egy­kori szövetkezet sorházakat épített volna az Avason, erre természetesen már nem kerülhetett sor, a -telkeket mások kapták. Többek között Kissék. És építkeztek ... — Csak a fizetésből meg a gyedből ter­mészetesen nem lehetett volna ezt megten­ni. Körülbelül egymillió forint kölcsön van rajta, másodállást vállaltam, terveztem, pótmunkákat szereztem, jóformán reggel hattól este kilencig, tízig dolgoztam, per­sze a feleségem is, a gyerek mellett. Meg­érte, bár igaz néha úgy éreztük: tovább nem bírjuk ... Bírták. Van lakásuk, kocsijuk, és kime­rültek. Persze fiatalok, kiheverhetik a ne­héz éveket. Biztos, ki -is heverik. És azok, akik csak gürcölnek, gürcölnek, s nem jut­nak ötről a hatra? Azok mit hevernek ki?... Hlésy Sándor Zöld sarok Á pacin? kastélypark A pácini kastélyt 1581-ben Mágóczi Gás­pár és unokaöccse, András építtette késő­reneszánsz stílusban, s melyet a későbbi­ekben klasszicizáló és romantikus elemek­kel is kibővítettek a felújítások során. A körben ívelő parkot 1800 körül telepítették, ekkor a déli oldalon lebontották a külső falakat. A közösen funkcionáló kastély és park szervesen összetartoznak, s amikor az épület rekonstrukcióját néhány évvel ez­előtt befejezték, megkezdődött a park fel­újítása is. Igaz, még mindig kint található a kissé rémisztő tábla: „Szeles időben a park területén tartózkodni tilos és életve­szélyes!” jó időben mindenképp érdemes bemerészkedni. A Bodrogközi Múzeum egyébként a „Tájak, Korok, múzeumok” bélyegzőhelye, így évente csaknem 16 ezren látogatnak el. ide. Nagy Géza — a múzeum igazgatója szerint — közülük tízezren a parkot is felkeresik. A Bodrogköz területén lefűződött holt­ágak egyike itt található. Erre a morotvára, és ennek térségében ritkaságnak számító ligeterdőre lett megkomponálva a kastély parkja, melyet néhány kertépítészeti elem­mel és exota fajjal dúsítottak fel-az idők során. A tó felett híd vezet a további sé­tányokhoz, miközben jókora békahad, han­gos brekegésével kíséri az utat. A kavicsos sétányok mellett szemeteseket, pihenő- és tűzrakó helyeket találunk, a környékbeliek­nek pedig kitűnő gombázó és fagyűjtő te­rülete a park. A helybeli gamesz két em­bere tartja rendben jelenleg a parkot, mint hallottuk, példásan. Ügy látszik azonban, ők is tehetetlenek a 'bejárathoz közel eső italbolt és vendégeinek megfékezésére. Sze­metes és elhanyagolt a környék. Érthetet­len, hogy a védettséget jelző táblától né­hány méterre, a védett területen belül, ho­gyan működhet még a mai napig is ez a „szolgáltató egység”. <n. zs, — d. k.) Gondolatok egy „Névtelen Levél” ktipcsán Híres ember lettem? Nem hiszem. De azt mond­ják, ha már valakinek is­meretlenül leveleket írnak '— közöttük névtelent is —, az már biztos jele a „hírességnek”. Így sem akarom hinni, hogy az len­nék, pedig az utóbbi idő­ben jutott a levelekből ne­kem is. A legutolsó — a Névte­len — rendkívül elgondol­kodtatott. A géppel cím­zett. feladó nélküli borí­tékban két akasztott em­bert ábrázoló — feltehető­en fénymásolóssal készült — fénykép volt. A minden józan eszű emberben iszo­nyatot keltő látvány 1956. szívszorító mementója. Ha nem tévedek, a kép a Miskolcon lezajlott atroci­tások egyikét ábrázolja. A kép alatt nagy betűkkel „NEM” — felkiáltójellel. Az ismeretlen miért küldte ezt, a feltehetően tiltako­zó szándékú levelet? Miért pont engem tisztelt meg? Mi lehetett a valódi célja? Töprengéseim tele bi­zonytalansággal. Feltétele­zem: politikai „közszerep­léseim” válthatták ki, hogy a címzett én lettem. Igen, politizálok én is, és úgy érzem, ma äz országban minden felelősen gondol­kodó ember ezt teszi. Né­zeteimet szűkebb környe­zetemben, különböző hiva­talos fórumokon is han­goztattam. Minden esetben a nevem hozzáadásával. Azért, mert úgy gondoltam, amiket elmondtam, többé- kevésbé nem szégyellnivaló és ezt nyíltan vállalhatom. A levél szándékát illető­en két feltételezésem van. Az egyik az, hogy a fel­adó fél attól, hogy a tár­sadalomban végbemenő fo­lyamatok egy ’56-hoz ha­sonló társadalmi katasztró­fához vezetnek. Ezt ő nem akarja, ez ellen a tiltako­zásnak ezt a. szűkszavú, rejtélyes módját választot­ta. Nekem, feltehetően azért küldte, mert — né­zeteimet ismerve — ben­nem potenciális támogató­ra talál, és a felhívása engem is mozgósít. Ha így gondolkodott, akkor jól számított. Ebben a kérdés­ben maradéktalanul egyet­értek. Nekem is meggyő­ződésem, a magyar társa­dalom még egy ilyen meg­rázkódtatást nem élhet át, ilyen helyzetbe nem jut­hat. Támogatom tehát, il­letve támogatnám, de itt felvetődik egy nagy kér­dés: ha ilyen tisztességes szándék vezette, miért nem nevezte meg magát? Kit, illetve kiket támogathatok ebben a kérdésben? Mi­lyen okok vezették, hogy névtelenségével megakadá­lyozza az összefogásunkat? A másik feltételezés en­nél borongósabb. A küldő — a nézeteimet ismerve —, arra gondolt, hogy az a fajta politikai nézet — amelyet többek között én is képviselek —, előbb- utóbb a társadalmat anar­chiába sodorja, egy poli­tikai katasztrófa előidézője lehet. Ezért személyesen nekem — e politika egyik „képviselőjének” — küldte a tiltakozását, ezzel fel­lépve az ilyen nézetek és hangoztatói'k ellen. Mind­ezt arctalanul, a kilétét nem vállalva. Akár az egyik, akár a másik feltételezés a he­lyes, a hatás konkrétan je­lentkezett. A névtelenség miatt. Akár a velem szem­beni jó szándék vezette, akár a rosszindulatú, té­ves feltételezés., miért ez a titokzatosság? Ezzel a kül­dő politikai szándékai ár- nyékolódtak be. Hovatarto­zása ugyan sejthető, de ha ezt nyíltan vállalja, akkor már eleve egy sor bizony­talanságot kizárt volna. Bizonytalanságot, amely­ből napjainkban több jut nekünk a kelleténél, pe­dig ennek pozitív irányú felszámolása létérdekünk lenne. Ezért a névtelen levelek, az arctalan, a kiállást nem vállaló politizálás ma csak árthatnak politikai közéle­tünknek. Nézeteinket nyíl­tan vállalnunk kell, csak így kerülhető el az, amit közösen NEM akarunk. A névtelenség — mint ebben az esetben is — politikai hiba. amelyekből minél ke­vesebbet szabad elkövet­nünk azért, mert az el­múlt időszakban ebből is bőven volt részünk. A fé­lelmet keltő misztikus ti­tokzatosságot már csak azért is kerülnünk kell, mert ez táptalaja, és egy­ben kísérő jelensége a dik­tatúráknak. És ezt ma sen­ki sem akarja újjáéleszte­ni ebben az országban?! Remélem, a névtelen levél írója sem. Erdődi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom